Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-08-01 / 31. szám
Budapest. 1897. ben tehát megkívánható képességeiről csak föltételesen itélkezhetem. A czime ez egyesületnek azt mutatja, hogy a könyvtár ügynek, a közönség szórakozási s önművelődési ügyének áll szolgálatában. Ez mindezekre szép és magasztos rendeltetés, s hiszem, hogy azt derekasan be is tölti. Ámde kérdéses, hogy ez az intézmény saját nemes hivatásának feláldozása avagy csak megcsonkítása nélkül is képes volna-e oly nagy és szerteágazó feladatok teljesítésére vállalkozni, minő eg} helyiérdekű és vonatkozású muzeum ? Aligha! A mi a létesítendő muzeum biblio- grafikus vagy talán históriai részét illeti, annak összegyűjtését bátran reábiznám a nevezett könyvtáregyesületre, mert tudom, hogy arra rendeltetésénél fogva a legilletékesebb; de már kevésbbé, vagy épen nem annak a számos s más a resszortján egészen kivül eső — dologét, mik egy nagyszabású múzeumnak alkotó részeit képezik. Ez az a másik pont, a melyre reflektálni akartam és itt nem habozom kimondani, hogy a kezdeményezés munkája tekintetében mást kell kigondolni. Szerintem egyedül czélhoz vezető mód és eljárás az volna, ha e nagy fontosságú közintézmény létesítésének ügyét maguk a hatóságok, igy első sorban az illetékes budai hatóságok, illetve testületek (elöljáróságnak, kér. választmány, polgári kör. stb.) vennék a kezökbe s szentül hiszem, hogy az ő nemes jó akaratuk és vállalkozásuk igazán dűlőre fogja segíteni e nemes eszmét, melynek | magam is szívesen kiáltok „hozsannát.“ Vidéki Kültelki utak kiépítése. (A budai kereskedelmi társulat előterjesztése az I—Ill-ik kerületi elöljáróságokhoz.) Tekintetes Elöljáróság ! Társulatunk feladatát képezvén a budai kereskedelemnek emelése, át vagyunk hatva vetett Kajági Dezsőnek, — különösen kiélesedett ezen ellentét. — midőn Kattauer személyes felügyelete alatt levő kopó falkát uraság - tói levetett kuvaszoknak nyilvánította, — és azokat messze elmaradó dögöknek jelentette ki, az általa idomított két kopóval szemben, — vadásztudományában és kutyanevelési módszerében ekként megtámadott cseh vadász dühösen provocálta egy nagyszabású fogadásra t. i. Kajági Dezső vadászkabátjának egyetlen gombja ellen, feltette több mint 100 éves vadász pipáját,— apja, öregapja, dédapja hagyományát. Kajági Dezső elfogadta a fogadást, —- és a fogadás napja előtt, egyetértve a magyar va- dászlegénynyel a korihorgas Gyurival, — a Kattauer kopóinak az orrát bedörzsölték vöröshagymával, nagyon természetes, hogy a fogadás napján nem volt szimatjuk, és igy vadat sem verhettek fel, — mig Kajági Dezső kopói, három nyulat és két rókát hajtottak puska végre. Köuyezve, a dühtől eltorzított arczczal nyújtotta a 100 éves pipát Kajági Dezsőnek, — ez mint gentlemanhoz illik nem fogadta el’ hanem levágta ama pity7két, — és elismerésül átnyújtotta a cseh vadásznak, ki viszont ezt nem fogadta el, — igy a gombot a szőke Kattauer Irmusnak kellett felvarrni. BUDA és VIDÉKE azon meggyőződéstől, bog}' ez csak úgy létesíthető, ha a budai részek minél inkább bené- pesittetnek. A főváros jobbparti oldalának aránylag gyér népesedését egyrészt a közlekedés hiányossága, másrészt azon körülmény okozza, hogy a beltelken levő utak nagyrésze is rósz állapotban vau, a kültelki utak legtöbbje pedig járhatatlan. A székes főváros törvényhatósága sok kísérletet tett arra nézve, hogy a filloxera áltál tönkretett szőllőtulajdonosokat kárpótolja. Létesítette a minta-szőllőtelepet nagy költséggel azért, hogy onnan a volt szőllőtulajdonosoknak ojtványokat juttasson, elrendelte, hogy a szegénységüket igazoló szőllőbirt okosok 40.000 ojtvány erejéig ingyen szőllővesszőket kapjanak, mindezen intézkedései azonban a hatóságnak sikerre nem vezettek, mert a szőllő területnek rigolozása és az ojtatványoknak fenntartása oly tetemes tőkét igényel, hogy azt a szegényebb sorsú szőllőtulajdonos előteremteni képtelen. — A tönkrement szőllőknek újból kiépítését az a körülmény is nehezíti, hogy nincs meg a kellő mezőrendőrség s a termelő, a ki nagy fáradsággal és nagy költséggel akár szőliőt, akár gyümölcsöst létesített, gyümölcsét alig élvezheti, mert a csőszöknek csekély számban alkalmazása folytán a termést rendszerint lelopják. Nincs más mód tehát a filloxera által tönkre tett területeknek értékesítésére nézve, minthogy azok nyaraló területek gyanánt használtassanak fel. Hál Isten a közönségnek ízlése a pesti homokos résznek kedvező építési szabályok daczára a budai hegyes, erdős vidék felé fordult. A budai hegyeknek nyaralók által való benépesítését azonban csak úgy lehet reményleni, ha azokhoz járható utak vezetnek. Fájdalommal kell azonban konstatálnunk, hogy mig a régibb időkben legalább évenként egyszer, a szüret előtt hozattak rendbe a hegyi utak, addig most az év egyetlen szakában sem gondol a hatóság arra, hogy a hegyekbe vezető utakat jó karba hozza. Hogy csak példaként említsük fel, itt van a kútvölgyi út, a mely a várost a legrövidebb utón köti össze a Zugligettel oly gyönyörű hegyoldalba vezetett úttal, a mely párját ritkítja. Itt az orbánhegyi út, a viráuyosi út, a III ik kerületnek legtöbb hegyi útja, melynek mindegyike néhány napi esőzés folytán teljesen járhatatlan. A Törökvész dűlőben az általános szabályozási tervben a (>030. és 6031. hr. sz. mellett levő befásitott telep üdülő helynek van kiszemelve, de oda még gyalogút sem vezet, és most a 6031. hr. sz. telektulajdonos telkét elzárván — meg sem közelíthető. Nem tartjuk helyesnek, hogy a már is túltömött Svábhegyre a székes-főváros folyAz úri kompánia, majd elpattant, alig bírván az impostorság szülte felülietést eltitkolni. Kattauer nem is dicsekedett többé Kajági Dezső előtt a kópékkal. Második felültetést pedig akként eszelte ki. — hogy körülbelül busz macskát varrt be nyul- bőrbe, és egy hajtóvadászat alkalmából Kortanéi- által legkitűnőbb hajtásúnk jelzett hajtásba ereszté, fogadván vele, hogy ott egy nyulra se akadnak. A hajtás vigan indult meg, — a macskák mindinkább kisebb körre szorultak. — No látod hupata (értsd ebadta) menynyi a nyúl. Igen ám — de a mint az első lövés eldördült, — a macskák félelmükben felmásztak a fákra. Kattauer kiejtő kezéből fegyverét, mert még ilyep csodát nem látott. Az úri kompánia pedig erdőt rengető ka- czagással fogadta ezt az újabb imposztorságot. Kattauernál megtölt a pohár, ott hagyta Béldeházát — és keresett jobb hazát, hol nem kínozzák az imposztorok. Itt ismét tartozunk Kajági Dezsőnek elégtétellel, hogy az ő szive fájt legjobban, midőn a cseh jáger távozott, mert mentora reá bízta a fővadászi hivatalt. Augusztus 1. ton költekezik, ott luxus utakat építtet, mig a többi dűl lő utaknak kiépítését programúiba sem veszi, pedig a székes-főváros házi pénztarára is csak haszonnal járna a kültelki utaknak kiépítése és ezzel lehetővé tétele annak, hogy ezen utak mentén nyaraló-telepek létesíttesse- nek. mert ez esetben a közönség jó része nem menne külföldre, nem menne Pesmegye határába, P.-Szent-Mihályra, a homokos Ferencz József-telepre, Békás-Megyerre, a legujabbau létesített Szent István-telepre, hanem itt maradna a főváros vámvonalain belül és ez nem csupán fogyasztási adó cziinén a főváros házipénztára javára mutatkoznék, hanem abból hasznot merítenének a székes-fővárosi iparosok és kereskedők is. A kerületi választmány intézményének abban rejlik az ereje, hogy annak tagjai a polgárok köréből valók lévén, ezekuek módjuk es alkalmuk van, polgártársaikat a közjó érdekeben való intézmények létesítéséhez megnyerni. Társulatunk tehát a midőn elhatározta, hogy a kültelki utak kiépítése tárgyában mozgalmat indít meg, abban a feltevésben volt, hogy ezen törekvéseben épen a kerületi választmány fogja őt támogatni, a melynek tagjai az egyes telektulajdonosokat az út építésére szolgáló területek ingyenes átengedésére bírják. Az iránt folyamodunk tehát a tekintetes kerületi elöljárósághoz: Méltóztassék ezen kérvényünk alapján a kültelki utak kiépítése tekintetében a székes- fővárosi tanácsúak sürgős előterjesztést tenni és egyúttal ezen kérvényünket az abban kitűzött czélnak elérhetése végett a kerületi választmánynak kiadni. Kiváló tisztelettel a budapesti (budai) kereskedelmi társulat: Kollár Lajos, Freyberger Pál, ügyész, jegyző. elnök. Régi és uj szobrok. Egy szép, nagyon szép régi manyar nótában, egy kesergő, régi dalban vasvesszővel akarja valaki megverni a temetőt, mert nem kedvez semmi szépnek, semmi épnek. A pajtás erre azt kéri, hogy ne bántsa a mohosuk sir- hantokat. Ma már nem énekli senki e régi dalt és azért elégszer verik meg vasvesszőnél súlyosabbal a temetőt. A sirhantok elfeledve mohosulnak. Az újdonság ingere fut végig napról-napra az emberi idegeken. Uj kis nagyságoknak, kik az anyagi érdeknél alig szolgáltak többet, emelnek szobrokat s a régiek a régi sirokkói együtt gyorsan mohosulnak. — Méltóságos uram, elfogadom a hivatalt, de sallarium nélkül — ne hogy azt mondják, hogy azért túrtam ki a cseh jágért, hogy én akarok a helyébe ülni, — majd hozok neked magyar vadászt, — ki ha többet nem, de any- nyit bizonyosan ért a fővadaszi hivatalhoz mint a cseh jáger. Hozott is, — nagy szó volt ez — a nagy úri háznál volt az első magyar vadász. Azóta hál’isten nem igen találkozik cseh jáger. Mentora hires lovasnak tartotta magát — szüntelen versengtek Boda Gusztival, ki magát még jobb lovasnak tartotta. Nincs az a ló a világon, a melyiket ő meg nem ül, szokta fennhangon kiáltani, — és eduig igaza volt — a legmakranczosabb ló megszelídült alatta, a rideg csikót, a ménesből kifogott legszilajabb mént megülte. — Csak én találnék olyan lovat, a mit Boda Guszti nem tudna inegülui. — Méltóságos uram, — vau nekünk olyan állitá Kajági, a melyiket nem tud Boda Guszti megülni. — Ne mondd aranyos bruderkám, halljuk melyik az ? — A „Sültana“. (Folytatása következik.)
