Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)
1898-02-11 / 5. szám
Budapest, 1898 (2.) BUDA és VIDÉKE Februar 11. rész, budai oldal helyett, nem teszi meg nem történtté azt, hogy úgy Buda, mint Pest és velők együtt Ó-Buda megszűntek külön városok lenni, és Budapestté változtak, ép úgy, mint ahogy a Bécset és Berlint övezett kisebb helyek és községek, melyek azelőtt mind önálló községi életet éltek, beleolvad.ak Nagy- Bécsbe és az uj Berlinbe, így elvesztették egykori különállásukat. Az, hogy hegedőseink, lantosaink többet énekeltek Budáról mint Pestről, hogy régi mondáink, regéink, sőt közmondásaink többet emlegetik Budát mint Pestet — bár a negyvenes években széliében mondottak Pestbudát, és Kisfaludy is így irt „Pestbudáról sok nép kijár“ — mindezek természettani folyományai Buda fontosabb történelmi és helyi jelentőségének, de nem gátolják meg azt, hogy idő folytán a királyi udvar is B u d a- pestre s nem Budára jőjön, s egyáltalán azt, hogy a Budapest elnevezés minden tekintetben általánossá legyen. Az, hogy a magyarságért és fővárosunk budai részének fejlesztéséért kitartóan és fáradhatatlanul buzgólkodó szerkesztő lapját ,,B u d a es Vide k e'" néven sdja ki, csak annyit jelenthet, hogy a budai résznek és az ezt környező helységeknek nagy szükségük vau arra, hogy hennök a magyarság és ezzel együtt a közművelődés ápoltassák, de korántsem bizonyít Buda különálló individualitása mellett. De hisz én elismerem azt. mint már fentebb röviden jeleztem, hogy a létesítendő fővárosi múzeumban a budai résznek történetileg fontosabb és gazdagabb rész fog jutni, sőt még azt is elismerem, hogy a leendő múzeumban — a társadalmi és közgazdasági fejlődést feltűntető részeu kivül, melyben a pesti oldal fog előljárni — még a fővárosnak természeti viszonyait feltüntető részben is Buda lesz előnyben, amennyiben hegyes, völgyes és 1 apályos vidékei a természet produktumaiban is gazdagabbak mint a csupán iapályos pesti rész. De amikor a Budai muzeum létrehozását mint az erők szétforgácsolá,sát állítottam oda, ebben megvagyok győződve ügyem igazságáról, mert, ismétlem, amit első czikkemben mondottam, kevesebb áldozatkészséggel és hozzájárulással találkoznánk egy Budai, mint egy Fővárosi Muzeum számára való gyűjtés dolgában. Es ezért az a véleményem, hogy a Budai Könyvtár-Egylet, mely a Budai Muzeum ügyét felkarolta, tartsa fenn lelkesedését és tevékenységét a Fővárosi Muzeum számára, vagy, ha tetszik válaszsza azt a formát, melyet a,z Országos Muzeum- és Könyvtár-Bizottság választott, hogy t. i. gyüitéseit és munkálkodását a Fővárosi Muzeum számára sőt ennek neve alatt gyakorolja. Igaza van ugyan czikkirónak, midőn azt mondja, hogy 1887 óta, midőn a Fővárosi Muzeum ügyét hivatalosan megindították, nem sok történt. De ennek is megvan a maga oka. 1887 óta annyi és oly fontos ügy került a fővárosi hatóság elé megoldás czéljából, s ezen ügyek oly óriási pénzáldozatokat követeltek — elég lesz úgy hiszem a nagymérvű közmunkákra, kisajátításokra, általános csatornázásra és vízvezetékre, az 1896-ikí ezredéves kiállítással járt óriási áldozatokra hivatkoznom — hogy a Fővárosi Muzeum és Könyvtár ügye nem nagy lépésekkel haladt előre. De viszont tagadhatatlan, hogy ennek a két közművelődési tényezőnek ügyében is történt egy és más, és meglevőn indítva az akczió, hivatalból is, most már gyorsabban fogunk előre haladni. Hogy csak a muzeum ügyét említsem, épen a múlt héten utasította a Tanács az illetékes ügyosztályt, hogy tegyen javaslatot a Fővárosi Muzeum ügyében, s én bizton hiszem, hogy azzal az ügy belejutott abba a csapásba, melyben most már haladnia kell. A Budai Könyvtár-Egyesületnek tehát az általa felvetett szép és nemes, eszme szolgálatában szerény véleményem szerint az- a fontos hivatása lesz, hogy a Fővárosi Muzeum érdekében dolgozzék, mert abban nincs igaza a szerkesztő- czikkirónak, hogy egyre megy akár Budai akár Fővárosi Múzeumunk lesz; . ebben a dologban valóban a habitus is hozzájárul ahhoz, hogy .miképen sikerüljön törekvésünk. Különben szives köszönetét mondok tisztelt barátomnak, hogy czikkemet a maga fejtegetéseivel megtisztelte és bízom benne, hogy ő épen avval a lelkesedéssel fogja szolgálni lapjában is, szóval is a Fővárosi Muzeum ügyét, mint a hogy ezt tette volna a Budai Múzeuméval. .Német temetés. Engedje meg, hogy soraimmal zavarom b. figyelmét, de el nem mulaszthatom, hogy „A Magyar“ szórakoztató képes havi lapjában. „Pesti sétákéhoz czimzett soraihoz hasonló dolgot el ne meséljek; de mielőtt ezt tenném, kijelentem, hogy ezzel egy szolgálatot tenni vélek hazámnak. A midőn ön fáradhatatlan szorgalommal működik Buda és vidékének magyarosításán, itt Budapest III. kerületében Ó-Budában a legszebb állás betöltésén álló, csakis a magyar nyelvet, édes hazánk "tápanyagját, úgy szóval mint írásban ismerhetők tölthetik be és az illető a mellett is mint jó magyar érzelmű ember megtette azí, hogy daczára ezen állason vau, a főváros harmadik kerület esküdtje, kinek fivérei és egész családja az édes magyar szót tisztán beszélik, most vasárnap d. u. 3 órakor grök nyugalomra helyezett általános tiszteletben szeretett leányukat G. G. kisasszonyt a róni. kath. vallás szertartása mellett német nyelven, a koporsót német nyelven, a koszorúkat német nyelven stb., stb. végeztették. Bogy lehetne kívánni egy hidegkúti, solymári, ürömj stb. polgártól azt, hogy magyarosodjék j mikor a fővárosi bizottsági tag ur is, a helyett, hogy jó példával járna el és az édes magyar nyelvet használná; német nyelven végezteti egy igazán magyar leánynak a végső tisztességét is. Eu nem akarok a t. G. urnák rossz barátja lenni, de megengedheti azt nekem, hogy annak az állásnak a mit Bpest fő- és székváros III. kerületében , betolt, hogy mugj a*. ilul -*-'-*-'-*'£3«/ til’; ország fővárosában élve, itt egy szép ; fővárosi állást betöltve „G G. alt 23 val együtt a starhembergi tóba halt gróf Máj- . Iád) dános volté a németül verselő "poéta, a j li. Uj fife; 1 G , U tiiGiíkiciiüK. £j lij hüöBíi kívül, Gj Hä/Zä; t, minden szebb pontja, omladéka történelmi ! mesék szövögetésére ihletett. Még azok a tör- ; ténelmi nevek is, melyeket a budai hegyek j viselnek, mind a negyvenes évekből valók. ! 1847-ből, mikor is, az akkor kelt jegyzőkönyv j szerint, „a közgyűlésben egyesült budai pol- ! gárság elhatározta, miszerint — közemlékek, melyek a város múltját a jelennel összekapcsolnák, nem iétezvén többé a fővárosban — . birtokának völgyeit és bórczeit díszíti föl tör- j téneti nevekkel, a melyek azokat, a kik e j szépséges tájakon örvendenek és kéjelegnek vagy ezeket szorgalmuk verejtékivei haszno- ■< sitják : a nemzeti nagy múltra emlékeztessék.“ | Ez elnevezések Döbrentei Gábor jegy-, j zeteiből merítettek, a ki azokat az oknyomozó történelem szellemében kikutatott s a i törökvilág előtti időkből való adataiból álli- ! tóttá össze; mind a mellett a jegyzőkönyvbe iktatás ellenére is a legtöbb ezek közül feledésbe merült; a Svábhegyet ,ma is a török,: Buda ostroma alkalmával ott táborozott had^k után nevezzük igy, a Pannónia megvételéről saóló énekben is előforduló Kelenföldje helyett a Gellérthegy alatti síkságot miért, miért nem Lágymányos névvel illetjük; mint a kelenföldi vasútállomás elnevezése sem segített. Ha a régi budavári fejedelmi vadászatok • ró.l nem is régéi a. hagyomány, annál több , történelmi adattal rn'mlelkezünk, mely ezekről j szól, a minthogy a régi magyar vadászatokról j általában is sok forrásunk szói, némelyikről mint történelmi eseményről, mint a minő Zrínyi Miklósnak annak idején sok port fölvert szerencsétlen végű vadkan üzése volt, vagy Nagy. Lajos királyunké, a kit Zólyomban huszonhárom marással sebesitett meg a rajta felülkerekedő dühödt vadkan, mely mégis öli, ha; Bessenyei János ailovászmestere idejekorán keresztül nem döfi a lándzsájával. A tatárjárás koráig a Nyulak-szigete királyaink legemleg-Hettebb vadaskertje, a minthogy Buda egész területéről is sűrűn emlékezik meg az e korban még élő hagyomány, melyből Anonymus s a történetírásban utódai merítettek, hogy Árpádtól kezdve valamennyi' nemzeti fejedelmünknek kedves vadászó helye volt. Róbert Károly visegrádi vadaskertjében űzi a vadat főembereivel, és vendégeivel. Nagy Lajos azonban ismét a budai hegyekben bolyong legszívesebben, ha az ország ügyéi székvárosában tartóztatják, rendesen csak kevés számú kísérettel jár cserkészni a,rengeteg inéfyébe, közbe közbe kedvencz pálosai, az egyedüli magyar szerzet a világtól félreeső l( itteni kolostorába tér pihenni, mely fényes í templomában a nagy király jóvoltából jutott hozzá a szerzet védőszentjének, Remete Szent Pálnak, Veleuczétői hadisarez fejében idehozott teteméhez. A Kolostor, a hol Bátor! László barát, az első magyar bibliaforditó is éh, romjaiban a Jáuoshegy tövében ma is látható; alntta terült el a nyéki vadaskert, mely végig nyúlt a Lipótmezön, sőt a Svábhegy alján folytatódott s egész hatalmas területe kőfalakkal volt kerítve. Itt rendezte társas vadászatait Mátyás király udvara, midőn Beatrix lett a királyné s ekkor a lóháton s a kutyákkal való vadhajszolás mellett a soly- mászat kezdett egyre kedveltebbé válni. A nagy király halála után a nyéki vadaskert hanyatlásnak indult Oláh Miklós szerint, a ki a mohácsi vész után, 1536-ban leírja, falai ekkor már helyenként romban hevertek, a miből azonban nein szabad arra következtetni, hogy Ulászló II. Lajos korában a vadászat szenvedélyé lelohadt volna. Sőt egyetlen királyunk férfias kedvteléseiről sem maradt annyi adat ránk, mint dl. Lajos korából a mit ma sportnak nevezünk, annak minden manapság űzött 'ágaival találkozunk II. Lajos király örökké vig. koldus szegény, de azért szüuet nélkül mulatozó udvarában. A lóversenyről bizonysára általános hiedelem, hogy ez merőben modern sport; a II. Lajos király rendezte kelenföldi lóversenyekre Lengyel- és Csehországból . is hoztak le lovakat, s ott dijak, a lótulajdoiio-
