Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)

1898-02-11 / 5. szám

Sudapest 1898.

VII. évfolyam 5. sz.

Töjtelíi hava.) Péntek Február II

BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE.

Szerkeszti: EHDELTI C3-"STXTT_.^.

KIADÓ-HIVATAL.

hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Várocmajor-utcza 20.

Megjelenik havonkint háromszor. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél évre (*> korona, évnegyedre H korona.

SZERK ESZTÖSÉG: Városmajor-utcza 28.

Kéziratokat es közleményeket ide kérjük küldeni.

Fő\árosi Muzeum vagy Hudai Muzeum.

— Irta : Dr. TOLDY LÁSZLÓ.—

(Budapest, 1898. febr. 6 )

A Buda és Vidéke idei 3-ik számában megjelent „Budai Muzeum“ czimü czikkemre. a szerkesztő szives volt n4-ik számban ..Fővárosi M u z e u m ‘ feliratú czikkében válaszolni Elismerve a szerkesztő-czikk iró tárgyilagosságát, kijelentem, hogy az általa mondottak főbbjeit aláírom.

Aláírom első sorban azt. amit czikke végén ir. hogy t. i. a Muzeum a budai oldalon legyen. És pedig aláírom ezt az óhajtást nem a budai rész iránti rokonszenves kedvezésből, bár ez elől sem zárkózom el, hanem mint logikai folyományát egy részt azon régebben általam megindított mozgalomnak, melynek czélja volt Buda emelésére közrehatni, s azon meggyőződésből, hogy úgy a méltányosság megköveteli ezt, már csak azért is. mert e inuzeuni történeti részének jóval tekintélyesebb része Buda múltjára fog vonatkozni, mint azon fontos körülmény is. hogy nézetem szerint a budai oldalon könnyebben és olcsóbban lesz oly épület létesíthető, melyben a múzeumot czélszerüen el lehet helyezni, mint a pestin, s végre azért is, mert helyesnek találom, hogy kulturális intézményeink arányosan legyenek elosztva a Duna két partján. Hogy azu

tán erre a czélra a Szt.-Gellérthegyi , fellegvár jelöltessék-e ki, vagy más vala- ! mely hely, az ma még úgy sem hatá j rozható el mindaddig, inig ennek az j épület tömbnek jövendő rendeltetése és : felhasználása iránt az erre hivatott té- 1 nyezők nem döntenek. Ma, mikor már I a közel jövőben meg fog valósulni a , Gellérthegyre vezető vasút, ezt a megoldást sem tartanám nagy szerencsétlenségnek. bár őszintén szólva, nagyon szerencsésnek sem. mert a létesítendő múzeumnak, fők éjien ha az úgy fog létesülni, amint azt én kontemplálom, hogy t. i. ne csak a főváros történetének, de természeti és társadalmi viszonyainak is liű képe legyen, nézetem szerint oly helyen kellene lennie, ahol köny- nyebben férhet hozzá a közönség, főképen pedig a tanuló ifjúság; mert hiszen e muzeum fel állításának legfontosabb érvei közé kell hogy tartozzék az az intenozió, hogy fő város.ifjúsága annak gyakori látogatásával és tanulmányozó megbeszélésével alaposan ismerkedjék me úgy a főváros múltjával, mint természeti viszonyaival. Ebből kifolyólag kívánatos, sőt szükséges lesz, hogy fővárosunk ifjúsága, akár szabad idejében egyenként, akár tanítóinak és tanárainak vezeték ala’t és magyarázása mellett csoportosan minél gyakrabban keresse azt fel. Erre a czélra pedig de meg a nagy közönségre nézve is a Szt.-gellérthegyi erőd kissé távol lesz még akkor is, ha a vasút kiépül, és a

. gyakori látogatásnak akadálya lesz még a hozzáférhetés költséges volta is.

A midőn tehát mint mondottam a szerkesztő czikkében kifejezett ezen óhajtást helyeslem, azt alá is Írom, úgy másrészt nem hagyhatom szó nélkül nehány más állítását. Ezek között először is azt, mely némi ellentmondást vél I felfedezni az én abbeli működésemben, í melyet a budai érdekek dolgában évek I előtt kifejtettem, és abban az óhajtásomban, melyet múlt ezekemben kifejeztem, hogy a Budai Muzeum ügyét felkarolok ne ragaszkodjanak a Budai Muzeum elméjéhez, hanem lelkesedjenek és dolgozzanak a Fővárosi Múzeumért. Nem, az én volt működésem j és mostani állásfoglalásom között nincs ellentmondás, már csak azért sem, mert j én is Budán kívánom elhelyeztetni a | Fővárosi Múzeumot, s igy Budá- j nak emelését is szem előtt tartom; vi- ! szont azonban, bármennyire lelkesülök is ! azért, hogy Buda, mint fővárosunknak ! nem ugyan régibb, de históriailag fon- i tosabb szerepet játszott része, a jövő- í ben méltányosabb arányban részesüljön a főváros fejlődését és emelkedését előmozdító intézményekben mint eddig, fentit rtom azt az állításomat, hogy ma, az I egyesítés után Budának, mint külön vár I rosnak egyéni létezése megszűnt. Ezt úgy hiszem bizonyítani sem kell, mert az a körülmény, hogy régi megszokásból és kényelemből még ma is Budát mondunk, I. II. III. kerület, vagy budai

BUDA .is VIDÉKE“ TÁRÓZÁJA. I

■w ■ I

Fejedelmi vadászatok Budavár * fénykorában.*)

Irta . Tarczai György.

Bar a vadászat, tilalmas idejében vagyunk i s a szekes főváros pályaudvarain nyomave- szett a bőrzubbonyos, talpig fölfegyverkezett j tarisznyás alakoknak, a kik még nemrégiben sűrűn bukkantak föl az utasok izgatottan lőtó- I futó rajainak a közepette — vasaruap külö- i nősen — gyarapítván az allamvasutak szom- l szédos forgalmát. Hazajön a király, -azonban i őt Bem fogjuk most délutánonkint a kerepesi- uton végig kocsizva látni, mint őszszel. ha itt tartózkodik, mikor is a lármázás útra torkoló uiczák sarkat seregestül lepik el az uralkodó jukra kiváncsi emberek. A királyt is korlátozza a vadászat nemes kedvtelésében a törvény ii- lalma; ha ennek ideje elmúlt is, Gödöllőre, kell utaznia, nogy kedvere hódolhasson a férfias idóiöUésrtek. Budapest, e mérhetetlen kő- tenger környékén kipusztult a fa, az erdő, ezzel a vad is s a mai nemzedék bizonyara hihetetlennek fogja találni, hogy volt idő, a midőn a varhegy közvetlen kvízeiében vadasz- *) Az Egyotértósböl.

kürtök harsogasa verte föl a budai hegyek csöndjét; a mai Krisztinavárostól kezdve a Sashegy s a mellette félköralakban tovahu- zódó hegylancz rengeteg őserdő volt nemes es duvadak tanyája. Egy része a Nyulak-szi- getéuek. a mai Margitszigetnek ily minőségben való megszűnése után : királyi vadaskert lett. mehet sűrűn keresett föl a Budán székelő királyi udvar; közvetlen közelében feküdt s űzött kedvtelesében, szapora lévén a gondozott s a mélyebb fekvésű erdőségekben tanyázó duvad. nem korlátozta semmiféle tilalomidő

Hová lett az erdő ? Hová lett a vad ? A bennszülött budapesti ember e kérdésnél bizonyara legendák idejére gondol.

Tudvalevő dolog, hogy a mai Lipótváros helyén elterülő mocsaras mezőségeketi, a múlt században a pesti bürgerek még vadkacsukra vadaszlak, kevésbbé köztudomású s tahin hihetetlennek is tetszenék, ha nem Jókai irta volna meg, hogy a Svábhegy helyén még a jelen szazad derekán is vadon rengeteg volt.

A koszorús regényiró állítását hivatalos statisztikai adatok is bizonyítják, a melyeket Pa- lugy;,y Imre foglalt össze a Bach-korszakban s ennek a szellemében Írott monográfiájában. ' Közlése szerint a negyvenes évek végén a Buda határába eső erdők terjedelme közel I

négyezer hold; ina a budakeszi határba kell átmenni, ha az ember igazi erdőt akar látni.

A budai hegyek őserdőségei még a török világ idején pusztultak el, főleg annak végén, mikor ott a várat ostrom alá fogó százezernyi keresztény hadak táboroztak. A nyaraló helylyé átalakított Svábhegy újabban elpusztult erdőit, a múlt század elején a sváb telepesek ültették s mivel a fővárosi kirándulóktól oly sűrűn fölkeresett legendás Nor m a f a is alig lehet több kétszáz évesnél, tartom ezt a svábok erdősítése árván maradt emlékének s nem Mátyás király fájának, a melynek a dicső múlton elmerengő költői képzelet tette meg s nem a nép mondái Mart hisz az idegenből ideszakadott, a várost falvaival övező sváb nép körében nem lehetett talaja nemzeti mohunk hagyományainak ; ezek csak addig elnök, a inig a nép. a mely szeretettel rajtuk csüngve, megóvja őket a feledés mohától; Buda régi lakossága azonban teljességgel kiveszett,

Azok a mondák is. melyek Mátyás király vadászatai közben átélt kalandjait kiszínezik s a Di3znófőhöz. a Szép juhászáéhoz 8 1 a budai hegyek egyéb kies pontjaihoz fűződ n jk. mind e század első feléből val k, az újjáéledt s nálunk nemzeti vonásokban bővelkedő romuiticzizmus edes gyermekei. a melyek kiiziil a legtöbbnek az apja a Iányá.

„Nye'.vá éi a Nemzet.u £4 magyar egyesület jelszava