Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-26 / 52. szám

Budapest. 1897. (5)

BUDA és VIDÉKÉ

talanul felfüggesztetik s a felfüggesztetés után elrendelendő szabályos vizsgálat eredményéhez Képest végleg fel is oszlattatik, vagy esetleg az alapszabályok legpontosabb megtartására különbeni feloszlatás terhe alatt kötelezte tik.

Dr. Fellegi Viktor, s. k.

egyesületi elnök.

kft' első kávéház.

Irta : Tarczai György.

Künn csöndesen szitált az őszi eső, de a iankás part azért tele volt emberekkel; a röpülő hídon egymás hátán tolongtak a budaiak, a túlsó partra igyekezvén Pestről, a hol aznap vásár volt. A nagy folyam sárga hullámai ellenében egész raj teherszállító hajót vontattak az ó-budai rév felé telelni, időnként egy-egy dunai malom kapaszkodott lomhán fölfelé, leszerelt lapátos kerékkel.

Fidler Rudolf, a gazdag budai borkereskedő siheder fia, Kafészider Balázs kávés- boltjának rácsos ablakából nézte a szemei elé táruló képet Itt szokott ülni minden áldott nap délutánonként, mivel ez most a hozzá hasonló fiatal uraknál divatos Rég megitta fekete levesét, melynek csészéjét garasával mérik; háromszor is kiolvasta a Norimbergában nyomatott sovány füzetkét. mely Szavójai Eugen péterváradi győzelméről számolt be ökölnyi hetükkel ; ennek ugyan már három esztendeje, de az újság ingerével bir, mivel eddig pusztán jött-ment kalmárok szóbeszédjéből értesültek róla Pest-Budán. Máskor uzsonnatájt már a jobb parton sétál Fidler, most azonban várnia kellett, mig az eső eláll, nehogy csattos czi- pője. ezüstgombos bársonyfrakkja, háromszögletes selyemkalapja Kárát vallja a lucskos időnek Ásítva intó magához a kávésgazdát, a ki az idegen kupeczektől elfoglalt asztalok körül eürgött-forgott három legényével ;a tágas terem mélyében már sötét volt, Balázs mester előbb faggyú gyertyát gyújtott, melyet némely rácz alkuszok csodálkozva tapogattak meg. mivel ő náluk eddigelé mécsesei világítanak, gyertyát ■csak templomban láttak. A kávés végre Fidler elé tette a kívánt rozólispálinkát, egyúttal bemutatta. neki az ajtón belépő Rikkl urat, Pest városa jegyzőjét, a ki szintén törzsvendége volt, de csak késő délután szabadulhatott ki hivatalából. Mire az uj ismerősök kölcsönös hajlongásaikat elvégezték, a nótárius kavéja is ott volt az asztalon s ő mohón szívta föl zamatos páráit.

— Mindig tele van a Balázs mester boltja? — kérdezte a budai fiatal ember, hogy a társalgást végre megkezdje.

— A kávé pompás, csettentett Rikkl ur nyelvével Sok vendég van-e rá? Nincs jobb üzlet ennél 111. Károly császár ő felsége egész országában. Balázs mester öt év alatt dúsgazdag ember lett s maholnap szenátornak is megválasztják.

Nem egyszer hallotta ezt már Fidler es a midőn társa sorra szedte, hogy mi mindent s mennyiért mér ki a kávés, meg hogy a jövő tavaszszal inandolatejjel is fog kedveskedni vendégeinek,a mivel az asszonyokat akarja a tél folyamán megnagyobbítandó kávéházába csalogatni: ásítását elfojtva kifelé bámult az ablakon. Az eső elált s neki eszébe jutott, hogy még világos lesz, mire a várba ér s ablakában találja Mariandlit, a városházával szomszédos fűszeres leányát, kinek délutánonkint nagyot bókolva köszönni szokott. Nem volt ugyan szerelmes belé, de társai mindegyikének lévén valakije, a kiről alkalomadtával rajongással beszéltek, ő is illőnek tartotta ideált választani.

Nádpálczája után hajolt s midőn ismét fölegyenesedett, ijedten kapta vissza fejét az ablak mellől. Kívülről elzüllott. torzonborz szakáik! ember fenyegette meg öklével.

— Megijedni tetszett? — kérdezte Rikkl hangosan fölkaczagva. Pedig ez a bolond Grisz- huber Náczi; nem vét a légynek sem. Valamikor jobb napokat látott s most azt hiszi, hogy Balázs mester okozta romlását s este! felé nap-nap mellett eljár kávéháza elé. Megfenyegeti, aztán tovább ballag.

* * *

A nagy pestis idején halt meg Griszhu- ber Joakim, Buda tekintélyes polgára, a ki szegény mesterlegényként telepedett le a töröktől visszafoglalt városban, a hol, szorgalmas ember lévén, meggazdagodott s első szénát,orságig vitte. Gyermeke nem volt, minden vagyonát unokaöcscse örökölte. Griszhuber Náczi valahol a Rajna mentén szabóskodott akkoriban s a nagy útra csak úgy tudta magát rászánni, hogy Szider Balázs, legjobb kenyerespajtása is elkísérte. E munkakerülő, könnyelmű ember kapva-kapott az alkalmon, hogy a gazdagnak hiresztelt örökössel együtt menjen a babároktól visszafoglalt, tejjel-méz- zel folyó Kánaánba, a hol, hir szerint, sült galamb repül az ember szájába, a nélkül, hogy dolgoznia kellene. Ignácz megkapta örökségét, pajtásának is helyet adott házában, de midőn ez egy csepp kedvet sem mutatott arra, hogy kereset utáu lásson, fölmondta neki a barátságot. Balázs kelletlenül csapott föl ismét sza- bóiegénynek, de lusta lévén, mestere csakhamar elkergette. Hol Budán, hol Pesten nyomorgoit egy ideig, miglen egyszer a ráczvárosi Szadi Józsefnek szatócsboltjaba nem tévedt, a kinek apja kikeresztelkedett török volts kávé- meréssel kereskedett, mig a budai főbíró e haszontalan portéka árulásától el nem tiltotta. Fianak azonban már senki sem állt útjában ; igaz ugyan, hogy csak mellékesen szolgált a Dunaparton dolgozó napszámosoknak, a kik különösen esős napokon mohón itták az olcsó s kellemesen hevítő italt: de a kávé több dolgot adott neki, mint minden egyéb portékája. Két legénye is volt mivel Balázs jóképű embernek látszott, ajánlkozására fölfogadta harmadiknak. Szider eltanulván a kávészürés titkait, jól érezte magát kényelmes foglalkozása mellett s látván, mily kelendő e portéka, elhatározta, hogy maga is nyit kávésboltot. Ismét fölkereste hűtlenné vált pajtását, a ki nagynehezen megadta neki azt a néhány forintot, melyet kért s mivel Budán nem kapott engedélyt, a balparti varosban telepedett le.

Szomszédjához képest Pest varosa valóságos fészek volt, de vasárai egyre keresettebbek lettek s Balázsnak, a ki neve elé a Kafe szót bigygyeztette, mihamar jól folyt a dolga. Az alkuszok, kupeczek mind a Kafé- szideruél kötötték meg üzleteiket; jobban tetszett nekik a feketekávé mellett csereberélni, mint borozás közben, a mitől néha könnyen bolondokra vetemedik az ember

A pesti polgárok is fölkaptak az ujmódi italt s csakhamar Kafészider Balázs boltja lett a nemes város legnagyobb nevezetessége. Az első kávéház genezisét még Rikkl ur sem ismerte, a miuthogy szabad királyi Pest városának vajmi kevés lakosáról tudhatott bizonyosat az ember; nagyobbára jött-ment uép telepedett le oda, melynek jó része, nem repülvén a sült galamb szájukba, a mint azt ideváudor- lásuk közben elgondolták, egyhamar tovább állott. A nótárius azért csak a bolond Náczi történetéről számolt be körülményesén. Ő voir, Kafészider első budai törzsvendége s úgy meg szerette a fekete levest s a mellette való henyélést, hogy csakhamar egész napját Pesten töltötte el. Esténkint tálján muzsikus mulattatta a kávéház vendégeit, leánya, a parázsszemü Giulietta, lángra lobbantotta Griszhuber Náczi szivét; a gazdagságában bizakodó ember rabszolgája lett a kaczér teremtésnek, két kézzel szórta a pénzt s midőn ez fogytán volt a kávéházba a kártyajáték divatját plántálta be ; de a mellett maga ment legelőször tönkre. Mire házát dobra ütötték, menyasszonya is cserbenhagyta : Kafészider Balázs felesége lett.

* * *

Megkondult az esteli harangszó, a kávé- házbeli uj ismerősök mély hajiougással elváltak.

— Nem lehet tudni, vájjon a lány hűtlensége, avagy vagyonáuak elvesztése miatt bolondult-e meg szegény Náczi.

Ezzel fejezte be Rikkl ur hosszú lére

Deczember 26.

eresztett elbeszélését s társa még akkor is e szavakon rágódott, midőn a Dunát átszelő komppal a túlsó parthoz ütődött.

Vak sötétség borult a budai utczákra s Fidler Rudolf jónak látta lámpáshordó fiút fogadni. a kik ilyenkor seregestül tanyáztak a rév környékén Nyakig sárosán, agyonfaradtan hazaérvén, még sokáig nem tudott elaludni.

A szegény Náczi szomorú sorsa meghatotta. Csak azzal nem tudott tisztába jönni, hogy Balázs mesternek volt-e része romlásának az okában; hogy a rosszlelkü talián lány idézte elő vesztét, az világosnak tetszett előtte, va- i lamint az, hogy maga Griszhuber is esztele- j nül cselekedett. S mivel más kárán tanul az okos, Rudolf is leakarta vonni a tanulságot e | történetből. Jobb ügyhöz méltó buzgalommal törte rajta a fejét; végre sok erőlködés után megszületett agyában a bölcs aforizma:

— A kinek Budán háza van, ne járjon Pestre kávéházba. A mig itt ki nem hal a szebbik nem, ne udvarolj pesti lánynak.

Másnap ebéd után azonban Fidler ismét csak Kafészidernél szürcsölte a feketét; megszokta a hevítő italt, aztán meg a hozzá hasonló fiatal urak is mind által mentek Budáról. Lelkiismerete különben nyugodt volt, mert gyökeret vert szivében a megmásíthatatlan elhatározás, hogy hű marad Mariandlihoz, a kinek ablaka előtt uzsonnatájban nagyot bókólva köszönni szokott.

Ismerősein k.

— Árnyak és fények. —

Gróf Karácsonyi Jenő.

A Karátsonyi család nevéhez jótékony nemes tettek egész sorozata fűződik. Alig vau olyan emberbaráti intézete az országnak, a melyben e név dús alapítványok által meg ne volna örökítve. A közügyek terén ennek a családnak hazafias áldozatkészsége eléggé ismeretes. Karátsonyi Lázár a franczia háború alkalmával száz embert teljesen fölszerelve saját költségén állít a harezmezőre a szoronga: tott haza védelmére ; a Ludovica akadémia létrejöttét hatalmasan segítette elő az ő bőkezű katonai alapítványa.

Karátsonyi Guidó gróf nagyszerű jótékony adományait mindenki ismeri.

Ilyen ősök méltó utóda Karátsonyi Jenő gróf, Beodrán Torontálvármegyében 1861-ben született, középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, a jogot Louvainban hallgatta, Belgiumból hazaérkezte után a gazdasági pályára készült és tanulmányait Magyar-Ovarott a gazdasági akadémián fejezte be. Azóta különösen e téren iparkodik szerzett ismereteit és tapasztalatait ervenyesiteni. ■

Hosszantartó külföldi utazásai alatt beható tanulmány tárgyává tette a kouliueus majd minden országának mező és nemzetgazdasági viszonyait és nem hagyva figyelmen kívül egyéb kulturális intézményeiket, sem utazta be ezenkívül Angliát és utóbb Afrika egy részét is.

Midőn birtokait átvette, a régi elavult gazdálkodási rendszerrel szakított és áldozatot nem kiméivé azt úgyszólván egy csapással a kor színvonalára emelte.

Bánlaki hitbizományi uradalmának viz- mentesitési czélból készült nagyszabású csatornázását és óriás kötséggel létesítette szivattyú telepét, a melyet annak idején az Országos Hajózási és Vízügyi Közlöny is ismertetett, a szakértők egyre sűrűbben keresik fel tanulmányozás végett.

A Delmagyarországban II. József császár idejében óriás állami költségen felállított de már-már végpusztulásnak indult rizstelepet vé-