Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-10-17 / 42. szám
Budapest. 1897. _______ VI. évfolyam 42. sz. (Mindszent hava.) Vasárnap, október 17. He tenként megjelenő lap a közigazgatás, közgazdaság és társadalom köréből, BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: ESEELTI Gr^rTTX-,-^. KIADO-HIVATAL, hol előfizetői lehet és hirdetések felvétetnek Várocmajor-utcza 28. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél évre <> korona, évnegyedre 8 korona. SZERKESZTOSEG: Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. x^jgfgPagyar svábok vagy sváb magyarok ? nézve, valamint ma, ágy Igajdan is, se nem numeráit., se nem pondcrált, mert tözsgybkeres sváb lakossága exclusiv német szellemevei és spe- culativ természetével, kór Hibás tv ázt a ugyan magát mindenfele privilégiumokkal és czclgrendszabály okkal, de a magyar szellem ébren tartására és a magyar cultura fejlesztésére, jelentéktelenebb tényező volt bármelyik alföldi mezővárosnál, lgol a magyar nemzeti élet a magg es erejében lüktetett !“ Ez az kérem, a; miért még mindég németajkú a budavidéki falvak lakossága; hiszen még Ó-Budai sem különb Budafoknál !! Buda maga is csak a jelen évtizedben emelkedvén igazán magyar várossá, a környékére sem lehetett olyan hatással, hogy azt magyarosítsa. Mindössze, mint a vidék legnagyobb fogyasztója, nyújtott jövedelmes piaczot a szomszédos községek terhiesztményeinek ; — művelő, különösen pedig nemzeti művelő hatása annál kevésbbé lehetett a környékére, a mennyiben saját föllendülése és fejlődése aránylag oly rövid keletű, hogy azóta átalakitó hatást a szomszédos helységekre gyakorolni módjában sem állott!!! Ez magyarázza meg, hogy a fővárost környező és egymáshoz elég sűrűn fekvő községek még ma sem vetkőztek ki eredeti falusias jellegükből. Buda voltaképen a főváros egyesítése óta magyarosodott; — a 70-es évek elején még németül oktattak Budán. — az ablakot is, hisz úgy sein húzhat már semmit a köténye alatt, mind a három hízóinkat levágták már. Bencze Kata meg azt akarja, hogy úgy akasszam be, hogy a Szemesék Gyurkája be nézhessen rajta, mert most ő akar Katához járni, csakhogy a Notás Gyurka meg nem tagit Kata mellűi, pedig Kata a Szemest jobb szemmel nézné, amint látom. — No már az igaz, hogy mind ezéda ez a lány mostanában, hej Juczka nem igy volt ez az én megboldogult Máriin idejébe, de nini ! az Isten utse, ma. éppen ma 12 esztendeje — az ám, akkor is farsang három napja előtti szombaton történt, emlékszel-e Juczka? szegény jó lányom csak férjhez ne ment vóna, ma is élne — Az ám, az Mari néni, a szegény kis Mari, nézze csak m*g Mari néni, nem égett oda a tepsihez az a pár pogácsa, aztán gyűjjön be s beszélgessünk egy kicsit. — Hogy oda égett-e ? tán meg se sülhet, olyan hideg a kemencze, hisz tudod, hogy a kis házi kemencze sohse sütött jól, no de megnézem, de előbb becsukom a pitvar ajtót, mert csak úgy hordja a havat befelé a szól. — Adj Isten jó estét Bokros Mari nóne, szólal meg pityókosan Gesztenyési Sivár János, A ^Buda és Vidéke folyó évi 40. számában 'iBudavidékc és a magyarság CZÍIU alatt magát meg nem nevezett szerzőtől pár sornyi czikk jelent meg, mely a Buda környékén lakó és czikkiró úr által „reszelőképü“ előuéwel ékesített „svábok“ antimagyarságáról zeng valótlan gyászdanát. Engedje meg a t. czikkiró úr, hogy mindennek előtte egy történelmi tévedését igazítsam helyre. Buda vidékére a svábok nem 800 hanem (a török világ után, vagyis) ide- oda 200 évvel ezelőtt telepíttettek, amidőn és sokára azután még Budán „ki volt kötve, l)ogy a jegyző nem csak német születésű^ de minden nemzetsége is német legyen; a mi nagyon jellemző“ mondja Bartha László a „V'ozségjegyzői Intézmény fór ten etc“ CZÍI11Ű 1882-ben megjelent közigazgatási tanulmányában és hozzáteszi, hogy a „budai nyárspolgárság, Iga módjában állna., talán ma is aszerint cselekedne“. Ugyanez a szerző ugyanabban a művében annyira „német fészeknek“ tartja Buda városát, hogy róla az alábbi, szörnyen suba szagu nézetét nyilvánítja (1882): „fbuda városa például még első királyainktól nyerte kiváltságait, de azért ennek, valamint annak daczára is, l>ogy királyok székhelyévé lön, a magyar nemzetiség fentartasara és apolasara BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. “ __________ ____ Bo kros Mari lelke hazajár. — Irta: Pilisi Róza. — — No Juczka gyújtsd meg a mécsest, tedd fel a kályha tetejére, nem fog füstölni, mert ma nem fütöttem be, esztán szombat este sohse fütünk be — úgyse fonnak ezek a semmire valók, csak ölelgettetik magukat a legénynyel. Mind ezégéres ez a mai lány, ha még annyi lenne is, dörmögi az öreg Bokros Mari néni, de Juczka a cselédje oda sem hallgat, hanem meggyujtja a szoba közepén függő petroleumos lámpát, aztán félig befüggönyözi az utczára nyíló kis ablakot, a vörös csíkos keszkenővel, biz ez úgy van beakasztva, hogy akár ne is volna, de hát ezt igy kell, így akarja a bíró, no meg a lányok is, nem azért fizetnek a gazdasszonynak, hogy úgy ne tegyen mindent, a hogy ők akarják. De hát ki tudna mindegyiknek a kedvébe járni, Véri Tera azt akarja, hogy még vánkust is dugjunk az ablakba, szólal meg Juczka függönyözés közbe. — de majd az ördög dugdossa be neki még j Tehát nem a budavidéki svábokat, hanem j a budaiakat illeti a szemrehányás. Nem a falusiaktól tanul a város, hanem a városiaktól a falu népe. Módjába sem állott sváb népünknek a magyar nyelvet már előbb elsajátítani, de szüksége sem volt; mert hiszen Buda ezelőtt akár Németország fővárosa lehetett, oly idegen vala abban a magyar szó. — Iskolái és az abból kikerült sa vidéken tanitóskodott egyének németek voltak, a kik legjobb akarattal sem lehettek a magyar nyelv apostolai. Ismerek még ma is tanítót egy budavidéki községben, a ki maga sem. tud magyarul; — ugyan kitől tanuljon hát a község iskolaköteles ifjúsága magyarul ? Az iskola és templom nyelve német lévén, a gyermek, ki otthon is csak a német nyelvet hallja, képtelen magyarul tanulni, mivel óvodáink, melyekben a zsenge kisded játszva sajátíthatná el édes hazánk zengzetes nyelvét — nincsenek. A felekezeti iskolák azon szabadalma pedig, hogy a tananyag és a tankönyvek tekintetében külön autonómiával bírnak, szintén nagy akadálya a magyarosodásnak és magyarosításnak. Úgy látszik, éppen az uralkodó vallás, a rom. kath. hitfelekezet szolgál éltető melegágyául — a germánizáczió- nak!-#11J------ -------------— I (Bokrosné veje.) caak nem az én orrom előtt húzta kend be ezt a nagy ménykő konyhaajtót ? hisz nekem is csak szabad a fonóba járni, egy éve lesz, hogy özvegy vagyok — hát csak körül nézhetek, aztán kendnek anyám asszony, jó ■zeme van, megösmeri is a lányokat, mondok, majd csak komendál egyet, no különb nem lesz mint szegény megboldogult Mari volt. Már értem szemre valóbb, ámbár ha egy kissé csúnyább lesz, nem bánom, inkább meg a kéne nekem, hogy csúnyább lenne, mert ha, hisz tudja azt anyain asszony is, hogy a szépségé vitte a sirba — No hallja ke Gesztenyési Sivár János vöm uram, nem tudom, hogy mire nézi kend a napot és hogy milyen keppel mer kend beköszöntem hozzám, mikor kendnek köszönhetem búmat, bánatomat, kend tette a lányomat szerencsétlenné, kend az oka mindennek! de hagyjuk nyugodni békével a jó becsületes lányomat, kend meg menjen Isten hírével más fonóba áldozatot keresni. — Ne kötekedjen anyáin asszony, hanem hallgasson meg. Meg kell nősülnöm és kendnek kell nekem asszonyt szerezni, mert míg ezt kend meg nem teszi a Mari mindég haza jár a másvilágról. „Nyelvében él a Nemzet.“ A magyar egyesület jelszava
