Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)
1898-05-21 / 15. szám
Budapest, 1898 (2.) Május 21. BUDA és VIDÉKE leszedegetné az ott függő gonosztevőket ! T o r = vadgalamb. B i k k e r = társat keres ; túr bik ol^ a vadgalamb társat keres. Ebből a féltuczat szófejtésből is már nyilvánvaló, hogy szerzőnk mily vesztett hitelű eszmekörben forog ; de a. curiosum kedvéért még másik oldaláról is be kell mutatnom a szerzőt. A mit a zsidó és chald nyelvekből ki nem tud hámozni, annak a hangutánzás révén ád megfejtést; pl: Takah= t a k : egyiket a másikhoz ütötte csattanással ; tak ács = ütéssel munkás. — Más helyen pedig azt mondja: As = ás: munkás; p. o. tak á s vagy tak ác s = ta k-kal munkás. Indokolván, hogy „a t a k természeti hangja a takácsok bordája ütésének“.*) A s (= ás) = o s: annyit is jelent, mint tehetős; p. o. orv o s = gyó gyitni tehetős ; kul a s vagy kul acs = k u 1-t tehető. Mert azt mondja, a „kul“ természeti hangja a kulacs kotyogásának! — Más helyen megint azt állítja, hogy : C u 1 ■== k u 1: edény ; tehát k u- 1 as=kulacs = edény, a mibe bor fér! ! ! Szegény k u l a c s most már vá- laszsz, mi kedvesebb néked ? A régi zsidóktól származni avagy k u 1-k u 1 hangot adni? Szegény magyarom, neked pedig nem kortyán többé a csutorád s egy korty bor helyett ihatsz már most egy k u 1 vizet a kulacsból ! Szerzőnk a nőkkel szemben a köteles kíméletről teljesen megfeledkezett. Szerinte : Asz on = asszony: kárt, romlást béhozó. Itt hihetőleg a paradicsomi Évára czéloz, a ki kárhozatba ejtette az emberiséget ! ? A hölgyekről és lányokról pedig igazán tapintatlanul fecseg : Holid = höldj (hölgy) szülővé lett leány (menyecske?) L á n Lechán le á n y és j á n y; éjtszakázó, hálótárs. Már most tekintettel arra, hogy a f e h ereseiéi! meg a f e h é r s z e- m é 1 y manapság nem járatos szólásmondás, igazán örülhetünk a h a j a d o n szónak, mert Kiss Bálint uram ezt nem analisálván, tisztes „j á n y“-ra legalább egy illő szavunk van. . . Node helyneveket ígértem, tehát elég lesz a többiből. . .Csak azért idéztem mindezeket, hogy eleve is igazoljam magam, ha esetleg a helynevek értelmezését is csak tréfába veszem. Mert a ki egyszer tudákosságával megnevettetett, annak esetleges komoly tudományát is csak kötve hisszük. *) E szarint a szóképzés szerint az órást t i k- t a. k o s-nak, a harangozót b i in b a ra o s nak, a nagydobost pedig b u m b u m o s-nak kellene elkeresztelni 4« meg volna az intor n á o z 1 onális v o 1 a p ü k nyelv. A szoflő. A fővárosi közmunkák tanácsából. A Rézmál-, Szemlőbegy-, Vórhalom-, Pasarét- és Nyék dűlő szabályozási tervének tárgyalásánál a székesfőváros a Lukács-fürdő és Margithid közt fekvő dunaszabályozási telkeket parkoknak kivárna fentaitani Ezt a tanács nem fogadta el, mert e helyen parkra szükség nincsen. A főváros mégis ragaszkodik a park eszméjéhez, a tanács azt a feltételt szabta, hogy e telkek 256.896 frtnyi becsértékét fizesse mert ez le vau kötve a nagy-körűt létesítésére adott kincstári előleg fedezetéül. A főváros azon újabb kívánságára, hogy ezen összeget 10 óv alatt, évi egyenlő részletekben fizethesse, kijelenti a tanács, hogy e módozatot elfogadja ugyan az esetre, ha a székesfőváros a törlesztést már 1899-ben megkezdi, de e tekintetben legkésőbb f. évi május végéig határozott választ vár a fővárostól Miután a kérdéses telkek 30 évi rendkívüli adómentességet nyerhetnek, ha 1899. novemberig kiépíttetnek, a tanács megtette az előkészületeket arra, hogy úgy ezen telkeket, valamint a Margit-hid alatt fekvő dunaszabályozási telkeket még oly időben írhassa ki eladásra, hogy a vevők jövő évi novemberig azokat be is építhessék. Nevezetesen kérte a tanacs a fővárostól a felosztást, de bár a felosztási terv ellet] észrevételt a főváros nem tehetett, azt függőben tartotta az említett park- kérdés miatt én pedig azokra a telkekre nézve is, melyek a Margit-hid alatt feküdvén a parkkal semminemű összefüggésben uiucsenek. Karai László budai prépost, a könyvnyomtatás meghonosítója Magyarországban. (Kivonat Fraknói Vilmos ig. és r. tag a tudományos akadémiában bemutatott értekezéséből.) Jogosult büszkeséggel szoktuk hirdetni, a magyar nemzet kifejlett cultural érzékének bizonjitékául azt, hogy a könyvnyomtatás meghonosításában hazánk Angliát, Spanyolországot, Ausztriát, Lengyelországot több esztendővel megelőzte Ekkorig az volt az általános uez^t, hogy ezt a dicsőségünket Geréb Lászlónak, Mátyás király unokaöcsesónek köszönjük, mert ő lett volna az, ki mint budai prépost Hess András nyomdászt Olaszországból meghívta, Budán megtelepitette, általa a budai krónikát kinyomatta, a mely 1473-ban az ő hozzá intézett ajánlólevéllel látott volna napvilágot. Azonban Geréb László sohasem volt budai prépost; a budai krónika élén álló ajánlólevél nem ó hozzá van intézve Múlt századbéli történetíróink a rendelkezésükre álló okiratokban 1468 — 1475 között László budai prépostot, 1476 tói pedig Geréb László erdélyi püspököt talalvan, ebből a két tényből azt az önkényes következtetést vonták le, hogy budai prépostból lett Geréb László erdélyi főpappá, s igy a budai krónika ajánlólevelének László prépostja Geréb Lászlóval azonos. Ezen combinatio alapossága iránt ék- korín kétség nem merült föl Ennek alaptalansága felől e sorok íróját is csak imént a levéltári kutatások véletlen szerencséje világosította föl Nem rég magára vonta figyelmét a vatikáni levéltárban négy kérvény, melyeket 1470 ben László prépost, mint Mátyás királynak Rómába küldött követe, II. Pál pápához intézett. Míg- háromnak élén csak keresztnevét használja, ehhez a negyedikben családi nevét is hozzácsatolja: Ladislaus de Kara: Karai Lászlónak nevezi magát. Miután pedig további nyomozásai folyamán kiderült, hogy a vatikáni levéltárban II. Pál egyik biévéjében, a krakkói Czartoryski könyvtár es a pozsonyi káptalani levéltár egy egy oklevelében 1469 — 1473 kö zott László, budai prépost Karainak ueveztetik, nem merülhetett föl kétség az iránt, hogy abban az időben, mikor Hess András a budai krónikát nyomatta, Karai László volt a budai prépost E tény konstatálása arra késztette ez értekezés Íróját., hogy politikai és kultúrái történetünk ezen ekko.rig homályban lappangó nevezetes alakjára világosságot deríteni igyekezzék. A Karai család a somogymegyei ma is fennálló Kara helységtől kölcsönözte nevét és több tagja mar XIII. századbeli oklevelekben “előfordul. Karai László a bécsi egyetemen nyert tudományos kiképzést: 1455 ben iktatta nevét az egyetem magyar natiójának anyakönyvébe. Mikor vele a közélet terén először találkozunk, 1468 elején, már előkelő állást foglalt el: királyi titkár es budai prépost volt. Brassó varos számadásaiból tudjuk, nogy a vá.os polgármestere, mikor az 5000 frtnyi adót a Medgyesen időző királynak meghozta, ezen összeget László prépost kezeihez szolgáltatta át, s neki ajándékul ezüstserieggel kedveskedett. Kevéssel utóbb Karai alcancellárrá raoz- dittatott elő. éi 1470 őszen fontos megbízással küldetett Rómába, hol sikerült Deki II. Pál papa erkölcsi és pénzbeli támogatását Mátyás csehországi vállalata számára kieszközölni. Az örök varosban tartózkodása ala t. mint az újdonság varázsától környezett uevezetes látványosságot, kereste föl a Massimo-palota- ban három óv előtt német mesterektől föl állított nyomdát.. Természetszerűen fölébredett itt lelkében az az óhajtás, hogy a tudományos művelődés ezen jelentékeny segédeszközét ha- zaja se nélkülözze tovább. A nyomda német munkásainak egyikével. Hess Andrással egyezségre lépett, a költségek fedezését magára vállalta. Hess azonnal útra kelt és Budán, valószínűleg az ó-budai prépostság egyik épületében, hozzálátott a műhely berendezeeehez. Mikor ezzel elkészült, rá és partfogójára nagy csalódás várakozott. Arra számíthattak, hogy a király és a főpapok vetélkedve fogják megrendeléseikkel a nyomdát elhalmozni Ez nem következett be Mátyás a könyvnyomtatás iránt nem érdeklődött. Ezen közönyösségében osztoztak korának többi fejedelmi és főrangú könyvgyüjtói, Kik a fényesen kiállított drága hártyacodexekben gyönyörködtek, ellenben a nyomda egyszerűbb termékeit, melyeket könnyén, olcsón lehetett megszerezni, lenézték. Egyébiránt az időpont, a mikor a budai nyomda fölállittatott, a leüető legkedvezőtlenebb volt. Az 1471-ik év nyarára esik a Vitéz János prímás és Czezmiczei János pécsi püspök által szervezeti összeesküvés, melynek ók, kik leginkább lettek volna hivatva a nyomdát foglalkoztatni, áldozatul estek. így történt, hogy Hess András — mint maga panaszolja — „nem kevés ideig foglalkozás nélkül maradt.“ Végre, miután megrendelésekre hiába várakozott, maga, saját koczkázatával vállalkozott munkára. Főrangú maecenások hiányában a nagyközönséghez fordult. Olyan könyvet kívánt nyomatni, mely vevőkre számíthatott. A nemet nyomdász éles szeme fölismerte a magyarok kivételes kegyeletét és érdeklődését nemzetök múltja iránt. Arra határozta el magát, hogy a magyar nemzet történetét bocsátja közre. „Azt hiszem — Írja ő maga — hogy ezzel minden magyar embernek kedves és örvendetes munkát végzek.' A könyvet, melynek nyomását 1473. junius 5-én fejezte be, pártfogójához intézett ajánlólevéllel látta el, melyben kiemeli, hogy „a te kegyes meghívásodra — úgymond — jöttem a dicső Magyarországba.“ És igy szól: „Mikor a fölött eltr^lkedtem, hogy fáradozásaimnak ezen első eredményét kinek ajáuljam, mást nem találtam, mint téged, tisztelt uram. Néked ugyanis nagy érdemeid vannak személyem körül, és a munkát, a melyre vállalkoztam, nélküled sem megkezdenem, sem befejeznem nem lett volna lehetséges . . Ha később talán nagyobb könyveket nyomtatunk, ezeket is a te dicső nevednek fogjuk ajánlani “ Ezen szándékát nem valósíthatta meg. Nagyobb könyvet nem nyomtatott. Sajtójának csak két apró termékét ismerjük, melyek ajánlólevél nélkül Jelentek meg. Ezzel nyomdája rövid
