Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-12-05 / 49. szám
BUDA és VIDÉKÉ Deczember 5. a haza reformálására megindított tevékenységében nem kiesinylendő együtt működést, közrehatást, és támogatást fejtének ki. — Az által, hogy tekintet nélkül a születésre, czimre, vagyonra, és mellőzve az osztály-, vallás- és raná- j beli különbségeket, magukba fölvették honunk minden becsületes, tisztességes fiát és mindazokat, kik eléggé műveltek voltának arra, hogy velük a közelebbi érintkezés és együttlét kellemessé vál- hassék; — ez áltálé körök, clubok stbiek lerombolni segítettek az előítéletek emelte rideg válaszfalakat és segiték diadalra juttatni a társadalmi osztályok egyesítését, és ezzel ismét végeredményképpen a hatalmas, nemzeti egységes állam megteremtésén is fáradoztak. *— E körök, társulatok az ország külön- hözö helyein az egyes vidékek éltető | és a vért szerteszét lüktető szivévé vál- ■ tak. — A modern élet jelentékeny szer- j veivé, a gondolatok alakulásának, sur- i lódásáuak, kicserélésének, terjesztésé- ; nek hatalmas fészkeivé, az emberek tö- . megében hullámzó eszmeáramlatok me- denczéjévé lettek. Itt olvadtak egymásba és csapódtak össze az egyesek eszméi közmeggyőződéssé és e körök gondoskodtak arról, hogy a kebelükben megérlelt eszmék az életbe átmenjenek, a közmeggyőződés kincseivé váljanak. Itt ütötte föl mintegy tanyáját az egyes vidékek lelke, közlelkiismerete, mely társadalmi törvényszéket állítván föl, erkölcsi bíróként Ítélni, Ítéleteit végrehajtani, bírói hatalmával fölemelni és lesújtani, di- csöiteni és összetiporni jogosulttá lett. Széchenyi István midőn e körök alakítására buzdította honfitársait, tulajdonképen az embernek társulási természetére, az embernek a társulás iránti legyőzhetetlen és üdvös, istenadta ösztönére támaszkodott. — E társulási vágy egyik legszebb és legnemesebb nyilvá- nulása az, ha az emberek nem egyéni érdekeiknek kölcsönös ápolása, megvédése czéljából szövetkezve verődnek össze, hanem ha egymást azért keresik Mi 0 Budán egész éjjel készenlétben I voltunk az üteggel, midőn reggelre a folyto- • nos ágyudurrogás és puskaropogás után csend lön: mi nehányan a Krisztinaváros felé siettünk, hogy a résen át a várba feljussunk Hat óra volt, midőn a Bécsi kapu tájékára értünk, gebesültjeinket hozták el a fal mellől s a kaputól Egy fiatal diákbarátunkat, egy debreczen- vidéki zászlóalj hadnagyát, szinte hozták ; ezombjába kapott lövést, utolsó beszélgeté-’ sünk volt — miremi O-Budára visszaérkezénk már meghalt. Czélunkhoz jutottunk . . a ledöntött várfalon felmentünk a várba. A halottak még ott feküdtek. .. Egy honvéd baka, a ki szinte felfelé igyekezett, meglátta, hogy egy horvát katonának egészen uj, még' feny- máztalan bakancsa van. Nem kell ez már neked pajtás, igy szólt a baka, s levetvén a saját rongyos bakancsát, felhúzta az újat. A várban első sorban, az ágyuk érdekeltek. Sorba jártuk. A tüzérek halva feküdtek ágyúik mellett. Megromlott cső és ágyú Tölt elég. A Krisztinaváros felül egy háznak horulokfala kidőlt, s a szoba bútoraival együtt fedett erkélynek tetszett. Az utczákon és tereken is sok halott feküdt; ki ágyú, ki puska golyó vagy puskaBudapest. 1897. (2)_________________________ föl, hogy eszméiket kicseréljék, egymást felvilágosítsák, egymás szellemét áthassák, egymást kölcsönösen szellemük vívmányainak részeseivé avassák és érzelmeik, gondolatviláguk és törekvésük közösségébe kölcsönösen bevonják. A társulási törekvés e legnemesebb faja lebegett Széchenyi I. előtt, midőn a köröknek feladatául tűzte, hogy embertársaink segítségében necsak saját hasznunkat keressük, hanem az országos közérdekeknek és ezek keretén belül, az ezekkel nem ellenkező egyes kerületi anyagi, erkölcsi és értelmi érdekeknek előmozdítása felett tanácskoz zunk. — E tanácskozásokból azonban a politikai kérdéseket egyszer s mindenkorra számiizötteknek hirdeti, és e tilalom felállításában is megnyilatkozott a nagy látnok jós tehetsége, mely előre sejtette, hogy a mozgalmas időkben, a politika hullámverései és izgalmai között, nagy szükség van oly enyhelyre, melynek küszöbén a politikai pártok fegyvereiket lerakják és melynek kebelében a polgárok egymással békésen érintkezhetnek a politika felett álló nemzeti érdekek istápolása czéljából. Nem azt kívánta e lángeszű állam- férfiú a körök embereitől, hogy politikai meggyőződéseikről, elveikről lemondjanak, hanem csak azt hangoztatná, hogy a kör küszöbét átlépő hagyja künn a pártember saruját, a pártoskodás szenvedélyeit, a forrongást és izgalmat fölrobbantó kérdéseket; a körbe ne vigye be azt, mi visszavonásra, pártszenvedélyekre, szétválasztásra, a szenvedélyek keltésére alkalmas, hanem csak azt keresse és cultiválja, mi egyesíteni, összehozni és a mi a magasabb szellemi és erkölcsi érdekek körül az állandónak lenni kellő frigyet megerősíteni van hivatva, mert csak igy tenyészhetnek háborithat- lanul a körök termeiben, a különböző rangú és osztályú polgárok között a kölcsönös tisztelet, rokonszeuv és nagyrabecsülés érzelmei. A Széchenyi szellemében létesült körök ilyetén működését, sőt az ilyen agy által leteritve, széttépve. A Szent György téren ültek fegyveres őrizet alatt a hadi foglyok. Bementünk a gróf Sándor-féle palotába is — most a minister elnök lakik irt — borzasztó pusztulást láttunk benne ; agyonvert horvátokat, összetört tükröket, bútor darabokat, véres falakat és ajtókat... A hadi foglyoknak Görgei. a hadtest- parancsnokok közbenjárására megkegyelmezett. De Hentziről. a ki súlyosan megsebesülve feküdt a piarista Gymnazium egyik szobájában — azt mondotta Báthori-Schulz Bódog térparancsnoknak : .,Ha ez a gazember az éjjel meg nem hal: holnap felakasztatom ! . “ Mi is kívántuk, hogy felakasztassa, hiszen Windisehgratz is felakasztatta Kápolnánál a csatatéren elfogott s félholt Vent u r i n i őrnagyot, pedig ez nem volt gyújtogató. . . De Hentzi reggelre meghalt; azt beszélték, hogy orvosai, a cs. kir. orvosok, megmérgezték. .. A horvát hadifoglyokat sajnáltuk Midőn 1848-iki szeptember 29-én Pákozdnál Jelasics ellő lünk megfutott ; ütegünk előre nyomulva, a horvát hadállásokba, ott egy öreg horvátot találtunk, kinek egyik lábát térden alul a ini ágyunk golyója elszakította. Felemeltük, zsebkendőinkkel bekötöztük, hogy a vérzést megakadályozzuk : „Nincs nekünk bajunk a mai köröknek még a felállítását is megaka- ! dályozták a szabadságharczra rásötéte- j dő nemzeti gyász szomorú napjai. Midőn | a némaság tartatik a legtökéletesebb polgári erénynek akkor a meghitt barátságos gondolkodás és társalgás otthonai nem virulhatnak. Az elnyomatás e kétségbeejtő korszakában, melyben Tacitusként gondolkodásunkat is elfelejtettük volna, ha any- nyira szabadságunkban áll vala nem gondolkodni, mint a hogyan nem volt szabad beszélni: a gondolatoknak és érzelmeknek az agy és a szív legmélyebb rétegébe kellett visszavonulniok. S jaj volt annak, mert börtön, sőt halál is várt reá,kiérzelmei feletturalkodni nemtudott. Az ajkak némaságra kárhoztattak és még az arczoknak sem volt szabad beszélniük, annál kevésbbé cserélhették ki a honfiak egymás között, körökben, | társulatokban eszméiket. E nyomasztó, fullasztó légkörben, a reményt, erőt fagyasztó e napokban, e sivár korban, a Bach uralom boldogította időben, midőn sokan szivszaggatva idézték beteljesült jóslatként Vörösmarty szavait, hogy el- I jött a nagyszerű halál, a nagy temetkezési nap, és hogy itt van a sir. melybe a nemzet sülyedt és mely fölött a népek millióinak szemében gyászköny ül: e halotti korszakban a magyar szivek közti közlekedésnek utolsó menedékei, a körök es társulatok isföldulattak. Választottunk *) A községi választások: megtörténtek Régen nem volt oly élénk választás, mint a. most lezajlott Lapunk a nagy közönség lapja. Pártokat, szövetkezéseket nem szolgálhat, tehát a választási küzködésekben sem segíthet elő érdekeket. A Buda és Vidéke megtartja a masa álláspontját és beszámol az eredményekkel. Beszámolva erről nem hallgathatja el, j hogy a községi választások élénksége, a köz sé(,i ügyekért való érdeklődés fokozódása. Inkább legyen egy kis pártoskodás, mint *) Részletes tudósítás és névsort csak a hivatalos ! értesülés után adhatunk jövő számunkban gyúrókkal, monda hálálkodva, hanem Jelasics hozott el ide a mészárszékre!...“ Eszembe jutott az öreg horvát mondása, midőn itt fogoly honfitársait megláttam . Hirtelen dobszó hallatszik. . A fővezér I a várban szabad prédálást engedett déli tizen- • két óráig. .. I Görgei mégis a régi katonai traditiók embere Hat mi, micsoda emléket vigyünk el ? . . . Midőn Pákozdnál a horvátok elszaladtak, az első vonalról, s mi helyükre érkeztünk, mint fiatal diákokat, ezen első csatánk, első győzelmünk minden mozzanata érdekelt: minden oly uj volt, oly rendkívüli. Ott feküdt a gyepen egy kapitány, kit golyónk szakított ketté, csákója a földön elgurult. . . Felvettük azt, sőt kardját, pisztolyát és egy kis szarvas- bőrzacskóban rejtett pisztoly golyóit A szarvasbőr zacskó a golyókkal nekem jutott. De még a csatatéren, midőn már az utolsó horvát is elmenekült, jött a kormánybiztos és elkérte tőlem... Budavárából tehát mily emléket hozzunk ? Bementünk a leégett királyi palotába. . és ott a könyvtárból elhoztam magammal Schiller , munkáinak gyémánt kiadását... Aztán végig mentünk a váron b az utczákon a halottak mellett egy csomó handlé
