Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1897-11-28 / 48. szám

VI. évfolyam 48 sz. (Mindszent hava.) Vasárnap, november 28 Budapest. 1897. Hetenként megjelenő lap a közigazgatás BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS , közgazdaság és társadalom köréből A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖN YE. Szerkeszti: EIKDELTI Or^rTTIL^N.. KI ADO-HIYATAL, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Várocmajor-utcza 28. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél évre <» korona, évnegyedre 8 korona. SZERKE SZTOSEG: Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Harcz, vagy béke! A „Buda és Vidéke“ küzdelemmel bár, de a lelkesedésnek füzével jelöli meg, hogy a magyarság zászlóvivője legyen itt — Budán és vidékén! Kibontotta a zászlót és fennen lo­bogtatja a budai hegyeken, a bérezeken, az alatta elterülő lapályokon. Magyarok akarunk lenni érzésben és nyelvben, ettől bennünket el nem tántorít* senki és semmi! Ez volt a czél, ez volt a küzdelem kezdő pontja. Haladtunk erős akarattal, de csen­desen. sok jó szavakkal, soha erő­szakkal. A mag elvetődött, csírázott és gyü­mölcsöt is termett. A „Buda és Vidéke“ úttörő volt és a kik ebbe a lapba csak egy sort is írtak, azoknak lelkét áthatotta a magyar érzés, a röghöz kötött hazafias lelkesedés. És bár a „M agyar iskola egyesület“ erkölcsi támogatását hivata­los átiratban küldte hozzánk, kicsiny- lendő az az eredmény, a mit felmutatni tudunk. Elismerjük, resteljük! Kicsinylendő, mert nincs hozzá elég erőnk ! Erkölcsi támogatással a kezdet nehézségeit nem gyűrhetjük le. A sváb gyereket — áldozatok árán _ megtanítjuk a népiskolákban ma­gy arul, és mikor pelyhedzik az álla, ka- l tona sorba jut, kiszolgál és vissza ke- ' rül községébe, németül gagyog máfcká- j jával,az apósával, az anyósával, és ezzel j j kárba vész egész törekvésünk, pénzünk, j Újból kell kezdenünk a nehéz fela- ! datot. az uj csemeték újból apáik nyom- ' dókáin haladnak. Hangzik az idegen szó, hegyen, er­dőn, a mély utón, az aszfaltos járókon és nem restellj kínálni portékáját az a sváb, a ki szabad polgára, a szabad magyar hazának. Tűrünk szeretettel; izgatottságun­kat elnyomjuk lelkünk mélyén, de tu­datára nem jön az az idegen nyelven beszélő itteni honos, hogy ezt a mi nagy türelmünket meghálálja magyar szóval. Hát egy állampolgárra nézve olyan nagy nehézséggel jár megtanulni, hogy ez a csomó fa 5 kr., 5 tojás 12 kr., a tejszin félliterje, a babnak literje eny- uyi és ennyi ? Majd bekövetkezik egyszer az az idő, hogy megszakad a mi türelmünk fouala, és visszaviheti falujába porté­káját, aki elég szemérmetlen, itt a haza földjén idegenül beszélni. A magyarság megtudja huzni ma­gát; kenyeret eszik egy-két esztendeig, szűkölködve bár, annyi önmegtagadás lakozik majd benne, hogy uémet nyel­ven kínált élelmi czikkeiből se testé­nek, se lelkének nem kell egy fa­lat is. Magyarország szive mellett Buda­pest székes főváros környékén itt van beékelve egy pár sváb falu, és ennek a lakossága megcsökönyösödött. Nem érzik ezek az emberek az újabb áramlat szelét? Egy erős, hatalmas és biztos ala­pon álló ország nyelvében él. Ezréül éve elmúlt, hogy gyökeret vertünk, a magyarok vitézsége oltal­mazta Europa nyugatát. Jogunk és jussunk van hozzá, hogy a ki itt lakik e vérrel szentejt földön, magyarul beszéljen. Elég volt már a czirógatásból, hajlani kell Magyarország állameszméje előtt, hajlani a nyelv előtt. Budapest piaczán, a vásárcsarno­kokban hangozik a magyar szó ! Magya­rul beszéljen utczáinkon az úr, a paraszt. Magyarország vagyunk, tisztel és becsül a világ művelt nemzete. Zeng- zetes nyelvünk van, Vörösmarty, Arany és Petőfinek nyelve; ezredéves nyelv; hajlékony a szerelem suttogására, erős a harczi riadóra, tüzbe, csatába, böm­bölő ágyú dörejbe. A mi édes nyelvünkön beszéljenek és a magyarnak vitézsége az ismétlő puskákkal szemben is megvédi a ma­gyar hazát. Szeretjük mi egymást vallás kü­BUDA és VIDÉKE TÁRCZÁJA.“ n Emlékeim aszabadságharczáből. Irta ; Dr. Hatat a Péter. VII. Klapka György tábornok ideiglenes hadügyminister, feljött Debrecenből s május ld-én volt a főhadiszálláson. 0 még az os­trom előtt járt itt, s az Angol királyné szál­lónak ablakaiból távcsövön vizsgálta a várat, s egyéb értesítéseket is szerzett annak erős­ségéről. Debreezenből. miután meggyőződött, hogy sem Kossuth, sem a nemzetgyűlés nem tartják szükségesnek a hosszadalmas ostromot óo erőpazarlást — azt irta Görgeinek, hogy vonuljon el. s üldözze az ellenséget a felső Dunánál. Görgei május 7-iki levelében tudatta vele ellenkező nézetét. A táborban is kezdettől fogva vitás kér­dés volt. hogy minek fordultunk vissza Komá­romból Buda felé, s miért nem mertünk Győrön túl az ellenség után?.... Győrben és N y i t r á n a mi csapataink állottak. Miért szakítottuk félbe a további előnyomulást?... A Rákoson, az isaszeghi csata után má­sodik hadtestünk — majdnem tízezer ember és negyvenuyolcz ágyú — táborozott a főváros szemmeltartása s az ellenségnek megtévesz­tése végett. Talán elég lett volna Heutzi körülzáro- lására is ?... Most még két hadtest és egy hadosztály jött Buda alá, úgy, hogy harmincz- ezeren táboroztunk itt. . . száznegyvenkét me­zei ágyúval és több mint ötezer huszárral... Hát csakugyan sok volt a jóból... A huszároknak nem volt egyéb dolguk, mint a lovaikat goudozni ; mi tüzérek is száz- negyveukét mezei ágyunkkal szinte csak annyi hasznot tettünk, vagy nem sokkal többet, mint & huszárok. . . Mindkét fegyver nem nézte mit csinálnak a bakák, meg utászok és árkászok... s az ostromló nehéz ágyuk. Bayer ezredes,. Görgei táborkarának főnöke, szinte az ellenség további üldözése mellett nyilatkozott: azt akarta, hogy Győrből Pozsony és Bécs felé menjünk és nem Bu­dára ... í ; . ■ ' • De ha már ide kellett jönnünk, a főve- ’ zérletnek elébb tájékoznia kellett volna magát Budavár állapotáról, s nem könnyelműn az első megérkezéskor megrohantatni a várat. . . Már Klapka figyelmeztetett erre. Csak a sikertelen megrohanás terelte vezérletünket a komolyabb munkára Az eddig elvesztegetett tiz nap elég drága ára volt az okulásnak. Ha rögtön az első nap hozzá fog­nak az ostrom ütegek alakításához, melyeket Komáromból kellett volna magunkkal hoznunk : úgy nem ülünk tizennyolcz napig Budán. Az ostrom ezen módja a meggondolatlanság jellegét viselte magán. Most pedig egy napi, bármily sikeres • bombázás után, rögtön támadást, általános j rohamot parancsolni : az is elhamarkodott cse- j lekedet volt. Május 16-án éjfélre rendelte el Görgei | az általános rohamot. | Aulich és Nagy Sándor hadtestei álrohamot intéztek, de esetleg valódi rohamba kelle átmenniük. Nagy Sándor hadtestének feladata volt, a faltörő ágyuk által ütött rést megrohanni, útjában a kertek vasrácsait szét­rombolni, s az ott levő házakon át a szabad közlekedést helyreállítani. A u 1 i c h n a k és Kmettynek a vízművek ellen kellett tün­,,Nyelviben él a Nemzet.“ A magyar egyesület jelszava

Next

/
Thumbnails
Contents