Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-02-21 / 8. szám
Budapest, 1897. (4) BUDA és VIDÉKE Február 21. életszükséglete beszerzésének legősibb és legkezdetlegesebb alakja : a szabad ég alatti vásár e falak közé vonul, élén azon bizottságnak, mely az intézmény életbeléptetésére nyert megbízást s azon bizottságnak, melyek megalkotásánál közreműködtek, kérem polgármester urat, bogy azt rendeltetésének átadni méltóz- tassék.“ Harsogó éljenzés zúgott fel Matuska beszéde után ; az éljeuzés csillapultával Márkus József polgármester vette át a szót. Körülbelül a következőket mondotta : „Hosszú évek tárgyalásainak, közel két évtized vitatkozásainak és küzdelmeinek eredménye e mii, mely küzdelmek során nem egyszer állottunk egymással szemben, nem az intézmény hasznos sőt jóvoltának, hanem a megoldás módozatainak kérdésében.“ Majd köszönetét mond mindazoknak, kik a vásárcsarnok intézményének megteremtésében résztvettek, a főváros törvényhatóságának, Ramermayer Károly nyug. polgármesternek, Matuska Alajos tanácsnoknak, Petz Samu és Czigler Győző, valamint KrátJcy János főmérnöknek, mint a csarnokok tervezőinek s az épi- tési munkák műszaki vezetőinek, a magas kormánynak, mely hathatós támogatásával nemcsak az intézmény megalkotását segítette eiő, hanem egyúttal jelentékeny kedvezmények biztosításával nem csekély mérvben járult ahhoz, hogy ez intézmény feladatának, rendeltetésének minél teljesebben megfelelhessen. Majd igy folytatta: A midőn még hálás szívvel köszönetét mondok úgy a magas kormány tagjainak, valamint a meghívott hatósá- gok képviselőinek s a nagyérdemű közönség- I nek a kitüntető figyelemért, a melyben a felavató ünnepélyen való szives megjelenésükkel a székes főváros törvényhatóságát részesíteni kegyesek voltak, átadom e csarnokot s a vele egyidőben megépült négy detail-csarnokot rendeltetésének ; átadom azzal a forró óhajtással, hogy az Ég áldása lebegjen mindenkor az intézmény felett és szolgáljon az hosszú időkön át díszére a székesfővárosnak s javára a székes főváros közönségének ! A felhangzó éljenzés után Bánffy Dezső báró vette át a szót: Tisztelt közönség! A magyar kormány minig hazafias örömmel szemlélte Budapest székesfőváros fejlődését. A nagy városok közigazgatásának egyik legnehezebb problémája a jó, egészséges és olcsó élelmezés. Az e nagyközérdeknek szolgáló intézmény megnyitási ünnepélyén is örömmel jelentünk meg, azon reményben és mindenesetre azon kívánsággal, vajha e csarnokok nagyfon- tosságu kárdés üdvös megoldásával állandó emeltyűivé válnának szép fővárosunk folytonos emelkedésének és gazdasági felvirágzásának, (relénk éljenzés.) Ezután a karzaton elhelyezett honvédzenekar rázendített a Himnusra s az ünnepélyes felavatás véget ért. Mit szóljunk mi mindezekhez ? Mi elhagyatottak az öröm pírjával arczunkon köszönt- sük-e a túloldal újítását, avagy a bosszúság igaz haragjával lelkűnkben méltatlankodjunk-e a felett, hogy egyforma kötelezettség mellett a Duna jobb partját teljesen kihagyták a számításból ? Nekünk nincsenek vásárcsarnokaink, hogy mikor lesznek, azt megmondani hirtelenül sem a városnak rendes tanácsa, sem a. magas kormány nem tudja. Budának összes piaczal nyíltak ez idő szerint. Sokan vannak a kimaradottak, kik helyet nem kaptak a vásárcsarnokokban. Ide készülnek mi hozzánk, hogy megélhessenek. Mi örömmel fogadjuk őket. Hát jöjjenek! mi is élni akarunk, és azt az élelmi czikke- ket fogyasztani olyan áron, a mint a pesti oldal lakossága élvezi. A vásárfelűgyelőknek gondja talán megszaporodik, az ellenőrzést szigorúbban kell majd végrehajtani, de megnépesedik piaczunk, es a nagyobb kínálat mellett tisztességes árakon vásárolhatunk. Azt is hangoztatják, hogy a budai oldalon a mostani piaczokon nincs hely, hogy befogadhassa a pesti oldalról ide özönlőket. Hát például nincs elég hely a várban? hát a Nándor teret nem lehet hetenként egyszer benépesíteni az élelmi czikkek árusítóival? Hiszen üresen áll s csak egy régi kútnak a szobra disztelenkedik ezen a nag}^ téren, ürességtől kong, és még csak egy beültetett gesztenyefa sem mutatja, hogy itt valamikor parkírozni foguak. Igenis, nekünk az a nézetünk, hogy helyet kell adni azoknak, kik itt akarnak a mi pia- czunkon árulni ; ha nem kaptunk vásárcsarnokokat, úgy legalább engedjék meg. hogy hetivásáraink benépesedjenek. X. Ismerőseink. (Fények és árnyak.) Dr. Mezei Sándor. Ajánlásul elég volna róla talán annyit mondaui, hogy öcscse Mezei Mórnak, az V. kerület köztiszteletben álló képviselőjének. De mégse ! Mezei Sándor e rövid aposztrofálás- nál többet is érdemel. Érdeme többek között az is, hogy Budán lakik, holott tulajdonké- peni élethivatása nap-nap után a főváros túlsó részére szólítja, ügyvédi irodájába, melyet bátyjával együtt tart fenn, s a melyben az V. kerület nagyobb kaliberű pörös ügyeit bonyolítják le. Innen van az, hogy Budán csak kevesen ismerik őt, pedig valóban igen kedves, nagy- műveltségű, nyugodt természetű, választékos modorú ember, és igazi — gavallér. De a feltűnést soha sem keresi. Csendben munkálko dik, de sikerrel. Nagy klientúrája mellett mely idejét csaknem egészen lefoglalja, a közügyeknek is szívesen áldoz, nemkülönben családi körének is, melynek finom műveltségű hitvese s angyali szépségű három leánygyermeke valóságos őrangyalai. Ha bokros elfoglaltsága közben elfárad, kimerül otthon (már t i. oda át), csöndes nyugalomra talál itthon, a család körében, melynek minden egyes tagja rajongó szeretettel csügg rajta. az a szerény külsejű, földszintes, de Ízlésesen berendezett családi ház, ott a koronaőr- utczában, nemcsak az igazi boldogság tanyája tehát, hanem igen sokszor kedvelt találkozó helye tudományos- és közéletünk számos kitűnőségének, irodalmunk és művészetünk számos elsőrendű mivelőjének, mert Mezei Sán- \ dor a tudomány-, művészet- és* irodalomért ■, egyaránt lelkesedik. Ezenkívül a jótékonyság gyakorlásában is mindig jó példával jár elől s erszényét mindenkor szívesen nyitja meg, ha valamely humanisztikus, avagy kulturális ügy támogatásáról van szó. E mellett Buda érdekeit sem téveszti szeme elől, s mint főv. törvényhatósági bizottsági tag, készséggel áll azokért sorompóba, ha kell. Rosconi Lipót. Mióta a fillokszéra a budai hegyek áldott tőkéit tönkre silányitotta, az emberek igazi jókedve nagyot csappant. De talán még jobban lohasztja a kedélyeket az, hogy a bor a nagy fogyasztás daczára sem fogy, daczára annak, hogy már régen elfogyott; no meg, hogy a mindenféle műborokat a méregdrága váltságdíjért itatják meg az emberfiával manapság. A ki az e fölött támadó jogos elkeseredések megszüntetésére a legjobb indulattal törekszik; a ki vissza akarja varázsolni Budának a jó hírét, melyet hires, nemes nektárjával szerzett magának ; a ki talajjavításnak, 8zöllőültetésnek, hordótöltögetésnek szenteli idejét: az megérdemli, hogy az emberiség jótevői közé számíttassák. Rosconi Lipót valóban jótevője az emberiségnek. Nemcsak jó leikénél fogva, hanem egyebek miatt is. Olyan jó és hamisítatlan szőlőnedüt, minőt az ő újonnan berendezett pinezéjében, keveset találni ma Budán. Pedig most még csak a kezdetén áll uj vállalkozásának. A közel jövő bizonyára meg fogja mutatni, hogy az ő terve a milyen helyes, olyan nagyszerű is. Régebben is az emberiség javának előmozdításán fáradozott, még pedig a szenvedő emberiségén, a mennyiben a Kelenfol- dön egy gazdag ömlésü keserüviz-for- rás tulajdonosának vallhatta magát. Mennyi jót tett ebbeli minőségében — ha közvetve is — szenvedő embertársaival, az — mond- hatatlan. Kár, hogy e keserű izú, de édesen jövedelmező pénzforráson túladott. Hasonlóképen embertársai javán fáradozik akkor, midőn, mint Nimród hűséges unokája, a vadászat sportjának is hódol, biztos kézzel ejtvén el az emberi törekvés és szorgalom nyomán megfogant természetben kárt ! tevő vadakat. Mert Rosconi Lipót nemcsak ■ a borászathoz ért szakszerűen, nemcsak a keserüvizet kezelte ügyesen, — ő kitűnő és szenvedélyes vadász is, s mint ilyent, kitartás, türelem és fáradhatatlanság jellemzik. A társaságban igen kedvelt egyén, mert egyszerű és egyenes ; nem barátja a sok szónak ; az ő elve és hitvallása a — tett. Mint a Polgári Lövészegyesület volt buzgó pénztárosa nagy lelkiismeretességgel felelt meg sok fáradsággal s vesződséggel járó tisztségének. Annak előtte ügyvédi gyakorlatot űzött s ezen a téren is kivált ügyessége s lelkiismeretessége, valamint emberséges bánásmódja által. S hogy az ügyes-bajos, ádáz perlekedéseknek, melyek embert az embertől elválasztják és sok keserűségre adnak okot, mintegy négy-öt éve egészen hátat fordított, ezzel — azt mondják — a legnagyobb jót tette az emberiségnek. Különfélék. Kérjük azokat, kik a múlt évi előfizetést még be nem küldték, hogy azt mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Lapunkból négy mutatványszámot ingyen küldünk, a ki tovább megtartja, azt előfizetőnek tekintjük. Kérjük barátainkat a lluda és Vidéke terjesztésére. Kérjük azt a főváros mindkét partján és a vidéken az összes nyilvános helyeken : kávéházakban, vendéglőkben stb. Tisztelt előfizetőinknek megbízásait készséggel elvégezzük. Az előfizetés árai: Egész évre . . 12 korona Fél évre ... 6 korona Negyed évre . . 3 korona. — Ó Buda és Újlak szabályozása, A fő városi közmunkák tanácsa a III. kerület belső és külső részére szabályozási tervet dolgozott ki. A mérnöki hivatal a szabályozási tervhez a következő kikötésekkel járult hozzáá : A Hun- gária-k'óvut irányában építendő uj Dunahld ó- budai feljárója előtt egy 50 öl széles teret kíván. A Időtengely irányában eső ó-budai plébániát és templomot el kell távolítani. A hid mögötti utat a Kiskorona-utczától a Pacsirat- mezö-utczáig 13 öl helyett 15 ölre szélesítsék
