Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-11-28 / 48. szám
BUDA és VIDE KE Uj adónemek. Lapunk múlt számában közöltük a fővárosi tanács uj adó javallatait. Az adókat a budaiak mindig érezték, csak a tövis fajt, de nem a rózsát láttuk. A főváros megakarja szüntetni deficitjét. Az uj adókat élénken bírálták s ezzel egy időben a takarékosság felé hajlanak a bizottsági urak kedélyei. Takarékoskodni akarnak a középitéeeknél, csatornázásnál és világításnál.... A pénzügyi és gazdasági bizottságot lelkiismeretességéért megdicsérjük, de bizony a közmunkáknál takarékoskodni nem lehet, nem szabad. Az elhangzott szép szavak nem szállítják le a főváros deficitjét csak úgy nem, mint az uj adónemek nem nagyon szaporítják a bevételeket. Ezt a jó szándékot sem Ítélhetjük el. mert a fővárosnak nagyon sokféle jövedelem forrást kell megnyitni, felfedezni, hogy háztartásának egyensúlya helyre álljon. A megindult fejlődést elzárni, megakasztani, sem nem jó akarat, sem nem pénzügyi politika Az uj adók keresztülvitele nehéz feladat, mert a közönség érzi azt meg. Sok esetben a nem vagyonos közönség. A takarékosság szóvivői néha másokkal szemben takarékotok és ott a hol saját érdekeikről van szó, pazarlók. A sógorság, komaság az az áspis kígyó, melynek fejét kell betörni. A lanyha ellenőrzés szép szó, de csak papiroson erősödhetik, ha a sáprendszert ki nem irtjuk. Mert ha megvizsgálnánk azt, hogy sokan az összeirt atyák közül miből gazdagodtak meg a kutforrásoknak fővárosi szálli tásokat, építkezéseket és üzleteket találnánk meg. A négernek levágják a körmeit, hogy arany mosásnál aranypor ne ragadjon alá Ennek álljuk útját, mert ha az úgynevezett befolyásos urak egyesei továbbra is üz- leteskednek, úgy a fővárosi tauács nem állíthatja helyre az egyensúlyt, az adótervekből bármenynyi jövedelem jön is, csak női a deficit. Lehetetlenné kell tenni, hogy a főváros törvényhatóságában olyan emberek üljenek, kiknek a fővárossal üzleti összeköttetései vannak, akkor azután bármily lanyha ellenőrzés mellett is többet érünk el, mint most. Hiszen vannak ám olyan törvényhatósági tagok, kik nem azért törekednek a törvényhatóságba, hogy a közügynek használjanak, hanem magoknak. Az üzletember maradjon az üzletnél s ha egyéb érdemei miatt oda kerül, hagyja otthon az üzleteskedést. November 28. A Szent Erzsébet apáczák ünnepélye. A materializmus legvirágzóbb korszakában, — hol a mindennapi élet élvvágyainak kielégítéséhez szükséges eszközök előteremtésében látjuk az emberiség kíméletlen küzdelmét, — egy evvel a képzelhető legnagyobb ellentétes irányú nemes törekvés, kettős ünnepe folyt 1«, f hó 22-én, a Szt.-Erzsébet budai apáczák kolostorában. Paldt Lajos dr. ezen a beteg ápolással foglalkozó apáczák kórháza főorvosa, negyed- százados, nemes, áldásdus működésének évfordulója ünneplése. Szent fogadalom tétele és fátyol vétele egy újabb angyalnak és öt apácza növendék felavatása, kik a szenvedő emberiség kínjai enyhítésére alakult rend felséges szolgálatába léptek. Reggel 9 órakor kezdődött az ünnepi szent mise, melyet fényes segédlettel Bogisici Mihály czimzetes püspök celebrált, aztan a szent fogadalom tétel, fátyol vétel és felavatás. A szíveket mélyen megindító főpásztori szavakra, melyek az ezen rendbe belépő apácza nemes hivatását, de egyúttal nehéz feladatait magyarázták, — és a szabad beleegyezés, az erős befolyástalan egyedül a szív által sugalmazott elhatározást kutató kérdésekre a szent fogadalom, az életörömökről, vagyonszerzésről, önakarairól és a külvilágról való orökrei lemondás. Oly ünnepélyes pillanat ez, hogy a külvilág zajában küzdő, szive dobbanása önkényt elszorul. Élete tavaszán, a viruló hajadon, — lemond mindenről, a mi a fiatalság eszményképe, J —s szive sugalatát követve belép egy rendbe, — melynek tagjainak egyedüli öröme, a inasok szenvedései eu3Thitése, — saját akaratuk felfüggesztése, hogy azt a humanizmusnak a képzelhető legnagyobb mérvben alárendelhesse. Elfojtott zokogás hallatszott az e szent cselekedeten jelenlévők soraiból, s nem maradt szem köny nélkül. Minden cselekedetnek, minden áldozatnak, minden ténykedésünknek, legyen az a legtisztább alapokra fektetve, van egy hatalmas rugója,— és ez, ha kutatjuk, — ambicziónk, tettvágyunk, vagy egyébb érzelmünk kielégítése, s ennek sarkában, az elismerés, dicséret, jó lét stb. nyilvánulása. Minden hasznos, nemes, jó tett. jutalmat várhat, s ha tényleg nem is nyerné el azt, megvolt a feltét, a remény, hogy részesülő lesz. BudapeshJL897. (2) _______ löm bség nélkül; de szeretjük első sor- j ban az édes anyánkat, a ki emlőjére fogadott, és azt suttogta a fülünkbe, „légy hű a haza göröngyéhez!“ Mindnyájunk szive nagyot ver, ha ! közelből, ha távolból, hegyekről völgy katlanokból felszáll a zsolozsma: Isten áldd meg a magyart! Imádsága ez a magyarnak, benne van az élő nagy Isten, a magyarok Istene, benne van a haza, mely „ápol és eltakar.“ Köztünk élnek ; a mi szegény filléreinkből táplálkoznak, és a hálátlanság ott ül a szivök táján, mert nem beszélnek magyarul. Hát jól van ez igy ! Megtelik a pohár, és ha egyszer egy csepp is kicsordul, a rövidebbet huzza majd az, a ki csökönyös maradt. Okuljanak, tanuljanak, hogy rövides idő alatt igaz szeretettel zárja keblére, a most még idegen nyelven beszélő testvéreinket, a hazáját imádásig szerető magyar. Nem bántunk senkit, kértünk addig. most már annyi hosszú idő lefolyása után követelünk. Követeljük, hogy becsüljék a magyar szót: „Itt élni és halni kell!“ Buda és környéke legyen magyar, hisz a templomban is lerázza a halandó ember porhüvelyét, és felszáll lelke a csillagokon túl is, ha hallja az orgona bugása inellett: „lm arczunkra borulunk. előtted Istenség.“ Óh ! mi szép, lelket rezegtető ez a mi édes nyelvünk, tanulják meg szomszéd községeink, és áldják velünk a magyarok Istenét, hogy annyi sorscsapás után: „Él magyar, áll Buda még !“ Verhovay Lajos.*) *) Közöltük ezt a lelkes ezikköt, de mi a magunk részéröl több eredményt látunk, melyért az érdem a föszolgabirákat, a tanfelügyelőt, a tanítókat és a kö zségi elöljáróságokat illeti. Szerk. tetniÖk ; emez a viaiváros ; amannak a Ráez- város felül K n é í i c i hadtestének a vár északi, a Városmajor-felé eső részét kellett elfoglalnia A roham nem Bikerülr. K n é z i c 8 vitéz katonái utat törtek a bástyához, fel is jutott egy kettő, de igen rövidek lévén a létrák, a szükséges segítség nem jöhetett gyors egymásutánban. Ötvenhárom veressapkás esett el itten, a harmadik és a kilenezedik zászlóaljból... Nagy Sándor emberei még létrák nélkül jöttek, s mert a fal még nem volt annyira ledöntve, hogy a rés járható legyen, ők is vitézségük daczára kénytelenek voltak visszamenni. Kleinheinz őrnagy a Naphegyen épült ütegek mestere, a rohanókhoz csatlakozva elesett. Aulich honvédéi a várkertben s annak lejtőjén, nem haladhattak előre 5 Kmettyt a várfokról intézett igen erős ágyúzás, s a hazakból való puskázás akadályozta előnyomulásában. E közben virradni kezdett, s a zászlóaljak visszavonultak. Elhamarkodott volt-e támadás az egy napi lovetes után... Nagy gondatlanság a vendektől , illetve csapat parancsnokoktól, hogy vagy létra nélkül küldötték a falakhoz embereiket. vagy rövid létrákkal. A szomszédoi magaslatokról igen jól lehetett látni a rés minőségét, és mérlegelni a falak magasságát. Az igaz, hogy a svábhegyi Heidvich villa, a főhadiszállás tanyája, erre nem volt oly alkalmas — de ilyen dolgokat nem is oly távolból kell nézni. . . — Ti csak kritikát tudtok gyakorolni! mondák a rohamtól visszaérkező bakabajtár- saink ! . .. De hát éppen a bakákat akartuk kímélni ! Es az elhamarkodott hadműveletek csökkentik a fővezérlet tekintélyét. . Midőn gyalogságunk a vár alól elvonult, ütegeink ismét megkezdették a tüzelést. Hentzi négy darab huszonnégy fontos ágyúval leszerelő üteget alakított a fehérvári kapu közelében a mi uaphegyi faltörő ütegünk leszerelésére, de czélt nem ért vele, hiába lődözték el a sok golyót. . . Ütegünk tizenöt órai folytonos működés után teljesen áttörte a rést. Felhasználtak ötszázhatvannégy huszonnégy fontos és száz- négy venegy tizennyolcz fontos golyót. A két mozsár üteg május tizenhetedikén hatvanegy bombát röpített a várba, melyek • több helyen gyújtottak. A fegyvertárban, az uj kaszárnyában, több más helyütt sikerült a tüzet eloltani: de a városi színház terme, melyben az őrség széna készletét őrizték, teljesen leégett a szénával együtt. Ütegeink éjfélig folytatták a tüzelést ; ezután minden hadtestből ismét két zászlóalj nyomult a vár ellen és másnap tizennyolcza- dikának, reggeléig zaklatta a várőrséget Egy honvéd félszázad az éjjel a résig előrehatolt de azt még nem találta teljesen járhatónak. E jelentésre a réstörő üteg ismét megkezdé munkáját és összesen kétszázhatvan darab huszonnégy és tizennyolcz fontos golyót röpített még oda, hogy a rést járhatóbbá tegye. Hentzi látván a nagy veszélyt, összes ágyúival a réstörő üteget lövette, s egy tizennyolcz fontos üteget is alakított a leégett várpalota őrháza mögött, de a munka lassan ment, a mi tüzéreink a Naphegyen észrevették s kellő védelemről gondoskodtak. Hentzi éjjel árkászo- kat s egyéb katonákat küldött a résre, ho gy járhatóságát megrontsák. Tíz órakor szakadó zápor támadt, mely meghiúsította a* árkászok törekvését. A törmelék a szétháuyás folytán alacsonyabb lett ugyan : de annál szélesebb és szilárdabb . A tervezett éjjeli tüntetés a szakadó eső miatt
