Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-09-05 / 36. szám
VI. évfolyam 36. sz. (Szent-Mihály hava.) Vasárnap, szeptember 5. Budapest. 1897. KIADÓ-HIVATAL, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Várocmajor-utcza 28. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél évre 0 korona, évnegyedre 3 korona. Ke SZERKESZTŐSÉG: Városmajor-utcza 28. i és közleményeket ide kérjük küldeni. Szent. István-napi egyházi beszéd. Tartotta 1897. augusztus 20-án a Budavári nagyboldogasszonyról nevezett koronázó plébánia-templomban Bogisich Mihály, prisztinai ez. püspök, herpályi ez prépost, kér. esperes, vári plébános, a magyar tud. akadémia tagja Boldognak mondanak engem, minden nemzetségek. (Sz. Lukács ev. I. 48.) Kettős ünnepet ül ma a magyar nemzet! Dicsőíti Sz. Istvánt, az első magyar királyt, ki apostoli buzgalommal vetette meg a kér. kath. egyház alapját ; ünnepli Istvánt, a bölcs királyt, ki megállapította a magyar birodalmat, annak polgári alkotmányt adott, az országot rendezte és a magyar nemzet szabadságát biztositá. A magyar kath. egyház és a magyar királyság bölcsői egymás mellett ringottak.*) Kilencz évszázad förgetege és vihara vonult el a két alkotmány fölött; a kath. egyház fennáll és virágzik ; a magyar nemzet él, létének első évezredét betölté és lelkesedéssel, duzzadó életerővel indul a második évezred felé ! Mi tartotta fenn a magyar kath. egyházat ? Mi izmositotta és edzette meg a magyar nemzetet? Szent István az első apostoli királyunk hagyománya. A *) Szabó Imre : „Szent lstvánnapi beszéd.“ vallás ápolása! A boldogságos szűz Máriának fiúi tisztelete ! 'TBT'Tesz ünnepi beszédemnek rövid tartalma. Kérlek figyelmezzetek. A középkor legnagyobb magyar jogtudósa, Verbőczy István az egybegyüj- tött magyar törvénytár „Corpus Juris Hungarici“ kezdetén, mint beczikkelye- zett törvényt mutatja be Szent István király két dekrétumát. Az első dekrétum szól a fejedelem jogairól és kötelességeiről ; a második dekrétum pedig az alattvalók jogviszonyait szabályozza. Az első dekrétumban a szent király, az apostol beszél fiához, trónutódjához, Imre herczeghez és általa és benne minden jövendő magyar királyhoz; szivükre kötiavallás ápolását. A dekrétumot a Szentháromság nevében kezdi meg és tanítását szentirási idézetekkel és fejtegetésekkel erősiti.*) Szent István fiúi hódolattal és kegyelettel tisztelte a boldogságos szűz Máriát! Europa összes keresztény népei versenyre keltek a boldogságos Szűz tiszteletében. A keresztény hitre tért magyar nemzet szivébe Szent István király oltotta a boldogságos Szűz iránti tiszteletet. Ha az egész keresztény világ a boldogságos szűz Máriát azért tiszteli, mert Isten őt öröktől fogva Istenanyai *) Di\ Nemes Antal: „Jézus szent Szive ájta- tossága.“ l ágra emelte, minden angyalok, védjük és szentek fölé helyezte ; mert könyörgése és pártfogása által legtöbbet tehet érettünk Istenné]: a magyar nemzet még különös hálával is hirdeti a szűz Anya dicsőségét, mert ő hazánk „Nagyasszonya,“ Magyarország Patro- nája, ki a műgyar nemzetet kilenczszáz éven át az idegen nemzetek között föntartotta. Géza fejedelem fia, Vajk, a hold. Szűz iránti tiszteletből Nagyboldogasz- szony napján vette fel a keresztséget; ő volt az első vezérek között, ki a kalandokban kifáradt magyar népnek csendes és biztos otthont kívánt keresni. 900 év előtt aug. 15-én vette fejére a Szilveszter pápa által küldött koronát; és élte alkonyán, aug. 15-én ajánlotta fel az országot a bold, szűz Máriának. Ezt mondja Hartwig regensburgi püspök, Sz István király legrégibb életirója, midőn igy szól : „Vala pedig a király valamint igazságos, úgy hűséges férfiú minden cselekedetében, egyedül csak Istenében bízott. Ki mind önmagát, mind országát szüntelent esdeklés között a szeplőtelen szűz Máriának,Isten anyjának védelmébeajánlotta; ki iránt a magyarok oly dicsérettel és tisztelettel viseltettek, hogy a szűz Mária mennybevitelének ünnepét tulajdonnevének hozzá- adásanélkül, nyelvünkön „Nagyasszony“ napjának mondják.“ Történt pedig ez „BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. Hónapos lakók— Karczolat a fővárosi életből. —■ Ki jogász, ki orvos növendék, ki meg technikus — egy szóval „egyetemi polgár“. Ugyan kinek is volna kedve másnak hónapos lakójává szegődni? Hiszen más tisztességes ember fia elborzad az évenkinti hurczolkodás rettenetességeitől is, nem hogy minden fél hónapban kitenné magát a lakás felmondás veszélyének. Dehát az ilyen jogász-féle ember oda se néz az ilyen csekélységnek. Ha nem tetszik neki a „hónapos szoba“ hát tizenöt nappal előbb fölmond, aztán egy kofferbe gyűri ösz- szes hozzátartozandóságát és megy az uj lakásba. Néha ugyan megesik, hogy elkésik a fölmondással. Teszem ha épen a felmondás napjának éjszakáján nem talál hazavetődni s a nappalt valamelyik pajtásánál alussza keresztül. Na, ilyen esetben baj van, mert a fővárosi statútumok értelmében tizenöt napon belül érvénytelen a felmondás s a szobát, akár benne marad, akár nem, még félhónapra ki kell fizetni. Hanem a jogász azért jogász, hogy tudjon segíteni magán. Persze, hogy nem fizet, hanem csak megígéri, Még az nap megjelenik aztán egy fiatal úr a háziasszonynál, hogy nem itt van egy hónapos szoba kiadó ? Az asszonyságnak kapóra jön ez nagyon, mert ő is úgy vélekedik, hogy jobb ma egy I túzok mint holnap egy veréb, ami még hozzá bizonytalan is. (A jogász fizetési Ígérete ugyanis nagyon bizonytalan veréb számba megy.) — Igenis kérem, itt van egy szoba — szól nagy szívességgel benydtva a kiadandó szobába — tessék kérem, tiszta és világos. — Mi az ára ? — kérdi az idegen fiatal úr, műértő szemekkel futva végig a megviselt bútorokon. — Csak húsz forint, kérem. — Csak. No az nem sok, annyiért kiveszem De mindjárt be lehet költözni ? — Mindjárt kérem, az az ur még ma kiköltözik, aki itt lakott. — Nos akkor rendben volnánk. — Csak tessék bármikor jönni. — Ajánlom magamat. — Alászolgája ! Az idegen fiatal ur lesiet a lépcsőn s az asszonyság kezét dörzsöli örömében, hogy ily hamar jó üzletet csinált. De ekkor megjelenik a íelmondással megkésett jogász, a kinek félhónapra még ki kellene a szobát fizetni. Az asz- szonyság mindjárt a jó újsággal fogadja : — Kiadtam kérem a szobát. — Hogyan ? Az én szobámat ? — Hiszen azt tetszett mondani, hogy eltetszik menni. — Igen, de nem fogadta el a felmondást, tehát kivettem még fél hónapra. Az asszonyság meg van ijedve ; látja, hogy az igazság mérlege nem őfelé billen ebben az ügyben s kérésre fogja a dolgot, minek az lesz a következése, hogy a jogász nagylelkűen enged s kihurczolkodik anélkül, hogy fizetett volna. Az asszonyság pedig várja az uj lakót, akinek esze ágában sincs hozzá költözni, amint soha sem is volt, csupán szinleg vévén ki a szobát, hogy pajtását kisegítse a bajból. A két összeesküvő azután — még az este jót iszik a csíny sikerének örömére, vig poharazás közt változhatatlan laktársi hűséget fogadván egymásnak, az egyetemi kurzus tartamára. Mert ezt úgy tessék megérteni, hogy az „egyetemi polgár“ — cívis universis — csak akkor érzi jól magát a hónapos szobában, ha lak,,Nyelvében él a Nemzet.“ A magyar egyesüleftjelszava. Hetenként megjelenő lap a közigazgatás, közgazdaság és társadalom köréből, BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: n-TTTT , /■
