Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-08-01 / 31. szám
BUDA és VIDÉKE Augusztus 1. zását a tejelés elősegítésének mikéntjét, a borjunevelést, a lótartást, a csikónevelést, a sertéshizlalást, a házi szárnyasok tenyésztését stb. A természettani oktatás kapcsán a tanulók megismerik a vizet, levegőt, a fény hatását, a növényi és állati életre, a hajcsovesség és az átgzivárgás elméletét a növényi életben, a növényi sejtek rendeltetését, a sej tény, ros- tany jelentőségét, a mezőgazdasági gépek szerkezetét, munkaképességét. Megtanulják az egyszerű gazdasági könyvvitelt, a 'gazdasági életben előforduló számtani műveleteket: az élet-, vagyon-, tűzkár elleni biztosítás jelentőségét és hasznát. A székes főváros a tanfelügyelő úr ajánlatára 4 heti szabadságot engedélyezett az iskola vezetőjének, gazdasági tanfolyamok hallgatására és nagyobb, nevezetesebb gazdaságok tanulmányozására. A nemzetközi gazdakongreszus Főjelentése. (Ára 5 írt. kapható Nagel Ottónál.) Darányi Ignácz a földmivelésügy minisztere számtalan nagy alkotásai érdeméhez sorakozik a Nemzetközi gazda kongreszus is, melynek tanácskozásait ritka szakértelemmel és készültséggel vezette. A kongreszus Főjelentését két vaskos kötetben adta ki. A szerkesztés clr. Rodiczky Jenő főtitkárt, az ismert kitűnő gazdasági irót dicséri. Darányi Ignácz szívvel, lélekkel tettel oly közel áll Budához, hogy mi nekünk minden alkalmat megkell ragadnunk, korszakot alkotó munkásságának elismerésében. A nemzetközi gazda kongreszus tagjainak megmutatta Budát is és költői lelkesedéssel magyarázta a Gellérthegy és egyátalán a Duna jobbpartja hátterének szépségeit. Darányi Ignácz megnyitó beszédje egy hatalmas tudásban gazdag tanulmánya oly készült férfiúnak, ki ismeri és szereti, ápolni is tudja azt a földet, mely gondjaira van bízva. A tanácskozásokban magas színvonal lát- közéveí többszörösen kitűnt gróf Festetlek Andor a Ill-ik kerület képviselője. Darányi Ignácz a kongreszust bezáró befejező beszédjében ragyogó szavakkal jellemezte a kongreszust, a mely a mezőgazdaság ügyét jelentékeny lépéssel fogja előbbre juttatni. A történelem múzsája ajkaira méltó p. o. ez a pár szó: „Önök most viszszatérnek hazájukba, tudományos munkáikkal ismert ékesszólásokkal továbbra is érvényesíthetik hathatos befolyásukat és teljesitik azt a nemes hivatást a mi önökre hárul. Lelkes harezosai lesznek a föld érdekeinek, bátor szólói lesznek a gazdáknak, kik az emberiség számára a mindennapi kenyeret termelik.“ Adjon Isten erőt, alkalmat és kitartást Magyarország földmivelése miniszterének, hogy a magyar földnek soká használhasson és jusson ideje arra is, hogy Buda és Vidéke szőllő területein újra tündököljön a nemes gerezd. Budapest. 1897. (4) = A berlini Rieselhof.* A berlini kertészeti kiállítás tanulmányo- zaBa alkalmából egy régi vágyam teljesült akkor, amidőn a Berlin környékén elterülő „RieMolnár Istvánnak dr. Darányi Ignácz fö Telé.sugyi m. kir. miniszter úrhoz intézett jelentés selhof"-ra kirándulhattam és ott egy tanulságos napot tölthettem. „Rieselhof“ a neve ennek a homokterületnek, mely Berlin varost északkeletről övezi es a város tulajdonát képezi. Az egész terület 9633 heetárra terjed, 5 intézőség alatt kezeltetik és öntözésre van berendezve. Az öt intézőség Osdorf-, Grossbeeren-, Falkenberg-, Malchow- es Blankenfelde külterületi községekben van elhelyezve, a főfelügyeletet a gazdasági tanácsnok utján a városi tanács gyakorolja. A telep jelenleg Krützmacher J. városi gazdasági tanácsnok felügyelete alattad, kinek előzékeny 'és szives útmutatása mellett lett lehetséges ezen tanulságos telep beható meg- szemlelése es tanulmányozása. Húsz évvel ezelőtt nem tudott a város mit csinálni a futúhomok területekkel, melyek sivár homokját a tavaszi szelek Berlin külvárosaiba'is behordták. Alig tudtak a jobb reszek morgenjét 2—3 márka haszonbér mellett bérbe adni. Ugyanekkor voltak Berlin egészségügyi állapotai — Szeut-Pétervar után — az egész continensen a legrosszabbak. A lakosság30.9%0 e halt meg es a halál okául harmadrészben a Typhus vala constatalva. Származott pedig ezen kedvezőtlen aiiapot onnét, mert Berlin szennyvizei és a closettek a Spreebe vezettettek ki a városból. 1869-ben merült fel először az eszme, — vájjon nem lehetne-e ezen szennyvizeket okos, körültekintő canalisatió által a városból kivezetni és a sivár városi homoki földek tragyazasi czel- jaira öntözés utján felhasználni, úgy azonban, hogy egészségügyi szempontból se lehessen ezen kihasználás kifogásolható. Az eszme csakhamar népszerű lett és 1870. evbeu már részletben kísérletül kivitelre is került. A következő években fokozódott azon homokterület nagysága, melyek öntözés alá kerültek és ma mar a terület nagy része egy mintaszerű öntözésre berendezett rétet és keni gazdaságot képez. Berl'n házai el vannak látva bőven a Spree vizével, oly czélbol, hogy azt a háztartásban, tehát tisztogatásnál, fürdőszobákban és a clo- setekben ne kíméljék; hanem minél bővebben használják, hogy igy a csatornába ömlő szennyvizek minél higabbak és igy gyorsabb folyású ak legyenek. A házak felhígított szennyvizei az utczák alatt épített csatornákba ömlenek és ezeken át vezettetnek ki a varos végére a „Rieselhof“ felé. A város végén a csatornák szivattyú állomásoknál végződnek, hol szivattyúk segélyével a vizek egy méter átmérőjű és az öntözendő foldekuél magasabb öntött vascsövekbe nyomatnak, melyek a 25—30 méterrel magasabban fekvő Rieselfeldre vezetik azokat. Künn azután a csövek elágaznak és mindig vékonyabbra oszolnak. A telep egyes magasabb helyein kieresztő zsilipek vannak elhelyezve, a melyek csak a zsilipőrök által nyitatnak ki, amikor az öntözés eszközöltetik. A terület legmagasabb pontján van egy magas nyitott mutató (vízállás mérő) cső. a mely biztosítási csapul is szolgál egyszersmind. Ezen cső aljában egy uszótárgy van, inéi}' nyelével a csőben a folyadék állását jelzi. A folyadék magasabb állása, tehát a nyomás mérve szerint kell azután több vagy kevesebb zsilipet megnyitni. Ha nem kell az öntözésre sok viz és nagy a nyomás a viz felül a mutató csővön kifolyik egy elvezető árokba. Az egyes zsilipeknél folyik a szennyvíz nyitott és magasabban vezetett árkokba. Min2 den Morgen körűi van véve ily magasabban fekvő árokkal, a melyből a viz akörülzárt területre bocsátható. A körülzárt és egy morgen nagyságú területek részben konyhakerti , rész- ben gyógynövények termelésére, részben faiskolai czélra, részben pedig rétnek használtatnak ; a vizvezető árkok oldalai gyümölcsfákkal vannak beültetve. A terület 1896-ban következőleg használtatott : 400 hectáron zöldség termeltetett; 4900 hectár rétnek használatik; 4300 hektár még berendezésalatt áll; 33 hectár faiskola és gyümölcsös. Ebből 400 hectár oly rét van már öntözésre berendezve, mely evenként 5—6 kaszálást is ad. A viz a rétre reá eresztedk és azon áll hosszabb ideig; a zöldséges kertben csak a talajon terül szét és igy a növények gyökereihez kerül anélkül, hogy azok leveleit érintené ; a gyümölcsfák pedig a vizvezető árkok oldalán csupa besziirődés utján táplálkoznak és igen jól érzik magukat. A 8 éves alma-, körte- és szilvafák ottlétemkor telve voltak gyümölcs- csel; ig az idén Poroszorsz igban alma nem ig termett. Egy-egy kertész 240 márka bért tizet egy- egy morgen nagyságú parczella után és igy csak a konyhakertészektől a varosnak 87.000 márka bevétele van. A rétekről a város az idén 420.000 q. füvet adott el a környékén lakó tehenészeknek, Kiknek nem kell igy földet sem bérelniük, mert folyton kaphatnak 80 fillérjével akármennyi f'riseu kaszait füvet. A rétekről lefolyó és már szilárd részeit leüllepitett viz a területről levezető árkokon a mélyebb helyekre, tavakba folyik. Ezen átfiltrált tiszta vízben haltenyésztés űzetik. Az árkok partjain már eddig is 23,400 magastörzsü gyümölcsfa van kiültetve s amint a faiskolából kerül, fokozatosan be lesz néhány év alatt az egész terület az árkok mentén fá- sitva. A telepen vannak rendes munkások is, a többi a kórhazakból (reconvalescens betegekből), továbbá a kisebb kihágásokért elítéltekből — és a javítóintézetekből kerül ki. Minden do- logtalan és kolduló, ki a rendőrség által beki- sértetik, mérsékelt napszám mellett itt talál fizikai erejének megfelelő foglalkozást. Mintegy 1000—1200 ilyen munkaerő kerül ki évente Berlinből a telepre. Ami a faiskola és gyümölcsfák kezelését illeti, azt 2 főkertész végzi a kellő betanított napszámossal. A fák leginkább mind magas- törzsűek és az almákból leginkább a téli arany parmén, nagy kasseli ranet; körtékből a Napoleon vajoncza és a hosszú zöld körte, a szilvából pedig a beszterczei es a Späth Anna termeltetik. A fák itt neveltetnek a faiskolákban, mert a tapasztalat azt mutatta ki, miszerint a hozatott fák ezen öntözött területet ro sz- szúl tűrik; elleuben igen jói érzik magukat azon fák, melyek a magvetéstől kezdvo ezen területen neveltettek. A réten olasz perje és Phalaris arundi- nacea fű termeltetik leginkább, a melyek ezen öntözés mellett a legjobban diszlenek. A még berendezés alatt álló területeken gabona és kapas növények is szoktak átmenetileg termeltetni; sőt 6 morgen terülelet gyógynövények termelésére is fordittatik es 280—360 márka tiszta jövedelmet hoz. Ennek a telepnek lerendezésével Berlin városa nemcsak paradicsomot teremtett a homok-sivatagi) ól; nemcsak hasznot hoz a városnak az intensiv kerti termelés által; nem csupán foglalkozást ad sok szegénynek és munkához szoktatja a munka-kerülőket; de a város egészségügyi viszonyait is tetemesen megjavította, ami ily nagy városnál a legelső és legfontosabb dolog. A közegészségügyi hivatal jelentéseiből 1870 tői 1895 ig kivehető, miszerint s halálozási hányad és a typhusban elhalálozottak hányada egyenes arányban apad az öntözés alá vett területek emelkedésével. így pl. amig 1870 ben 11938 morgen öntözött terület mellett a halálozási hányad 28’9°/00 és a typhusban élhaltak, ebből 1'7Ü/0Ü0 ot tettek ; addig l'88 í-ben amidőn az öntözött terület 24689 morgen, — a halálozási hányad már csak 18 4°/00 és a typhusban elhaltakra már csak • 69%00 esik. A berlini „Rieselhof“ eszerint nemcsak kertészeti és gazdasági szempontból, de humanitási és közegészségügyi szempontból is igen fontos intézmény, és miután a Duna és a homokterületek közvetlen közelségénél fogva Budapest nagyban hasonlít Berlinhez — csak sajnálni lehet, hogy Budapest félmilliót meghaladó lakosának ürüléke és szennyvize könnyelműen a Dunába bocsáttatik, miáltal közgazdaságilag
