Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-03-07 / 10. szám
Budapest, 1897. (Böjt hava.) Vasárnap, márczius 7. VI. évfolyam 10. sz. Hetenként megjelenő lap a közigazgatás, közgazdaság és társadalom köréből. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A M AG Y A ROSO D AS N A K KÖZLÖNYE. Szerkeszti: EEDELTI G-'2“CJXJ.A_ KIADÓ-HIVATAL, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Vároemajor-utcza 28. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. SZERKESZTŐSÉG: Városmajor-utcza 28. KÁ-ziratokat, p.s knzlfiménvp.kflt, ide kérilik küldeni• A. budai közvágóhíd elhelye- zéséről. — Irta : Palóczi Antal. — „Ritkán esik kár haszon nélkül“, — e közmondás újra bevált a czimben megnevezett ügyben. Mindenki tudja, hogy Budapesten nagy azoknak az épületeknek száma, melyek a jövőre való előrelátás hiányában oly helyre kerültek, a honnan azokat ma elkivánnók, sőt az oly épületek száma sem csekély, a melyek múlhatatlan eltávolítására nézve közvélemény- nyé vált a meggyőződés. Ily körülmények között szinte szerencse rejlik abban, ha nálunk valamely nagyobb közintézménynek megvalósulása olyannyira ké- sedelmezően és vontatva megy végbe, mint a budai közvágó hidé is! Mert meggyőződésünk szerint e késedel- mezés megmentette a várost egy helyrehozhatatlan hibának elkövetésétől. A székes főváros — a budai lakók erélyes sürgetésére — már hosszú évekkel ezelőtt elhatározta a budai vágóhíd építését, biztosította is magának a helyet, a hová azt fölépíteni akarta; de megvalósítva ez még máig sincsen. S itne, most, midőn egyrészről a kormány sürgeti a várost, hogy e köz vágóhidat építse fel, másrészt napról-napra szaporodik annak hangoztatása: az Istenért — ne építsék a közvágóhidat oda, a hova tervezték ! Alapos bírálat alá óhajtjuk venni ezennel a budai közvágóhíd elhelyező kérdését S pedig úgy városépítő- és városrendező, valamint közegészségi szempontból, s meg vagyunk győződve, miszerint könnyű dolog kifejteni. hogy a budai közvágóhíd számára, a Lágymányoson kiválasztott te- l lek: a fehérvári ut mentén és az összekötő vasút fölött — valóban szerencsés választás. Városrendezési szempontból ha vesszük a kérdést, először is tudnunk és bírálnunk kell azt, hogy a hatóság minő véleményben van a Lágymányos jövő beépítése felől. Erre megtaláljuk a feleletet a fővárosi közmunkák tanácsának 1894 ik évi január 1-én életbe léptetett építésügyi szabályzatban é 8 ahhoz tartozó térképében, mely a város területének miként való felhaszuáitatásáról ad számot. (S itt kérjük a szives olvasót, velünk együtt vegye szemügyre a Budapest övezeti beosztásáról szóló térképét.) Abból látni mindenekelőtt, hogy I-ső építési övezetbe tartozó terület ott nincsen, hanem csak Il-ik és e czélra ama kis terület van contemplálva, mely a város czeutrumához legközelebb, a Dunapart és a fehérvári ut között, kezdve a Fereucz József-hidtól — egész a Boráros-tórről vezetendő hid irányáig elterül, s mely alig 40 h e c t á r nagyságú. A városrész mintája a balparton, a nagy-kör- uton kívül eső külvárosok beépítése által van adva. A fehérvári úttól nyugatra fekvő gellérthegyi lejtők Ill-ik övezetet, illetve villaterületet képeznek, 600D° minimális teleknagyságokkal. (Itt csak a fehérvári útra dűlő telkeknél van engedélyezve 300O°-nyi teleknagyság). Ill-dik övezetet, illetőleg villaterületet képez még az Erzsébet-sósfürdőt övező 4 főúton belül fekvő (aránylag igen csekély) terület. E három területrész — mind összevéve — a Lágymányosnak elenyészőleg csekély részei. Az azokon túl fennmaradó óriási terület, a tulajdonképeni Lágymányosnak a febérváriutra dűlő összes nyugoti területe, ideértve még a hegyvidéket is, a IV-d i k építési övezetbe van sorozva, oly övezetbe, hol 300D°-uyi teleknagyság van előírva, és a beépítésre nézve meg van e n g e d v e, a z egyes háztelkeket a legtömörebben, a legsűrűbben (15% udvarterületnek szabadon hagyásával) beépitni. Ellenben az a terület, mely a fehérvári ut és a Dunapart között elterül, az összekötő vasúton fölül, bűzös gyárak számára, azon alul pedig rongy- és csőn t- gyűjtő és osztályozó telepnek van fenntartva 1! Tehát a közmunka-tanács terve szerint és az általa alkotott épitő-rendszabályok értelmében. a Lágymányos részint a proletár iátus lakhelyéül, részint a b ű z ö 8 gyárak — a rongy- es cső ti t gyűjtés és osztályozás — telepeüi van pradesztiuálva! E felállított keretbe — egészen természetesen — illett bele, hogy a közmunka-tanács hozzájárult ahhoz, hogy a Lágymányos közepére helyeztessek el a budai közvágóhíd. De vájjon helyes-e, iudokolt-e, ez újonnan keletkezendő városrészre a közmunka- tanács részéről előkészített — kissé bűzös illatú — jövőt oktroyálni? E kérdés eldöntésében fekszik a budai közvágóhíd elhelyezésének nyitja is, városrendező tekintetből. Bárki, ki a helyi viszonyokat csak némileg ismeri, ki a térképet csak olvasni megtanulta, a Lágymányos jövőjét nem e s z i n- b e n fogja maga előtt képzelni, a mint azt a közmunka-tanács előírja. Bizonyos, hogy a főváros e része — egyrészt a balparti központhoz való közelsége folytán, másreszt gyönyörű természeti előnyei „BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. Korytnicza. (Levél a szerkesztőhöz.) Kedves Barátom ! Mindenekelőtt fogadd őszinte köszönete- met érdekesen szerkesztett és igaz hazafiui szeretetre valló ügybuzgalommal a közérdek előmozdításán fáradozó becses lapod meg is küldéséért; — hosszabb ideig távol lévén, — j az utolsó négy hét példányait találtam asztalomon. íme itt vagyok ismét a vadonban, a hóval borított rengeteg hegyek, a sötét fenyvesek örökös zöld színében pompázó őserdő közepette és el elmerengek a vadregényesség merész alkotásaival áldott e kedves völgyeeske Istent imádni tanító gyönyörűségein, a mely völgyecskébe csakis hasig érő havat gázolva juthatni el. És széttekintve a körfalat képező bérczeken, felpillantok az óriásként kimagasló Prassivára és iine mit látnak szemeim? Őt, — a nap sugaraitól vakító fényben tündöklő csúcson könyökölő öreg Úristent, a miként hátat fordítva a mennyországnak, le-lekandikál és kéjjel eltelt kebellel gyönyörködik ejó kedvé- • ben teremtett kies fészkében. És itt állok ismét a Kárpátok legdrágább kincse, legértékesebb gyöngye, a Zsófia-forrás előtt, a hol ! szombat napján éjfél-tájt csak úgy hemzseg- j nek az angyalok, kik mint a pókok ereszked- j nek le az égből, hogy sietve megtölthessék fejenkint a két literes kulacsot és visszaszól- | Rúghassanak az olympusba. De mindezeket l megelőzi Éliás tüzes szekere, a melyről négy | angyal két arany-hordót emel le megtöltés ; végett és megtöltve ismét visszahelyezi, hogy rendeltetése helyére szállíttassák. Ha jól hallottam, az' első, gyémántokkal kirakott hordó, az öreg Úristené, a másik pedig Péter bácsi számára való, — az utóbbin a kamarási kulcs jelvénye látszott. Sokat tűnődtem a felett, hogy már miért isznak vizet, — gyógyvizet a mennyországban, inig végre a kis leányom — a ki szinte az angyalok között volt — titok leple alatt megsúgta, hogy miután a fillok- szera mindent elpusztított, csak a pinczeter- mékeket nem, és már sehogy sem lehet kapui valóságos tokajit, bizony most már a mennyországban az öreg Úristen is, az angyalok is csak Jcorytniczai vizet isznak. De hogy is inna a magyarok Istene, — ha már vizet muszáj inni, — más vizet, mint korytniczait, a midőn a korytniczai gyógyforrás vize olyan a világ összes vizei között, mint a minő a világ öszszes borai között a valódi tokaji. Lapozd csak át barátom Karlsbaduak vagy bármely német fürdőnek 1000 év óta megjelenő összes Cur- listáit, nem fogod ott találni az Úristent sehol sem, mert az oda sem konyint, hanem jöjj ide, — de azonnal, — Röntgen-féle sugár sem kell hozzá, meglátod a Prassiván, hogy gyönyörködik Korytniczán. Hogy Péter bácsi, — a kiről a leányom nem mert szólani, s a kiről — a legendák után Ítélve, úgy tudom, hogy soha sem szerette a vizet, — miért iszsza e vizet, azt egy kissé csodáltam, de ellestem az angyaloktól a nyitját, — sokáig karczossal élt, utóbbi időkben pedig Liptó—rózsahegyi pinczetermé- kekkel barátkozott, de ezektől, noha Miskolcz- X ól szállították,. — az orrán rézlerakodás támadt, ezt szeretné valahogy mielőbb korytniczai vízzel eltüntetni, már azért is. mert legközelebb egy pár német rend generálisát várják a mennyországba, Péter bácsi pedig attól tarr, hogy ezek őt is holmi cseh con- fráternek tartják és puszi-bruderságot kötnek. No de ha Péter bácsi nem is az orra végett issza e vizet, akkor is csak jót tesz magával mert e viz a férfinak erőt, a nőnek pedig kedvet ád az élet örömei élvezetéhez. E viz örök ifjúságot kölcsönöz és biztosit, hiszen Faust is a korytniczai víztől ifjodott meg. „Nyelvében él a Nemzet.“ A magyar egyesület jelszava. i
