Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-12-26 / 52. szám
Budapest, 1^97. (2) BUDA és V I I) E K K December 26 A karácsony a gyermekek öröm- ünnepe és mi, a kik szeretjük gyermekeinket. nem rabolhatjuk meg őket ettől a sajátszerüen szent éjszakától. Mi is oda állunk az ajándékokkal megrakott és az apró kis gyertyácskák fényében úszó fenyő-ág alá és a kicsinyek hangos örömujongásába önkéntelenül is belevegyül a szeretetné- n i u s z a iránti né m a k e g y e 1 e- t ü n k, a ki úgy született, mint egy közönséges ember és úgy halt meg, mint az isten : m in den emberi mértéket meghaladó jóságánál és nagylelkűségénél f o g v a. A szeretetnek ebből a végtelen ! fény özönéből — a karácsonyfa révén — ránk is ömlik egy-egy sugár, mely belelopódzik szivünkbe, kiűzi onnan a sötétségét, melegével felolvasztja a jeget és puha, termő talajból előbukkan a j óság és a tűr ele m rózsa j a. Üdvözlégy te szépséges ünnepe a békének és a szeretetnek! Ha a felhőkből nem is hullana tiszta, fehér hó, hogy a világ sarát elfedve, a gyermekeket meglátogató angyalok puha szőnyegen járhassanak: mégis f e h é r, mindig f e h é r, örökké fehér volnál; fehér, mint a béke zászlaja! Mert te vagy az ártatlan s á g, a megváltó és üdvözítő szeretetnek ünnepe; nmyűen ünnepek között a legszebb, a -Dregszentebb és a legmegörvendeztetőbb ! é Mentül műveltebb lesz az emberiség, annál nagyobb lesz a becsed előtte ! Mert mentői kevesebb előítélet, mentül kevesebb babona, mentül kevesebb vakság 1 e s z a v i 1á g szemében és szivében, annál világosabban fogjuk b e 1 á t n i, kogy csak aszeretet emelheti az embert arra a magaslatra, a hol az isten trónol. Nem az az isten, a ki végtelenül gyűlöl és örök kárhozatra Ítél, hanem az az egy és igaz isten, aki végtelenül szeret , kinek szigora javító hatással van és a ki min d n y áj u nk n a k egyaránt m e g b o c s á j t! (Bor osfenő ) Karácsony ünnepen. A szeretetnek ünnepe. Öröm a földön, fényesség az égben ! _______... An gyalok kara hangzik a földtekén, altató dala az öregnek, kaczagása a gyermeknek. Az Isten-ember születésének napja itt van. ' - ' ' j ; Oly édes az otthon szegénynek, gazdagnak. A pénz, ez a varázs szó adhat mindent, de a szeretet melegét csak a hit adja meg. Akinek hajléka, tüzelőanyagja van, felejtve bút és bánatot csendben a lelkében ihletett imával az ajkán, rágondol a Jézus születésnapjára, mert ezen a szent napon, egyedül csak ekkor látja együtt a család tagjait, gyermekeit, a liü rokonokat, a bizalmas barátokat. De mit csinál az, a kinek zu Som otthon sem adatott meg. A bokor nem ad szállást. Zuzmarás az illatos fű, letarolva a mező, csupaszok a fák koronái. Alszik a természet. És a lélekre ráfekszik a ködöspára, szabadulni nem tud tőle. Elnyomja a napi küzdelem, és enyhet nem ad a nyitott szempillákra az édes álom. A gond ül sarkában, gond az agyban, gond minden oldalon. És mind ez a sok gyötrelem elenyészik az évnek egy estéjén. Megszületik a Jézus, az emberek megváltója. A hivő ember még odújában is megiiunepli a kereszténységnek ezt a nagy ünnepét, a melynek előrejötte megerősíti izmait, aczélositja idegeit, és tovább küzd az élet nehéz napjaiban a szeretet Istenéért, és annak nevében. Igen! oly szomorú a tél közeledte és a Krisztus születésével oly vidáman csillan fel a remény, hogy az Istennek mindent átható erejéből kipattan a rügy, megleveledzik a fa s virágot hint ágaira az orgonabokor A tél fagyában a Jézus születése a remény. Budapest utczáin a nyüzsgő tömegben zaj, csikorgó hóban kezeit melengeti tüdejének párájával a meggémbe- redett munkás; élet van az utczákon, in szomorúság a pincze lakásokban. A petroleum lámpa sötétkékesen - pislog megkormosodott üvegje alól, ki- . aludni vágy a kauócz. És az utczák sikátoraiba beözönlő hó szilánkokkal küzködő ember meg- * görnyedt dereka kiegyenesedik, ujult erőt kap, mert közeledik a karácsony szent ünnepe, Jézusnak szülétésé,' gyermekeknek öröme, családok egyesítésé, szeretet ápolása. A küzdő férfi megifjodik, mert hite van és tudja, hogy megállapodás nincs ezen a földön, megváltozik minden, elolvad a hó, felszáll' a ködös pára, és meglátja az ég fellegtelen kék színét, a ragyogó csillagokat, a melegítő napot, a csendesen csobogó patakot, és az erdői sűrűjében hallgathatja a madár szavát. Erős a hite, azért küzd tovább és huzza az igát, mert érzi, mert tudja, hogy a tél zord fagya után jön a kikelet, reménységének bimbaja. A Jézusban vetett hitnek meleg e elárasztja lelkét, és munkája édesen megnyugtató, mert jön a karácsony az Isten-ember születésének évfordulój a. Karácsony ünnepén felszáll a lélek az ő Istenéhez. Oh ! mi boldog az, a kinek szerettei vannak, és mi hitbeli kéj, ha felgyűl a karácsonyfa, alatta vidám gyermekekkel az elégedés arczával a családfőnek Te kedves karácsonyest, hintsd be tokkal, magyar énekekkel és magyar vígjátékok előadásával is igyekezett változatossá tenni heti programmját. Így szavaltak, bár csak elvétve, magyar költőktől; előadták Kisfaludy „Mátyás Diákiját, Kövér „Szeget-szeggel“ eziinii drámai müvét, stbit is. Hogy nem magyarellenes, vagy, hogy nem teljesen német szellemű volt e társaság, mutatja zenei életének azon kiváló, kimagasló mozzanata, mely szerint akkor, midőn a budai Népszínháznak (,,Hazafiság a nemzetiség‘--nek) javára, mely a jelenlegi északkeleti vasút bér- házának a lánczhid mellett fekvő telkén volt és a, melyben jelenleg a kereskedelemügyi minister székel, a gyűjtések megindultak: e népszínház javára a „Muri“ társaság a „Fá- czán" vendéglőben egy hangversenyt rendezett, melyen Molnár akkori népsziuházi igazgató is egész színész-személyzetével megjelent.*) Ezen hangverseny 200 írtnál többet 'jövedelmezett. A hangversenyt a Szózat eléneklése kezdette be; azután Schmidt Ferencz az „Ilka ez. dalmű egy részletét énekelte el. Ebenhöch városi tanácsos fuvolyázott, Tittl István, Kakas Márton Pro et Contra müvét *) Molnár György az 1861. év szeptember 11-én nyitotta meg a „Hazafiság a nemzetiséginek felirattal bíró budai népszínházát. szavalta, Búj tor Etel és Búj tor Ilka (később Frenreisz Ist.vánné) k. a. pedig Liszt rhapso- diáját zongoráztak el. Az ünnepélyt Kölcsey Hymusáuak eléneklese fejezte be Látható ebből is, hogy a társaságban nem magyarellenes szellem uralkodott. — Hogy később csakis kizárólag német darabokat adtak elő, ennek oka a budai viszonyokban és főleg a szereplő magyar hölgyszemélyzet hiányában, vagyis azon körülményben rejlett, hogy magyar színésznőket a budai polgári családok körében nem sikerült találhatni. A jeles közreműködőktől támogatott társaság kitünően volt szervezve és igen jól volt fegyelmezve. Mindeniknek meg volt a szerepköre, de mindenik a saiBon elején szavát adta, hogy egy szerepet sem fog visszautasítani. A társaságnak kellően felszerelt női és férfi öltözője volt; a kiválóbb szereplőknek külön asztal, tükör stb. állott rendelkezésükre. Vasárnap az előadás után, már ott találta asztalán a következő előadás szerepét, melyből a rákövetkező csütörtökön már próbát tartottak. De éppen ez a folytonos elfoglalás idővel mindinkább terhesebbé kezdett válni az években is előrehaladó tagokra és sokan már nem igen vállalkoztak arra, hogy minden vasár- napra lekössék magukat. Megunták a már éltesebbek a sok tanulást és a társaság — szereplők nem ajánlkozván — vérszegénységben kimúlt. Kiveszett Buda társas életéből úgy, mint a természet háztartásából kipusztul azon állatfaj, mely nem találja többé föl környezetében a léte fentartásához szükséges életelemeket, vagy a mely nem képes alkalmazkodni a megváltozott környezethez és körülményekhez. A „Muri“ tagjai sorából kiemeljük a következő neveket. A hölgyek közül az estélyeken közreműködtek : , Schmidt Ferenczné, Münzberg Anna (később Kemény István kir. tanácsos neje), Antoni Józsa (Szobovics Lajosné), gyönyörű énekével a hallgatóságot elragadó Schreiber Emilia, a Reichel család 3 női tagja és Sax- lehner Emma, kit a Nemzeti színház egyenesen a Muri társaság szinpadjáuak deszkáiról hódított el — A férfiak közül a Muri társaságban részint activ, részint passiv szerepet játszottak; Bujtor József, Eggler Gáspár, Frenreisz István, Gretschl Ede, Liebscber Vilmos, Oppl- Alajos, Reusz József, Nagy Lajös, Nagy Imre, Nagy Jenő, Schmidt Ferencz, Müllel1 Károly ezukrász, Stolp Ferencz, Peja- kovics Cosmas, Rieger György malomigazgató, id. és ifj. Bún József, Benza Gyula, Wohlfart
