Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-07-18 / 29. szám
Budapest. 1897. VI. évfolyam 29. sz. (Szent Jakab hava.) Vasárnap, julius 18. Hetenként megjelenő lap a közigazgatás, közgazdaság és társadalom köréből, BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKMjf^K ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: EEDELTI <3-"2TCTIL.-A-. KIADÓ-HIVATAL, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek Várocmajor-utcza 28. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél évre <> korona, évnegyedre 3 korona. SZERKESZT ŐSÉG: V ‘osmajor-utcza 28. Kéziratokat és zleményeket ide kérjük küldeni. A budai vásárcsarnok és egyéb. Igen tisztelt szerkesztő úr! ■ Nagyrabecsült lapjának f> évi működését melegen elismerve a fővárosi jobbparti lakosság erkölcsi és anyagi érdekeinek megvédése ügyében, és őszintén kívánva, hogy becses lapja a budai társadalom minden rétegében a legszélesebb elterjedést nyerjen, engedje meg t. szerkesztő úr, hogy mintegy visz- hangképen olvasóihoz czimzett czikkére utaljak arra a számos hiányra, mulasztásra s óhajra a Il-ik kerületben, a melyeknek orvoslására — becses lapjának programja szerint — szívesen vállalkozik. A legaktuálisabb kérdések egyike a vásárcsarnok ügye, melyre Buda még mindig hasztalan vár; kétségtelen ma, j hogy a vásárcsarnoki intézmény meg- í nyitásának első napjától kezdve fényesen bevált, s hogy ezen alkotás által az élelmiszerek bevásárlása kényelem, tisztaság, s főleg olcsóbbodás tekintetében a közönségnek oly előnyöket n> ujt, hogy azok éppenséggel ideálisnak mondhatók. — Amidőn a vásárcsarnokok építését hosszú tanulmányozás után a fővárosi törvényhatóság elhatározta, kimondatott, hogy a Duna balpartjáu 1 központi és 4 detail csarnok, a Duna jobbpartján pedig 2 detailcsarnok építtessék; ezen határozat felsőbb jóváha- ' gyást is nyert, s ebből kifolyólag ki is mondatott, hogy ezek a csarnokok elkészülte után a székes főváros egész területén — kivéve a kültelek és a III. kerület — a nyilvános piaczot és árusítást teljesen beszüntetik. Ebben a határozatban ki volt tehát mondva, hogy mind a hét csarnok egyszerre épüljön s hogy ez a megváltoztatott vásári rendszer egyszerre s egy napon legyen létesíthető Pesten, úgy mint Budán. A pesti csarnokok építkezése közben sajnosán kellett tapasztalnunk, hogy Buda félre vett tolva, állítólag a mérnöki hivatal túlterheltsége miatt. De most — a midőn a balparti közönség már 8 hó óta élvezi a csarnok áldásdús működését, mivel lehet indokolni az ügy késleltetését? Az I-ső kerületben újabb ha- ! tározat folytán a czélba vett s már meg- I szerzett helyre építeni nem lehet a csarnokot, s ma úgy áll a dolog, hogy még hely sincs kiszemelve —■ annál kevésbé megvéve — a hová a csarnok épüljön. A Il-ik kerület csarnoka részére már régebben megvan szerezve a szükséges terület a hova a csarnokot építik, de a tényleges megkezdésnek még semmi nyoma; pedig ez a csarnok késleltetése akadályt képez arra is, hogy a Bombatér parkírozható legyen, és hogy a főváros ott a Millacher Lajos által adományozott diszes szökőkutat felállíthassa. A Bombatér és Batthánvi-utcza sarkán épül jelenleg a „Mandl‘‘-féle három- emeletes ház, ^~.y bizonyára díszére fog válni e környéknek; ezúttal tűnik szembe az az óriási hiba, melyet elkövettek akkor, a mikor a szemközt lévő apácza kórházat kibővítették, s ez által a Batthányi-utczát zsák utczává degradálták; pedig ezt az utczát nagy áldozat árán szélesítette a főváros által, hogy főközlekedési útnak szolgáljon a budai hegyek felé; mert egy dísztelen fal elzárja a kilátást a remek országházra, a melynek épen a közepére esne ennek az utczának a perspectivája. Több mint hat éve már, hogy a lakosság kénytelen tűrni a „Erűmm“-féle romszerü, de még annál is fertelmesebb kinézésű lebontott házat. Itt a lakosság egyenesen a fővárost, mint tulajdonost kárhoztatja, ki nem igyekszik ezen a botrányosnak mondható látványon segíteni. Daczára annak, hogy a Krisztinavárosban egy építkezés alatt álló házat részben le kellett bontani abból az okból, mert a bástyáról a kilátást e ház magasságánál fogva elzárta, az Albrecht- uton mégis felépült a kétemeletes Münz- berger féle ház. A tulajdonos iránt csak elismeréssel adózhat mindenki, de igen valószínű, hogy ő egyemeletes házat is épített volna, s ebben az esetben nagy mértékben szépítette volna a látképet a Dunapartról s Pestről, úgy azonban mint mostan áll a ház dísztelen formát„BUDA és VIDÉKE“ TARCZÁJA. Miért hagyták oda Adám és Éva az édent'? Irta: Gulűeu Richard. Hiába! Gondtalan élet csak az éden- kertben volt. És én nem tudom az első emberpárt eléggé kárhoztatni, a miért odahagyta azt a gyöngyéletet! A biblia azt mondja, hogy előbb Éva, azután Adám, az Úristen világos tilalma daczára, evett a tudás fájának gyümölcséből, a miért büntetésből kiűzték őket az édenből. En mindenkor nagy respectussal viseltettem úgy az öt könyvű, mint harrainczkét levelű biblia iránt; de ájtatos olvasóim, mégis az mondó vagyok, bogy a bibliát e pontban részemről egy kis kétely környékezi. Miért? Azt is megmondom. A biblia szerint az Úristen megtiltá az első embernek ama bizonyos gyümölcs élvezését, különbeni végrehajtás terhe... oh, mit is mondok. .. különben meghalnak. — A tiltott gyümölcsből Adám is, Éva is evett és még sem bűnhődtek halállal. Ellenkezőleg ! Az Úristen azt mondá : „Szaporodjatok és gyarapodjatok!“ Minthogy fel sem tehető, hogy a jóságos Úristen szavát megszegte volna, nem marad más hátra, mint a biblia eme szakaszát „Légből kapotténak nyílvánítani. — A dolog a következőképen esett meg: Egy szép napon Adám és Éva az éden- kertben futkároztak. Pillangókat kergettek. Hisz oly gyermekes kedélyük volt, nem tudták még, mi a jó és mi a rósz. — A mint igy ide-oda szaladgáltak, sok virágot tapostak le. — Az ilyen sértést nem tűrhetjük tovább ! — kiáltott a pipacs. — — Bosszút kell állni! —mondá a tulipán. — Nem, nem ! — esengett a szelíd nefelejts, kérjük meg Adámot és Évát, hogy ne lépjenek többé gyenge szirmainkra. — — Kérni ? Esengeni ? Azt nem tesszük soha, — vágott vissza a büszke rózsa. És vele tartott a többség. — Elhatározták, hogy deputácziót meneszteni az Úristenhez. Dictum, factum. Az Úristen elégtételt Ígért és maga elé czitálta az első emberpárt. — Gyermekeim — szólt — soha se tér* jetek le az egyenes útról. Mert ha azt teszitek, bajba keveredtek. Megígértem a virágoknak, hogy megbüntetlek benneteket, a miért nem vettétek figyelembe az utak mentén felállított táblácskákat, melyeken világosan olvasható : Ezen a sétányon a fák és ültetvények rongálása tilos. Büntetésiek az, hogy nem szabad a kert közepén álló narancsfához közelíteni és arról hét allé hétig és hét napig gyümölcsöt leszakítani. most pedig adieu ! Az első emberpár szomorúan ment haza. A büntetés kemény volt, mert a narancsot nagyon szerették, különösen megczukrozva. Pusztítottak is alaposan úgy, hogy az Úristen már attól tartott, hogy neki sem marad majd már az asztalára. A büntetés tehát igen prac- tikus is volt. — — Lásd, mindennek te vagy az oka —■ szólt otthon a férj a bánatos Évához. — — Miért én ? — Hát nem te mondtad, hogy szeretnéd új szalmakalapodat pár pillangóval foldisziteni ? Éva szomorúan bolingatott. — „Nyelvében él a Nemzet.“ A magyar egyesület jelszava.
