Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-31 / 5. szám
Budapest, 1897. (Vízöntő hava.) Vasárnap, január 31. VI. évfolyam 5. sz. HETENKÉNT MEGJELENŐ LAP A KÖZIGAZGATÁS, KÖZGAZDASÁG ES TÁRSADALOM KÖRÉBŐL. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : KIAD0-HIVÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; Városmajor-utcza 28. Megjelenik minden vasárnap. ElöÜMetéal árak : Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Városmajor-ntoza 28. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Országos nemzeti szövetség. Egy éve annak, hogy az országos nemzeti szövetség nevét egyesületeink névsorában olvashatjuk. Egy év alig valami egy egyesület életében s csak a kezdet kezdetén lehet. Ezredéves ünnepélyek, politikai választások által lefoglalt időben az eredmény csendes de biztató. A „Buda és Vidéke“ rokonérzósek- kel üdvözöl és erejéhez kép st szolgál minden hazafias ügynek, a támogatást a mely csak kongó szóvirága a sajtónak, nagyobb és többször megjelenő papirosokra bizza. A nemzeti szövetség olyan pontokat vett fel munkarendjébe és alapszabályaiba, melyeket lapunk öt éves fennállása alatt számtalanszor tárgya't s a melyekkel való foglalkozás minden jó hazafi kötelessége s hogy erre országos szövetség alakult annak oka az a mit egyik múlt számunkban elmondottunk az egyesületekről t. i. hogy nem minden egyesület él, s az egyesület van az elnökért és nem az elnök az egyesületekért. Abban a czikkben a fe szólaló elmondotta azt, hogy sok az egyesületi adó. Az egyleteket nem a szív hajlamai, de divatos kényszer és elnök-kórság termeli. A czikkiró elmondotta, hogy centra- lisatióra és nem decentralisation van szükség, mert nem annyira az eszmények, mint az anyagi erő vezetnek diadalra. Az országos nemzeti szövetség évi jelentésében olyanokat olvasunk, működésében olyanokat látunk, a melyeket sem a czikkiró sem mi nem Ítélhetünk el és a melyeket el kell fogadnunk, mert azokat lapunk zászlójára Írva folytonosan hangoztat. A „Buda és Vidéke“ nemcsak hazafi- ságból, de azért is mert Budán és vidékén erre sok alkalom van, folytonosan lelkesített a hazafias események megünneplésére. Kijelentettük azt a czólunkat is, hogy Buda Dunántúl szive legyen. A magyarosodás terjesztését nem erőszakkal, de megkedveltetóssel, a bizalmatlanság eloszlatásával óhajtjuk s ezért küldjük dijtalanul az országban az idegen nyelvű községek tanítóinak csak egy levelező lapra irt felszólli- tás után lapunkat. A munkások jogos kérései támogatásának köszönhetjük, hogy a „Buda és Vidékére“ a legtöbb helybeli munkás- egylet, kör, dalárda, segély- és temetkezési egylet előfizet. Lapunkban jelent meg tettrehivó közlemény a nagypénteki elzüllött gyermekmenhelyet alkotó társaság és a katholikns tanonczok otthonának létesítése. A „Buda és Vidéke“ indítványozta a szocziális mozgalmak enyhítésére a tartalékosok országos vódőegyletét, melynek első keretéül az Ernő-szoba alakult az Ernő-ezred tartalékosaiból, a honnan Petőfi bakancsoskori arczképe lefestósó- nek mozgalma indult. Lapunk kezdeményezésére létesült a szentendrei munkásmenbely. Elfogadtuk és terjesztettük a munkásokra nézve oly fontos országos o 11 a 1 o m-e gylet tervezetét. Nem azért soroltuk fel ezeket, hogy A „BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZAJA. A kiskuti prímás. (Egy regényhös gyermekévei.) Irta: Erdélyi Gyula. (4) (Folytatás.) Ábris tiszteletteljesen csókolt kezet. — Nos . . . szólt Konstantia kisasszony, még mindég nem jött meg az eszed, még mindég ez a folytonos korhelysóg ? — Kedves néném, én igen örülök, hogy szerencsém van, reméllem, azt teszem, a mi uekem tetszik . . . — Kétségkívül, de ha az élettant tanulmányoznád, tudnod kellene, hogy a te életed hasonlít a pléh kályhához, melyben erős nagy tölgyfa darabokat égetnek: az oldala kiég. Te is meghalsz ideje korán. Hús, bor ártalmasak egyél zöldséget és tejet, azután ne sziva- rosz, mert csúnyán halsz meg. — Szebb halál az az akasztásnál. — Dehogy szebb, dehogy szebb. Azután hallottam azt is, hogy szemfájásod van a bor- jvás és éjszakázás miatt; egy hétig megálltad, hogy nem iszol, azután ittál és rosszabbul lettél. M;ér; nem tartottad a diétát? . . . — Mert a mit az ember egy hét alatt lát, nem fel egy pohár borral. — Ennek az életnek végét kell szakasz- tani, meg kell házasodnod. El fogsz menni, megnézed Amália bárónőt, unokahugodat, én addig itt maradok, s megfogod őket hívni Kis- kutra. Ábris eleinte szabadkozott, de végre meg- igérte. hogy néujének engedelmeskedni fog. Az elemekkel küzdeni nem lehet . . , Legalább okos ember nem teszi. Ég a kunyhó. Kiskuton a falu végén van egy czigány- város; apró bogárhátu kunyhók, félig a föld alatt. Itt lakott a többi közül csinosan kiemelkedett házban Palya, a primá«. A házikó fehérre meszelt falaival, zöld ablakaival, melyekből virágok kandikáltak ki, jó benyomást tett a szemre. A galyibák előtt barna purdéhad bukfen- czezett, hányta a czigánykereket, vagy „hegedült“ keservesen. Itt-amott az akáczfákhoz garasoB malaczokat kötöttek poltrás kóczmad- zagra. A purdéhad egy részét a jó Isten, mások részét a szülék ruházták. A kontrás Gerő galyibája előtt volt a czigányváros kaszinója, itt hányta kártyáit Sári néne s ide jött meszelőt kötözni a fehérnép, ha ugyan a „fehér“ szót alkalmazni lehetett volna reájuk. A brácsás Misa apjával lakott együtt, ki szeg-kovács volt s ha az asszonyok pletykája elhatott füleihez s már-már az öreg bölcsész attól félt, hogy kitör a háború : hatalmasakat vert pörölyére s rákezte azt a nótát énekelni a mire a czigány szeme könnybe lábad. Ha nincs fúró, kalapács, Nincs a purdénak kalács. Remorem, Remorem. A klarinétos Náczi asszonytermészetü volt, oda furakodott az asszonyok közé s csak úgy pletykázott, mint akármelyikök. A társaságban élénk vita folyt a felett, hogy van-e a czim- balmos Petinek becsülete vagy nincsen. Az asszonynép szerette Peti bácsit, mert az ő dolgaikról sem nem látott, sem nem haUott soha I semmit. Náczi ellensége volt Petinek, mert a i lányát nem akarta hozzáadni. Peti bácsi olyan savanyu arczot tudott vágni, mintha mindég temetése lett volna, őt küldötték tányérozni, néha „kisandzsirolt“ egy-egy bankót, azért kellett a markában legyet tartani. Beszélgettek Peti becsülete ellen, végre is a brácsás Misa apja pörölyének kellett beleavatkozni, Amint a vén szeg-kovács kalapácsával nem ütött olyan lármát más tárgyról kezdettek beszélni, — Nem szereti ám a mi prímásunk Palya a feleségét — kezdó a kis bőgősné. — Pedig az Isten is egymásnak szánta őket, mind a kettő olyan urfajta — jegyezte meg a Sára néne. — Már az igaz, hogy a mi prímásunkat mindenütt grófnak tartják — nyilatkozott Peti. — Hogy ne tartanák, mikor a mit Ábris urfinak kellett volna tanulni, mind ő tanulta meg- í — Tud-e valamit ez az Abris ur ? kérdek többen. — Olyan szépen pingál, akár csak egy piktor, ha magában van az üvegházban, mindég fest, — szólt a kis bőgős. — Hogy is szeretné hát a Palya a feleségét, ba ilyen úri vér van benne. — De a felesége sem szereti ám, mert Ábris nagyságára bandzsalit. — Nem is sokat bánja azt Palya, csak neki olvasni való könyve legyen, soha nem lát„Nyelvében él a Nemzet“. A magyar egyesület jelszava.
