Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-07-04 / 27. szám
Budapest. 1897. (3) BUDA és VIDÉKÉ Julius 4. mánus czélért az önmegtagadűsig lelkesedni tudott, felejthetetlen emlékű szép leányai hatékony közreszereplésó- nek is e jótékonyczélu ünnepélyek czélja, rendezése, erkölcsi ereje és elért anyagi eredményei a legékesebben szóló bizonyítékai és hirdetői fognak maradni az exellenciás grófnő lelki tartalmának. Palotája termeiben folytak le e bástya- ünnepélyek előkészítő bizottságainak ülései is, melyeken mindkét esetben — férfi részről — különösen Dr. Papp István vett volt tevékenyebb részt, mégis az ünnepélyek tényleges vezetését a grófnő önmagának tartván fel még oly nem kevéssé kényes viszonyok közepette is, milyenek valának az 1896. évbeliek, mikor a básiyaünneppel, úgyszólván egyidőben, a Gyermek-Otthon javára rendezett nagyszabású pesti (muzeumkerti) rózsaünnepélyek (junius 6. és 7-én) tartattak vala meg. A grófnő ez alkalmakból nevének előkelő emléket biztosított hirlapirodal- milag is. amennyiben úgy 1895. vala- . mint 1896-ban is Ő és őrgróf Pallavi- cini Edéné élére állva a „Buda és Vidéke“ szerkesztőségének, nevők palládiuma alatt bocsátották közre a bástya- ünnepélyek alkalmára — a fővárosi írói világ számos előkelőségeinek közre- munkálkodása mellett — készült lapunknak mindkét évbeli ünnepi számát. Cselekvésre vágyó buzgalmára, áldást osztó drága életére méltán ráille- nek a hamvai református költőlelkész : Tompa Mihálynak Sztrecsén istenfélő, kegyes asszonyáról: Bosnyák Zsófiáról irt szép emléksorai: „Kezében gyógyír és kenyér vala.... — S ki ül gyémánt-tollal kezében A j ó t e 11 könyvénél az égben, Jegyez az Úrnak Angyala“.... Chalupka Rezső. uBudai Muzeum. E czim alatt pár héttel ezelőtt egy hazafias szellemtől áthatott ezikket olvastam a „Buda és Vidéké“ ben, a mely figyelmemet és érdeklődésemet annyival is inkább megragadta, mivel az abban foglalt eszmével — ha nem is épen olyan értelemben — már magam is foglalkoztam előzőleg. • Örvendek, hogy az a közkedveltségü lap, mely önzetlenül küzd Buda és Vidéke érdekeiért. fölvetette a Budai Muzeum eszméjét, s azt hiszem, szívből örvendenek velem együtt mindazok, kik városunk és környékünk szellemi s erkölcsi gyarapodását a szívükön viselik s azért igazán es őszintén lelkesednek. r'.z az eszme már magában is oly szép, oly magasztos, hogy annak megvalósításáért talpra kell állania mindazoknak a tényezőknek. a kiktől hasonló ügyek kedvező és Bike- res elintézése várható. Talpra kell állania nemcsak Buda, de az összes környező helységek vezéregyéniségeinek, mert csakis az ő egyetértő, váll vetett munkálkodása és lelkese dése vezethet ebben a kérdésben a várt sikerhez. Az eszme megtestesítéséhez, a kívánt siker eléréséhez pedig nem kell egyéb, mint egyszerűen jóakarat és erős elhatározás. Jóakarat az eszme meleg felkarolásához és elhatározás annak keresztülviteléhez. Es én szentül ,n,/'hiszem, hogy ez a két kellék nem fog hiányozni sem az elmékből, sem a szívekből ak- ko , midőn egy dicső múltnak s egy örvendetes jelennek kopekben, ábrázolatokban avagy természetes tárgyakban való megörökítéséről van szó. Mert az tagadhatatlan, hogy Buda és környékének ezer éves múltjából még most is Ilibe tétlenül sok érdekes és értékes tárgy, emlék hever egyesek és családok birtokában gondozatlanul az értékteleneknek jelzett limlomok között. Ezeknek összegyűjtése, s egy helyen való megőrzése valóban hazafias kötelesség. De tudom azt is, hogy számtalan emléktárgyat viszont a legnagyobb gonddal és féltékenységgel őriznek egyes családok Buda és Vidéke zavaros múltjából. Ezeket b:zonyára a legnagyobb áldozatra való készséggel engednék át köztulajdonnak jelenlegi birtokosaik, ha tudnák. hogy van egy intézmény, mely azoknak hűséges összegyűjtését s az utókor részére való megőrzését tűzte ki feladatául. Munkára fel tehát! Karolja fel az eszmét mindenki, a ki él s mozog, s a kit e nemes czélért igazi hazafias érzés hevít ! Nem kell visszariadni munka nehézségeitől, mert régi igazság bár, hogy minden kezdet nehéz, de annál dicsőbb dolog, ha a kezdet nehézségeivel sikeresen megküzdve, küzdelmünk gyümölcseit élvezhetik utódaink. A munkát, a gyűjtést lassan, de czél- tudatosan kell megkezdenünk. Alakuljanak e czélra eleintén kisebb helyi körök, melyek az eszmének lelkes híveket, szerezvén, a gyűjtést kisebb körökben kezdjék el. Nem hiszem, nem hihetem, hogy az ilyen nemes törekvés diadalra juttatása elől bárki is felrehúzódhassék. A fBuda vidékén eszközlendő buzdítást, agitácziót vegyék kezükbe a két pilisi járás érdemes főszolgabírói! Az ő nemes elhatározásuktól, s kezdeményezésüktől sok, igen sok függ! Ezen a téren a netán kifejtendő presszió is könnyen megbocsát ható bűn volna, mert hazafias czélra történnék. Szolgabiráink mellé sorakozzanak aztán testtel- és lélekkel a községi elöljárók, a kik a népet jobban ismervén, velők közvetlenebbül érintkezhetnének a czél minél sikeresebb elérése érdekében. Hasonlóképen nagy és jelentékeny eredményt várhatnánk a kezdeményezés és gyűjtés terén a községek lelkészeitől, valamint a ta- nitóikartól, mivel e tényezők a legközvetlenebbül ismerik a vezetésükre bízott köznépet s igy legjobban tudják, tninemü értékes és megőrzésre érdemes dolog van egyik-másik család tulajdonában. Mindezeknek a faktoroknak lelkes és buzgó közreműködésétől függ — szerintem — annak a létesítendő közintézménynek az ügye, a mely a Budai Muzeum czimet viselné. A hatóságok és testületek — merem hinni — hathatós támogatásukkal segítenék elő az ez irányban meginduló törekvéseket, azért hát nagy mulasztás volna közönynyel fogadni az eszmét s nem tenni meg érdekében mindent, a mi csak tehető. Hiszem, hogy ez igénytelen hozzászólásom, melyet a szép eszméért való igazi lelkesedésem sugalt, nem lesz a pusztában elhangzó szózat, hanem meghallgatják azt az arra hivatott tényezők mielőbb s képességűk teljes erejével lelkesedésük egész melegével rajta lesznek, hogy az eszme testet öltve, diadalra jusson. Ha az említettem szükebb helyi bizottságok óhajomhoz képest megalakulnak s aki- vánt előmunkálatokat, valamint a gyűjtést saját körükben megkezdik: a „Buda és Vidéke“ — azt hiszem — mindenkor kézséggel tért fog engedni az eszközölt gyűjtések részletes kimutatásának. .uupkára fel tehát! Kafplja fel az eszmét mindenki a ki él 8 mozog « a kit e nemes czélért igazi hazafias érzés hevít! Buday Ádám. Évi jelentés a Budapest székes fővárosi I. Kér. budavári iskolatéri közs elemi népiskola állapotáról az 1896 97-dik iskolai év végén. A másik ünnepély junius 8-án. mint a koronázás emléknapján tartatott, mely alkalommal ünnepi oktató beszédek, alkalmi éne* kék és hazafias szavalatok képezték az ünnepély műsorát. A tantestület a lefolyt tanévben 17 értekezletet tartott s az ezekről felvett jegyzőkönyvek mindig a tekintetes Iskolaszék elé terjesztettek. A lefolyt tanév alatt a tek. Iskolaszék tagjai 160 esetben f szerencséltették iskolánkat, látogatásaikkal. És pedig az I. fitt-osztályban 25. a II. fiú osztályban 12, a III. fiu-osz- tályban 13. a IV. fiu-oSztályban 17, az I-ső leány-osztályban, 11, a II. leány-osztályban 22, a III. leány-osztályban 24, a IV. leány-osztályban 25, s a fiú-tornában 11 látogatás történt. Január 15-én a székesfővárosi kir. tan- felügyelő látogatta meg iskolánkat s a tapasztaltak fölött teljes megelégedését nyilvánította. A tanulók előmenetele a tanév végén a következő: Kitűnő 26 fiú 19 leány Jeles 35 fiú 40 leány. í. rendű 86 fiú 111 leány. II. rendű 23 fiú 21 leány. Osztályzatlan 0 fiú 10 leány. Kimaradt 19 fitt 25 leány. Meghalt 1 fiú. Összesen : 190 fiú 226 leány. E szerint 147 fiú és 170 leány, összesen 317 tanuló magasabb fokú iskolába vagy osztályba léphet, inig 23 fiú és 21 leány, összesen 44 tanuló az osztály ismétlésére, esetleg ha csak 1 vagy legföllebb 2 tantárgyból nyert elégtelen jegyet, javító vizsgálatra utasittatik. Az évzáró vizsgálatok junius hó második felében tartattak a következő sorrendben: Junius hó 18-án a III fiu-osztályban torna-, junius 19-én a IV. fiú osztályban tornavizsgá- lat. Junius 21 én az I., II.. III. és I\r. fiu-osz- tályokban hittani és osztályvizsgálatok, 22-én pedig az I. II., III. és IV. leány-osztályok hittani és osztátyvizsgálatai. Ez alkalommal osztattak ki az iskola rendelkezésére álló alapítványok kamatai. És pedig: 1. A „Rökk Szilárd“ féle 40 forintos ösztöndíjat P e t z i n a Andor IV. osztályú tanuló nyerte. 2. A „Zichy A utal “-féle alapítvány kamatait 4 fi t 74 krt H a m p I Anna IV. oszt. tanuló kapta. 3. A „Pap Ranholdné szül. Baumann Mária“-féle 5 frtos ösztöndíjat Havel ka Gizella IV. oszt. tanuló kapta. 4. A „Petheő Jakab“-féle 21 frtos, valamint a „Schurer-Waldheim Károly“ féle 210 frtos alapítvány kamatain, úgyszintén egy magát megnevezni nem óhajtó tanügybarát 5 frtnyi adományán az alapítók inteuczióihoz képest jutalomkönyvek vásároltattak s azok 26 fiú és 19 leány tanuló között osztattak ki. Hirsch Istvánná őnagysága a kézimunkában legjobb előmenetelt tanúsított növendékek megjutalmazására 5 frtot ajándékozott, mely összeg egyenlő arányban Kardos Mária és Marinovics Teréz tanulók között osztatott ki. Az ünnepélyes „Te Deurn“ junius 23-án tartatott meg, mely után a tanuló ifjúság az iskolába vezettetett s ugyanekkor osztattak ki a bizonyítványok, év végi értesítők, Írásbeli dolgozatok, kézimunkák ; s szedettek be a tanév elején használatra adott tankönyvek. Ezzel az 1896/97. tanév — miután még kihirdettetett, hogy a jövő 1897/98. tanévben a beiratások szeptember hó első 5 napján eszközöltetnek — bezáródotr. Budapest. 1897. junius hó 23. Farkas József, igazgató-tanitó. A fővárosi községi iskolák hatóságai számára irt „Utasítás“ 19. §-ának 10. pontja értelmében az iskola belső ügyeire, valamint a tantestület egész évi működésére vonatkozó évi jelentést felolvasása után tudomásul vesz-
