Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-21 / 12. szám

Budapest, 1897. (5) BUDA és VIDÉKE Márczius 21. Igen meg volt elégedve a közönség Juhász Imre szavalatával, ki Szász Károlynak ,,A nagy év“ ez. költeményét adta elő. Nagy helyeslés­sel fogadták a Maurer Nándor által szavalt, DittertF. és Lass K. által zongorán és hegedűn kisért „Petőfi a Hortobágyon“ ez. melodrámát. Az ifjúsági énekkar a „Szózat“-ot, „Talpra magyar“-t és „ős Buda gyermeke fel szapo­rán" ez. énekeket adta elő általános tetszés mellett. A minden tekintetben szépen sikerült ünnepélyről a közönség teljes megelégedéssel és lelkesedéssel távozott A szabadság napjának megünneplése a II. kér. községi polgári és női kereskedelmi iskolában, válto­zatos műsor mellett, nagy lelkesedéssel folyt le. Az intézet tágas tornatermét egészen meg­töltötte a szülők és tanügybarátokból álló diszes közönség, melynek soraiban képviselve Volt a kerületi választmány és a törvényható­sági bizottság is. Az ünnepély a „H ymnu s“ eléneklésével kezdődött, melyet az intézet 400 növendékéből alakított énekkar mély érzéssel, nagy szabatossággal adott elő. De a többi énekdarabbal is nagy hatást keltett az énekkar a maga üde. precziz és valóban meglepően szép harmóniájával. A többi énekdarabok kö zül a „H o n f i-d a 1“, „Rákóczi imája" és a „Szóza t“ eléneklése egyaránt lelke­sedésre hangolta a közönséget; de szűnni nem akaró tapsokkal adózott Albrecht Aranka magándalainak is, a ki az Egressy és Szerdahelyi által megzenésített „T a 1 p r a m a g y a r“ és a Káldy-féle átiratban megje­lent nehány — már majdnem feledékenységbe ment — szabadságharczi dalt kedvesen, meg- inditóan, szép hanghordozással adott elő. — Tetszettek a szavalatok is ; a jól megváloga­tott, a márcziusi dicső napokat felidéző haza­fias költemények szavalatában Alsó Erzsé­bet, T r a m m e r Olga és Weber Margit IV. ősz. növendékek, továbbá Hangi Anna és Szép Gizella keresk. iskolai növendékek arattak zajos tapsokat. Azonban az elismerés­ből kijutott azoknak a növendékeknek is, a kik az énekdarabokat zongorán kisérték, névleg Boros Olga, Heinrich Ida, Sehe r- t e r Irma és Sztránszky Margit ta­nulóknak, úgyszintén mesterüknek, az intézet fáradhatatlanul buzgó énektanárának, G y u- 1 a y Eleknek is. — Végül meg kell emlé­keznünk Várady Gyula tanárról, a ki a tanári kar megbízósából az alkalmi beszédet tartotta s a ki szépen átgondolt, klasszikus számba vehető remek beszédjében főleg a hazaszeretet eszményének áldozott lelkese­déssel, ékesszólással. — Közelebbi számunk­ban e beszédet legalább kivonatosan közölni fogjuk. Márczius 15-dikét. A magyar szabadság nemzeti ünnepnapját, nagyszámú diszes közön­ség jelentésében ünnepelte meg Feleste József jóhirű, nyilvános főgymnáziuma az intézeti Deák Ferencz önképzőkör közreműködésével. Az if­júsági énekkar elénekelvén a Hymnust, Búzás István tanár lelkes, hazafias megnyitó beszédet mondott. Ezután Ráthay István VI. oszt. januló a Talpra magyart, Argauer János I. oszt. tanuló Tóth Kálmán „Előre“ ez. költeményét szavalta el érzéssel. Varjas Sándor VIII. oszt. tanuló magvas felolvasásban méltatta a nap történeti jelentőségét, Csúszik Istvccn VII. oszt. tanuló pedig Ábrányi Emilnek ez alkalomra irt, gyö­nyörű ódáját szavalta el lelkesen. Végül az ifjúsági daloskor a Szózat eléneklésével zárta be a szép ünnepet. A „Budapesti iparos-segédek egyesülete“ társas vacsorával egybekötött szabadság-ünne­pélyt rendezett f. hó 15-én a II. kér. Petz- féle vendéglőben s e sorok írója — ki vélet­lenül került csak e népünnepélyre, örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy annak lefolyá­sáról a „Buda és Vidéke“ olvasó-közönségét értesítse. — Az egylet múltja még igen rö­vid ; alig 4 éve alakították meg Duma György kath. gymnasiumi tanár, ki az egylet igazga­tója és Bauer József II. kér. kéményseprő- mester, ki elnöke és Hangi József fővárosi tanító, ki mint titkár működik sikeresen az ifjúság élén. — Az ünnepélyt Duma György tanár nyitotta meg lendületes beszédével, mely után Hangi József titkár ösmertette meg úgy a szép számú vendégekkel, mint az egyleti tagokkal márczius 15-ikének — hazánk e nagy napjának — történetét. Előadását a legnagyobb figyelemmel kisérték hallgatói, kik közül nem egy hallotta e dolgokat először s szinte lát­szott az ifjúságon, hogy mohón szívja be ma­gába halhatatlanaink történetét; Ezután követ­keztek szavalatok, előadva egyesületi tagok által, majd befejezésül a „Hymnus“ dala, me­lyet Fehérváry Ferencz fővárosi tanító, mint karmester, vezetése mellett az egylet dalköre adott elő szép eredménynyel. — Ekkor állt fel ismét Duma György tanár, ki befejező be­szédében kiemelte azt, hogy a vendégek ne legyenek tulszigoru bírálattal az egyes elő­adókkal szemben, mert azok között n e m- csak német, de tót ajkú ifjak is voltak, kiknek minden igyekvésük: jó ma­gyarokká lenni. Éltette a megjelent vendége­ket, — vezető társait: Bauer elnököt és Hangi titkárt s poharát az egylet jövő sikeres mű­ködésére ürítette. Hangos éljen és taps ki­sérte szép beszédét. — Bauer József elnök beszélt utáua, ki szerényen mondott köszöne­tét a szép beszédért és kifejezte reményét, hogy az egylet, bár sok látszólagos leküzdhe­tetlen akadálylyal is kell megküzdenie, mégis mindig jobb in fog hódítani és terjedni. — Be­széltek, még Hangi József titkár, — ki az el­nököt és Hampl alelnököt élteté. — Fehér­váry karmester, ki a titkár egészségére és jövőbeni sikeres működésére űrité poharát és végül Jancsik József ifjúsági elnök, ki az ifjúság nevében mondott köszönetét az egye­sület vezetői fáradságos munkálkodásáért. — A jelen volt hölgyek közül a következők ne­veit sikerült feljegyezni : Bauer Józsefné és két leánya: Vilma és Józsa, Cseh Istvánná és sógornője: Cseh Gabriella, L.-né Sánthó Etelka, Molnár Anna, Hauer Ilona, Gerhardt Mariska, Gludák Lenke és Erzsi és sokan mások. Az ünnepély a késő éjjeli órákban ért véget. Ismerőseink. (Árnyak és fények.) Petsits IVlárk. Önzetlen, fáradhatatlan, tetőtől-talpig be­csületes, jellemes ember. Az úri társaságoknak igazán kedvelt tagja, a szegényebb néposztály­nak pedig valóságos gyámola, segítője. 0 róla igazán elmondhatjuk, hogy legboldogabb akkor, ha valakivel jót tehet. A jó cselekedetek gya­korlására pedig bő alkalma nyílik kiterjedt or­vosi praxisa közben. Mert tudva levő dolog, hogy Petsits Márk egyik legkeresettebb orvosa a budai kerületeknek Ügyességét, jó szivét, nemes lelkét ismerik a székesfőváros egész jobbparti részén, s bizony igénybe is veszik, sokszor talán a lehetőségen is túl. De Petsits soha nem duzzog, soha senkit vissza nem utasít. Jó szive sugallatát követve szíve­sen „megy“, valahányszor és a hová csak hív­ják. Ebben az órában — teszem fel — a Gel­lérthegy alatti Hadnagy-utcza valamelyik ma­gasan fekvő házikójából látni őt kijönni; ke­véssel rá már valamelyik újlaki betegét látogatja meg és pedig igen sokszor minden kilátás vagy remény nélkül az orvosi tiszteletdijra. Mert Petsits Márk nem volna az. a tiszteletre méltó emberbarát, mint a minő ' valójában, ha fárasztó utai fejében mindenkor anyagi elismerésre szá­mítana. Sőt e tekintetben még tovább is megy, s nem egyszer történt meg, hogy készséggel nyi­totta meg a saját erszényét valamely nagy családú szegény munkás ember előtt, hogy beteg gyermekének a javulást Ígérő orvosságot elké­szíttethesse; — vagy valamely gyámoltalan szegény özvegy asszony előtt, hogy hosszas betegség után elhunyt kenyérkeresőjét tisztes­ségesen eltemethesse. Ilyen a mi kedves isme­rősünk mint orvos és mint ember. De a jótékonyság iránti nagy fogékony­sága, a nyomorban és szegénységben sinlődők iránti nemes vonzalma és finom érzéke ezzel még nem ért véget. Fárasztó orvosi praxisa mellett jut még ideje a jótékonyságot más té­ren és más irányban is feljeszteni és gyakorolni. Nem mondok uj dolgot, ha Petsits Márk hu­manisztikus ténykedésének illusztrálására fel­említem a „II. kér. szegény iskolás gyermekeket segélyzö egyesületet“. Ennek az egyesületnek, mely évről-évre fokozódó mérték szerint igyek­szik a szegény nép nyomorát felruházások által enyhíteni. Petsits Márk a gondnoka, a lüktetője, a lelke, a mindene. Azoknak a nagy összegek­nek, melyek ruhanemüek és lábbeliekben ez egyesület által eddigelé kiosztásra kerültek, nagyobbrészt Petsits Márk volt az összeterem- tője, ki fáradhatatlanul járja be mindenkor nagy­számú ismerőseit, valahányszor valamely jóté- konyczélú gyűjtésről van szó. E mellett P. M. a II. kerület társadalmi és politikai életében is számot tevő egyéniség, a kit mindenki szeret szeretetreméltó egysze­rűségéért, finom előzékeny modoráért, nemes becsületes jelleméért. Adja Isten, hogy még sokáig állhasson oly derekasan a jótékonyság szolgálatában, mint állott eddig s ezáltal még fokozottabb mértékben öregbíthesse tekintélyét s azt a tisz­teletet, mely őt eddig is körülvette. Kérjük azokat, kik a múlt évi előfizetést még be nem küldték, hogy azt mielőbb beküldeni szíves­kedjenek. Lapunkból négy mutatványszámot ingyen küldünk. A ki tovább megtartja, azt előfizetőnek tekintjük. Kérjük barátainkat a Buda és Vidéke ter­jesztésére. Kérjük azt a főváros mindkét partján és a vidéken az összes nyilvános helyeken : kávéházak- ban, vendéglőkben stb. Tisztelt előfizetőinknek megbízásait készséggel I elvégezzük. Az előfizetés árai: Egész évre . . 12 korona Fél évre ... 6 korona Negyed évre . . 3 korona. Kü lönfélék. — Jéghiány Budán. A budai korcsmáim - sok, kávésok és mészárosok nagy számmal gyűltek egybe e hó 8-án este a Wellisch- féle kávéházban. — Tárgy volt, hogy a jég- szállitók az eddigi 70 kr.-os ár helyett 2 frtot követeltek 100 kilónként. Ezt elfogadni nem lehet, mert akkor ráfizet nyáron az a ven­déglős, ki hűs italt akar adni, vagy ráfizet a mészáros és hentes, mivel máskép a hús na­pokig nem tartható el. ráfizet a kávés, a hol „friss vizet“ parancsolnak. — Többek hozzá­szólása után, az értekezlet elhatározta, hogy érintkezésbe lép több szállítóval, hogy a ver­seny részökre előnyösen folyjon le. Ékkor ki- sebbkörü bizottságot küldtek ki — kiket az értekezlet megbízott — hogy7 a jégszállitók- kal tárgyaljon.— Elnök: Gürsch Ferencz, al- elnök: Buzik András, jegyző: Zimmermanu Fülöp lett. — E kisebb bizottság küldetésében eljárva, eljárása eredménye bejelentése vé­gett e hó 12-én d. u.-ra újból gyűlést hitt egybe, mire a tagok nagy számban jelentek meg. — A bizottság eljárása eredményéről a következő jelentést tette: Egyedül a jégmű vek igazgatósága tett ajánlatot, hogy a jeget métermázsánként 2 írtért adja, de csak in á j u s 1-é i g, ha az illető házhoz szállít-

Next

/
Thumbnails
Contents