Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-05-11 / 14. szám
Budapest 1899 Vili. évfolyam 14. sz. Május í! (Pünkösd hava.) BUDA és VIDÉKE SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA. ^ KI A DÓ-HIYATÄL, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Budapest, I., Városmajcr-u. 28. Gróf Széchenyi István levele gróf Andrássy Györgyhöz. o j J <^>J Czenk, 1828. okt. 24 Kedves barátom ! Kívánságod szerint intézkedtem, hogy mielőbb megkapják a gazdasági kimutatásokat, a szederfákról, a gazdaságon fekvő te.rhekről, a százalékokról stb. Mivel most épen egy kis szabad időm van, k. barátom, a te boldogulásodra vonatkozó némely nézeteimet, melyek talán alkalmasak arra, hogy jövődre nézve irányt szabjanak, elfogom néked mondani. A te helyzeted, melyen én kívül állok, helyesebben Ítélhetem meg, mint te magad, s azt hiszem, hogy tiszta szándékomban s jó akaratomban nem ké~* telkedel. Te közel 30 éves vagy — s köztünk maradjon — de még most sem tudod, mit kellene tenned, s hogy mit is akarsz hát. Egyszóval te még nem számoltál be magadnak, a mi mégis fődolog. De hogy minden tévedést kikerülve, biztosín meghatározhassuk földi pályafutásunkat, mindenekelőtt helyzetünket, körülményeinket, vagyoni állásunkat stb. gondosan tanulmányozni s megismerni szükséges. Ebben akarok én neked segédkezni, s hogy levelemből valami hosszadalmas értekezést ne csináljak — egész röviden elmondom, mit tennék én ha a te helyeden volnék. A „Buda és Vidéke“ tárczája. Soütudo. *) Jókai Mórtól. Hetvenkét esztendős vagyok ; (a többlete- letagadom.) Egytől-egyig mind unokáim lehetnét tek. Én már kimaradtam a világból: ti pedig most keresitek benne az útat. Nekem már az emlékezet is hamu ; ti nektek még a reménység is láng. Hja bizony, ha sokáig él az ember, egyedül marad az ember. A kortársak egymás után múlnak el mellőlem. Soha annyi kondoleáló nekrológot nem írtam, mint az idén. Hány erős oszlopa dűlt ki közéletünk palmyrai templomcsarnokának ez évben ! Ez igazán „nagy emberek temetője“ volt. A lakóház is egyre fiatalodik fölöttem. Minden újabb, jobb, mint volt régen : —- csak a gazdája nem az. Az asszoi^om elment előre: helyette egy kis unokám maradt. Az is uralkodott : ez is uralkodik ; hozzá szoktam az engedelmességhez. A politikai életből is kimaradtam. Hála nemzetem gyöngéd figyelmének, mely a Sándor*) A Magyar Könyvtár 100-ik füzetéből. Megjelenik havonként háromszor. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Te 30 éves vagy, gyönge egészségű, rövid látású (ha kissé testesebb volnál nem ártana); jellemed fővonása szivjóság s tiszta lélek, — ezt őrizd meg, mert ez az, a mi hozzád annyira vonzott. A te tudásod (’le savoir) nincs a legjobb rendben, oly várhoz vagy épülethez hasonlít, melyen sokat építkeztek, változtattak, leromboltak, aztán újra építettek, a hol a legkedvesebb részletek (piecen) piszkos, szalmás tyukketreczek szomszédságában találhatók. Kő, vas, egy szóval anyag van itt elég egy nagyon tetszetős, jóraVdló építkezésre. —- De erről másszor. A mi vagyoni helyzeted illeti, az valóban brillians, de nem rád nézve, mert minden földi javaiddal együtt nem sokkal vagy jobban, mint egy panier percé. — Soha sincs pénzed, so se vagy á votre aise, a mint a te vagyoni helyzetedhez illően kellene lenni az embernek. Legalább is ezer arany készpénzednek kellene lenni mindig az asztal- fiókodban. S 10.000 forintodnak a pénztáradban. — Családi viszonyaid egészen kedvezők, nincs sok rokonod, s ez sokat ér. Anyád jó és nagyon szeret téged ... S te is jó fia vagy s Isten meg fog jutalmazni ezért. A mi gazdálkodásodat illeti, az úgy látszik holnapi s nem a mai bevételre van kiszámítva. Mindig csak a holnap.. . és amíg te maradékaidról gondolkodói — kik még nem is léteznek — magad tulajdonképen szűkölködő!. A mig folyvást utczai dicsőségőrlő malomból felszabadított. A főrendiház nem folytatás, Apolló nem a nap quadrigájának a kocsisa többé : hanem gyertyagyári firma. S igy van ez jól mind ! Az öregség, a sok esztendei szolgálat jutalma a solitudo. Higyjétek el nekem, hogy a magányosságnak a gyönyörei elszámlálhatatlanok. Maga az a hely, a hol lakom, egy olyan az istenség kegyéből engedélyezett sziget, a honnan én élő szemmel lelátok a világra s a világ nem lát én rám vissza. Negyvennégy év előtt választottam ki magamnak e helyet, (olyan évben, a mikor jó volt elbújva lenni) nem is én : a gondviselés hozta elém ; elhagyott kőbánya volt, rókának, kígyónak, tüskés borznak bozóttal benőtt tanyája. És most egy paradicsom, a mit el nem cserélnék Semiramis függő kertjeiért. Minden lombos fa saját ültetésem, minden gyümölcsfa a saját ójtásom : maga a termő föld, Isten segélyével, az én saját alkotásom. Az egész egy czivilizált vadon, a föld alatt vízlevezető, vizfelhozó, villanyközlő csövekkel árkolva, amit nem lát senki. Házam nem czifra; de tiszta, kényelmes és j egészséges. Mindenütt ügyes karbon-natron l SZERKE S Z XOSEG : I., Városniajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. a jövőn függ tekinteted, elfeledkezel a jelenről, s ez nagy hiba, valamint megfordítva, ha csupán a jelent tekintjük; a iövőt semmibe vesszük —- itt is legjobb a középút. Politikai pályafutásodra nézve még mindig nem vagy tisztában. „Tegyem, ne tegyem“ lelked habozása. S e részben, fogadok, hogy édes anyád se tudja mit akar. No de elégvolt már azarczképezésből. Mi a teendő ? az legyen a kérdés. Jövőd fővonalainak fölállításában határoznod kell. Saját házadban urnák, jól berendezettnek kell lenned. Hazádnak sokkal tartozol, annak szolgálnod kell. Légy becsületes, érdemes emberré. E minőségedben hasznára válsz hazádnak, bensőleg nyugodt, s azok tiszteletétől környezve, a kik megismernek stb. S ugyan mit akarhatnál még többet oh ember fia ! Hogy ezt elérhessed, bizonyos rendszert kell követned : 1. Minden pénz, mi jószágaidból befoly, a főpénztárbaa helyeztessék el. S egy krajezár se maradjon abból kint, kivévén a mi már létezők föntartására, vagy a gazdasági regie-re szükséges ; 2. Kiadásaidat bizonyos szakokra oszd be, melyek egymást egyáltalában ne érintsék, mint a) a kölcsönök kamatai; b) egyéb teihek; c) anyád ellátása a háztartással kályhák, a miknek nem kell kémény : kánikulánk rendkivüliségeinek regulatorai. S a lonkám rózsafáin túl a fölséges kilátás, melyhez fogható alig van. Alant a tündöklő Dunától ketté szelt Budapest, a kit én 44 év óta látok megszületni, felvirulni, óriássá lenni! És még most is minden nap látom újra megszületni. Kora napfelköltekor most is ugyanazt a képet, a min félszázad előtt elmerengtem : egy nagy fehér tengert, mely hullámokat dagaszt, a mikből csak itt-ott látszik elő egy torony keresztje. S aztán a mint feljön a nap, egyszerre fölemelkedik a földet nyomó ködtenger, s előtűnik a dicsőséges Budapest, a mostani pompájában, a milyennek azt csak álmodtam valaha — s túl rajta a boldogságos róna, a szép, a szabad Magyarország, a kit én innen látok egyre nagyobbá, dicsőbbé lenni! Ha ti azt láttátok volna, hogy mi feküdt e ködtenger alatt ezelőtt félszázaddal! Hát mi panaszom akkor a magányosság ellen ? Aztán nem jön az a magáiyosság olyan egyszerre. A nyár elején még vannak félbeszakítások. Van fiatal családi sarjadék. Szombat délután a vöm, a művész abbahagyja a heti munkáját, mint minden rendes mesterember, eljön örülni a kis családja örömeinek : együtt elanek-
