Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-09-19 / 38. szám
Budapest 1897. VI. évfolyam 38. sz. (Szent-Nlihály hava.) Vasárnap, szeptember 19. Hetenként megjelenő lap a közigazgatás, közgazdaság és társadalom köréből, BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: EEDELTI KIADÓ-HIVATAL, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Várocmajor>utcza 28. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél évre <; korona, évnegyedre 3 korona. SZERKESZT ŐSÉG: Városmajor-utcxa 2r Kéziratokat és közleményeket ié Megismerte a magyart. Arboczokon a magyar trikolor, mellette d birodalmi lobogó. A magyar nemzet szive Budapest fényben, pompában. A turul madár csőrében az olajággal. Az utczákat nem ismerik fel a vidékről ide zarándokoltak. Ha ünnepelni kell, ott van ragyogásával a magyar. Hűsége, szeretete átcsillámlik azon a sötétségen is, a mely mi ob! sokszor osztályrészünk ! Eljön megnézni Budapestet az egységes német birodalom hatalmas császárja Ilik Vilmos. És talál itt egy népet, a melyet Árpád vezetett be és erős karjával, nagy vezéri tehetségével, soha nem alkudva — ezredéven át megtartott. És mellette van a mi jóságos királyunk szerette magyarjaival környezve, hogy megmutassa az ő szövetségesének Mátyás királyunk fészkét Királyok lakta fészek ez és minden köve csak arról tesz bizonyságot, hogy ez a nemzet tetejétől kezdve aprajáig erős karjával, ezer csaták után megtudta védni ezt a földet, a magyarok hazáját. Dúló csaták után megmaradt a magyar; vitézségével, művelődésével az európai nemzetek közt méltó helyet foglalna el, és ha száz ellenség tört rá, százszor felemelte nem csak tiltakozó j szavát, de bevitte a harczba súlyos I karját, pénzét, vérét. Dráván fizetett meg mindent, de ra- I gaszkodott a röghöz, a mely öröksége, s mindene. A német császár eljön a magyaroknak szivét, Budapestet látni. Fényes kivilági tási, fénygömböket, hatalmas diadalkapukat láthatott eleget, de a lelkesedésnek melege soha igazabban át nem járhatja idegeit, mint midőn köztünk lesz. A hadi gyakorlatoknak vége szakadt, ne kicsinyeljük az eredményt. A honvéd megy a tűzbe, lángba, mert az anyanyelv varázsa alatt van. Egy százados, a ki tud magyarul, megfordítja a csatamezét, mert édesen, magyarul szól: „Fiaim, előre!“ És akkor az a lelkes honvéd a nagy teher alatt is kiegyenesedik, ha másként nem, négykézláb csúszik, nem dől ki egy sem, csak megy előre, dicsőséget szerezni a magyarnak. Nem téveszti meg semmi sem, az ágyuk bömbölése, a lőporfüst, csak megy előre és mert fegyelmezett: barátaira nem tüzel, csak az ellenségre. Ilyen honvédség, ilyen a magyar katona. Ilyen kell nekünk! Szóljanak hozzánk magyarul, és mi készek vagyunk a halálra. Ezt a honvédséget már megismerte a németek császárja, most már meg fogja ismerni Budapestet is, és itt a zugó tömeg éljen riadásában csak két szó emelkedik ki: „Isten I hozta! “ Tegyünk villan > Budán. ! Budapest régen létezik a törvényben és a földrajzban, csak a bécsi hírlap üzletek nem akartak erről tudomást szerezni sokáig ; az ő vállalataik hasábjain az egyesítés után még vagy busz évig csak Pest és Ofen járta. Nálunk máskép van A főváros egyesítése sok I szép hivatalra és fizetés emelésre szolgáltatott ; alkalmat és közhatóságaink előtt az igaz, csak | Budapest létezik az egyesítés óta hivatalosan, de külön tekintetbe vétetnek a régi részek. Pest figyelemben részesül s olyan, a milyen a szakértelmes körültekintés tárgya, a mely mellett milliók kárba vesznek ugyan, de legalább hivatalosan el nem hanyagolják. Hát Buda! A pesti oldalon milliókat költöttek már új útvonalokra, a mely mellett persze kincseket érő vagyon nem veszett volna kárba, ha gyakran nem úgy építkeztek volna, mint ha csak is a kisajátítás czéljaira emelkedtek volna hatalmas épületek. Budán ugyan hány kilométernyi uj uteza nyittatott a belterületeken ? A mi e téren történt java részben a külterületeken történt, a hol olyan sok pesti ember bir ingatlant, holott alig vonható Kétségbe, hogy a hol állandóan laknak, ott van első sorban szükség czélirá- nyos varosrendezési intézkedésekre. Az üde kirándulási helynél fontosabb az állandó lakhely környezetének egészséges volta, olyan területek megnyitása az épitkezhetés számára, a hová a mindennapi élet, a forgalom, a kenyér kereset utalja az embert. Ha nincs kenyér, hasztalanok a legszebb latképü kirándulási helyek. Első a lakház, azután a villa. Még is nyakra főre épülő háromemeletes házakkal ma holnap túlterhelt területek tőszomszédságában latifundiumok terjengenek, uttalanul vagy olyan útszomszédságábau, a melylyel nem gondol senki, mert hiszen szüretre már úgy sem jár„BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. Erős asszonyka! Irta : Valnicsek Béla. Abban a bizonyos puha, meleg kis fészekben, melyről olyan sok szépet olvasunk s a szentimentálisabb novellairók annyi előszeretettel imák, Sümeghyék is nagyon boldogan éltek. A boldogságukat igazán jó darabig semmi sem zavarta meg és Sümeghy Sándor még az asszonyka divat számláit is egykedvüenf'majd- nem előzékenyen szokta kifizetni. Sőt egy alkalommal épenséggel megtörtént, hogy mikor kettecskén végig betűzték Rosenzweig Karolin varrónőnek Sümeghy Sándorné, szül. Biczó Jolán őnagysága czimére kiállított számláját: a „két méter illúzió szövet“ olvasásánál szinte költői hangulatba estek A szép asszonykának nagyon bizzar gondolata támadt s hirtelenében az* találta mondani férjének: — Édes Sanyi- kám, ha az én illúzióm is terólad esetleg csak olyan két méteres, aminőt Rosenzweig Karolin irt e számlára, mily nagy volna a csalódásom. Ha belőled is csak olyan savanyu, néha goromba férj válnék, mint akárhány más, menynyire fájná az nekem. Sümeghy Sándor csudálkozva tekintett kis feleségére s nagyon megütközött panaszos szomorú tekintetén Hogyan jutott ez oly hirtelen az eszedbe. Talán kételkedel bennem, babukám ? És talán tapasztaltál is már valamit rajtam, ami ily csúnya gondolatra vitt? A kis remegő asszonyka nem felelt semmit, csupán puha karjait fűzte férje nyaka köré és forró ajkaival odatapadt Sümeghy Sándor ajakára. hogy ne folytathassa szemrehányó szavait Minden kisebb félreértésüknek ez volt a fináléja, a minő a szép lágyan hangzó, csak olykor-olykor erősebb akkordokban előtörő románcznak a susogó, elhaló befejezése. Hanem az évek múltával Sümeghy Sándornak az előzékenysége is valahogyan alábbhagyott és a kozmás kávén kívül most már a divatszámlákat sem szívelhette. Igaz, hogy — véletlenül-e, vagy mert kimentek a divatból — az illúzió szövetek is alig szerepeltek bennük s igy mintegy ez is segítette a fiatal házasokat, hogy annál kevesebbet törődjenek a költőiessel. Valószinüleg ennek a hijján eshetett meg aztán, hogy egy alkalommal, mint rendesen történni szokott, valami gyerekség miatt, szörnyű csetepatét cselekedtek, aminek az lett a vége, hogy a babuka minden áron faképnél akarta hagyni Sanyikáját s a legközelebbi vonattal édes mamájához utazni Abonyba. —- Sümeghy Sándor teljes megnyugvással vette tudomásul a haragos asszonyka kijelentését s látszólag semmi kifogása sem volt ellene. Minthogy pedig a vonat indulásáig mindössze háromnegyed óra volt még, Jolánka nyomban össze is csomagoltatta a szükségeseket s indulni készült. Csupán azt rösteke, hogy majd a cselédjük is megneszeli az összezördülésüket s akkor hiszen fél Budapest hírét veszi, azért elhatározta, — de csakis azért határozta el. ezt nagyon hangsúlyozta gondolatban, hogy mielőtt elutaznék, felkéri férjét, kisérné el a vasutig. Persze a látszat kedvéért. Nem szerelné, ha a cselédjük megtudna valamit. Azért engesztelhetlenek lennének egymással szemben s egyetlen szót sem váltanának. — Sümeghy Sándor végig hallgatta piczi felesége szándékát s hamis mosoly kíséretében méltányolva aggodalmát kijelentette, hogy igenis elkíséri a nagyságos asszonyt, mert ezzel ő. a férj is tartozik jó hírnevének. így jutottak el „Nyelvében él a Nemzet.“ A magyar egyesület jelszava
