Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)
1898-03-21 / 9. szám
Budapest. 1898. VII. évfolyam 9. sz. ÍBöjtmas hava.) Márczius 21 BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: j^j^ZDZETíT T KIADÓ-HIVATAL, hol előfizetni leltet és hirdetések felvétetnek : VároGmajor-utcza 28. Megjelenik liavonkint liáromszor. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél évre (> korona, évnegyedre 3 korona. SZERKESZTÖSEG: Városmajor-utcza 28. Kéziratokat es közleményeket ide kérjük küldeni. Mi legyen a Vérmezőből? Múlt számunkban közöltük az első kerületi választmánynak a székes-főváros tanácsához beadott kérvényének kivonatát a Vérmező beépítése kérdésében. A választmány dicséretes munkát cselekedett ezzel a kérvénynyel, mit szóról szóra közlünk : Tekintetes f ő v. Tanács! A vérmező — Krisztinavárosnak e gyöngye — mely a székes-főváros budai részének 2. számú telekkönyvi betétében (1612—1614) h. r. szám alatt, a m. kir. kincstár részére (a cs. és kir. közös hadügyi kormány használatában és kezelésében) 23 hold 1281 négyszög öl térséggel, mint őrház és rét van telekkönyvezve, katonai gyakorlótérül használtatok, tehát parlagon bever és a Krisztinaváros fejlődését akadályozza. Hogy a Krisztinaváros fejlődhessék, szükséges katonai ■ gya-k-orló térül más alkalmas, de a főváros fejlődésének útjában nem álló helyet kijelölni és a Vérmezőt az épitési kedvnek átengedni, mert kiépítése esetében a tér közepén egy 5—6 holdnyi angol parkkal, a beépített vérmező mint Budapest legegészségesebb tája, villamos vasúti közlekedés mellett, most hogy az ördögárok is beboltoztatik, keresett és kedvvel lakott szép része lesz a mindinkább terjeszkedő magyar fővárosnak. Más fejlődésnek indult városokban mindenütt idejekorán gondoskodtak a fejlődési akadály eltávolításáról, a katonai gyakorlótereknek mindenütt a város külterületén jelöltek helyet, igy Bécs- ben kitették jó távolra a Schmelczre. Berlin katonasága a tempe'hofi legelőt használja, de Párisból is kihelyezték a ; városból a katonai gyakorló téret, és ! nincs is fő vagy székváros, i&'ely fejlő- j désében ily ok nélküli akadályt meg- ! tűrne. Ha már a déli vaspályának a Krisz- i tiua, városba vezetése által a Krisztina- j várost ketté vágták s ez által a fejlődését, megakadályozták, legalább szerezzük meg a vérmezőt, az egyedüli sik területet, a hol a város fejlődhetik, mert j csak nem tűrhetni, hogy akkor, midőn a Krisztinavárost délről északnak a déli-vasut vágja ketté, éjszakról délnek meg a Vérmező állja útját fejlődésének, a Vérmező nélkül tehát a Krisztinává- j ros semerre sem fejlődhetik. Hogy Krisztinaváros mint- egészséges táj, a melynek istenhegyi levegője itt a fővárosban pótolhatatlan, egynéhány | év óta keresett helye az építőknek, igazolja azon körülmény, hogy a Pauler és Roham utczákban csupa 3 emeletes ház épült és a Bors-féle telken még a mellék-utezákban is három emeletes házak díszelegnek, sőt már a Mikó-utcza is e tekintetben hatalmas versenyre kelt. j Nincs értelme tehát, hogy a Vér- ! mező ezentúl is e városrész fejlődésé- \ nek útjában álljon, mert katonai gyakorló ! térül ez idő szerint még a kelenföldön, az albertfalvi határ mentében — mely sikság — olcsón szerezhető meg ez időszerűit még a szükséges 24 kataszt- ralis holdnyi terület, de a Nádor-kert alatt is a fővárosnak egy tagban 12—14 holdnyi telke van. a melyhez vétel utján 10 hold még megszerezhető — alkalmas továbbá e czélra a várostól szintén nem messze fekvő úgy nevezett Pasarét sőt távolabb rendeltetésre áll és olcsón megszerezhető a Petne- házy rét,' a hol kétakkora gyakorlótérnek való hely is kínálkozik Minthogy akkor, a midőn az extensive fejlődő főváros az ekképi fejlődés költségeit jó formán már elviselni nem bírja, indokolatlan parlagon hevertetni a város belsejében 24 katasztralis holdat, minthogy továbbá a Krisztinavárosban az ipar és kereskedelem csak akkor fog fejlődhetni, ha ezen csak egy sor ház által szegélyezett Vérmező az általunk jelzett módon kiépül és a lakosságot egymáshoz közelebb hozza, minthogy végül alkalmas katonai gyakorlótér ez idő szerint még olcsón megszerezhető és így a helyőrség a városhoz közel arra alkalmas helyen tarthatja gyakorlatait, a tek. főv. tanács indokoltnak fogja tartani azon előterjesztésünket, hogy a Vérmező megszerzése iránt a tárgyalások megindítása és a továbbiak iránt is tisztelettel ezennel felkérjük. Budapesten az I. kér. választmánynak 1898. évi január 18-án tartott üléséből: OLHAUSER PÁL s. k. elöljáró elnök. BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. V) ____________________________________ Ho gy lettem orvossá? (Tréfás elbeszélés) I. 1892 tavaszán történt, hogy a budapesti nemzeti - színházban megható szomorujátékot néztem végig. A darabról elmélkedve haza felé tartottam, midőn hangos kortyanás riasztott fel Hirtelen összerezzentem. — de csakhamar észrevettem, mint szörnyű találékony ember, hogy gyomrom kért enni. Be is fordultam mindjárt az ,Arany filléréhez, hogy eleget tegyek gyomrom kívánságának. Itt vegyes társaság fogadott A szoba egyik szögletében nevetett a tárogató, a másik sarokban sirt a hegedű, a harmadik sarokban zsörtölődött a nagybőgő a hangosan vitatkozó czim- balommal, a negyedik sarokban félig aludt két szál vendég. Szép társaságba kerültem, — gondoltam magamban, — de már mindegy, valamit csak kapok itt is enni, ilyen későn nein megyek más vendéglőt keresni, mikor itt lakom a szomszédban. Leültem hát egy asztalhoz szomorú sor- j somba nyugodva s elkezdtem a fogamat piszkálni. A muzsika megszűnt, a czigányok rendre elaludtak, vagy haza mentek Miután jó darabig senki sem látszott engem észrevenni, változás kedvéért sóba mártottam ujjamat s azt kezdtem szopogatni Mégsem jött senki. „Pinczér!“ — orditám végre türelmetle- í nül. — Semmi nesz. j „Hé pinczér!“ — dörgém s nagyot ütőt- j tem öklömmel az asztal közepére; de le is i szoptam hamar a kezemre ragadt morzsákat, 1 — akkor vettem észre, hogy márványasztal 1 áll előttem. Dörgésemnek megvolt azonban hatása, i Egy alak, mintha puskából lőtték volna ki, pattant le a billiardról és a termen végigro hanva hadará: „igen — igen, igen — itt vágyók, — hé Márczi! vendégek érkeztek, sert.!“ No már ez is duplán lát, — gondoltam j magamban; hidegvérrel vártam a rohanó közeledtét. A mint a pinczér közelembe ért megállóit, öklével szemeit dörzsölte, aztán bárgyún bámult reám. „Egy rostélyost hozzon“ parancsoltam én. 0 hozni akarta. .Krumplival!“ — folytattam hidegvérrel. Ő indult. ..Hé. szószai!“ — kiáltottam uránná. Ő már a konyhaajtóban volt. midőn egy hangos „psztMel visszatérítettem. „Friss az a hús ?“ kérdém. Ő igent intett fejével mondván : „A húst három tiápjá sütöttük, a, szóz és krumbli is csák eo-y hétüsek". Ekkor szó nélkül fel akartam kelni, hogy távozzak, de egy erős korrogás újra székemre nyomott. ..Rögtön készíttessen egy rántottat“ —• nyöszörögtem s aléltan hanyatlottam vissza székembe. A veríték gyöngyödzött hom'okoinon. a hasam korgoit; az ajtókilincs pedig esi — korgott és egy kövér has. egy orr, titánok pedig gazdájuk lépett be. II. A gömbölyű are/u középkorú úr felém tartott. Hosszú harcsal>aiuszsza alól mosolygós száj kandikált ki, nedv a mint a mélyen- fekvő kis szemek észre . e ieE engem — hangos ,.Ah !“ ra nyílt, fel Hirtelen fura gondolat nyilai' át eszemen. „Nyelvében él a Nemzet.“ A magyar egyesület jelszava.
