Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)
1898-04-11 / 11. szám
Budapest, 1898 (2.) BUDA és VIDÉKÉ közelmúltban még egyik jelentékeny, jövedelmi forrását képezett virágzó szőlő művelésűnk a pbyloxera pusztításai folytán teljesen megszűnt, követtek ezt csakhamar — s pedig gyors egymásutánban — egyéb csapások E. Köztudomású ugyanis, hogy községünk földmivelő népének minden fáradozását meddővé tették, minden reményét meghiúsították a romboló elemek, mert pusztított itt az utóbbi evekben jég, szárazság, rozsda és aszály egyaránt : nem jutalmazta itt a gazda verejtékét, az anyaföld már évek óta a várva vart jó terméssel. Községünk népének anyagi erejet a kegyetlen sors az utóbbi evekben valóban erősen megviselte ! Midőn azonban széleink pusztulása és romboló elemi karok következetes csapásai után a legutóbbi evekben sertés állományunk nagy része a vidékünkön dúlt sertésvész martalékává lön, Községünk népének anyagi ereje vaióbau kemény megpróbáltál,ásóknak immáron a szélső határáig jutott, mert csak egyetlen mostoha gazdasági év eshető bekövetkezése es községünk népenék jövőjét, annak a jövőben való subsistenriajár, valóban problematikussá fogná tenni. A mostoha sors e kemény csapásainak hatása alatt immár az anyagi rombolás kúszó bén álló népünk iránt köteles és hivatásszerű körültekintő gondoskodásunkból kifolyólag foly- I látott tanácskozásaink során, tehat mi, Zsam- bék nagy község mély tisztelettel alulírott elöljárói, azon megállapodásra jutottunk, hogy minden lehető eszközt, es módot fel kell használunk arra, hogy községünk lakosságának subsistentiáját megkönnyítsük, azt biztosítsuk s nogy községünk megviselt gazdasági állapotának orvoslása érdekéből minden oly intézményt, melytől népünk részere akár közvetlen, akar pedig közvetett anyagi előnyt biztosíthatni vélünk, fel kell karolnunk. Ilyen intézményt latuánk pedig mi a községünk határában esetleg ietesitendő vin- czeller-kepző iskola felállításában is Nagy-méltóságú Minister Ur! Kegyelmes Urunk ! Zsámbék nagy község lakossága közel 5000 lelket számlál, községijük határának térfogata pedig közel 6000 hold, mely területnek egy tekintélyes része most bár fajdalom, parlag és pusztaság, de nehány év előtt még jó termő szőlő volt. Községünk határában tehát még 8—10 év előtt a szőlő művelés a munkás kezek ezreit foglalkoztatta s a gazdálkodás ezen ága községünkben jelentékeny szerepet játszott ; mert borgazdaságunk nem csak határunk talajának e czélra kiválóan alkalmas voltánál, de községünk népének e téren való szakavatottsaga- [ nál fogva is igeit jó hírnevet vívott ki maganak széles körben. A zsámbéki bor széliében is- I meretes és keresett volt, úgy a magánosok, mint a borkereskedők és vendéglősök alral is. A phylloxera rohamos pusztítása azonban — fájdalom — két irányban is sújtotta borvidékünket, különösen pedig a mi községünket mert míg egyrészről általa a tényleg létezett vagyon — a virágzó szóló uirtok — teljesen elpusztult, másrészről a phylloxera rohamos rombolása községünk népét a jövőben való szőlő gazdaságtól elidegenítette, minélfogva községünk népe a sors sokszoros csapásainak hatása alatt, csüggedtek minden iránt — a szőlő krekoustruktiója iránt nem viseltetik élénk bizalommal. Ezért a közvetlen példa, a közvetlen szakszerű oktatás községünkben és vidékünkön czélját nem tévesztené, mert annak fölöttébb jótékony hatását,, úgy a mi községünk, mint egész borvidékünk közgazdasága nagyban érezné. Nagyméltóságu Minister Ur! Kegyelmes Urunk ! Mi Zsámbék nagyközség mély tisztelettel alulírott elöljárói kétségtelen tudatában vagyunk annak, hogy egy7 a mi községünk határában esetleg felállítandó vinezellér képző iskola kérdése Zsámbéknak nem tisztau lokális érdeke, mert nyilván való dolog az, hogy egy felállítandó vinezellér képző iskolához egész vidékünk borgazdaságának, s különösen egy nagy borvidék szőlői reconstruktiójának életbe vágó közgazdasagi érdeke fűződik, mert községünk hataraban netán felállítandó vinezellér képző iskola tanulóinak szakszerű oktatása, valamint az azzal kapcsolatosan létesítendő időszaki tanfolyamok utján a helyes művelés és a reconstruálás ismeretének népszerű terjesztése üdvös es áldásos hatását nem csak a mi községünk népe, hanem egész nagy borvidékünk is érezné. Ámde nincs kétségünk az iránt sem, hogy azon esetre, ha egy ily vinezellér képző iskola eppen a mi községünk határában állíttatnék föl. úgy ez a létesitendő intézet tanfelügyelő és munkás vezető személyzete, valamint maguk az intézet növendékei és cselédsége életfentartási szükségletei és az intézet dologi szükségletei költségeiben jelentkezendő forgalom következtében specialitet a mi községünk kereskedelmét és ipari tevékenységét is növelne, — ekként pedig a vinczellér-iskola a mi községünk közgazdaságát általában is gyámolitauá. Mindezeket úgy mi, mély tisztelettel alulírott községi elöljárók, mint szintén községünk képviselő testületé is mogfontolván, azon elhatározásra jutottunk, hogy nyomasztó anyagi helyzetünkben, amaz óhajunk megvalósítása érdekéből, mikép községünkben egy állami vin- czellér-képző iskola felállít,tassék — NagytnélAprilis. 11. tóságodhoz. mint, az állami közgazdaság hivatott és lelkes vezérférfiához forduljunk esdő szózatunk kai ! Ennélfogva községünk képviselő testületének folyó 1898 évi márczius hóban tartott közgyűlésében hozott határozatával nyert megbízásunkból kifolyólag mély tisztelettel az iránt esedezünk Excellentiád magas szine előtt, mi- ■ szerint, felsorolt, érveink kegyes méltánylásával méltóztassék elhatározni azt. hogy Zsatn- I bék község határában legközelebb egy állami [ vinczellér-képző iskola felállittassék. Igaz ugyan, hogy az állam által fenntar j tott vinczellér-kepző iskolák, melyeknek száma J az 1898. évtől kezdve már hatra emeltetett, ) az állam közvetlen terheit növelik; ámde f valamiként Excellentiád bölcs közgazdasági politikája a bihar diószegi, a tarczali. a nagy- : enyedi. a ménesi, a tapolezai es az egri vin- ) czellér képző iskolák felállítása iránti magas [ elhatározásánál közgazdasági érdeket mindenek j fölé helyezte, azonképen lehetetlen Exeellen- I tiád bölcsességének be nem látni azt. hogy a mi borvidékünk a fentebb felsorolt, ilyen állami tanintézetekkel már bíró hat helységtől távol, sőt szinte az ország más részében lévén, a községünkben felállítandó s egy valóban jelentékenynek mondható borvidék góczpontján létesitendő vinezellér iskola szintén csak is a közgazdaság vitális érdekeit szolgálná s hogy magának Zsámbéknak — a mely pedig az anyagi támogatásra most már valósággal utalva van — iparát és kereskedelmét is istá- polná; de másrészt közgazdaságunk gyarapodása községünk és vidékünk jólétének emelkedése'által nem csak növekednék maga az adó alap, hanem gyarapodnék maga az adófizetési I képesség is; ez által pedig a felállítandó vin- | czellér iskolának fönntartási költségei recom- I pensásanl szolgáló indirect közgazdasági eredmények mellett közvetlen eredmény is jelentkeznék Egyébként legyeu szabad mély tisztelet- I tel fölemlítenünk még azt, hogy akkor midőn ' imént előadott alázatos kérelmünket, előrer- | jesztjük, egyben azon ajánlatot is tesszük, hogy ' a községünkben letező, a Ó-budai korona uradalomtól örök áron megvett, immár tehát köz aégünk tulajdonában lévő s az intézet czélja- inak remélhetőleg megfelelő várkastélyt a felállítandó vinczellér-képző iskolára átengedjük ; de felajánljuk még az intézet czéljaira a szükséges földterületet is. Végül szabad legyen felemlítenünk, hogy Zsámbék községe a magyar államvasutak „Herczeghalora“ nevű állomástól csak hat kilométernyire fekszik s hogy egyébként is a Budapest székesfőváros es Zsámbék között létesitendő egy helyi érdekű vasút engedélye- ! zése iránt a tárgyalások a magas kormánynál — Nekünk az a dolgunk, hogy Balogh urat provocaljuk. szíveskedjék nyilatkozni : elfogadja e a kihívást, vagy nem ? — Pardon, de vájjon miért ? — Felünk Pásztor Misi azt mondja, hogy az okot urasagod nagyon jól tudja. Balogh Demeter felcsavarta normális viszonyok közt sem igen gyorsan járó gondolkodó tehetségét, de nem tudta kisütni, mivel COmpromittálhatta ő Pásztor urat. — Uraim ! nem vagyok képes az okot kitalálni — Várjuk a választ uram — feleltek azok, — elfogadja e a kihívást, vagy sem ? Demeter úrnak megmelegedett, erre az erőszakoskodásra a füle töve, s mezzoforte indulatosan azt felelte : Béne ! elfogadom a kihívást; hadd lássa Pásztor úr, hogy perfect gavallérral van dolga. Holnap segédeim találkozandanak majdöuökkel. Balogh meg is nevezte, el is küldte rendben az ő segédeit. A duell meg is történt a következő napon a Kamara-erdőben s Pásztor Mihály össze is szabdalta ellenfelét annak rendje és módja szerint,. Remélem, nem fog akadni ember, a ki csodálja, hogy Demeterünk oldalát még mindig fúrta az a kérdés, mivel sérthette ő meg Pásztort ? s hogy miért szenvedte ő ebben a | párbajban becsületes testére a kemény kardvágások egynehányát? Mihelyt vége volt a viaskodásnak s ösz- szefoltozták s beragasztották Balogh Demeter hét kiuos sebét. Pásztor úr hozzá ment kezelt, uyujtott neki s igv szólt: — Uram! nagyon sajnálom, hogy igy történt a dolog. Remélem : most elvettem önnek a kedvet, attól, hogy mégegyszer okot szolgáltasson a kihívásra, most, pedig jerünk ide a park vendéglőbe s csapjunk egy kedélyes i eggelit. Balogh Demeter elfogadta a meghívást s mihelyt jól belemerültek a poharazásba és te-tu-s poharat ivott az egész társaság, bizalmasan rátette a kezét a Pásztor térdeire s igy szólt hozzá : — Mind jól van ez igy, édes Misi komám, már azt se aprehendálom, hogy úgy Össze vagdaltál, de mégis nagyon szeretném tudni, mi okod volt engem provokálni ? Pásztor nevetve megcsóválta a fejét,/ — Ugyan ne tettesd magad sógor ; lehetetlen az. hogy te azt ne tudnád. Aztán . . . — Becsületemre mondom, még csak nem is capiskálotn. — Hát a múlt szombat délután otthou voltál-e ? — Otthon bizony ! — Nos hát ha otthon voltál, voJt-e még valaki akkor nálad ? — Egy árva lélek se — Hát az ablakodnál kiállt? — Én álltam. — Hát aztán mért nem mozdultál el onnan olyan sokáig? Balogh elpirult. — Dolgom volt ott, no. — Hát akkor édes czimborám, azt sem tagadhatod, hogy a ki aznap délután, vagy két óra hosszáig kokketirozott a te ablakodból az én feleségemmel és két óra hosszáig csókokat hányt az én feleségemnek, az csak te lehettél. Balogh Demeternek majd felszakadtak a sebkötelékei, olyan nevethetnékje támadt, hanem aztán komolyságra szedte össze arczát és igy szólt: " _ üjnye az irgalmát! Ilyen ártatlanul me gvagdaltatni mégis sok. Hiszen nem csókokat hánytam én a te feleségednek, hanem az ősz hajszálakat tépdestem ki a bajuszomból. Pinczér! tiz fiaskó Törleyt erre a bolondságra. If.—Aü
