Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-05 / 49. szám

Budapest, IH97. (5) BUDA és V 1 I > ß K K Deczember 5 3. A azénkéneg métermázsája 15 frt GO krban, az állami „Egyszerűség“ fecskendő ára pedig darabonként 31 frt 20 krban van államilag megállapítva, melyből a azénkéneg mtnázaája után 60 kr.. a fecskendő után 1 frt 20 kr. tehát az alap ár 4°/0-a kezelési költ­ség czimén az egyesületet illeti s igy az annak pénztárába minden naptári év negyed végén beszolgáltatandó. 4. Ezen kezelési költség ellenében az egylet ingyenesen adja a rak- és szertárhe­lyiséget s tartozik annak fentartásáról úgy nemkülönben az abba már beszállított anya­gok, hordók és fecskendők biztosításáról is gondoskodni ; az egyesület viseli továbbá az óbudai vasúttól a raktárba, valaminuaz üres hordóknak a raktárból a vasúthoz való szál­lítás és feladás költségeit, mig az ide s tova való vasúti szállítás költsége az államot ter­heli. 5 Az állam a küldeményeket az óbudai vasút állomásra bérmentesíteni köteles ugyan, az egyes szállítmányok ennek daczára az ősz szus költségek átutalásával szoktak érkezni, ez esetben az egylet e költségeket az állam­nak előlegezi s az évnegyedi számadásokban az állam terhére kiadásba helyezi s a száma­dás jóváhagyása után a raktárpénztárból ki­véve az egyleti pénztárba bevételezi. 6. A rakrárkezelöség köteles a bevételi s kiadási tételekef a történt kiadás és bevétel idejében a főkönyvben az állami urasitáshoz képest azonnal bevezetni, okmányolni s min­den polgári évnegyed végén a pénzt a. budai adóhivatalhoz beszállítani s a főkönyvet le­zárva. másodlatban a csatolmányok eredetijei kapcsán jelentés kíséretében a nagyméltóságu m kir. földmivelési minisztériumhoz 10 nap alatt beterjeszteni A megérkezett szénkének­nek a kuponkönyvbe való egyéni bejegyzése, az értékkiszámitás és abba való bevezetés, valamint a főkönyvi bejegyzések eszközlése és az évnegyedi számadás elkészítése a pénztá­ros által eszközöltetik. 7 A raktárkezelőség köteles továbbá az üres hordókat a magánfelektől évnegyedenként beszedni s a zalathnai főbányahivatalhoz czi mezve. a vasútra bérmentetltnül feladni. 8. Főkötelessége a raktár kezelőségnek az is. hogy az évi szükségletet összeállítva, vaggonszamban a megrendelést a nagyméltó- sagu földinivelesi minisztériumnál oly időben te­gye meg, hogy a szükség beálltával a kívánt mennyiség mindenkor rendelkezésre álljon a rakatárban. 9. A szénkéneg és fecskendő eladás nzelvénykönyv ellenében észközlendő, melynek fele ellenőrzésül mindig a főkönyv mellett fekszik, másik felére pedig az anyag kiszol­gáltatás eszközöltetik, úgy hogy a vevő szel­vényrészlettel szemben kapván a felügyelőről az anyagot s a hordót, azt csak a hordó visz- szaszállirása után tartozik a vevőnek kiadni 10. Nem tagok általi s énkéneg vásárlás esetén, a. hordók csak személyazonossági bi­zonylat átadasa és 10 frt biztosítási összeg letétele ellenében kölcsönöztethetnek ki. ez összeg azonban a letevőnek a hordó vissza­szállítása után kiszolgáltatandó. 11 Az anyag s fecskendő megrendelés és számadások bemutatása az elnökség utján történik. 12. E raktár pénzállománya — az egye­sületi vagyontól elkülönítve — külön pénz­tárban kezelendő. C) Magán raktár kezelési szabályzat. 1. Az egyesület tulajdonát képező per­metezők és fecskendők az amerikai szőlőtelepen levő raktárba helyzeteinek el és csak egye­sületi tagoknak kölcsönöztetnek ki 2. A kikölcsönzési dij darabonként s na­ponként 10 krban áliapittatik meg, melyből 4 kr. a raktár-felügyelőt illeti, 6 kr. pedig egy javítási alap megteremtésére fordittatik. 3. Mindenki tartozik a kikölcsönzött fecs­kendőket 8 permetezőket jó állapotban s tisz­tán a raktárba visszaszállítani, netáni rombo­lás esetén a javítás költségeit a romlást okozó megfizetni tartozik s ennek behajtása a rak­tárkezelőség feladata. 4. A feleknek kikölcsönzött fecskendők 8 permetezők napi dijat azok az átvételkor egy kuponszelvény ellenében lefizetni tar­toznak. 5 A befolyt használati dijakat a felü­gyelő a pénztárossal időről-időre elszámolni tartozik. 6. Az állami s magán raktár felügyelő ebbeli fáradozásáért a 3. pontban irt illetmé­nyen felül az egylet pénztárából minden ki­adott métermázsa, szenkén és egy-egy eladott fecskendő után évenként 10 kr. dijat húz, a mit évnegyedenként leszámolás s számadás le­zárás alkalmával s eredményéhez képest a pénz­táros elnöki utalványra tartozik kfiizetni. 7. A raktárfelügyelő 3 és 5 pontban érintett illetményét kivéve, tisztét mindenki ingyen iátja el. de készkiadásai megtérítését mindenki követelheti. 8. Egy-egy egyén részére egyszerre négy filloxerafecskendőnél vagy 2 perenoszpora per­metezőnél többet kiadni nem szabad Ezen szabályzat az 1897 évi ápril 24 én tartott választmányi ülés által megerősittetett. Az elnökség. Ismerőseink. — Árnyak és fények. — Gróf Zichy Géza.*) Hirlapirásunkban van egy furcsa irány s ez az, hogy a kinek ősei vannak, — ha csak meg nem hunyászkodik a zászlótartók előtt és be nem ismeri, hogy milyen sajnos és szégyen- teljes, hogy valaki magyarnak született s a sajtóval való csókolózás nélkül az marad, — azt minden téren, földön és földalait, látva s láthatatlanul, nyíltan és a sorok között üldözi. Gróf Zichy Géza festése ennek az iránynak és állapotnak. Mikor intendáns lett, a sajtó sokat várt tőle, hogy szépen eleget tesz túlhajtott és nemzet­közi óhajtásainak. Nem igy történt. Gróf Zichy Géza nem jelent meg úgy soha az újságírók számonként széke előtt, mint intendánsságábaii néhai gróf Keglevich István. Ez igen szép történet volt. Nem a mai „Otthoniban, hanem az ak­kor még létező „Írók és művészek köréiben a sajtó éles megtámadásai után Keglevich 1st- j rán megjelent, hogy a színházak ügyéről ta- I nácskozzék a színházi tudósítókkal A gróf összebarátkozott az újságírókkal, de teljes hangulatot nem tudva kelteni, csak fegyverszünetet és nem szilárd békét köthetett. Gróf Zichy Géza, daczára, hogy folyto­nosan műkedvelősködött az irodalomban, az újságírókkal nem vegyült össze Csakhamar tagja lett a Kisfaludy-társa­ságnak néhány elbeszélés, költői beszély és pár egyfelvonásos darab után. írói egyénisége, ked­ves modora hódított és sohasem maradt el a Kisfaludy-társasag — díszlakomáiról, hol az arisztokratákat és rangbelieket mindig szívesen látják és készek volnának a kilenczágu Koronát beválasztani, ha soha le nem áldozott is a múzsák beikében. Zichy Géza gróf a Sipos Antal reggelijeire is elment hol a régibb Írók gárdájával, külö­nösen Balázs Sándorral örömmel töltötte idejét. A nemzeti színház és opera intendánsá­nak irodalmi sikerei nem csak belsők, de *) Abból az alkalomból, hogy a gróf nevét az ntenánsággal szóba hozták. külső okokból is születtek. Az a körülmény, hogy egyik karját vadászaton elvesztette és mégis művész a zongorán, csak emelte sikereit Külföldön töltött művészi útjában sok sok pénzt zongorázott össze jótékony czélra és nevét ismertté tette az egész müveit világon. Mindenki bámulta, hogy egy kézzel többet alkot, mint más két kézzel. A bübájossággal határos az ő művészete író és művész és mellette szenvedélyes színházlátogató, a kaszinóban kedvelt egyéni­ség Ilyen kellett intendánsnak. Beniczky Fe- reneznek jutott eszébe, hogy maga helyett inten dánsnak ajánlja. Zichy Géza nem soká kérette magát. Erezte bivatottságát, nemzetének kötelességet vélt teljesíteni mikor elfogadta; hévvel ura- biczióval kezdette meg uj állását A sajtó sem nem dicsérte, sem nem ócsárolta. Tartózkodóan, hidegen viselték ma­gukat a hatodik nagyhatalom csatlósai. Nem az az opera gordiusi csomója, hogy az bérben van-e vagy hivatalosan kezelik, ha­nem az hogy deficzit nélkül álljon meg. Itt eszembe jut a komáromi kántor esete, ki anno harminczas években a. nemzeti szín­ház kakasülőjén hallgatta egy külföldi tenorista magashangu bravúrjait és megkérdő a szom­szédját, ugyan mennyit kereshet ez az ur egy evben — Hat-hétezer forintot. — Ugyan miért? — Mert elénekli a magas C-ér. — Ejnye, ejnye Én elénekelem az egész A-B C-t es mégis csak négyszáz váltó forint a fizetésem : ha kövér halottak nem volnának, meg sem tudnék élni. Ebben a mondásban van valami és ebb1^ indulhat ki az opera rendezése. A művészurak azért a magas C ért egy kicsit sokat is kap nak. A régi magyar operisták, Füredi, Benza, Stéger és a többiek, elég művészettel énekel­tek. habár nem is dolgoztak olyan magas regiszterekben Szeriutem nemzeti operánk addig nem lehet, mig az olyan staggione-féle lesz, mint ma. Legyen egy kicsit nem olyan szinfalren- gető, hanem a helyett teljesen magyar Van elég jó régi és újabb operazenénk, mit nagyobb hanganyag nélkül is elő lehet adni. Az operának az operaszínház védnöksége mellett vidéken való terjesztése és emelése hozzájárulhat a magyar nemzeti opera fejlesz­téséhez. A hazai erők itthontartása, bátorítást- el­látása hozzájárulhat a sikerhez, mert a nem­zeti géniusz figyelembevétele és ápolása nem maradhat el. Olaszországban már az iskolákban kezdik figyelni a hangot és ha van értéke, azt a fiút vagy leányt kineveltetik. Mi, ha még találkoznék is jó hanganyag, kinevetjük a kínálkozó kezdőt. Látszik ez a népszínház karpróbáinál: a sajtó kifigurázza a bátorságot, mely sok esetben hangkineset rejt magában. Hiszen Füredi is kovácslegény volt ; ha őt is kinevették volna annak idején vagy Tamássyt . . . Lehetetlen az, hogy a mi nótás fajunk­ban ne lenne erősebb hang. Hiszen menjünk csak egy falun végig, hány jó dalos gyerek van, kit annak idején ki lehetett volna képezni.

Next

/
Thumbnails
Contents