Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-07-04 / 27. szám
Budapest. 1897. VI. évfolyam 27. sz. (Szent Iván hava.) Vasárnap, julius 4. BUDA ÉS VIDÉKE Hetenként megjelenő lap a közigazgatás, közgazdaság és társadalom köréből, BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: ESDÉLTI KIADÓ-HIVATAL,- hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Várocmajor-utcza 28. Megjelenik minden vasárnap. Elölizetési árak : Egész évre 12 korona, fél évre (> korona, évnegyedre 3 korona. SZERKESZTŐSÉG: Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Olvasóinkhoz. A félév elején olvasóink szives jó akaratába ajánljuk a Buda és Vidé- k é t. Lapunk nem az első látogatást teszi a közönségnél, kipróbált jó ismerős, egy régibb igaz barát. A mi lapunk czélja, hogy továbbra is az legyen, megszolgálva azt a kitüntető bizalmat, a mivel olvasói kitüntetik. Jól tudjuk, hogy egy bizonyos részben ez csak előlegezés, mert még a Buda és Vidéke nem juthatott arra a pontra, melynél több kívánni való niu- j csen. A kezdet nehézségei leküzdése több év munkája. Egy ismeretlen nem térképezett vidéken *a jó ösvény megtalálása elég hadműveletet emészt fel. A különféle osztály és szövetkezései érdekek elhagyásával, nem érintésével az arany középút a nagy közönség- érdeke. Buda egyes részeinek és a közel vagy érdekkörébe eső távolabb vidéknek egy pontban való összetalálkozta- tása nehéz feladat, a minek csak részben való megoldása is ily rövid idő alatt kielégítő eredmény. Hát magának a lap programm keretének megtartása menynyi akadályba ütközik? Ezt látják olvasóink, kik közremüködésökkel a bu- d a vidéki keret megtartásában szívesen és lelkesen segédkeznek. Hat éves múltúnkból azt láthatja az olvasó, „BUDA és VIDÉKE“ TARCZÁJA. A falu szép legénye. — Elbeszélés. — Irta : Koncsek Lajos. (4) — Szóról-szóra ezt mondotta, — erősité a leány — és még többet is !. De hát miattam ugyan mondhatta! Mert isten engem úgy segéljen. — — No jó, hagyd abba, Julis! — szakitá őt félbe Andris — majd számon kérem érte, bárki fia legyen is ! . . . — Az istenért, Andris, csak el ne harn arkodd ! — vágott szavába a megrémült leány. — Rósz vége lehet! .. . Tudod, micsoda csúf egy verekedő legény az a Pista ! ... Ne állj vele szóba, kérlek ! Bajod eshetik. ... Én úgy félek ! — De már azt csak bizd én rám, édesem ! Tudom, hogy helyt állok magamért!... Még ma el fog dőlni, én-e. vagy ő?... Isten veled, Julis!... szólt szinte hareziasan a legény és sebtiben megölelve, megcsókolva menyasszonyát, elrohant. Hiába kiáltott utána Julis a sötét éjsza! hogy ezt a keretet csak ritkán és nagy j hazafias ügyeknél is csak úgy léptük át, ha azokat Buda és vidékére vonatkoztattuk. A keretet minden sürgető bírálat daczára még jobban megfogjuk tartani, mert Buda és vidékéről anynyi a mondani való, hogy elég érdekes tárgyat találhatunk. Több mint 6000 féle buda- vidéki ügyet vetettünk fel és nem egy felett tekintélyes eszmeharcz folyt. Buda csak úgy lehet azzá a mi a történeti múltban volt, ha a vidék mely j foglalatját képezi szintén emelkedik, ha Dunántúlnak ismét a szive lessz s az mozgatja a szellem, az ipar és kereskedés idegeit. Ott a hol a király palotája van, ott legyen a szellem és születés arisztok- ratiájának, az előkelő művelt pénzvilágnak városrésze, itt,neve 1 j ék az ifjúságot. itt legyenek a miniszteri és egyéb hivatalok, köziutéze- t e k, középületek... Itt építsenek palotákat főuraink és főpapjaink. Budán és vidékén alakuljanak tiszt- viselő és egyéb családház építő szövetkezetek, üdülőhelyek, men helyek, lég és éghajlat gyógyintézetek, mindenféle sanatorinmok a P i 1 i s hegységtől a Vérteseken át a Balatonig és az egész vidéken. kába; hiába akarta őt megótalmazni valami esztelenségtől: Andris nem hallotta már a szavát. Futott, mint az őrült, mint a kit a kísértetek kergetnek... A fejében olyan furcsa, olyan szörnyű gondolatok jártak. A boszú érzete olyan iszonyú gondolatokat támasztott az eszében! Azzal a szándékkal ment, hogy Kelemen Pistát még ma felkeresi és valószínűleg ott is fogja találni még a nagy korcsmában---- De hi sz akkor jaj neki!__ Majd megmutatja ő, ho gy a falu szép legénye is ráakad az emberére !... Hisz elvégre ő nem olyan pitypoty legény, a ki mindent eltűrni, elhallgatni köteles!... Azután meg nem is olyan gyáva, a minőnek magát eddig érezte ... Ha kell, ő is a talpára tud állni, tud ő is legénykedni. Az a nagy alak legfölebb a hitvány gyávákat tudja megfélemlíteni, őt bizony nem ! Hisz ő is becsületesen leszolgálta azt a nyomorúságos három esztendőt a hazáért, mint bárki más . . Megtanulta ott elég jól, miképen kell szembe nézni az ellenséggel... S hogy nem fog vele szemben kudarczot vallani, arról megnyugtatja őt Julis iránt való nagy szerelme s ebben az órában támadt nagy elszántsága ... Ezek a gondolatok egészen 8 annyira elfoglalták zavaros elméjét, hogy észre sem vette Ezek merész tervek, de nem lehetetlen álmok és mi ezeket az álmokat fűzni fogjuk tovább és ábrándozunk az ábrándozókkal, cselekszünk a cselekvőkkel. . . . Szép és nemes feladat erre-vállalkozni, s aki erre vállalkozott, az templomba lépett, melynek küszöbén le kell vetni a sarut, mert az önérdeknek a mennyire az emberi tisztességes önfen- tartás ösztöne megengedi, kívül kell maradni. Minden perczet lefoglal a komoly munka, a melylyel a jövő alapját hordjuk össze. . . Ennek az emelkedésre hivatott városrésznek és a szép vidéknek fel kell virulni és virulása mellett magyarnak lenni, nem csak nyelvében, de gondolkodásában és szellemében i s. Nemcsak a nyelv, de az anyag is legyen magyar, s a nyelv és gondolkodás különösen jó magyar, mert nemcsak szép vidék, de a haza vidéke Buda. Buda és vidékének emelkedése az egész ország érdeke, s különösen az lesz, ha majd nem csak a Lágymányoson, de egyéb budai részekben is az ifjúságnak egyetemei épülnek. A könnyű, gyors és jó közlekedés Buda és vidékének létfeuntétele, ezt erélyesen sürgetjük, de rendszerrel és e tekintetben sem engedjük kezeinket leköttetni. azt a hosszú sötét alakot, a ki az úton épen vele szemközt jött. Már csaknem beléje botlott, midőn föleszmélve, ráismert, hogy az — Kelemen Pista, az ő veszedelmes vetélytársa, a kit épen fölkeresni akart. — Hohó, te vagy, Pista ? szólitá — meg őt a sötétben komoran. — Jó, hogy jösz. Beszédem van veled ! — Hát csak röviden, mert már rövid az éjjel! — viszonzá ez hetykén. — Nem lehet tudni, nem lesz-e vala- melyőnkre nézve nagyon is hosszú ! — Ejnye, beh furcsán beszélsz te velem ! — Csak úgy, a mint megérdemlőd ! — Hát aztán nem fogod megbánni ezt a hangot ? — Megbánásról csak is te beszélhetnél, ha nem volnál ulyan szertelenül elkapatott. — Ejnye, adta hitvány kölyke, hisz megeszlek, ha igy folytatod — — Azt is csak a gyomrod sinylené meg, jó madár ! — Hanem hát beszéljünk másról!. . ’ Rovásod van, alávaló csábitó ! Kelemen Pista megütődve hőkölt vissza e szavakra. No, lám, hát az az ostoba leány elkotyogta volna, a mit ő neki táncz közben a fülébe sugdosott? — gondolá magában, mialatt magát kissé összeszedte. „Nyelvében él a Nemzet.11 A magyar egyesület jelszava
