Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)
1898-03-01 / 7. szám
Budapest, 1898. (4) Márc/.ius 1 a Döbrentey utcza és a templom között terve- 1 zett 8 öles utcza a Fehérsas utczáig meghosz- szabbitandó. Figyelemmel e szabályozásra, a tauács azt ajánlja a fővárosnak, bogy a tabáni papiak czéljára a 930. és 931. uj hrsz. ingatlanokat szerezze meg. A fővárossal létrejött terjedékegyezményt a tanács jóváhagyja es a miniszterelnökhöz terjeszti fel felsőbb jóváhagy >s végett. Ingatlanok forgalma. A budai oldalon: Reiter Tivadar és neje II. Szegényház utcza 2903 sz. háza 15.500 írtért Köberling Károly és nejére. Fiszäker testvérek II, Rókus-hegy 5789. számú telke 1200 frtért Grifatong János és nejére. Özv. Csapkovits Péterné J. Palota utcza 9. számú háza 53 100 frtért Eisdorfer Gusztávra. Struck Ferencz és neje III. Lelkész-utcza 15. számú háza 3500 frtért Auffénberger Janosnéra. Auffenberger Janosné III. Bécsi ut 51. sz háza | 3950 frtért Rosenfeld Antal es nejére. Mia kits Mihály és neje I. Kelenföld 13.480/1—2. sz. telke 18 000 frtért Dobránczky Péterné drnéra, Paulovits Vendelné és társai I. Kelenföld 12.168/3. számú telke 840 frtért Gallok Lajos és nejére Diera Jakab és veje III Kecske utcza 4158/59. sz háza 54 >5 frtért Ergang Mária és torsaira Fischer Györgyéé I. Gellérthegy^ 10.874/77. számú telke Fischer testvérekre. Özv. Wieshart Katalin 1. Főér- bereki dűlőben 9831. sz. telke 4010 forintért Matolay György és nejére Kindner Mátyás és neje I. Kelenföld 12 179. sz. telke 1600 frtért Rossler Ignácz és nejére. Hang Pál I. Kelenföld 14 210. sz telke 3711 forintért Vascsik Pálra. Cotdió Ferencz és neje I. Németvölgy 7958—1—2. telke 4325 frtért Maiéter Géza- néra. Stiefel János és neje III. Szépvölgy- utcza 2. sz. felke 800 forintért Süveg Mátyás és nejére. Vogerl Alajos és neje I. Felsőhegy- Utcza 1939/56. sz. háza 7000 frtért Vécsey Lajos és nejére. Förg Teréz es társai III. kórház utcza 23 sz haza 9300 frtért Rei nisch Elizre Gröschl József és neje III Péter- hegy utcza 2583. sz. telke 900 frtért Gallego Ede es nejere. Mechwart András kitüntetése. Ritka ünnep volt az akadémia heti üléstermében. Báró Eötvös Loráud elnöklete alatt Ösz- szes ülés volt, s ezen adták át Mechwart Andrásnak, a Ganz gyár vezérigazgatójának a Wahnnann-arany érmet Ez az érem ezer forint értékű. Alapitója néhai Wahrmann Mór még életében 10,000 frtot adott át a tud. akadémiának, hogy tőke kamataiból minden három évben arany-érmet veressen, melyet olyan honpolgár kapjon jutalmul, aki az ipar vagy kereskedelem terén ki váló érdemeket szerzett Az első arany-érmet ma adta a tudományos akadémia. Eötvös igen szép, meleg hangú, eszmében gazdag beszédet intézett a kitüntetetthez, aki meghatva, szerényen mondott köszönetét. Maga az érem pompás darab. Súlya 373 gramm, átmérője 8 czentiméter és vastagsága fél czentiméter. Valósággal óriási pénzdarab. Előlapját „A magyar tudományos Akadémia Wahrmann Mór érme“ fölirattal. — babérlevelekkel díszített szalag osztja ketté. A pénz alsó részén babérfa árnyékában az ipar képviselője, a jobb vállán pörölyt tartó Vulkán ül, aki mellett jobb kezét Vulkán balvállára fektetve, a kereskedelem nyugtalan szelleme, Merkur, all. A babérlevelekkel díszített szalagon kisebb betűkkel ez a fölirat olvasható ; „M. T. A. Mechwart Andrásnak MDCCCXCVII.“ A szalag fölött Budapest látképe a kir. várral, a Lánczhid és az akadémia palotájával domborodik ki. Az érem hátsó lapjának egészét a magyar tudományos akadémia jelképe : a repülő sast itató Géniusz tölti be. BUDA és VIDÉKÉ A sas szárnyai fölött majd a baloldali mezőben folytatva ez a fölirat áll : „A magyar ipar, kereskedelem terén szerzett érdem jutalmául.“ Ha valakinek érdemei vannak a magyar ipar terén úgy bokrosán vannak Mechwart Andrásnak, ki a hazának egyik büszkesége. A Ganz gyár felvirágozása az ő tisztelt nevéhez van fűződve Szereti, tiszteli őt mindenki legelső főtisztviselőjétől kezdve az utolsó munkásig, mert jó hazafi, jó ember, páratlan csa ládapa : j > lelkű főnök, ki a munkást embernek tekinti és vele méltányosan bánik s valódi apja munkásainak. Nemesszivü ember minden jótékony adakozásnál első. Sok kerül a nyilvánosságra, de sokkal több az, a mit úgy ad, hogy senkisem látja. Nála az adakozás erény és nem divatos szokás A Ganzgyár élete a Víziváros életével össze van forrva s a kitűnő igazgató Mechwart András a budai előkelő társaságoknak kedvelt tagja épugy, mint nemeslelkü nejje, ki vele együtt, elöljar minden szép nemes és igaz ügyben és segít a szegényen. Mechwart András meghonosodott, családja egészen magyar. Kitüntetése, a budai iparosok kitüntetése, mert a világhírű Ganz-gyárnak mégis csak Buda az otthona. Éljen a derék hazafi, ki kötelességeit teljesítve érvényesítette nagyszabású tehetségét. Nem ismerőseink. (Árnyak és árnyabbak.) Háziúr Freskó. Freskó ur megunta a sok házmesterkedést ; gondolt egyet s arra határozta magát, hogy a megkuporgatott kapupénzekből házat vesz — Budán. Meg 'S tette. Be-, illetve átvonult nemes famíliájával az uj portára, a hol immár most ő- az ur. A házmesterkedés ideje alatt szerzett „tapasz- J falatok“ mindenesetre „legjobban“ predeszti I nálnak a — házi uraságra. Kezdte tehát le- ges-legelsőbben e kiváló „tapasztalatok“ érvényesítésén. Legelőször is — bemutatóképen — végig látogatta az új dominium békeséges lakóit, még pedig első sorban a gyermekes családokat tisztelte meg „magas“ látogatásával Ezeknél kenetteljes szavakkal tartott „szakszerű“ oktatásokat a — gyermeknevelésről. A lakók elálmélkodtak rajta: honnan ennyi tudás ? Hisz , Pestalozzi óta ilyen nagy paedagogus még nem született! Lám, lám, gondolák magukban, minek is adjuk mi fiainkat a tanítóképzőbe, mikor a nevelés és tanítás üdvözítő elveivel a kőműves állványon is bőségesen és alaposan meg lehet ismerkedni ? No. azután sorra jött a többi. Végig tapogatta az ajtókat, ablakokat és elrendelte, hogy minden ablakot asszekurál- tatni kell, mert hát ablaktörés esetén a lakó amolyan talmi üveget vágat csak be, a mi a háziurat rendkívül megrövidíti. A lakók megint bámultak. Soha ennyi előrelátást, no meg fifikát embertől még nem tapasztaltak! Hanem hát meghajoltak, mert hát „le roi l’a dit“. Egy jó háziúr nem akar- I hat rosizat. De jött megint egy nap. Vig volt a ház annak előtte mind egy szálig. Örvendett benne néha napján kicsi-nagy. Mert hát — bár távolabb esik a czentrumtól — egy egy szegény verklis is el vetődött oda hébe-korba. A laisser vivre elvénél fogva szívesen nozták meg a jóságos lakók önkéntes filléráldozataikat, mert hat a zenekedvelő ember még a füttyön is elandalodik. Hanem hát közbevetette magát megint „le roi“. Ö a házában többé meg nem tűri, hogy oda verkli betegye a — kerekét. Mert a verkli veszedelmes egy jószág Hangja felvidítja a lakókat, a lakók megfeledkezhetnek magukról, tánczolni találnak s megrongálják a házat, a melyet Freskó uram örökáron vett meg még pedig szerinte örök időkre. Azután a verkli hangja egymagában is rombolókig hat, lerecsegteti a vakolatot; eh, ki fogná ezt tűrni ? Mars, szegény verklis, itt nincsen számodra hely ! Micsoda zseniális előrelátás ez ! — gondolják magukban a még mindig beketürő lakók, — hisz Freskó uram nemcsak egy, de több lófejjel megelőzte a korát! „Ilyen vitéz még nem járt itt !“ Le a kalappal, a la bouheur ! Múlik megint egy pár nap. Freskó uram végig járja a padlásokat. Mindenkinek a padlására külön is — behatolt. Mert hát ama bizonyos „tapasztalatokat,“ nemcsak a földszinten, hanem a magasabb régiókban is érvényesíteni kell ! Hajajajj ! Nyitva találja a padlás ablakokat. Oh, fortéiéin, óh emberi gyarlóság! Momentán le kell csukni valamennyit, mert különben annyi port hord össze a szél a padlásra, hogy nincsen Csérynek annyi szemetes kocsija, a mennyi annak az elfuvarozására elég volna. A lakók bár szörnyüködve megint fejet bólintanak, mert hát majd hogyan szárad meg a fölteregetett ruha ? De hallgatnak, mert hát megint — le roi l’a dit. Mikor az ördög ébren van, akkor nem alszik. Freskó uram is úgy látszik erősen az ördögökkel cziinborál, vagy talán erősen benne van még a régi házmesteri vér. Reggelenként — úgy 6 óra tájban — jámbor budakeszi sváb hozza el a tejet a Freskó ház lakóinak. Labujjhegyen jár mint a macska, mert falusi ember létére nagyon is tudja: mi a tisztesség. Senkit háborítani nem akar, habár künn már erősen virrad. Freskó ur még az egérnél is rosszabb, ő még a lábujjhegyen való járást is meghallja és — nem hagyhatja szó nélkül. Ah. az éjszakai (?) nyugalmat zavartatni nem engedi! Mindenki vegye meg a tejét egy nappal előbb, de a kapun semmiféle sváb (még egy svábbogár ne) sem jöhet be 7 óra előtt! A lakók összeneznek. Hisz ez hallatlan ! Ez ellen protestálni kell. De ki kezdjen ez ellen tüntetni, mikor — le roi l'a dit. Am a türelemnek is vége, épugy miként nincs Fresko uram okvetetlenkedésének. Ő háziúr; neki senki nem parancsol, ő parancsol mindenkinek. Minek az a sok gyerek a házban ? pak- kol ki végre szertelen urhatnámsagában. Ő gyereket udvaron, folyosón ne lásson, mert jaj annak! Kiröpiti. hogy még a... ! „Tapasztalatból“ tudja, hogy a gyerekek sokkal többet ártanak a házban a háziúrnak, mint a szülőiknek. Mars velők vagy a szobába be, vagy az utczára ki! De már erre csakugyan összeröffenuek a lakók ! Kétségtelen, hogy Freskó uram most már valóban habarodni kezd. Ki ebből a házból, a mely lassan lassan őrültek házává alacsonyodig s el egészségesebb tájékra, hol
