Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)

1898-03-21 / 9. szám

Budapest. 1898. (3)

Tiz szobor.

Dr. PutriibanV Lukácstól.

I

Közültük annak a lélekemelő ünuepély- nek mi a. S z e n e s s y M i h á 1 y igazgató kitűnő vezetése alatt álló Ilik kerületi községi polgári fiúiskolában folyt le. Több szülő azt az óhajtását nyilvánította, hogy közöljük dt\ P a t- r u b á n y Lukács tanárnak a tiz szoborról tartott magvas beszédét. A nemzet szabadságot ünneplő napjaiban csak az általános hangulatot emeljük, ha ezt a szép tanulmányt közöljük. mint következik.

Magasztos ünnepet ülünk, kedves növendékek. Ő Felsége legkegyelmesebb Urunk és Királyunk fejedelmi adományának ünnepét, ki nemes szive sugallatát követve, nemzeti tör ténetünk tiz kiváló alakjának szobraival ajándékozta meg nemzetünket, melyek a főváros tereit fogják disziteni.

Leírhatatlan lelkesedést keltett e valóban királyi adomány az egész országban mindenütt és méltán, mert e dicső elhatározás a magyar nemzet ezredéves múltjának apotheosisa s egyúttal kifejezése annak, hogy e múlt méltánylásában király és nemzet összeforr.

Azok, akiket e szobrok ábrázolni fognak, nemzetünk történetében fényes és hivatásszerű szerepet töltöttek be. SzentGellérta keresztény hit buzgó terjesztője volt, s e buzgalmának esett áldozatul 1046 ban, a mikor Vata lázadói a róla uevezett hegyről a mély ségbe dobták Lombard származású volt s 977 — 982 közt született. Szent István reá- bizta fiának Imre herczegnek nevelését. Majd Csanádi püspök lett s mint ilyen nagy érdemeket szerzett a vallásosság és köznevelés terén. Szűz Mária tiszteletének ő az e ső és leghatásosabb terjesztője. 1041-ben a székesegyházban előre készített sírjánál bánatosan siratta a magyar nemzet sorsát s öt év múlva rá elnyerte a vértanuság koszorúját. Szobra hirdetni fogja minden időknek, hogy e szép országot a kereszténység szent eszméje tartotta fen ezer éven át, melynek Magyarország volt eiőharczosa. a századok viszontagságai közepeit.

A n o n y m u s Béla király névtelen jegyzője, a, magyarok bejöveteléről szoló legrégibb hazai krónika szerzője s igy szintén méltó arra. hogy kegyelettel őrizzük meg nevét. 0 Pauler Gyula szavai szerént „a magyar középkornak Liviusa.“ A „Gesta Hungarorum“ 57 fejezetben adja elő nemzetünk őstörténetét Almostól Taksonyig. Szobra hirdetője lesz a ragaszkodásnak, a melylyel a nemzet ősi múltja, a hagyományok s azok megőrzői iránt i viseltetik. Mert nemzetünk, mely fényes mete- ' őrként jelent meg e földön, Attila örökségén, I uj hazát szerezni, fényes és dicső múlttal di |

csekedhetik, melyhez ezer évén át méltó maradt. Miveltsége másnemű von ug\an, miutaz itten lakozó népeké, de magasabb volt azoké- nál. Vitézség, államszervező képesség, emberszeretet voltak az ősi magyar faj tulajdonságai, s e nemes tulajdonságokat nem vetkőzte le egész napjainkig sem E tejjel-mézzel folyó Kánaán természetes hataraival mintha csak Árpád ivadékainak lett volna szánva a Gond viseléstől : e földön állandó hazát alkotni s azt megtartani csak őseim nek sikerült.

Hun y a d i <j*á nos a dicsőséges hadvezér mintaképe, ki a törökkel vívott sikeres harczaiban nemcsak hazunkat, hanem az egész keresztény vallást is védelmezte s atyja Mátyásnak, a nagy királynak, ki korában Európa legelső fejedelme volt.

0 magában egyeztette a középkorú keresztény lovag jellemvonásait s a mély vallásossággal párosult hazafiság képviselője volt. Az ozmán hatalmat a Duna vonalától visszaszorította a Balkánig s hazánktól 70 évre elhárította a török invázió veszedelmét. Ezáltal hazánkat a nyugati keresztény kultúra védő bástyájává tévé. Mint hadvezér kitűnt személyes vitézségével is. de mint Salamon Ferencz mondja, inkább eszével, mint kezével harczolt. A féktelen néptömegekből kitünően szervezett és pontosan fegyelmezett hadakat tudott kiképezni Kiváló hadászati tehetség volt. Nagy lelkét Zimonyban lehelte ki szerzetes barátja Kapisztrán János karjai közt legfényesebb diadala után 1456-ban

Verbőczy I s t v á n a Tripartitum- nak. hármas törvénykönyvnek szerzője, kiváló szellemi tehetségekkel volt megáldva, kitűnő szónok, az oligarchia megtörője és Magyar- ország nádora volt A mohácsi vész idejében élt. Szobra, jelezni fogja, hogy ez országban a jog és az igazság elvei mindig tiszteletben részesültek, s hogy Magyarország, mint jogász nemzet első a világon.

T i n ó d i S e b e s t y é n. a 16. század - lantos költője, ki maga is részt vett a török elleni hadakozásokban s a kinek históriáé énekei becses történeti források. El ei ráudult egy-egy nevezetesebb ütközet vagy várostrom színhelyére. hogy az egykorú eseményekről jrandó énekeihez hiteles adatokat szerezzen. 0 irta meg Eger hősi védelmét is egy nagyobb s egy kisebb énekben. Tinódinak czélja volt a neve etes eseményeket megörökítem, a hogy a krónikás teszi, csakhogy ő versben mondta el a történetet, dalian ot is szerzett hozzá, s kifejezte egyúttal a maga hazafias érzését is. Emléket állított bennök kora hőseinek, buzdít

v.áu a hazafiakat az egyetértésre s a török elleni küzdelemre. Mint költő másként nem a legnagyobbak közül való, de ha hazafi fajdalmát, meggyőződését és vallásos érzését fe- ezi ki, áthevül es lelkes vagy gúnyos színe

BUDA es V 1 DH K S

Marczius 21.

I zeíer. ölt s hogy gyarlóságai mellett is népszerű i költő volt. erős nem/mti és vallásos érzésének,

I dallamainak <-s korbiUegének köszönheti. Éne- ; kei az akkon közönségre nézve mintegy az újságot pótolták, mert tőle lehetett a messze földön töt tenr eseményekről legigazahb híreket hallani D c<Ő Tinódi Lantos Sebeetény !

■ Hirdesd te is majd érezheti megörökítve a j Duuaparti szép magyar főváros lakóinak a I magyar nemzet múlt dicsőségét, a veszede- i lemben is kirarió erejét, hazafiságát és vallásos ! buzgalmát, melyek hazánk nagyságának min- j den időben talpkövei voltak

Zrínyi M i k 1 ó s a szigetvári bős, ki I Sziget védelmezéseben hősi halallal múlt ki. I 1508 körül született s 1566 ban esett el Szigetvár ostrománál

(Vége köv.)

Marczius 15-ike.

A II. k k ö z s. p o 1 g. 1 e á n y i s k o 1 a nagyszámú közönség jelenlétében ülte meg az 50 éves nemzeti ünnepet. A „Műsor“ következő volt: l. Hymnus Karének, három szólamra. Erkel Ferencztől. Zongorán kisérte Stranszky Margit IV. a) o. n. 2. A 1 k a 1 m i beszéd. Tartotta Dr. Nagyőszi Ferencz tanár. 3. M á r c z i u s 15-é n. Költemény Taksonyi Józseftől. Szavaira: Tombor Szidónia, keresk. isk. növ. 4. H o n fid a 1. Karének ; három szólamra Doppler Károlytól. Zongorán , kisérte Németh Ida II. b) o. n. 5. Kossuth. Költemény Hiadortól. Szavalta : Emődy Margit IV. a) o. n. 6. Rendületlenül. Költemény. Arany Jánostól. Szavalta: Alanyi Hajnalka. III. a) o. n. 7. Szózat. Karének, három szólamra. Egressy Bénitől. Zongorán kisérte Püspök Ella III. a) o. n. 8 Nemzeti dal. Költemény Petőfi Sándortól. Szavalta : Peter Berta

IV. b) o. n. 9. Rákóczy induló. Karének három szólamra átírta Goll János. Zongorán kísérte Holczmann Irma III. a) o. n. A szavalatok kitünően sikerültek, a. nemzeti dalok pedig, miket az intézet, összes növendékei Gyula)' Elek ének tanár vezetése alatt adtak elő annyira elragadtak a KÖzfinséger, hogy a Rákóczy indulót. megkeliett ismételniük. Nagy hatást, keltett Dr. Nagyőszi Ferencz tana: szépen átdolgozott hazafias alkalmi beszéde is, melynek kivonatat itt közöljük.

... A mai nevezetes napnak annál nagyobb jelentőseget ad azon körülmény, hogy 50-dik évfordulója az 1848. marcz. 15-enek.

.. . A magyar nemzet 1848 ban ama szellemi vihartól, mely akkor majdnem egész Európán végig dúlt, lelkében megrázkódtatva, j s oly nagy férfiak, mint Kossuth. Petőfi, Jókai | stb. lelkes és a nemzet szivéhez szóló szavai- I tói önérzetre keltve, letérdelte a gondolatról

rost. . . rostok“ — mondta, a könyvben előre lapozva.

Végre diadalmasan kialta „megvan — rostélyos."

Ezek után hosszú mozgás következett. Magában olvasta el szomszédom a „rostélyos“ czituü fejezet tartalmát.

Érdekelni kezdett már engem is a dolog, de hiába figyeltem oda, egy szót sem értettem. Kérdezni nem akartam, ő pedig nem szólott hozzam ; úgy látszik kezdte már észrevenni tévedései.

Az olvasást elvégezve, a kövér idegen türelmetlenül nézett a pinezér után s miután boszankodva látta, hogy az még nem jön. egy tokot vett kezébe E tokból kis olajlámpát egy tok gyújtót és néhány szelenczét szedett elő.

Ekkor érkezett a sváb. Könnyed táncz- léptekkel szaladt végig a termen s szomszédom ele letette a rostélyost.

„Nincs benne báczilus ? ' kérdezte egész komolyan az ételre mutatva X úr a pinczértől.

„A pácsikus ?“ bámult kérdően a pinezér.

„Hogy nincs e benne olyan kis állat,— kérdezem."

„Nincs. — oh uiucs ké’má’sán.“ biztatta szomszédomat a pinezér s azzal elment.'Visszafeklidr a billiárdra, hogy folytassa megszakított J álmát.

Szomszédom meg csak nézett — nézett a húsra, mintha nem akarna elhinni, hogy ő lesz az első ki azt megkóstolja. Aztán kabátja belső zsebéből hosszú, keskeny fatokot vont elő. E tokban kis hőmérő volt elrejtve, melyet két rostélyos darab közé ügyesen fölállított. Ezek után egy bőrzacskóba burkolt nagyitó- iiveget vett elő külső zsebéből s óvatosan kezdte a húst vizsgálni. Úgy látszott e tekintetben nem volt kifogása az étel ellen, mert csakhamar újra eltette nagyítóját. Midőn azonban ezek után a hőmérőt vizsgálta meg. elégedetlenül mormogta, „nem jó. nem jó.“

Én csak néztem, mit akar ez az ép, egészséges ember.Talán megzavarodott szegény.

Szomszédom folytatta. Egy összerakható, kis állványt állított fel az asztalra, ene tette reá a tányért, melyen a bus volt Most a tányér alá helyezte a már előbb elkészített olaj iám pást

Míg az étel melegedett, ő újra könyvében lapozott. Végre ráakadt arra a mit keresett; ekkor aztau szelenczéit nyitotta fel s rendre mindegyikből külömböző mennyiségű port hintett, egy arraszolgáló mérőkanallal a melegedő húsra. /

Ezek után újra hőmérőjét nézte meg szomszédom.

„Tyűh ! kutya kutyánszki !“ kiáltott fel s fülét vakarta.

„Három tized fokkal elkéstem.“ Csakhamar volt azonban segítve a bajon. A lámpát gyorsan elfújta X úr, tányérát lekapta az állványról s mindent rendeltetési helyére helyezett el. Bőrtaskajanak valamely rejtekéből még valami piczi, harmonika féle tárgy került elő Nem harmonika volt az, hanem egy fújtató, melylyel szomszédom a húst kezdé hütűi Mikor hőmérőjét, újból megnézte, elégedetten mosolygott,

„Megvolnánk“ susogá. elpakolva minden mocsóját, csak még egy kis kerek szelenczét hagyott az asztalon. Aztán annak fedelét leemelve, egy késhegynyi fehér port vett ki belőle és ezt óvatosan hintegetU arra a valamire. minek hajdan rostélyos volt a neve. Egyszer csak aztán megrezdült a keze s kelletettél kissé több por hullott a tányérba.

„Na! kutya kutyánszki! Ej,)'gramm többlet,. — Ez már mégis csak sok “

lg) beszélt magaban szomszédom, aztán ily szavakkal fordult hozzam: „Látod kedves barátom, igy élek én már evek óta. Huszonhárom orvosnál voltam, de egyik sem tudott