Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)
1898-10-11 / 29. szám
B*d*p©st, 1888 (4) BUDA és VIDÉKI Október 11. gensebb társadalmi osztály találjon ott szóra- j kosául, »mely * fővárosi ligetek zajos helyeit ; nem keresheti fel, másrészt nin«8 módja arra. j hogy a nyarat a fővárostól távol töltse. Éppen j ezekre való tekintettel a belépő dijakat fenn- j tartják TAlamely formában. í Vt*7ary K«los. Vaszary Kolos bíboros herczegprimás az 1 eddigi megállapodások szerint, az egész telet i Budapesten tölti e csak néha rándul egy két | aapi'A Esstergombe. Mellette csupán dr. Xthl Medárd titkár marad, inig a primási udvar papsága Esztergomban lesz állandóan Dr. Walter Gyula kanonok, a prímás irodaigazgatója, hetenkinr. egyszer jő Budapestre, hogy a fontosabb szentszéki ügyeket közvetlenül a herczegprimásuál referálja, melyek azután itt is nyernek elintézést. A többi ügyeket Esztergomban végzik. Ismerőseink. (Árnyak és fények.) Szirmay Andor. Az első kerület kapitánya szirmai Szirmay Andit egyike legképzettebb rendőrtisztvise- lőinknek. Arra a pályára, melyre lépett, határozott hivatása van. Mint született magyar úri ember, művelt, készült, igazságos és méltányos s egyéb gavallér erényekben is gazdag. Tisztviselőtársai és az egész személyzete, a hiva talos körébe beosztott rendőrség tiszteli és szereti. Fiatal íérfi. Tetterős. Hivatalos teendőit nem immel-ámmal, de kedvvel látja el. A kötelesség teljesítésében első. Az első kerületben a rendőrkapitánynak sok és nehéz teendői vannak, amiknek elvégzéséhez erei}7 és kitartás kell, e mellett nem hiányozhatik a hivatalos képviseletnél a legmagasabb körökkel szemben a társadalmi magasabb műveltség és modor sem Ezek a képességek is meg vannak Szirmay Andorban. A legjobban kiélesedő ügyeknél sem teszi a rendőrséget népszerűtlenné, sőt inkább fokozni fogja a testület által megérdemlett bizalmat. A parádénak nem embere. Sokkal keve sebbet árul el magából, mint a menynyit valójában ér. Jellemének egyik szép vonása a szerénység. A budai első kerület rendőrkapitánya szívén viseli a közönség érdekeit és kívánságait s előtte az ügyes bajos dolgoknál ép úgy, mint derék tiszttársai előtt wr vagy szegény egyenlő Ellene senki nem emelheti a részrehajlás, vagy elfogultság vádját és senkinek nem lesz alkalma megczáfolni azt a pár vonást, miben őt méltattuk. Krecsányi búcsúja. A budai állandó színészet tervének megvalósítása késik, nagyon késik. Krecsányi, ki rendezett és jól szervezett müvéssi erőkből álló társaságával és nagy rendezői talentumával színház látogató közönséget teremtett, elbúcsúzott. Ebben az évben is, mint mindig, megérdemelte a közönség és sajtó elismerését. Az idén a magyar színi irodalom termékei többször kerültek a műsorra s Krecsányi ezzel is kivált s kimagaslott más színigazgatók közül. Szívesen óhajtjuk a viszontlátást. Krecsányi búcsúbeszédét itt közöljük: Mélyen tisztelt és nagyrabeesült tnőpár- | toló közönség! t A budai nyári színi évadnak immár vége. i, Bevégeztetett. Thaliu oltárán ismét kialudt az j áldozati láng. A magyar kultúrának, nemzeti I nyelvünk symbelumanak messze sugárzó, messze világitó szövélneke e pillanatban az utolsó lobbot veti. Bocsassanak meg, hogy e szövetnek lángjának végvillanásánál becses figyelmüket még egy pár perezre igénybe venni bátorkodom A most elhangzott taps és kihívás, méltánylásuknak és elismerésüknek ez általam nagyrabecsült nyilvánulása bátorítottak és ösztönöztek arra, hogy ezen úgynevezett világot jelenté deszkákon ez évadban még egyszer és utoljára megjelenjek és néhány bucsussót in- j tézzek önökhöz. Ámde elfogultságom és egyáltalán a rögtönzésben vagy szónoklásban való járatlanságom gátolnák abban, hogy kellő sza- , vakkal tudjam kifejezni mindazt, a mit e pillanatban gondolok es érezek. Azonban ebbeli fogyatkozásomat mentse ki jó szándékom és önök iránr. való határtalan tiszteletem es nagy- j rabecsülésem. Mert Hiszen részemről jelen eset- 1 ben a czél szentesíti az eszközt, és én azt gondolom, hogy a legkisebb, legigénytelenebb falusi kápolna csengetyűjénük hangja épp úgy az ég felé tör, épp úgy az Istenhez emelkedik, j mint a világvárosok legdíszesebb, legimpozán- j sabb templomainak távolra elhalatszó nagy harangjai. Mélyen tisztelt hölgyeim es uraim ! Ma hármas ünnepet tartok, s ünneplésem egyikenek táblájára ez évszámok vaunak följegyezve: 1888 —1898. Most, épp ez órában tizenegy esztendeje annak, hogy a budai-krisztinavárosi nyári szin- háznak megssakitás nélkül vezetője, igazgatója vagyok Köszönet, hála ezért a budai közön jégnek! As önök partfogása •« áldozatkészségé tette lehetővé azt, hogy Thali e szerény csarnoka a lefolyt tizenegy esztendő slatt szellemileg emelkedett, anyagilag virágzott és érről évre mind nagyobb látogatottságnak, mind nagyobb népszerűségnek örvendett. Az önök partfogása és áldozatkészsége tett« lehetővé azt, hogy most, budai nyári szin- igazgatásom 11 éves érfordulati napján megelégedéssel és önérzettel ismételhetem a mit ezelőtt tizenöt esztendővel, az 188S-ik év szept. hó végén ugyanezen helyről hangoztattam : „A mint meffegadam, A koldusbotot kivirágoztatám. . . . “ Örömmel tapasztaljuk, mélyen tisztelt közönség, hogy a koldusbot évről-évre mindjobba* söldül, mindjobban virágzik, s maholnap terebélyes, lombdus fává növi ki magát. Remélem, hisiem. meg vagyok győződve arról, hogy az a fa, mely a száraz koldusbotból vert magának e városrészben gyökeret, rövid idő múlva az állandó budai szinház épületét fogja megteremteni. Adja Isten, hogy ez mielőbb bekövetkezzék! Többen lehetnek e díszes közönség sorai köiött, a kik igénytelen beszédem h Mása alatt e pillanatban igy gondolkoznak : hisz ez mind nagyon igái, mind nagyon szép. Hanem ebben a küzdelemben, abbén a tizenegy évig tartó szellemi harezban a színigazgatónak is van némi része, némi érdeme. Mert hisz a sziuigasgató Petőfi Sándornak nem a közönség pártfogására, hanem a színészet haladására vonatkozó versét követte; vagyis nem azt goudolta, hogy „...Pártolj közönség, és mi haladunk . .“ hanem azt mondta, hogy „ . . . Haladj színészet, és mi pártolunk . . . “ A budai közönség megértette, fölfogta, méltányolta ós áldozatkészségével viszonozta a mi buzgalmunkat és törekvésünket. Övé tehát a siker érdeme. Elismerés, bála, dicsőség' önöknek, kik a színészet iránti érdeklődésükkel ós műpártolásukkal naponkint beigazolják a költő azon mondatát, hogy „Nyelvében ól a nemzet.“ Mélyen tisztelt közönség! Sajátságos játéka a véletlennek, hogy 1873. év október hó elsején, vagyis tegnapelőtt 25 esztendeje lettem színigazgatóvá. Huszonöt •»»tendől... Egy negyedszázad. . Így emberölté. Hussonöt év alatt az ifjúból férfi, a férfiból aggastyán, as aggastyánból pedig porhüvely less. fia végiggondolom a lefolyt hussonöt esztendőt, úgy rémlik előttem, mintha egy kripta födelét esieinein föl, s a mohos, homályét üregben hussonöt év eseményeinek csontváaait látnám össsehalmoiv», összezsúfolva és eltenetve. Mennyit küzdöttem, mennyit szenvedtem e hussonöt év alatt!... Mert. mélye* tisztelt kölgyeim és uraim, én nem voltam ám mindig budai sninigasgató, hanem ige* is, kezéé koromban szinigasgattem a többek között kocsiszínekben, magtárakban és istállókban, a melyeket magam alakítottam át színházakká és magam szereltem föl. Vagyis körülményesebben megmagyarázva, vonszoltam Thespis keretien. nyikorgó bordélyát falukban és mezővárosokban egyiránt. Igaz, hogy a szerencse kereke nagyon forgandó volt, s néha-néha fölfelé is került velem. Ilyenkor aitán bejutottam egyik-másik elsőreudü vidéki városnak múzsa- hajlékába. Vágyam végre sikerült. Küzdelmem, faradságom gazdagon meg vau jutalmazva A sajka, melyet hussonöt év előtt az siet zajló, zúgó, hullámzó tengerére bocsátottam, gyakran szenvedett hajótörést, gyakran fenyegetett elmeri!* léssel, de végre mégis virágos révpattra jutott. Hisz ime, abban a szerencsében részesülök, hogy ma a fővárosi közönség előtt fejezhetem ki köszönetemet mindazon városoknak, melyekbe* a lefolyt hussonöt év alatt működtem s melyek szerény törekvésem iránt elnésók voltak. De legnagyobb köszönettel tartósom Budának, hol immáron tizenegy éven keresztül élvezem a közönség síives pártfogását és rokonszenvét. Azonban van még egy gordiusi csomó, melyet Budán a közel jövőben meg kell oldani, ez az állandó budai síinbáz. Sajnálatos állapot, mélyen tisztelt közönség, hogy mig a túlsó oldalon. a főváros balpartjan, utóbbi évekbe* gombamódra épülnek ói emelkednek a színhazak, a budai rés*, a jobbpart teljesen el van hagyatva, el van hanyagolva. Budának rohamos építkezése, uj hidjai, szellemi és anyagi föllendülése, fölvirágzása sürgősen megkövetelik, hogy polgáni számára alkalmas, díszes, olcsó helyekkel ellátott tágas ssinházat építsenek, melyben a saiaraűvéazet minden ága, minden válfaja ápoltassák, fejlesstessék és fölvi rágoztassék Az állandó budai színház as én egyetlen vagyam, egyetlen törekvésem. Ha e színháznak létesítéséhez egy porszemmel hozzájárulhatok, örömmel fogom elmondani: „ . ..Szsnt hazám, Megtevőm azt, a mivel csak tartoaám.“ Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim ! Bocsássanak meg, de nem távozhatom e deszkákról a nélkül, hogy egy pár szóval meg ne emlékezzem arról, a ki huszonnégy esztendőn keresztül családi boldogságomnak megalapítója, otthonomnak drága gyöngye, szinigaz- gatásomnak pedig fényes koronája volt. 0 osztotta meg velem a vándorlásnak nem ritkán élet- veszélyes fáradalmait. Osztozott balsorsomban, vigasztalt bánatomban, ápolt súlyos betegségemben, biztatott nehéz munkámban, sikereimben pedig okos tanácsaival, fenkölt lelkületével és ihletett, művészi becsvágyával támogatott. Ez nőm. Ő a jó, a hű asszonyok mintaképe, a kit szerénysége, galarabszive angyallá, gyöngédsége és szerelme pedig szentté avattak előttem. De végzem kissé hosszúra terjedt bucsu zásomat. Hisz fövenyórám már lejárt. Bármily nehezemre essék is, kénytelen vagyok válni, búcsúzni önöktől. Tehát viszontlátásig a jövő tavaszszal. Ha majd a róisák ismét fakadni, a fák. levelezni, a mezők virányai illatozni fognak, újra visszatérünk. Elhozzuk majd szivünkben azt a re- i mónyt, hogy talán már nem sokáig kell Budáról í ismét ós ismét eltávoznunk. A mi pedig' hiva- 1 tásunkat, pályánk iránti kötelességünket illeti, jövőben is oda fogunk törekedni, hogy magya-
