Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-24 / 4. szám
HETENKÉNT MEGJELENŐ LAP A KÖZIGAZGATÁS, KÖZGAZDASÁG ES TÁRSADALOM KÖRÉBŐL. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : jQ-TTTTXd-A.. KIADÓ-HIVATAL hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; Városmajor-ntcza 28. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. az;i;iiKi;8.2;TÖs=£a, Városmajor-utcza 28. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. A gyermek szellemi életéről és a nevelésről. Babarczi Schwarzer Ottó felolvasásából.*) A midőn a gyermek rájön arra, hogy ő is létezik, a mikor tehát szellemi életében létezésének fogalma kidomborodik, mindazt, a mi körülötte történik, saját iczipiczi személyére vonatkoztatja, miáltal egész öntudatlanul a kicsike magát nagy központtá teszi. Ha idegen lép a szobába — a gyermek anyja ruhájába fogódzkodik, annak ránczaiban elbuvik, mert az idegen megjelenését önmagára vonatkoztatja — és azt hiszi, minden az övé, minden csak ő érette történik, mert még tökéletlenül működő agyacskája nem képes helyes kapcsokat alkotni a kis személy és a nagy világ tényei között. A száraz egyszerű tényt érzékei utján felfogja, látja az idegent, hallja a kutyaugatást, de nem képes ezeket a tünemé*) A tudós szerző e tanulmányt, melynek főbb részleteit közöljük, a «népszerű felolvasásokat rendező társulat» ülésén olvasta fel Budán. nyékét logice összekötni — associálni — miért is önmaga alkot magának fogalomkapcsokat, melyekkel példának okáért a látottakat piczinyke személyéhez rög- ziti, azzal összefüggésbe és vonatkoztatásba hozza. A gyermek tehát a külvilágról önmagának helytelen fogalmakat alkot, melyek a valóságos téveszmék jellegével bírnak és mioen sem különböznek azoktól a téveszméktől, melyekkel mint megfigyelési téveszmékkel az elmebetegeknél találkozunk. A téveszme tehát központot csinál a gyermek személyéből, minden csak ő érette történik, mindenki csak vele foglalkozik, csak őt szemléli. Már magában véve ez a téveszme is bizonyos nagysági nuánceal bide ezen a fokon az nem állandósul, hanem az agyfejlődési folyamat mentén a nagyzás mindinkább kidomborodik valóságos nagysági téveszmévé, mely rövidebb, hosszabb időn keresztül uralkodik a gyermek szellemi életében. Szellemi életének fejlődése során azonban csakhamar kellemetlen benyomások érik a gyermek souverainénjéf. A mindinkább szaporodó fogalmak bővítik ugyan szellemi életének fogalomkörét, de az asszosziáczió tökéletlen volta még nem képes az egyes fogalmak között oly összeköttetéseket létesíteni, melyek a fogalmakat és ezeknek az öntudatban való kellő elhelyezését szabályozhatnák. A megfigyelési és nagysági téveszmék le- pergésük mentén számos akadályba ütköznek, a gyermek tapasztalatait a mindinkább eíőretoduló fejlődő ítélet rendezi, a képzetek mellé sorakoznak az ellenőrző képzetek, egyszóval; a kis gyermek átlépi annak a világnak határát, mely az emberi élet ideálizmusát oly sokszor csorbítja, belép a csalódások világába. Az ellenőrző képzetek működése azonban még nem lehet kielégítő a fogaiomfo- lyamatok kellő ellenőrzésére. Az ellenőrző képzetek inkább csak a fogalmak helytelenségét nyilvánítják, a nélkül hogy képesek lennének az egyes képzetek közötti kapocs kellő felismerésére, mert még hiányos az ismeretkör. Szülői intéseinek nem tudja okát A „BUDA és VIDÉKÉ“ TARCZAJA. A kiskuti prímás. (Egy regényhős gyermekévei.) Irta : Erdélyi Gyula. (3) Mózsi visszament. Összefolyt előtte az egész világ, de jó kedvet hazudott arczára s beszélt annyi badarságot a vendégeinek, hogy kalendáriumban is sok lett volna. Nekibuzdi- totta őket a táncznak s maga is járta, de olyan kedvvel, mintha saját vagyonának árverési jegyzőkönyveivel vagdalták volna hátba. Éppen a frissére értek a táucznak, mikor az udvaron lövések hallatszottak, az ablak csörömpölve behult s azon egy bemázolt alak kiáltott: Senki ne mozduljon, a kinek élete kedves! Nem is mozdult volua meg senki, még ha a ház égett volna is, de hiába mozdult volna meg, mert nyolcz fegyveres betyár lépett a szobába. Porcsalmai adta Székely Jóskát. — Add meg magad, zsidó. — Megadom, csak az életemnek kegyelmezzenek, — jajgatott Mózsi s vele az egész lakodalom. — Megadom, pénzem, mindenem a kendteké, csak ne bántsanak! — Nem kell nekünk a pénzed, nem kell nekünk az életed, csak menyasszonyod kell. — Azt engedjék meg legalább, hogy meleg ruhát vehessen fel. — Megengedjük, vágott közbe Ábris, aztán fogass is be, hogy a „Drótost rikató“ csárdáig elvihessük. Mózsi és a menyasszonya távoztak, nemsokára egy lefátyolozott nő jött a szobába, a menyasszony volt, az egyik betyár felkapta s kivitte az időközben eiő állt kocsira. A lakodalom szét volt ugrasztva, vitték haza nagy diadallal, haza a lopott menyasszonyt, csak mikor hazaértek, ekkor látták, hogy akit elhoztak, a csengőli vén zsidó bábaasszony. Eleinte boszankodtak, de később Porcsalmai közbe kiáltott: sikerült Ábris. Ez aztán borkorcsolya: Igyunk! Húzd rá Palya az én nótámat. Széles róna, Tisza, Duna keríti. Százmillióm subával se lehetne beteritni! Az ébredő nap egy rakás elázott és félig elázott emberre sütött. Ábris másodtnagával ivott és sirt keservesen. — Hej ha édes anyám meg nem balt volna, be más ember lehetnék pajtás ! —szólt a vele egyedül virasztó czimborájához Ábris. — Hát azután miért lennél? kérdezé ez. — Csak azért komám, mert nincsen én hozzám jó szívvel senki, árva vagyok, mint a gólya. — Talán szerelmes vagy. — Hiszen ha tudnék lenni. — Tudnál szeretni ? — A kit én szeretnék, meg lenne szeretve, de ördök vigye a szerelmet csak bor legyen. Ezeket a szavakat Ábris példával kisérte, nagyot ivott . . . A pajtás valamit szólni akart, de a percz- ben János robaut be s kiálta: Nagyságos uram, Konstantia kisasszony megérkezett! Aczimbora I már ezeket a szavakat nem hallotta, felfordult a székről. — Hordjátok szét a vendégszobába őket s az ebédlőt zárjátok be ! parancsolt Ábris és nénje elé sietett. Konstantia kisasszony. Konstantia kisasszony megérkezése nagy zavart okozott a kastélyban, a kulcsár ijedt arczczal futott a kézcsékolásra, a kisasszony szemüvegét szemeihez emelte s felnézett a kastély homlokzatára. — Mi ez Mihály ? a czimer- nek közepén a gólya ballába el van törve ? igy ügyelnek a családi becsületre ? Képzelem igy néz ki az élet is, nagyon furcsa világ lehet itt, mondá a kisasszony s utiruháját összefogva, fellépett a kastély tornáczának lépcsőire, a szürke ruha alól aranyos pillangókkal hímzett' kék bársony papucs kandikált ki, mely azt mutatá, hogy még mindég a divattal halad. Nem lépett még a második lépcsőre, visz- szafordult s az udvar közepén levő pázsitra nézett, azután igy szólt: — Ezelőtt a kertész virágokból szőtte ide a czimert, miért van most ez a szokás elhagyva? A kulcsár nem szólt semmit, szemeit lesütötte és zörgeté a kulcscsomagot. Konstantia kisasszony ismét egy lépcsőt haladott, azután visszafordult; az istálló felől végtelen zsivajjal törtek ki az agarak, a kopók s megugatták az ismeretlen aiakot. E pillanatban másik hintó robogott be az udvarra s kiszállt a kisasszony szobalánya ; a málha-sirbolt- ból olyan szánalmas arczczal lépett ki, mintha Lázár özvegye lett volna. — Parancsold vissza a kutyákat, kiáltá Konstantia kisasszony. Erre a parancsra szükség is volt, mert a kocsiból két óriási macska „Nyelvében él a Nemzet“. A magyar egyesület jelszava Budapest, 1897. VI. évfolyam 4. S7. fVÍ7Öntn hftvn.1 Vaa&rnan Ifiniiár 94.
