Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-11-14 / 46. szám
Budapest. 1897. VI. évfolyam 46. si. (Mindszent hava.) Vasárnap, november 14. BUDA és VIDÉKE Hetenként megjelenő lap a közigazgatás, közgazdaság és társadalom köréből, BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: EISDÉLYI . /\ KIADÓ-HIVATAL, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Várocmajor-utcza 28. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 körömi, fél évre <> korona, évnegyedig 3 korona. SZERKESZTŐSÉG: Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Hazafias elhatározás. Lapunk kezdettől fogva a magyarosodás ügyét szolgálja. Ezért a szent ügyért kitartással és törlietetlenül küzd fennállása óta. Ennek a szent és hazafias ügynek előbbre vitelét tűzte zászlajára ; ezt választotta mottójául, midőn homlokára irta ez örökké igaz mondást: „Nyelvében él a nemzet.“ Igaz, hogy e mottóval nem merítette ki teljesen czéljait és programmját, mert a nemzet nemcsak és nem egyedül nyelvében él hanem él az ősöktől öröklött hagyományaiban, tagjainak megmegnyilvánuló belső hazafias érzelmeiben, gondolkodási- és cselekvési módjában és él egyéb olyan —talán jelentéktelenebb, de azért eléggé jellegző — külső nemzeti vonásokban, minők az egyesek tulajdonát képező s őket egymástól megkülönböztető — családi nevek A chauvinizmust sohasem hirdettük, habár tálán az idegen nemzeteknek erre vonatkozó példája bennünket is jogosan hasonló álláspont hirdetésére ösztönözhetett volna. De hirdettük mindazt, a minek e hazában magyarrá kell lennie; a helyes magyar érzést, a hamisítatlan magyaros gondolkodást, a magyar beszédnek általános elterjedését, s ennek előzménye- képen az iskolai nevelésnek és oktatásnak tiszta, zengzetes magyar nyelven leendő teljesítését. De tovább is mentünk ennél! Hirdettük a nemzeti szempontból oly kiváló fontosságú névmagyarosításnak áldásos és hazafias voltát; e czél- ból számtalan esetben lelkesítő, buzdító szózatot intéztünk olvasóinkhoz, s mindig kész örömmel regisztráltuk, ha a névmagyarosítás ügyének egyes idegen nevű polgártársunkat megnyernünk sikerült. És nem hivalkodunk: törekvéseinket e tekintetben többször örvendetes siker kisérte. Fel kell említenünk ezt a mai alkalommal, midőn nevük megmagyarosi- tása érdekében a jók legjobbjai, vezér- egyéniségeink legkiválóbbjai járnak elől követésre méltó szép példával; midőn oly lelkes mozgalom indult meg e téren országszerte, me.ynek hullámai kell, hogy rezgésbe Dy;zanak minden magyarul érző szivet, minden magyarul gondolkodó elmét. A tény az, hogy H a b erbaue r János, a székes főváros újonnan megválasztott polgármestere, a közgyűlés szine előtt tett expozéjában hazafias szent érzelmektől sarkalva kijelentette, hogy idegen hangzású régi családi nevét magyar névvel cserélte fel. Ez a hazafias kijelentés örömmel tölti el minden hazafiui kebelt Ez a kijelentés útmutatás sokak, azok számára nevezetesen, kiket eddig vagy a nem-tőrődés, vagy kényelmi szempontok. avagy egyéb családi tradicziók kötöttek régi idegen hangzású vezetéknevükhöz. Ez a hazafias kijelentés haladást is jelent egyúttal. A székes főváros élére mindenesetre magyarul érző, magyarul gondolkodó, magyaros nevű egyéniség illik legjobban. A sz. főv. mint az ország összes szellemi és anyagi életműködésének góczpontja, kell, hogy a magyarság és hazafiasság gyakorlása terén vezércsillagként tündököljön széles e hazában! Okvetetlenül szükséges, hogy az ez irányú tevékeny és sikerre vezető mozgalmak az ország szivéből induljanak ki, mert ide irányul az ország szeme, figyelme, — innen várják sokan, nagyon sokan a józan és észszerű kezdeményezés első útmutatásait. Ez útmutatások elseje ime, meg van adva. Megadta az, kiben megválasztatása óta úgy a székes főváros, mint általában az egész ország egyik vezér- fuukczionáriusát tiszteljük. Megadta nemesen és magyarán érző lelkének és szivének egyszerű sugallatára, minden presszió nélkül — önkéntesen, de minden esetre azzal a magasztos czélzat- tal, hogy hazafias kijelentésével a követők ezreinek jó példát szolgáltasson. Melegen és hazafias örömmel üdvözöljük ezért Halmos Jánost, a székes főváros uj polgármesterét megválásaBUDA és VIDÉKE TÁROZÁJA.“ A p a r t h i e. Irta : Farkas Antal. I. Egy szép májusi napon báró Vedres Ottó főhadnagy arra a nagj'szerü gondolatra, jött, hogy megkellene nősülni, a mi nála körülbelül anynyit jelent, hogy elfogyott a pénze, pénzt kell teremteni, ha mindjárt feleséget is kap vele. A báró úr korábban jöhetett volna erre az eredeti gondolatra, mert már kissé vénecske volt ahhoz, hogy oly kitűnő parthiet csinálhasson, mind például a vele egy garuizónban szolgáló Patkós fiuk, a kik fiatalabbak és csi- nosabbak voltak ugyanis nála, de mi volt az apjok ? Közönséges gazdag falusi paraszt, mig az ő hetvenhetedik őse is koronás mono- grammu zsebkendőbe törölte az orrát és báró volt valamennyi. Bizony' bárónak lenni nem kicsinység és roppant sok pénzbe kerül a mit a főhadnagy úr is bizonyít azzal, hogy tekintélyes jussának már nyakára hágott; elverte, elurazta kártyán és lóversenyeken. Eddig egész élete olyan volt, a mint részegé, virágos jókedvű és most egyszerre olyanformát érzett, mint a ki hirtelen kijózanodik. Tűnődő, bamba képpel forgatta koronás monogramom, de üres tárcsáját, melyben egykét százas kuporgott még az eladott lovak árából, hanem annak is ezer helye volt. A báró először ujján, majd vaffen-rock- jának gombjain,szárr.itgatta, hogy megnősüljön e, vagy főbe lőjje magát? Mindenképpen az előbbi jött ki, visszaakasztotta hát az arany- veréses pisztolyt és leány után nézett. Hanem néki a leányok ott kezdődnek, hol a papa legalább is százezerrel tudja megtoldani a frigyet, ezen alól nincs vásár. Szerelmes soh’sem volt, ha volt is csak addig, mig nyugtalan vére lecsillapult és roppant csodálkozott azon, hogy miként tudja némely ember a feleségét vénségéig szeretni? Éppen kapóra valami házasság-közvetítő tévedt a lakására. Kohn úrnak hívták és hóna alatt kiló számra czipelte a férjhez menni óhajtók arczképeit, melyeknek szegeietére a hozomány értéke is oda volt jegyezve. A báró egymásután hányta rakásra az arczképeket; nem is az arezot nézte, csak a számot, de egy sem vágott be. Kohn úr aranylánczának zsuzsujával játszadozva kegyeskedett kitalálni, hogy mit keres a főhadnagy ; ajánlott is egy férjhez menni óhajtót, kinek az arczképet csupán a foto- graphustól is hosszabb fáradozások után sikerült megszerezni. A nevét egyelőre nem árulja el, hanem annyit mondhat, hogy e fénykép sarkára bátran oda lehet pingáluia kerek százezer forintot; azonbau bizonyos provisió mellett hajlandó bármire. A főhadnagy büszkén mutatott mellére. k — Tudja ki vagyok? — Van szerencsém ismerni báró urat. — Nos hát?.. . Az alkut megkötötték és a báró úr sokáig nézegette az előmutatott arczképet, miközben szemei előtt a százezer nullái kari- káztak.. . . II. Ketten ültek a lugasban. Malvin a hintaszéken és Vili előtte alacsony zsámolyon úgy, hogy szép fejét a beteg leány térdeire hajt,,Nyelvében él a Nemzet.“ A magyar egyesület jelszava
