Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)

1898-03-11 / 8. szám

VII. évfolyam 8. sz.

(Böjtmás hava.) IViárczius II

Budapest 1898.

BUDA ÉS VI DÉK E

ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODASNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti :-EEEELTI rttn-TT . a

KIADÓ-HIVATAL,

hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Várocmajor-utcza 28.

Megjelenik Imvonkint háromszor. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél évre (> korona, óvnegyerlro fi korona.

SZERKESZTŐSE«: Városmajor>utcza 28.

Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni.

Talpra magyar!

A szabadság idusát méltóbban ünnepelni nem lehet, mint azzal a zászló- bontással, mit a lelkes Gálffy Lajos czikkében olvasunk.

Csak az a nemzet érdemli meg és tiszteli a szabadságot, mely megőrizte faja sajátságait, ősei jellemét, szellemét és gondolkodását és nem vetkőzte le a régi jó szokásokat.

Az a nemzet, mely a modern áramlatokat fulasztja be, mely saját erejét eldobva nemzetközi bálványoknak hódol, az nem érdemel szabadságot, az nem várhatja azt, hogy nyelvét idegen ajkúak csupa lelkesedésből megtanulják. mert mit ér az, ha valaki rosszul beszél és ir magyarul és sem jellemében, sem tetteiben, sem szellemében nem magyar Ha igy haladunk, igy vesztegetjük fajunk sajátságait, a magyar nem nemzet, csak földrajzi fogalom leszsz.

Az az egyesület, melynek zászlaját a nagy szervezésekre képes és itt sikereket is ért Gálffy Lajos bont ki, lobogjon magasan, büszkén és gyülekezzék köréje minden jó magyar.

Mit akar ez az egyesület? A legszebbet, a legjobbat, a mit még eddig egyesület akart, megmenteni a magyar t a m agya r n a k. Tehát Talpra Magyar ! Légy szabad saját hazádban, ne tűrd, hogy ősi fajod jellemétől, gondolkozásaitól és szokásaitól foszszanak

meg! Ne tűrd az idegen szellemet. Le a békókkak Ne viseld a nemzetköziség lánezait. Őseid jelleméből, fajodból építsd önállóan műveltségedet és tudományodat. El az ide nem illő és fajoddal össze nem férhető modern idegenségekkel, ne légy annak rabja, ne hord lánezait. — légy eredeti mindenben, irodalmadban, művészetben, tudományban és ne legyenek neked idegen bálványaid.

Az a nép, mely ősei jellemét, go ndolkodását, és szokásait ápolja idegen tévtanokat nem követ, jött-ment bujtogatókra nem hallgat, és tiszteletet szerez nyelvének, hogy azt azok, kik itt laknak erőszakok nélkül önként tanulják meg és lassanként öltözzék fel a in a g y a r t.

Azt az egyesületet, mely ezt a czélt tűzte ki magának : A z o r s z á- g o s budai magya r egyesületet, szivéből üdvözli és fel is karolja minden magyar. Nagyon jól van az is és ebben rejlik a tervezet ereje, hogy B u d á n székel, a történeti hangulatú Budán, — mely álljon és éljen, ott a magyar — mely a király székhelye, a mely köré az irodalomnak, a művészetnek, a tudománynak, az ifjúság nevelésének, szóval a szellemi erőnek csoportosulni kell, mert ezek a korona legszebb, legragyogóbb gyémántjai.

A Buda és Vidéke által hangoztatott elvek csak erősödnek ezzel, mert megsokszorosodik a tábor a hadsereg és sokasodnak az apostolok. A B u d a és Vidéke egyengette azt a telepet, a melyen hálásan terebélyese ti he tik az elültetett fa.

A B u d a és Vidéke olvasóit j azzal tiszteli meg az országos!) u- d a i m a gyár e g y e s ü I e t, hogy mindazokat, kiknek a lap jár tiszteletbeli t a g j á v á választja, hogy i munkájában hatalmas és a magyarságén. lelkesedő erők vehessenek részt. (E tekintélyes tábor névsora közlését megkezdjük).

A végrehajtó-bizottságnál az egye- í sülét tagjaiul mások is olyan számosán jelentkeznek, s mire az alapszabályok elkészülnek és az egyesület megalakul már számtalan tagja leszsz

Az irodalom utján a nemzeti- és ! faji sajátságok, jellem, gondolkodás | ápolása, a régi szokások felújítása, a I néppel való közlése olyan ez él. melyre áldozni nem csak kötelesség, de nemes élvezet.

Községeink.

Annak a czélnak elérése kedvéért, hogy Buda és a vidék minél közelebbi összeköttetésbe jöjjenek és minél jobban megismerkedjenek egymással a közös emelkedés, haladás és fejlődés kedvéért, lapunk régibb évfolyamaiban Navarra József kitűnő munkatársunk tollából közöltük a pilisi alsó és felső járás községeinek történetét, most megkezdjük az elölj áros ág oh névsorát.

BUDA és VIDÉKE« TÁRCZÁJA.

v

Becsület és becstelenség.

Irta : Hrusz Árpád János. (Petőfi Sándor unokaöcscse.)

Zatocsil hadnagy úr nagyon mérges ; mérgét első sorban is szolgájával érezteti fejéhez vagdalván czipőit a mit a hadnagy ur nem talál elég fényesnek ; — de saját élőmé netelét sem találja fényesnek, mert még mindig csak egy csillagocska tündöklik a gallérján, a legutóbbi csillaghullás sem juttatott neki semmit.

Nagy mérgesen felcsatolja kardját s elindul a kávéházba, a lépcsőn lefelé balladva mormogja: muszáj valamit tennem, hogy beszéltessek magamról egy kicsit, végre is majd csak feltűnők valahogy; — miközben a hadnagy ur igy monologizálva a kapuhoz ér, hirtelen egy siető alak ütközik belé, szamár ! ostoba! szemtelen ! 8 még egy pár hasonló kölcsönös vélemény nyilvánítás után kicseréli névjegyét a hadnagy ur a beleütközött úrral, a ki vele egy emeleten lakó Farkas Béla számgyakorrtok volt.

Valahára, mondta önelégülten a hadnagy . ur a mint az utczára ért, ezt a bolond czivilt : összeapritom, feltűnők a meg lesz az előlép- I tetés. Csak most át az öreghez Budára, hogy j a szükséges pénzt előteremtse ; az igaz, hogy ! nehezére fog esni anyácskámnak de hat a ! becsület az első, meg az előléptetés.

Ilyen gondolatokkal ért a Krisztinavár )s j egy kis házacskája elé, hol özvegy édes anyja élt egy kis szerény szobácskábán nehány írt j nyugdijából.

A mint belépett, édes anyja szemrehá- j ifyással fogadta. Ugy-e pénz kell már megint, < máskor nem látogatsz meg soha; pedig hiába 5 jöttél édes fiam, hisz 28 dika van s csak alig van egy hete, hogy utolsó tiz irtom oda ad- j tam, s azóta egy krajezár nélkül nyomorgóin. ;

Jó, felelt a hadnagy ur tettetett egyked- ; vüséggel, akkor nem marad más hátra, mint j főbe lőnöm magam. Miközben szavainak ha- j tását leste, vontatott hangon tette még utána: I beláthatja kedves anyám, hogy becsület nél- j kül nem élhetek.

Szent Isten! talán csak nem sikkasztottál ? j

Hova gondol anyám ; egy bolond czivil ! belém kötött, a kit én összeapritok s tneg

lesz az előléptetésem is, ennyi az egész, de ehez ötven frt kell, egy krajczárral sem lehet kevesebb.

De gyermekem, honnan vegyem én e rengeteg sok pénzt elő, ha minden pénzem oda adom is akkor sem adhatok többet harminez forintnál, ezt is temetési költségül rakosgattam félre magamnak, de ha becsületed!ől van szó szívesen oda adom ; de többet nem adhatok.

Akkor hát isten áldja meg édes anyám, rajtam evvel nincs segítve, s gyors léptekkel indult az ajtó felé, de az ajtónál azért megállt, bevárta anyját, ki köny- nyezve ölelte meg.—Várj gyermekein, ha igazán oly nagy szükséged van a pénzre, úgy jegygyűrűmet, legkedvesebb emlékem zálogba viszem s majd csak együvé hozom a pénzt. S a hadnagy ur most már vigabban csörtette kardját a mint anyját a zálogházhoz kisérte. Miután még megígérte anyjának, hogy másnap este 7 órakor személyesen eljön s megnyugtatja a párbaj kimeneteléről, gyors léptekkel távozott, mert nem szívesen gondolt vissza, hogy mily keservesen jutott a pénzhez s lelkiismerote sem volt nyugodt anyja kifosztásáért.

De nézzük meg merre van Farkas Béla

„Nyelvében él a Nemzet.“ A magyar egyesület jelszava