Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-10-03 / 40. szám
B u d a p e st. 1897. (f) BUDA es VII) E K K Oktober 3 Magyar Dalkör. Élénk érdeklődéssel kisérünk minden mozzanatot, mely a műkedvelés, de különösen a dal érdekeivel szoros kapcsolatban van. f A legutóbbi évtized alatt lázas buzgalmat uejtett ki a dalárda, egyesületek gyors egymás- ktáni alakulása és joggal mondhatni, hogy nem nis mértékben adott gondot az irányadó körök- hek ezen dalárda egyesületek megalakítása, hogy a mai kor igényének mindenben megfelelő delyet foglalhassanak el a vele versenyző dalár a egyesületekkel szemben. A közel múlt napokban vettünk tudomást ismét egy ily nemes czélú dalkörről, mely elen- leg fáradozik megalakításán El kell ismernünk, hogy Buda jelenleg társadalmilag rohamosan terjed, tehát méltán megkövetelheti magának egy uj dalkör megalakítását. Örömmel üdvözöljük tehát ezen magasztos eszmét, miből önkényt folyólag nem zárkózhatunk el annak kijelentésétől sem, hogy a pártfogást igen t. olvasóink b. figyelmébe ajánlj uk. Ez az uj „Magyar Dalkör“ hivatásul tűzte ki maga elé, csupán a hazai zeneköltők régi és uj dalainak előadását, melylyel ez ideig egy dalárda kör sem dicsekedhetik, mert a hazai termékeken kÍvül szívesen vesz fel program injába idegen nyelvű és zenéjü énekek előadását. Ámde ép ennek ellenkezője fogaz újonnan alakítandó „Magyar Dalkörénél érvényesülni, mert czélul tűzte ki magának azt. hogy a szép magyar nyelvű és zenéjü régi és uj énekek előadása által az idegen darabok háttérbe szorittassanak Nemes törekvés ! Látszik tehát ebből, hogy mennyire szivén hordja ezt az alakulni szándékló egyesület a magyar énekek felkarolását és azok előadását, mert mint örömmel constatáljuk, nevezett Dalkör a hazai nevesebb zeneszerzőkkel összeköttetésbe lépett, miáltal a közönséggel mihamarabb megismertetni óhajtja a hazai dalok legújabb remekeit. Ennek a szándéknak kivitelében mindenesetre legfőbb szerep jut első sorban a „Magyar Dalkör“ működő tagjainak, kiknek jó példává! kell karöltve előljárni a Dalkör által kitűzött czél megvalósításához. Másodsorban súlyt kell fektetni a pártoló tagokra, miután csakis az egylet hathatós pártolása támogatásával érheti el a Magyar Dalkör azon pontot, hogy feladatának teljesen megfelelhessen. Daczára annak, hogy az eddigi működő tagok jelenleg a Dalkör megalakításán fáradoznak, mégis már régi és új dalaink közül nagyon sokat egész praecisitással adnak elő, hogy méltán örül a szivünk, midőn egy ifjú Dalkör támogatását k. olvasóink b. figyelmébe ajánljuk Krecsányi búcsúja. Hrusz Árpád Jánostól. Elbúcsúztak ; — az utolsó tapsok is elhangzottak, a függöny legördült, a budai nyári szinház, a hol mar annyi édes dal, annyi édes magyar szó hangzott el, néma marad tavaszig. Az a szép számú közönség, mely a mai előadáson oly lelkesen ünnepelte Krecsányi igazgatót, szűnni uem akaró lelkes tüntetésével bizonyította rokonszenvét, szeretetét a magyarosodás legbuzgóbb apostola, Krecsáuyi Ignácz iránt. Senki, soha jobban meg nem hódította a budai közönséget, mint Krecsányi, ki hosszú, nagyon bosszú éveken ár a legnagyobb odaadással, a leglelkesebb, a legönzetlenebb buzgalommal küzdött Buda magyarosodásáért, s mindezért mi a jutalom, az. hogy igy ősz táján kezébe nyomjuk a vándorbotot, azt. mondjuk, viszontlátásra a tavaszszal. Bizony ez nem hálás eljárás a főváros hazafias közönségétől, mert ha még késik a budai állandó színház megvalósulása, legalább ne eresztenénk el, a kit mindnyájan szeretünk, legalább tennénk lehetővé, hogy találna köztünk otthont télre is ; hisz ezt oly könnyű volna megvalósítani, úgy hogy télen a várszínházban a nemzeti és operaszínház helyett Krecsányi magas színvonalán álló, minden kívánalmat kielégítő társulata játszua ; ezt és a budai állandó szinház eszméjének valahára való megvalósítását a legszivélyesebben ajánljuk az illetékes körök figyelmébe. Krecsányi búcsúbeszédét itt közöljük szó szerint, mert minden egyes szava hazafias, őszinte érzelmét, szeretetét fejezi ki. „Mélyen tisztelt és nagyrabecsült műpártoló közömég! Az utolsó taps Az utolsó kihivás E tapsok. melyek még rövid idő előtt, a nyár folyama alatt mint aeolhárfa messze elhangzó bűbájos zenéje hatottak ream, most, az elválás nehéz perczeiben. bánatos gondolatokat keltenek bennem és szomorú érzelmeket támasztanak szivemben Eljött az ősz. És én most, e tapsok felhangzásakor, a távol hazába költöző vándor madarak szárnysuhogásának hideg széliét érezem. Majd a templom harangjának temetésre szóló kongását vélem hallani, mely kérlelhetlenül azt tudatja velem, hogy a nyárnak vége, fővenyórám lejárt, bevégeztem pályafutásomat. Szivem jobb feléből köszönöm a méltánylás az elismerés e magasztos,/ e lélekemelő nyilvánulásait. Köszönöm, hogy most, utoljára e lámpák elé szólítani kegyeskedtek — Eme nagyrabecsült kitüntetésükkel alkalmat nyújtottak nekem arra, hogy a lefolyt nyáron irántunk tanúsított áldozatkészségükért és hazafias pártfogásukért néhány igénytelen de őszinte szóval köszönetét mondhassak Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim ! A költő immár azt énekli, hogy : Nem szabad azt sem emlités nélkül hagyni, miszerint a Magyar Dalkör vegyes karra átirt darabokat is ad elő. igy tehát kétszeres a siker, mert a Magyar Dalkör működésében hölgyei is egyaránt vehetnek részt, mi a Dalkör majdani nyilvános szereplésénél kitűnő színezetet fog adni a magyar énekek bű előadasaval. Mindezekből látszik tehát, hogy a nehéz czél eléréséhez okvetlen szükséges a pártolás melyet szivünkből ajánlunk k. olvasóinknak és adja az Eg Ura, hogy a Magyar Dalkört mielőbb legyünk szerencsések hallgathatni éi előadásá ban gyönyörködni. Bizton reméljük, hogy sikereiben nem fogunk csalatkozni, A Magyar Dalkör fáradozásait és buzgó szorgalmát pedig halhatatlan babér fogja koszorúzni P. AJ) *) Mindig örömmel látjuk, ha magyar a da vdik. A magyar nóta nem csak magyarosit de gyárrá tesz. Adja az Isten, hogy az uj dalkör i megizmosodjék, mint a többi budai dalárdák Szerkesztő. .. . . Eljött az ősz. A fecske, gólya már Elköltözött, pusztább lett a határ, És útra kél már a szegény vándor színész. És mig a madárnak két hazája van, Ő ez egyben is vándor nntalan . . A függöny legördült. A nemzeti zászló, küzdelmünk, kulturális hivatásunk, nemzetiségünk eme büszke jelvénye, eme szent syinbolutna eltűnt már a buda- krisztinavárosi színkör tetejéről. Levettem, hogy önök iránti határtalan tiszteletem, köszönetéin és hálám jeléül a földig meghajtsam azt, és e zászlóval együtt én is hódolva hajoljak meg önök előtt. / Az önök pártfogása, méltánylása és lángoló hazafiui áldoz itkészsége tette lehetővé azt. hogy mi e szent zászló alatt küzdve, több mint öt hónapon keresztül hivatásunktól átha- tottan áldozhattunk Thália oltárán Az önök érdeme, hogy itt, ezen a helyen, hol másfél évtized előtt még csak elvétve hallatszott a magyar szó, a hol színészetünk csak árva, tengődő, nyomorgó, lenézett és megvetett mostoha gyermek volt. ma már édes otthont találunk. Tizenöt esztendő előtt a színigazgatók itt rendesen eljátszották a költő „Babérfa és koldusból“ czimii darabjár. Csakhogy ez a dráma akkor nem a színpadon, hanem a való életben, az élet prózai mivoltában lett előadva. Mert hisz a magyar színészetnek akkor még nem termett babér, hanem annál szárazabbra, annál görcsösebbre zsugorodott kezükben éven- kint a koldusbot. Mindez megváltozott. Köszönet, hála értté önöknek. És forró köszönet a fővárosi mindkét ajkú sajtónak, mely a budai nyári színészetet folyton figyelemmel kisérte és lelkesen pártolta, támogatta. Ma már sűrűbb nálunk a magyar szó, ma már tömegesebben járunk a színházba, s mint koszorús halhatatlanunknak, Jókai Mórnak „Dózsa György“ czimii darabjában a lantos költő, a király lantosa énekli, ina már .Örömmel jön a jó barát örömek házába. Mélyen lisztéit hölgyeim és uraim ! Végig tekintve e díszes közönségen, mely utolsó előadásuukat ily nagy számmal tisztelte meg, s összehasonlítva a múltat a jelennel, elérkezettnek látszik az az idő, hogy a Krisztinavárosnak, mely rohamos fejlődésének, szellemi és anyagi haladásának és felvirágzásának majdnem mindennap szembeötlő jelét adja, végre valahára állandó szinház legyeu Engedje a miudenható, hogy emelkedjék a főváros e részében, mielőbb a budai közönség Ízlésének és inűigényeitiek megfelelő diszes szinház és hangozzék majd ott szóban és dalban édes honi nyelvünk mindaddig, mig magyar élni és Buda állni fog. Úgy legyen ! Utolsó kérésem: tartsanak meg a távolban is nagyrabecsült jóemlékük ben ! Utolsó szavam : Isten önökkel ! Utolsó óhajtásom: legyenek boldogok! A legörömtelibb, legboldogabb viszontlátásig 1898. ev május hó elsején “ Ismerőseink. — Árnyak és fények. — Lenz Ferenc z. Ha a nyugateurópai művelt és gazdag államokat megközelíteni s elérni akarjuk, úgy mindenesetre s első sorban arra kell törekednünk, hogy iparunkat a lehetőségig fejleszszük s fokozzuk. Elismerés illeti mindazokat, kik hazánkban az ipari pályán működve, azt emelni s annak tekintélyét növelni igyekszenek, mert nálunk főkepen ettől várható boldogulás, ettől várható a nemzet vagyonosodása, ettől tekintélyünk öregbedése a külföld előtt. Lenz Eerencz is azok közé tartozik, kik az ipari pályán keresik boldogulásukat, s ha Lenz Ferencz nagy szorgalmát, üzlete virágzása iránt való igazi lelkesedését s odaadását, valamint a vevők iránt tanúsítani szokott rendkívüli figyelmét, udvariasságát tekintjük, úgy I bizvást elmondhatjuk róla, hogy ő a pályán nemcsak keresi, de fel is találta már boldogulását. És ezt méltán meg is érdemli, mert értelmes, józan kereskedő, t a ki nem ismer fáradságot, ha arról van szó, hogy a nagy közönség igényeit kielégítse. Virágzó papirkereskedése egyike a legkeresettebb hasonló nemű üzleteknek Budán s ő a feléje irányuló bizalomra érdemes is tud lenui, mert uem kicsinyes, nem kapzsi, szívesen áldozatokra is kész, valahányszor jó ügynek tehet szolgálatot. Hasonló nemes törekvést fejt ki üzletének másik ágában, a bőrkereskedésben is és szinte csodálni lehet, miként képes e két különféle üzletágat úgy összetartani, hogy azok egymásnak kárára avagy rovására ne essenek. Hja, hiaba, nemcsak a hadvezetéshez kell a I taktika, megköveteli azt az üzleti élet is. Lenz I Ferencz okvetetlenül rendelkezik ezzel a ké-
