Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-02-07 / 6. szám
Budapest, 1897. (5) B U DA és VIDÉKE Február 7. Régebben és hosszabb ideig a vízivárosi plébánián működött mint segédlelkész, a hol nemcsak a híveknek bírta a szeretetét, hanem az úri társaságoknak is szívesen látott vendége volt. Nehány év óta hasonló minőségben a krisztinavárosi parókián működik, s a közszeretet, mely őt előbb környezte, itt sem hagyta el, sőt itt még fokozódott. Azóta pápai prelá- tusi czimet is nyert, ő tehát jelenleg — mon- signore. Úti tapasztalatairól, nagy olvasottságáról s kiváló műveltségéről minden évben egyszer nagyobb nyilvánosság előtt is beszámol azokban a szép, tartalmas és szellemes felolvasásokban, miket a budai népszerű felolvasásokat rendező társulat estéin tartani szokott. Hogy e felolvasásain az érdeklődő publikum legnagyobb része a szépnemből kerül ki. az König Gusztávra nézve csak hízelgő tudat lehet, mert bizony kevesen találják el azt: milyen irodalmi dolog tetszik a nőknek. 0 mindig eltalálja. k. s. Az Országos Nemzeti Szövetség első' évi jelentése. Tisztelt közgyűlés! Alapszabályaink szerint, évi jelentésben kell beszámolnunk az elmúlt eg}7esületi évben kifejtett működésünkről, s ennek a kötelezettségünknek a következőkben eleget is kívánunk tenni. Ámbár működésünk nem járt azzal a fényes, nagy sikerrel, melyet az alapszabályainkban kifejtett s czél gyanánt magunk elé tűzött feladatoknak természetszerűleg magok után kellett volna vonniok. de vegye tekintetbe a t. közgyűlés, hogy azoknak megoldására, illetőleg a tényleges közreműködésre csak nagyon kevesen vállalkoztak. Igaz ugyan, hogy munkáját senkinek meg nem fizethettük s csupán a hazafias önzetlenségre támaszkodhatunk, mégis ■erősen reméltük, hogy szívós kitartásunkkal olyan eredményeket érhetünk el, melyek kitűzött czéljainkhoz közelebb visznek bennünket. És e feltevésünkben nem is csalatkoztunk. Intézményeket létesítettünk, melyeknek kihatása közéletünkben hova-tovább érezhetővé fog válni; nagy, s a társadalmat közelről érintő eszméknek igyekeztünk testet adni. sőt egyné- melyiket már a megvalósításához is közel hoztuk. Működésünk azonban nem csak ily pozitív alkotásokra terjedt ki. hanem olyan — bár ephemer jellegű — akcziókra is. melyek társadalmi és magyar nemzeti szempontból fontos következményeket vontak magok után. Az alábbiakban mindezeket részletezni fogjuk, de szükségesnek tartottuk előre bocsátani a fentieket már azért is, mert több oldalról, — s megjegyezzük lenginkább azok részéről, kik legkevesebbet sem tettek szövetségünk felvirágoztatására — hangoztatták azt, hogy az O. N. Sz. nem felelt meg mindenben az eléje szabott munkaprogrammnak. Ám beszámolunk részletesen mit cselekedtünk ; de soha ne hagyja figyelmen kívül a t. közgyűlés azt, hogy különböző akadályok elhárításán kívül még a súlyosan reánk nehezedő részvétlenséggel is küzdeniink kellett. Tisztelt közgyűlés! Kénytelenek vagyunk rögtön jelentésünk elején kiemelni, hogy Szövetségünk teljes kifejlődésére és felvirágoztatására az elmúlt évben épenséggel nem voltak kedvezőek a viszonyok. Részint az ezredévi ünnepségek szakadatlan lánczolata, részint az ezután bekövetkezet általános képviselé-választások teljesen elvonták a nagyközönség figyelmét hazafias mozgalmunkról, mely pedig az 1895. év május 25-én megtartott alakuló közgyűlés impozáns lefolyásának hatása alatt legszebb reményekkel töltött el- bennünket. Szövetségünk tisztikara ekkor a következőleg alakult meg: 1. Szövetség-Tanács. Elnök: gróf Szapáry Gyula : társelnök : Hodossy Imre, dr. JóJcai Mór, Just Gyula, Péchy Tamás, gróf Teletcy Géza; alelnökök: Partba Miklós, Chorin Ferencz, gróf Eszterházy Mihály, Förster Nándor, Hoitsy Pál, Nagy István, Tibád Antal. 2. Igazgatóság. Elnök : dr Bochkor Károly; társelnökök : Matók Béla. Gelléri Mór, dr. Horváth János, K Jónás Ödön; alelnökök: dr. Barthos Andor, Déry Gyula, Pacholek György, dr. Molnár Viktor; főjegyző: dr. Mennyei Vilmos ; jogtanácsos: dr. Pollák Illés: titkárok; dr. Gálffi Dénes, Grexa János, dr. Lehoczky Antal, Rottenberg Jenő és Szihora Zoltán. 3. Felügyelő-bizottság. Elnök: Bcinvits Albin ; alelnök : Gyertycmffi István. Megindult már a munka az egész vonalon, a midőn az akkori politikai helyzet nyomása alatt gróf Szapáry Gyula lemondott a szövetség elnöki tisztségéről. Az I. szövetség-tanácsülés Péchy Tamás urat, mint társelnököt kérte fel a szövetség ügyeinek vezetésére, mely kérelemnek ő nagyméltósága nemcsak hogy hazafias buzgósággal felelt meg, hanem folytonos és lankadatlan kitartása által gyakran öntött szinte új életet az igazgatóság tagjaiba. A hála érzete vezette a XXVII. r. igazgatósági ülést is, midőn jegyzőkönyvben adott kifejezést a Péchy Tamás úr iránti érzett ragaszkodásának és mély tiszteletének. Rendkívül megbénították működésünket a tisztikarban bekövetkezett tovább, személyi változások is, annál inkább, mert igy rendszeres munkaprogrammot meg se állapíthattunk. Különösen káros hatást keltett az igazgatóság elnökének, dr Bochkor Károly úrnak visszalépése, A lemondás tényét különben kö- telességszerüleg előterjesztettük a II. szövetségtanácsülésen, mely azt sajnálattal vette tudomásul. Bizonyára mélyen fájlaljuk dr. Bochkor Károly úr visszalépését, mert a Szövetség benne egyik kiválóan buzgó tagját és alapítóját vesztette el. Lemondása után az elnöki tisztet Matók Béla ügyvéd úr, ig. társelnök vette át, a ki erélyes kézzel vezette tovább a szövetség ügyeit. Az egyesületi élet. mely már csaknem teljesen kihalóban volt, pezsgésnek indult, úgy hogy újból fölvehettük egynémely munkának rövid időre elejtett fonalát. Matók Béla társelnök úrnak e válságos időkben híven kitartó munkatársa és a Szövetségnek valóban fentartó oszlopa volt. dr .Barthos Andor alelnök, ki lankadatlan tevékenységével s mindenre kiterjedő figyelmével igyekezett megszüntetni a válságos helyzet okozta nehézségeket. Valóban czéljaink. s alapszabályszerű feladataink igazán hazafias és üdvös voltának és igy azok vonzó erejének kell tulajdonítanunk hogy annyi élőnkbe tornyosuló akadály daczára érhettünk el némi sikereket. Megfigyelhettük, hogy törekvéseink különösen a vidéken találtak nagyon fogékony talajra, s örömmel jelenthetjük, hogy Brassóban és Szerencsen már megalakult. Szolnokon, Lacz- házán, Karczagon, Kolozsvárott, és Orsován pedig már megindult a mozgalom ottani Nemzeti Szövetségek (fiókok) alakítása iránt. Különösen nagy fontosságot tulajdonítunk a nemzetiségek közzé ékelt Brassói Nemzeti Szövetségnek. Elnöke : Moór Gyula főesperes, alelnöke pedig dr. Vájná Gábor. Itt említjük meg azt is, hogy Bécsben már szintén megalakult nagy ünnepélységek között a „Bécsi Nemzeti Szövetség.“ Megemlítjük, hogy Szövetségünk szintén részt vett 32 taggal a milleuiumi kulturkon- gresszuson és a mennyiben a kiállítás igazgatósága hozzánk fordult, hasznosítani igyekeztünk magunkat a különböző nemzetiségek fogadásánál is. Nem mulaszthatjuk el, hogy e helyütt köszönetét ne mondjunk a fővárosi és vidéksajtónak, mely mindenkor hazafias lelkesedéssel és szeretettel karolta fel ügyünket. Erélyesebb akcziót azonban sem a vidéken, sem a fővárosban nem fejthettünk ki, mernem rendelkeztünk elég munkaerővel az iroda teendők végzésére, sőt auyagi eszközeink elégtelensége nagyban akadályozta némely eszme és alapszabályszerű feladat megvalósítását is. Eltekintve attól, hogy taglétszámunk nem emelkedett a jogossan várt arányokban, sok nehézséggel járt még a tagdijak beszedése. Ez utóbbira nézve újabban alkalmas módot találtunk, úgy hogy e tekintetben a viszonyok javulása várható. A tagok gyűjtése körül elért sikerekért első sorban Mattyasovsztay János ur, irodavezetőnket kell felemlítenünk, ki exponált oláh vidéken 70-nél több tagot gyűjtött, s ha tekintetbe veszszük helyben eszközölt gyűjtéseit, úgy 120-ra tehetjük azok számát, kiket Szövetségünknek megnyert. Farkas Róbert, Matók Béla társelnök, dr. Barthos Andor és Pacholek György alelnökök, úgyszintén ifj. Mándy István, Grexa János, Derszib Károly, dr. Eber Antal és Hirsch Izidor t. tagtársaink buzgólkodtak leginkább és pedig szép eredménynyel a tag- gyűjtés körül. (Vége következik.) Vajda János. Vajda János müvei közül ismeretesebbek: Virrasztók, Vaáli erdőben, Gina emlékére irt cziklus, Csillagok, Városligetben, Sirámokból stb. stb. czimüek. — Erős és mély érzés hatja át müveit, de nem tud népies lenni. Műveinek gyűjteménye két Ízben is megjelent: az első 1856-ban, a második, a teljesebb kiadás 1872-ben. Szép költeményeit a iegnagyobb és legnépszerűbb művészek es Írók ajánlottak, de nem tudott népszerűségre vergődni, ámbár a Kisfaludy-társasag, melynek tagja volt, érdekében mindent megtett. Mi volt tehát az oka, hogy ő minden nagysága mellett nem volt soha a nép a közönség kedvencze ? Bizonyára csak ő maga, a ki nem tudott, sőt nem akart a könnyű olvasmányokhoz szokott közönség nívójára leereszkedni. Eszméi, gondolatai mindig magas röptüek, eredetiek és magvasak voltak s épen e mélység szokatlansága es költeményeinek nem igen sima formája zarta ki őt a népszerűségben sütkerezők közül. 0 érezte és tudta ezt, de azért fönséges es önérzetes megnyugvással elviselte, mert belátta, hogy a piaczi népszerűségnél sokkal többet ér az ő halhatatlansaga. a mely szép müveiben van lerakva s örök idők számára van biztosítva. „Olyanok költői alkotásai,“ — a mint Szabó Endre jellemzőleg mondja róluk, — „mintha óriás érdes gránitból rótta volna azokat össze. Hatalmas, tömör nyelve szétrobbantotta a zeng- zetességet, csilingelőst, melyet pedig a laikus olvasó annyira keres a költői művekben.“ Ha valakiről el lehet mondani, hogy költeményeiből kiolvashatni élettörténetét, úgy ezt legjobban elmondhatjuk Vajda Jánosról es költészetéről művei es viszontagsággal teljes életének lefolyása közt oly szoros kapcsolat van, hogy valóban az egyik hű kifejezője a másiknak ! Nem hiába mondta legutóbb maga az ősz költő Zempléni Árpád baratjanak, a midőn az tőle életrajzi adatokat kért: „A költő életéhez senkinek semmi köze ; fölösleges minden éle rajz, mert az csak puszta adathalmaz, mi apokrif és hazug. A költő életrajza munkáiban van, olvassák azt, ha őt teljesen megakarják ismerni.“ De viszont ez alapos ismeretet is nehéz megszerezni, illetve őt megérteni Ehhez ismét ő maga ad utasítást, a mi dőn ezt mondja: „Ahhoz, hogy engem megértsenek. szükséges ismerni azt a környezetet, a melyben felnőttem; a szabad természetet, a mely körülvett, a környező embereket, főké- pen szüléimét, de különösen kedves jó apámat!“ — Már mint kis gyermekhez a szabad nagy természet beszélt, az örökké zúgó s a madárdaltól csengő erdő, a rejtelmes s ábrándozásra alkalmas rengeteg. Nem csodálhatjuk tehát, ha e természet ölen felnőtt költő még öregebb korban is oly híven énekli meg bői-
