Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-17 / 3. szám
Budapest, 1897. (6.) BUDA és VIDÉKÉ Január 17. hirdetések gyűjtése. Hirdetések után 20% előfizetők után 10%-ot ajánlok fel akár posta költségre, akár megjelölt jótékony czélra. Minden községben van egyesület, vagy szövetkezet, ezeket meg lehet elöfizetökül szerezni. Midőn eddig tanúsított szives jó akaratát megköszönném, kérem azt továbbra is ta- sitani. Kész szolgája : Erdélyi Gyula. Budai hangulatok. Emlék sorok. I. (Tibay Erzsikének.) Teleirnám azt a lapot Szerelemmel, boldogsággal, Meghinteném arany pornál Szebb nefelejts kék virággal. Meghinteném, — hátha »szived« Melegétől újra nyílna ? ! . . . S »szivedből« nőtt virágok közt Volna sorsom ideirva . . . Meghinteném, — hátha lelkünk A nefelejts illatában Találkoznék, mint az ég s föld A láthatár távolában ; Találkoznék s összeforrna Siron innen, — síron túlra, — Fellettünk még a haragvó Isten-arcz is felvidulna ! (Buda.) Chalupka Rezső, II. Agglegény fohász. Istenem! lendits sorsomon, Részesíts nagy kegyelmedből, Küldj hozzám e bús magányba Egyet, — angyalaid közül; Karcsut, — fehér szép orczáján Éjszin hajjal, kék szemekkel, Engedd hogy megvigasztaljon Hanem — (nekem szárny nélkül kell). Haeffler István. Budai nóta. III. Borba ölöm bánatomat Ez a legjobb orvosság, Felvidítja a kedvemet Az elképzelt boldogság, Pohár telik, pohár ürül Sok jó nóta előkerül, Félre rossz kedv, félre bánat, Távozz tőlem komolyság. Hajnal felé jár az idő Mire haza vetődöm, Kukorékol a sok kakas Egy ideig tűnődöm. Nehéz testtel, fájó fejjel Pukkadásig borral, sörrel. Hányát fekszem az ágyamon Semmivel sem törődöm. Turtsányi Lajos. Különfélék. — A szegény madarak. Az állatvédő egyesület minden évben felhívja a jószivüeket, hogy télviz idején hintsenek eleséget a madaraknak. És a jó lelkű emberek hintenek is. Megharsan a zene. vidám táncz járja s a bálok rendezősége egy igen szép cselekedettel emelkedik ki midőn a hírlapírók nyugdíj alapján adákozik. A hirlapirók nyugdij intézete azt kötötte ki, hogy csak olyan bálokról közöl tudósítást melyek jövedelmükből pénztárát részeltetik. A közönség azonban a hirlapirók biztositó intézet létesítése óta egészen elfeledkezik az Írói segély egyletről. A hirlapirók nyugdij intézetéből az kap idővel ki oda fizet, de a szó-szoros értelmében, vett iró és költő nem kap. Nem is kaphat mert ide tagdijat nem mindegyik fizet, de nem is fizethet. Némelyek szegények, mások öregebbek annál, hogy nyugdijt érhetnének el. Ezek számára itt nem lehet hely. A nyugdij intézet csak is Brody nagy lelkű alapjából segélyezheti azokat, kik betegek, öregek, és munkaképtelenek. Áz irói segély egylet segít ezeken. A elaggott nőknek és elhaltak családjának is az irói segély egylet ad a mint adhat. Az idő azonban halad. Pusztulunk és vénülünk, Fogynak a gárda tagjai, csak az alap nem gyarapodik. Az iró és hírlapírói megkülömböztetés nehéz, mert minden iró, vagy legalább sok hírlapíró is. A s z e- gény irók segélyegyletére senki sem gondol. Pedig ha csak egy füzér táncz figura árát adná oda minden bál, az alap növelkednék és több jutna a szegény madaraknak. A magyar irók segélyegyletére szánt bármily csekély adományt elfogad Yadnay Károly az egyesület titkára (Kecskeméti-utcza Budapesti Közlöny szerkesztősége. A nélkül, hogy a szintén nemes czélu hírlapíró nyugdij egylet károsodnék juthatna valami a szegény madaraknak is. — Felolvasás a tiszti kaszinóban. Benke Béla cs. és kir. vezérkari kapitány nyitotta meg a budapesti hadtudományi és kaszinó-egyletnek ez idei előadási cziklusát. Az előadó a tábori vasutaknak háborúban való alkalmazásáról értekezett. Bevezetésképen hadtörténelmi ad átokkal kimutatta a szállítható tábori vasutak behozatalának szükségességét, ismerteté ezután magukat a tábori vasutakat és ama nagy előnyöket méltatta, melyeket a tábori vasutak az élelem és a sebesültek szállítása terén nyújtanak. Az érdekes és tanulságos főiolvasáson jelen voltak: herczeg Lob- kowitz táborszernagy és hadtestparancsnok, Rohonczy, Blaschek, Parmann, Bernolák, Czi- bulka, Durmann, Klobucsár altábornagy-vár- parancsnokok, Urich, Zelawski-Jelita, Csesznák, Valentics tábornokok, továbbá a budapesti helyőrség számos törzs-és főtisztjei. A tiszti kaszinó ezzel a példával utat mutat arra, hogy a társas egyletek adják meg a szellemnek is azt a mi a szellemé. A tisztek saját köréből kerülnek ki a felolvasók és nem kérnek kölcsön más honnan felolvasó erőket. Ez az igazi önképzés. — Fáik Miksa balesete. Fáik Miksa dr. I. kerület képviselőjét a napokban sajnálatos baleset érte. A mikor Szlávy koronaőrnél tett látogatásából hazafelé ment, a síkos gyalogjárón megcsúszott és balkarját csuklóban megzúzta. Néhány napig a szobában kell azért maradnia. — A déli vasat bálja. A déli vaspálya-társaság tisztviselői 1897-ik év február hó 1-én, szombaton „A budai polgári kaszinó“ termeiben zártkörű tánczestélyt tart. Személyjegy 1 frt 50 kr. Család-jegy 3 frt. A tiszta jövedelmet a Budán felállítandó fiók mentő-egyesület javára fordítják. Kezdete 9 órakor. Jegyeket a meghívó előmutatása mellett a bizottság tagjainál és estve a pénztárnál lehet váltani. A bizottság elnöke Palanek Fe- rencz, alelnöke Bursics Antal, titkára Lacken- bacher Károly, pénztárnoka Hübner Ferencz, ellenőre Bekker Lajos. A mulatságot nemcsak budai hölgyeink, de messze vidékiek is szívesen várják. — A bálrendezők figyelmébe. Felhívjuk a bálok rendezőit, hogy a bálok jövedelméből adakozzanak a magyar egyesületnek. A magyar egyesület hazafias czéljait csak a közönség támogatásával érheti el, adományokat a magyar egyesület igazgatósága (Haris-bazár) köszönettel fogad, sa haza elvárja, mert nyelvében a pemzet. — Neuhold Ferencz f. A napilapok 2 sornyi todósitásaiból értesültünk, hogy Neuhold Ferencz, 69 éves magánzó, ív-utczai lakásán agyonlőtte magát. A milyen szerény, a minő igénytelen fellépésű ember volt: való szinü, hogy aránylag kevesen ismerték. Hogy is? Hiszen családja nem volt, rokonsága is csak nehány, talán 3—4 tagból állott; életmódja pedig oly egyszerű volt, hogy bizony-bizony nem igen lehetett vele feltűnni. Tulajdonké- peni családja a „Budai Dalárda“ volt. 0 egyike volt még az alapítóknak, s évtizedeken át híven követte a dalárda zászlóját, jóban-rosszban’ örömben, bánatban. A mióta 1872 ben virágzó asztalos üzletét feloszlatta, (e lapok idősebb olvasói bizonyára emlékeznek reá,) a mikor vissza vonult minden körből, minden társaságból csak egynek maradt hive rendületlen buz- gósággal: annak a dalos társaságynak, a melynek egyik fő oszlopa volt mindenkoron. Keressük a szót, hogy méltóképen kifejezhessük bánatunkat. Látjuk még az öreg urat, a midőn a dalpróbákon csöndesen, szerényen elfoglalta évtizedek óta megszokott helyét, buzdítva, sarkalva a fiatalabb nemzedéket; még fülünkben cseng szava, a melylyel a Budai Dalárda fényes diadalairól mesélt. Bánatosan emlékszünk meg mindazon kellemes perczekről a melyekben tréfás előadásaival, magán dalaival felvillanyozta kedélyünket: a Neuhold estélyeknek immár vége! Ha az öreg ur dalpróba után kedvencz hangszere, a gitár után nyúlt, s rázendített bohónál bohóbb kupiéi egyikére, nem volt, a ki az általános derültség között meg tudta volna tartani komolyságát. Még múlt kedden is szólt az ő dala, s ma temetéséről jöttünk. Nyugodjál békében, régi kipróbált daltestvér! Legyen neked könnyű a hant, mely eltakar 1 Találd meg az örök nyugalmat a halálban, melyet magad kerestél! Isten veled! Neuhold Ferencz régente igen jómódú asztalos mester volt a Várban. A főváros egyesítése után abban hagyta üzletét, s visszavonultan élt, mint magánzó. Az I. ker.-ben, az Iv-utcza 24. sz. házban lakott már évek óta. Nehány év óta gyomorbaj gyötörte s úgy látszik, ez adta a kezébe a gyilkos fegyvert. Január 11-én hétfőn, reggel vízzel megtöltött karabélylyal főbe lőtte magát s rögtön meghalt. Eltemettetéséről a „Budai Dalárda“ gondoskodott. Január 14-én d. u. 3 órakor szentelték be holt testét a kerepesi-uti temető hullaházában. A temetésen a csekély számú család tagokon kívül (a bol- dogultnak csak egy unoka öcscse s egy nővére volt) a „Budai dalárda* tagjai Rózsavölgyi Gyula egyl. elnök vezetése alatt testületileg jelentek meg; s a gyászszertartás után Hoppe Rezső egyl. tag vezénylete alatt Jelen gyászdalát énekelték szívhez szóló, meghatottsággal, igy véve búcsút szeretett daltársuktól, ki évtizedeken át-'együtt dalolt velők. e. ö. Uj melegforrás Budán. Az eskütéri hid alapfurásait most végzik a budai oldalon. A napokban a mikor a föld mélyébe huszonnégy méternyire hatoltak le a fúrókkal, a nyílásból hatalmas vizsugár tört elő. A viz olyan forró volt, hogy megégette az emberi testet s páráiból sürü gőzfelhő képződött a Duna fölött. A fúrási munkát abba kellett hagyni a nagy tömegben föltörő viz miatt. A vizsgálatot vezető szakbizottság konstatálta, hogy az uj forrás kénhidrogénszagu és a paradi vízhez hasonló. Érdekes jelenség, hogy a mig eddig a Rudas-fürdő medenezéjét a források négy óra alatt töltötték meg, mióta az uj forrás fölszabadult, a medencze két óra alatt megtelik. A forrás vize azonban annyira zavaros, hogy fürdőül használni nem lehet. A szakértők ezt annak tulajdonítják, hogy a csatornát nem a megfelelő eszközzel fúrták. Az uj forrás, ha szabadon hagynák, megakadályozná az eskütéri hid építését. A bizottság tehát egyhangúlag a forrás betömését határozta el. s tegnap be is tömték. A bizottság ezt azzal okolta meg jelentésében, hogy ha a fővárosnak a forrásra szüksége van, azt más helyen megfelelő eszközökkel megnyithatja. — Sár. Az I. k. Alkotás-utczai lakosok panaszkodnak, hogy az utcza páratlan számmal ellátott házai előtt ► sárteger van és a gyalogjárón csak életveszéllyel közlekedhetnek. — Az Alkotás-ptczai lakosok feljajdulása jogos és méltányos. Ámde nem csak itt vau sár, de egyéb helyen is, sőt az a jogos kérdés, hol nincs sár? Kérjük a tanácsot, hogy a menynyire lehet burkoltassa utczáinkat, mert ha igy tart csóluak nélkül ki nem mehetünk — Elismerés Angliából. Az angol központi mezőgazdasági kamara — amint azt a Magyar Gazdák Szemléjének legutóbb megjelent számában olvassuk — titkárának Henry Rew-uek előadása alapján dr. Darányi Ignácz földművelési ministernek, továbbá Rodiczky Jenő főtitkárnak és Paiker Alajos titkárnak az öszön