Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)
1898-12-21 / 36. szám
Budapest 1898. VII. évfolyam 36. sz. (Karácsony hava) Deczember 21. ADAKOZZUNK AZ ORSZÁGOS MAGYAR ISKOLAEGYESÜLET PERSELYÉBE. Szerkeszti: EKDELTI GESTTJT-i-A^ KIADÓ-HIVATAL, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Várotimajor-utcza 28. Megjelenik liávonkint háromszor. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, évre (> korona, évnegyedre 3 korona. fél SZERKESZTŐSÉG: Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. son segédkezet minden hatóság, intézet, J vállalat, község, egyesület és minden f jó hazafi. Lapunkból az ország idegen ajkú népeivel lakott vidékek megláthatják mi a teendőjök erőszak és hatalmaskodás nélkül... Magának az államnak is sok a teendője a magyarositás terén Buda és vidékén. Mig Budán és vidékén a túlnyomó többség nem magyarul beszél és érez, addig más vidékek nem sokat érhetnek el. A Buda és Vidékét levelezőlapon kijelentett kívánságra minden nem tisztán magyar ajkú község tanítójának ingyen küldjük. ________ Cs ak dombormű ? A székes főváros a nagy Vesselényi Miklós emlékére, az árvizi hajósnak hálából egy dombormű emléktáblát szentel. A hőslelkü és bátor báró Vesselényi Miklós nagy tettekben gazdag életéből magasan emelkedik ki az a cselekedete, midőn életét koczkára téve, az árvízből ment életet és vagyont. Ezt a magasztos jelenetet örökíti kitűnő szobrász művészünk, a történeti érzékben gazdag s magyar izü Holló Barnabás egy jól átgondolt és ihletgazdag domborműben. A kiről a nemzet nagy költője a Széchenyi szellemével rokon Vörösmarty Mihály zengett, annak férfias alakját örökíti a művész. A székesfőváros jól tette, hogy a nagy férfiú életének lélekemelő s az ifjúságra tanuságos bátor nagylelkűség jelenetét kőben örökitteti. Báró Vesselényi Miklós is azok sorában van, kiket a halhatatlanság divat készítői eldugnak és nem a méltó világításban mutatnak be. Széchenyi hagyományait nem követi korunk, '„az ép testben az ép lélek“ elveit csak részletekben valósítja. A testedzést tanítják ugyan, de erre nem nevelik az ifjúságot. A becsület, őszinteség, lovagiasság, igazmondás, bátorság az ifjúság legszebb ékessége. A hol az ifjúságban ezek az erények jobbára csak kívánságok, az a nemzet nagy tettekre nem hévül. Ezt a holt tőkét nagy példákkal kell ébreszteni, gyümölcsöztetnh Ezért kérdezzük, hogy csak domborművet érdemel a nagy dalia báró Vesselényi Miklós? A székesfőváros kegyelete szép és elismerésre méltó, ám de V&sse- 1 é n y i Miklós nemcsak a székesfővárosé, de az egész nemzeté. Van szobra a nagy Vesselényinek szülőföldén is, de ő a nagyok között is oly nagy, hogy emléket az egész ország köteles neki emelni. A Széchenyi és Vesselényi tisztelete az ifjúság nevelésének nemesebb irányt ád. Vájjon hány ifjú szive dobban meg ma e két név hallatára ? Valódi fények, jellemek, hiúság és önzés nélkül, a hazaszeretet áldozatai és emléküket nem hogy ragyogóbbá Olvasóinkhoz. A Buda és Vidéke izgatások elkerülésével a nélkül, hogy ezzel más vallásokat bántana, őrködik azon, hogy a keresztény szellem tartsa fenn a társadalmi békét s arra törekedik, hogy a vallások egymással kezet fogjanak az emberiség jóllétéért, az erkölcsért és becsületességért. Czélunk, hogy a közönséggel patriarchális viszonyban legyünk, ezért a kész kiadások méltányos felszámításával előfizetőink minden megbízását elvállaljuk, a mi előnyős reájok nézve, mert Budán számtalan hivatal, hatóság van. Paedagogium, kórházak, kertész képzöintézet, hadparancsnokság, stb. Beadunk és sürgetünk minden kérvényt, közbenjárunK hitel, eladás, bérlet, biztosítási és engedély ügyekben. Kérdésekre levélben felelünk. Már beadott ügyeknél kérjük az ügydarab számát közölni. Kihallgatásokra elöjegyeztetünk. Tudakozódás, felvilágosítás magánügyekben is. Ezekkel akarjuk visszaadni azok szívességét, kik lapunkra előfizetnek és ezzel erősitik a magyarosodásért folytatott törekvésünket. A Buda és Vidéke kiadóhivatala: Budapest, 1., Városmajor-utcza 28. sz. Báró Bánffy ház. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 6 frt Félévre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk ernyedetlenül küzd a magyarositasért. A magyarosításhoz nyújtA „BUDA h VIDÉKE“ TÁRCZÁJA Széchenyi -István utazásai 1825-ig. Irta: Keményfy Dániel. (Vége.) fogékonynyá, az utóbbit a költők s a kör, a melyben forgolódik. Lassankint azonban több után vágyódik Nagy utakat tesz s beleéli magát azon népek világába, melyeket megfigyelt. Lemegy a Keletre, ott II principe d’Ungheria- néven szólítják a bennszülöttek s mindenfelé respektálják. Konstantinápoly, Nikomedia nem teszi rá a várt hatást. A keletieket egyéneu- kint szereti, de egészben utálja. A törökországi útat olyannak tartja, mint a nálunk éjjel, eső» ben, rossz úton, részeg posztilonnal való utazást. Sokat talál olyat, mi kellemesen lepi meg s hazájára emlékezteti. Nagy érdeklődéssel viseltetik minden iránt s keleti útját legkörülményesebben írja le. A szigeteken különös előszeretettel időzik, eltelik a természet gyönyörűségével, mert mindent kedvel, mi az Isten 1 alkotó erejének és az ember ügyességének egy egy bizonyítékát képezi. A görög szigetek kolostorai nevelik benne a roinanticzizinust; sejtelem támad benne, nem fogja e ő is életét valami szép tájon, magányosan s egyedül befejezni, mikor e helyek úgyis- legalkalmasabb lakásul szolgálnak egy tudósnak, vagy bűnbánó remetének. Az archeológia vívmányaiért, melyek Kis- i Ázsiában szemébe ötlenek, nem igen lelkesedik s nem hiszi, hogy az igazi Hannibal lenne Gebisében eltemetve Szmirna kikötőjét a leg- i jobbak közé sorolja. A török részéről a kereskedelmet elhanyagoltnak találja s elérkezettnek látja az időt az államot alvásából fölrázni. Chiosz szigetén soká időzik s egyik-másik haladást jelző momentumát, pl. főiskoláját öröm rael Írja le. Midőn említi, hogy ott egész télen egy felsőkabáttal, alatta meléuynyel kibírják s csak abban az esztendőben fagytak el a narancsfák, mikor a tél Napóleont Oroszországból elkergette : eszébe jut a világhódító gyászos végzete, ki hogy bűnhődjék, idáig is elért I i az Isten haragja. A görög alkotásokat nézve, sajnálkozik e nemzet rabszolgaságán, melynek az erőszak fölött nincs más előnye, mint élénksége, ravaszsága s jóizlése. Óhajtaná, ha találkoznék hatalmasság, mely megmentené. Chiosz annyira tetszik neki, hogy ha más lakói volnának, ott is maradna; kertjeiben talán a hazáról is meg lehetne feledkezni. Már gyakrabban kezd hazájával foglalkozni, de még úgy látja, hogy ő annak nem tud használni, azért nem is érdemli, hogy ott éljen. Különféle hajósokkal érintkezik s általuk nemzetgazdasági ismereteit gyarapítja, tökéletesíti. Csezmenél a török kereskedelmet tanulmányozva, rendszeres nemzetgazdasági elveket hallunk tőle. Az angolt legjobb kereskedőnek tartja, ki pénzét nein hozza holmi fényüzési czikkekért Törökországba, mint Ausztria. Minden nemzet hazafias fia jól megfontolja : a nyerstermelőhöz tartozik-e, vagy gyáriparhoz? Magyarországban kétszer annyi gabonát, húst, bort, gyapjút, stb. termelne, mint eddig, mert azok a népek, melyek élelmüket nekünk köszönik, vonzódni fognak hozzánk, Egy kenyér-
