Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)

1898-12-21 / 36. szám

BUDA és VIDÉKÉ Deczember 21. ges szabályozási tervét. Az ülésen fölhívták Palóczit, hogy indítványát Írásban adja be. A szabályozási tervre csakugyan szükség van, de azt hiszszük, hogy a pályázat kiírása fölösle­ges. Sokkal jobb és czélszeriibb, ha a mérnöki hivatal maga csinálja meg a tervet. Szabályo­zási dologban még egy pályázatban sem volt szerencsénk. Az Ujépiilét tel kének a szabályo­zására is hiába Írtak pályázatot Egyik pálya­tervet sem lehetett végrehajtani s a mérnöki hivatal csinált elfogadható tervet. Elég baj, hogy az utolsó pillanatban egy más tervet fo­gadtak el. A Károly-kaszárnya szabályozási pályázata is balul ütött ki. Díjaztak ugyan két tervet, de egyik sem felel meg a követe­léseknek, egyiket sem lehet megvalósítani. A czitadeila lebontása. A tanácsnak úgy látszik, gyönyörűsége van a Gellért-hegyi czitadellában. Több mint egy esztendeje átadta a katonaság a czitadel- lát a fővárosnak, de kikötötte, hogy a mig a czitadeila várjellegét meg nem szüntetik, ka­tonaság marad benne. A katonai parancsnokság ajánlatot is tett, hogy négyezer forintért elvégzi a munkát. A mérnöki hivatal azonban azt mon dotta, hogy még olcsóbban megcsinálja s meg­kezdték a tárgyalást. A mérnöki hivatal meg­csinálta a terveket is, de a munkát még min­dig nem kezdték meg s még ma is katonaság van a czitadellában. De már a katonaság is megunta a sok huzavonát s Lobkovitz herczeg budapesti hadtestparancsnok átirt a közmunka- tanácshoz, a czitadeila átadásának közvetítőjé­hez, hogy bontássá le a czitadellát, illetőleg vegye el annak a várjellegét. A közmunka­tanács a hadtestparancsnok átiratát megkül- dötte a fővárosnak. így talán mégis hozzá fognak a bontáshoz s gondoskodnak arról, hogy a drágán megvásárolt czitadeila ne csak pa­piroson, hanem valójában a fővárosé legyen. Gondoskodnia kellene a tanácsnak a vár jel­legétől megfosztott czitadeila jövőjéről is. Az uj budai forrás. Az eskütéri hid budai fejének építésekor nagy erővel tört elő egy uj meleg forrás Cze- menttel akarták eltömni a forrást, de nem le­hetett s elöntötte az egész alapozási munkát. A Rudas- és Rácz-fürdők forrásai pedig meg­apadtak. A kereskedelmi miniszter ma értesí­tette a fővárost, hogy a forrást vaskeszon le- sülyésztésével úgy tömik el, hogy mind a két fürdő kaphat az uj forrás vizéből. A miniszter még megígérte, hogy nem robbantanak 'többet s igy a források természetes irányát nem vál­toztatják meg. Szolgabiróság Budafokon. Úgy értesülünk, hogy Pest vármegye évnegyedes közgyűlésén indítványt tesznek a főszolgabírói székhelynek Biáról Budafokra való áthelyezésére Ez az indítvány megfon­tolandó, mert Budafok jelentősége, fejlődésre képessége megkívánhatná, hogy ott lakjék a főszolgabíró. Budafok jövője az, hogy egy nagy város legyen s a leendő nagyság alap jához minden tényezőt fel kell használni. Meg vagyunk győződve, hogy a törvény- hatóság Budafok jövője érdekében minden mástól eltekintve, a főszolgabiróság székhelyét át fogja helyezni. Közlekedés. A kelenföldi villanyos vasút megindult, a németvölgyi —farkasréti vasút közigazgatási bejárása megtörtént, a lipótmezei is mozdu­lóban van A székesfőváros közgyűlésén az O-Buda filatorit—köztemetőit megsürgették. A minden ügyért buzgó budai kereskedelmi társaság a Szép Ilonái vonal közlekedésének téli fenntartásáért kérelmezett a tanácshoz, a mi jogos és méltányos. A közúti vasúttársaság­tól el is várható, hogy kérés nélkül is fenn­tartsa azt a közlekedést. Budapest, 1898. (4)______________________ Emlékezzünk. Mikor a gróf Karácsonyi Jenő palo­táját látjuk, lelkiszemeink előtt meg­jelenik a palota építtetője, a boldogult Gróf Karácsonyi Guidó, kinék emlékét anyagi nemes irányú jótékonyság hir­deti. Ha az egész ország hálásan őrzi a nemesszivü gróf Karácsonyi Guidó emlé­két, még szeretetteljesebb hálával kell reá a Kristinavárosnak gondolni. A Kris- * tinaváros mai fejlődését gróf Karácsonyi > Guidónak s dr. Babarczi-Schwarze r Ferencz- j nek ennek a két nagy emberbarátnak köszönheti, a kiknek letelepülése rakta , le e szép városrész terjedésének alapját. Sivár és a jövővel keveset kecseg­tető jelen az, mely a múltat nem be­csüli, mely a hálát nem ápolja. Mind a két férfi megérdemelné, hogy szobra vagy arczképe örökösitse nevét. Sém a városházán, sem az elöljáróságnál nem találjuk meg emlékeit. Gróf Kará­csonyiról van elnevezve egy utcza, dr. Babarczi Schwarzer Ferenczröl nincsen. Az utókor a kegyeletben nem vehet részt, hanem példázzák a kegyeletét. Gróf Karácsonyi Guidó alapítványai közül a Rudolf-alapitvány a székesfővá­rost emlékezésre kötelezi. Az akadémia, a nemzeti színház és sok intézet tartoz­nak a hála látható kifejezéseivel. Az áldozatkézség, a hazafis ág erényeinek alakjait elfeledni nem szabad. Mind a két nagy emberbarátnak különben gyermekei élő emleké1 kik méltók a nagynevű szülőkre s az áldo­zatkészségben.ha jótékonyságban kive­tik a hagyományt. Gróf Karácsonyi Jenő érdemeit és atyja emlékét a király azzal szokta elismerni, hogy estélyéről soha sem maradt el s ha nem is csapnak érte zajt, jól tudjuk, hogy a korona egyik legkedveltebb bizalmasa, a kinek a sza­vainak a király előtt súlya van. Dr. Babarczi Schwarzer Otto a tudo­mány, irodalom és társadalomban napon­kint gazdagítja babérjait. Sokak Karácsonya áldja őket! Halálozás. Lysek János polgári kiskereskedő élete 65-ik évében meghalt. Ismert és közbecsűit alakja voll a Krisztinavárosnak a de.ék, szor­galmas, becsületes ember. Jó kedélyéért külö­nösen szerették ismerősei. Özvegye és rokon­sága gyászolja elhunyták Id. Sitz Károly. A III. kerület leghívebb fiai egyikének, id. Sitz Károlynak, a nagy tanitóbarátnak el­huny tát gyászolja. Vele gyászolnak mindazok, kik csak valaha ismerték s igy megtanulták tisztelni, szeretni e puritán jellemű öreg urat. Hisz alig volt hatvan éves. Nem is volt olyan öreg, de az.őt beczézgető általános szeretet megtette a kerület „öreg ur“-ának, bácsijának Tiszteletben, szeretetben nálánál nem is volt öregebb a kerületben. Az ő egyénisége nemes tulajdonaival olyan volt az itteni társadalmi életben, mint egy örökké mosolygó jóságos arczu „nagy­papa“ valamely kis családi kör boldog ottho­nában . Egész élete a munkáé volt Fáradhatatlan, dolgos két kezével meg­szerezte kedves családjának boldogságát és a kerület összességének őszinte becsülését. Példaszerű családi életének fényéből fény áradt nemcsak ő reá és szeretett övéire, de azokra a szegényekre is, kiket a bizalom és szeretet Sitz bácsihoz vezérelt el, hogy az ő nemes szivűségében keressenek és leljenek oltalmat és istápolást. Mestere volt munkájának szakmájában s lelkiismeretes, önzetlen barátja minden tisztes törekvésnek, lelkes hive és munkása minden szépnek és jónak. Nem vágyott ő soha sem elismerésre, babérra; csöndes, rokonszenves és közhasznú működése mindenha odairányult, hogy szeressük egymást és hogy legyünk türelemmel egymás irányában. Az ő jelszava mindig a béke volt. — A legzivatarosabb napokban a boldogult Sitz bácsi volt az. ki a béke olajágával kezében, békét kért és hirdetett. Különben is kedélyvilága nyugodt volt, mint a tó sima tükre, melyet néha megzavart ugyan egy pár pillanatra egy kis boszankodás, de általában nagyobb indulatok és szenvedé­lyek sohsem háborgatták kristály tömegét, melyen keresztül bele lehetett látni lelke mélyébe: tiszta szándékainak és nemes érzel- 1 meinek kutforrásához. Szives és vendéglátó hajléka mindig . nyitva állott mindnyájunk számára; — el is 1 jártak hozzá sokan, — mindnyájan, a kik őt I csak ismerték Oda, a temető mellé építtette az öreg a nyaralóját; oda a temető mellé, hol vidám beszélgetés és poharazgatás között oly sok ! szép nyári délutánt töltöttünk el kedves csa- ! ládja körében. Sokszor áthozta az esti szellő | a kis kápolna csengettyűi szavát; sokszor át- j hozta, de akkor talán alig —, vagy nem is J hallottunk. Most már jól hallottuk; az a néhány ; imádságra hivó hang nekünk szólott s úgy I belémarkoít a lelkűnkbe, s olyan fájdalmas ! volt a? mindnyájunknak; — nem csoda, hisz | kedves halottunkat, a felejthetetlen Sitz bácsit j kisérte el ő is végső nyughelyére . . . A pap imája elhangzott.... Rög-rögre hullt. . . A korán hunyó nap végső sugarai | már rég a fej fára borultak — és mi még ott 1 állottunk, gyászba borulva, könyezve a fe- ! lejthetetlent. . . . Nehéz a végső elbucsuzás attól, kit any- ; nyira szerettünk. ... A kis kápolna csengettyű szava pedig ! még egyre száll és száll fel, fel a magasba, í a végtelen Jóság és Irgalmasság trónjához, í vigaszt, enyhületet könyörögve az özvegyek I és árvák részére, üdvöt és örök nyugalmat esdve a megholtaknak. Izten veled kedves Sitz bácsi . • • Isten veled ! Nyugodjál békében ! Boldog ünnepeket. A Megváltó születésének ünnepén boldog ünnepeket kívánunk. Szent és nagy a Karácsony ünnepe. Isten Ígéretének teljesedése, ki fiát a Jézust küldötte érettünk a földre. Töltse be minden ember szivét az áhitat s éljen mindenki az eszménynek, a tisztességnek, a becsületnek. Jézus példája — az ember élete iránymutatója. Az egész művelt világ — még azok is, kik külsőleg nem az ő hitét követik — ünnepli a Szent Karácsonyt... Jézus szeretete ma min­denki házában fényeskedik, biztosítva a jók békés életét és az örök életet. Ünnepély. A Budapesti jobbparti (budai) Katholikus Legényegyesület II. kér. Toldy Ferencz utcza 30. sz. a. 30 éves fönnállásának emlékére folyó 1898 évi deczember 26-án este 7 órakor saját helyiségeiben ünnepélyt tart. Az ünnepély napjáu délelőtt 7 órakor

Next

/
Thumbnails
Contents