Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-08-08 / 32. szám
) Budapest 1897. VI. évfolyam 32. sz. (Kisasszony hava.) Vasarnap, augusztus 8. KIADÓ-HIVATAL, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Várocmajor-utcza 28. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 15 korona. SZERKESZT >SÉG: Városmajor-utci « 28. Kéziratokat és közleményeket i V kérjük küldeni. A Budai Muzeum. Még csak rövid ideje, hogy lapunk hasábjain egy budai múzeum felállításának eszméje napvilágot látott. Városrészünk jövőjének, kulturális fejlődésének és gazdasági érdekei előmozdításának oly nagy fontosságú kérdései fűződnek ez ügyhöz, miszerint lehetetlen, hogy bárkiben is, ki városrészünk jövőjét csak kissé is szivén viseli, a lelkesedés és érdeklődés lángját ne ébreszsze. Nem említve azt a nagy kulturális fontosságot, melyet ily múzeum felállítása magában rejt, oly közintézményre tenne szert ezáltal városrészünk, mely a főváros pesti lakosságának és a székesfővárosunkat felkereső idegeneknek, kik eddig jobbára csak a pesti duna- partról gyönyörködnek városrészünk szépségeiben. ezreit vonzaná át, miből városrészünk forgalmára és közvetve ezáltal közgazdasági fellendülésére is előny b áramolna. Az eszme oly szép, életrevaló és nemes, hogy annak már is nagyszerű térhódítását látjuk, hogy az közéletünk irányadó köreiben is már élénk visszhangra, őszinte lelkesedésre talált. És vájjon az érdeklődés nem legszebb jeleit, mutatja-e az, hogy rövid időközökben lapunk hasábjain immár bárom közlemény foglalkozott ez ügygyei, valamennyi a lelkesedés, erős meggyőződés hangján. Én hiszem, hogy az eszme megvalósítása már nem késhet soká. A b u d a i múzeum alapjait a közeljövőben meg kell vetni! Az említett közlemények a muzeum körét, mit felölelni hivatva lenne, oly körültekintéssel és tárgyilagossággal vonták meg, hogy ahoz hozzátenni vagy bármit is elvenni nemigen lehet, de ez végre is már a megvalósítás egy későbbi stádiumának feladata lesz. A legfontosabb, miről most szó lehet, az, hogy miképen teremtsük meg ez intézményt és mi- képpen biztosítsuk fennállás á t. Az első közlemény mely az eszmét felvetette, ezzel kapcsolatban a Budai K ö n y v t á r e g v ö s ü 1 e t e t látta hivatottnak az eszme megvalósítására. „E szép jövővel kecsegtető életerős egyesület — úgymond — készséggel vállalkoznék a kezdeményezés nehéz, de idővel szépen jutalmazó mukájára s majdan megírandó történetének bizonyára az képezné egyik legfényesebb lapját, hogy inegóván az enyészettől a városunk múltjára vonatkozó s egyesek birtokában talált műemlékeket, meg- j alapította a még most csak eszmény- j képen előttünk lebegő Budai Múzeumot. | Sajnálom, hogy e tekintetben nem | un kérhettem ki ez egyes i'et elnökének, Dr. Csorba Peren c'z vallás- és közoktatásügyi min. osztálytanácsos urnák véleményét, mely e kérdésben bizonyára nagy fontosságú lenne; szabadságidejét külföldön töltvén, erre nem volt alkalmam; visszaérkeztéig pedig az egyesület ülései is szünetelvén, választmányának is ez ügyben határoznia nem lehet. Mint a Budai Könyvtár őre s igy az egyesület egyik tisztviselője kötelességemnek tartottam azonban ez ügyről nézetemet kifejteni addig is, mig egyesületünknek ez ügygyei rendes alakban foglalkoznia alkalma leend; hogy tudhassák az eszme apostolai és az ügy iránt érdeklődők, vájjon mit várhatnak a B. K. E.-től és főbb vonalaiban lássák, miként volna képes ez intézmény a reá bízott feladatot a megvalósulás útjára terelni. Megjegyzem, az alábbiak csupán egyéni nézeteim, hiszem azonban, hogy az egyesület is el fog annak idején követni mindent, hogy e reá váró feladatoknak derekasan megfeleljen. Az egyesület hivatalos közlönye: a Budai Könyvtár Közlönye legutóbbi számában már ölömmel üdvözölte ez eszmét és azt az egyesület hivatott tényezőinek figyelmébe ajánlotta; az egyesület választmányának alkalma lesz tehát az ügygyei foglalkoznia. „BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. Az impostor. Irta: Matkovich Dénes. — Eredj bolond, hisz az leányom lova, arra egy csecsemőt is fel mernék ültetni. — No, én csak azt mondom, hogy azt Boda Guszti meg nem üli, ha két ördöge van is, ha nem hiszed méltóságos uram, probáltasd meg. ügy történt. . . Boda Guszti magasra emelte a családi bilikomot. _ Csak olyan lóra akadnék, a melyik már egy szer engem is levetne, istenemre szeretnék tisztába jönni azzal az érzettel mit teszlórol leesni. _ No komám, kiáltja oda Kajági Dezső ha csak az kell — mutatok neked egyet — de előre megmondom, hogy szelíd mint a bárány, — de nem tűr férfit a hátán. — Lássuk azt a lovat. — ugrott fel mint elszabadult fenevad — megeszem azt a lovat. — Már azt nem eszed meg — elegyedett a háziúr a vitába, mert az az én leányom lova. — Haha, a ;;Sultana,“ tegyétek az öreg apátokat bolonddá, de nem engem. — Próbáld meg, veté oda közöuynyel Kajági Dezső. Sül tanát elővezették. — fel volt nyergeivé, szelíden mint egy bárány lépkedett. — Hó hó, nem oda brúder, igy nem alkuszunk. majd csak magain nyergetek, — engem be nem csapsz, te országos „impostor.“ — Tessék. Boda Guszti leszedte a nyerget, apróra megvizsgált mindent, nincs-e a ló fülében égő tapló, — nincs e az izzasztóban kavics, — nincs-e valahol tű elrejtve? Bizony ott még nagyító üveggel sem talált semmi gyanúst. Fel is nyergei te újra. — délczegeu. dől- [ gában biztosan veté magát a nyeregbe — és j »Sultana“ kényesen, mint kisasszony lépkedett > a park utain. Hivalkodva oda dobta a kantár szárt. két karját mint a római gladiátorok egybe fűzte és sarkantyút adott :i szüzbordáknak. — a lépésből ügetésbe, ügetésből vágtatásba ment át. Gunymoaoly játszott aj a kán, midőn Irma i comtesse ablakai alatt táuczoltatta a lovat — j már-már Kajági Dezsőt kezdé az úri compa- 1 nia kikaczagni, — csak várjatok, Sultana nem vette észre még. hogy férfi ül rajta, — soha ilyen sértést. Boda Guszti erre reá gyújtott az ő kedves nótájára, — messze szálló «les fütyüléssé fütyülte: „Eg a gunyhó, ropog a aád.“ No azt azután megnézhette bárki, mit csinált ekkor Sül- tana, mint a peeri vad lovak, mikor a lassó nyakukra vágódik, — négy lábát a hasa alákapta, — Boda Gusztit felvetette a levegőbe, — azután oldalt kiugrott alóla, — nó ha kiváncsi volt Boda Guszti arra, hogy minő érzés az. hogy az ember a lóról leesik, megizlelhette kétszeresen, — mert a levegőben megfordult saját tengelye körül és úgy vágódott egy jaz- minbokor tetejébe. Sápadtan a haragtól ugrott talpra, a másik pillanatban már Sultana nyergében volt ismét de csak egy pillanatra, mert a másik pillanatban már a ló füle között bukfenczeit előre és hasalt az ut hosszába. Öt különféle figurát mutatott be „Sül- tana“ — minden figura finise Boda Guszti leesésével végződött. Irina comtesse ott tapiolt az erkélyen, — szeme csillogott az örömtől. — No, ez se fog többé előttem lovaglás! tudományával kérkedni, — ekkor ábrándos „Nyelvében él a Nemzet.“ A magyar egyesület jelszava Hetenként megjelenő lap a közigazgatás, közgazdaság és társadalom köréből. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: lEZESIDÉlILrsrx ^VTTT , /\
