Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-06-13 / 24. szám
BUDA és VIDÉKE Junius 13. t Kammermayer Károly. A fő- és székváros nyugalmazott polgármesterét Kammermayer Károlyt temettük el. Hosszas betegeskedes után halt meg az önzetlen puritán jellemű első főtisztviselő. Nyugalomba vonulása alkalmával méltatok érdemeit. A főváros hivatalosan, de egyúttal Ó^Tlte szívből is fejezte ki részvétét, Közöljük" mTTi: "s József polgármesternek » tanácsülésén mondoíí^^^edett szavait: „Tekintetes tanács! Me.J'T11 meglendítő, a t, tanácsot fájdalmasan érintő gyaSSSR.61 »*. “ mely a mai rendkívüli tanácsülésnek öSb’áT“1' vását szomorú kötelességemmé tette. Kammermayer Károly nyugalmazott polgármester. székes fővárosunk díszpolgára, a hozzám érkezett távirati tudósítás szerint, e hó 5-én, szombaton este 9 órakor Abbáziában meghalt. Bár Kammermayer Károly már évek óta betegeskedett, bár félve és aggódva láttuk a hosszú nehéz munkában megtört testi szervezetén a gyilkos kórnak pusztító hatását és igy elhunyténak hire nem ért bennünket egészen váratlanul, — de ez nem képes enyhíteni fájdalmunknak, keservünknek azon mély és őszinte érzelmeit, a melyekkel elhunyta szivünket mély gyászba borította. Halála nagy veszteség a székes fővárosra s annak polgárságára; de nincs a ki e veszteségnek súlyát jobban érezné t. tanács, mint mi, a kiknek ő közel negyedszázadon át lelkes vezéiünk, bölcs tanácsadónk, igaz barátunk vala! Senki sem tudja jobban, mint mi, az ő működésének közvetlen tanúi, az ő tevékeny- I ségének hű osztályosai, miként szerette ő a székes fővárost és hogy e szeretetből mily súlyos, mily nehéz munkát végzett érette. Sokkal inkább meg vagyok hatva t. tanács, semhogy én, a ki az ő nemes szívéhez oly közel állottam s a ki ő benne második atyámat siratom, e pillanatban méltó szavakkal tolmácsolhatnám egyrészt a fájdalmat, a melyet halála keltett fel szivünkben, másrészt a részvétét, a melylyel gyászba borult családja iránt viseltetünk. De ettől eltekintve, felment engem e reám nézve valóban nehéz kötelességnek teljesítése alól annak tudata, hogy a t. tanácsnak minden egyes tagja velem együtt gyászol, velem együtt kesereg. A gyönyörű beszéd után, a melyet a tanács tagjai állva hallgattak végig, a tanács a polgármester javaslatára elhatározta, hogy : 1. az elhunyt ny. polgármester emlékezetét és a székes főváros irányában szerzett érdemeit, valamint a tanács mély fájdalmát a mai ülés jegyzőkönyvében megörökíti; 2. hogy a megboldogultnak gyászba borult családjához a fővárosi tanács benső részvétét tolmácsoló iratot intéz; és 3. az elhunyt ravatalára díszes koszorút helyez. “ Nincs többé az élők sorában, de emléke örökké élni fog. Az utókor hálásan emlegeti majd azokat a nagy érdemeket, melyek nevét j a főváros történetében halhatatlanná teszik. Utódai kövessék példáját és haladjanak az ő utján... A polgármester ne feledje el második atyjának hagyományait. ' I Az Istenhegyi búcsú. A Svaoi^áyet a halhatatlan emlékű gróf Széchenyi István evezte el Istenhegynek s ma már hivatalosan ,'á így hívják, tehát a telekkönyvben is Istenhegy az a hegy, de azért csak ma is Svábhegyen nyaraltunk, Svábhegyre rándulnnk, svábhegy'! búcsút tartunk. A lapok is Svábhegynek emlegetik, sőt mi is megtévedünk nagyon sokszoí- Hozzá szoktunk, nehéz attól elszokni. A svá bok elmúltak, a Svábhegy megmaradt. A menn^h'e lehet ezután az le. n- hegyi elnevezést kelleTTé" iiaszűáiuí',"mí'H§--Azf_ fog;uk és kérünk mindenkit, a ki innen ir, hogy az Istenhegyet használja. Most már felvehetjük a fonalat. Az esős időjárásé''még az istenhegyi búcsút is megzavarta, pedig a zöld vendéglősöknek alig van 5—8 napjuk a mikor üzletök virágzik, s ha rossz napok vannak ezt az egész budai ipar és kereskedelem s a közel vidék községei is megérzik. Kevesebb élelmezési czikk fogy el. Az istenhegyi búcsúra sok sok ezer ember szokott kijönni ép úgy, mint a gellérthegyire, tabánira, újlakira, krisztinavárosira, vízivárosira, ó-budaira és az összes buda vidéki községek búcsúira . Itt ezeken a búcsúkon látjuk, hogy nincsen tiszta fajképe a fővárosnak. Száz és százféle képen mulatnak, a hány felül Összeverődtek. A népesség még nincsen összeforrva. Mindenféle faj és mindenféle nyelv zuduhitt össze zagyván zűrzavarosam Budapestnek nincsen oly általános jellege mint p. o. Berlinnek, Bécsnek, Pá- risnak, Londonnak, vagy egyéb nagy városnak, a melyek egy fajból állnak. A fő és székváros tanácsa közoktatási osztálya csak is a tanítás felügyeletére van szervezve és egyéb osztályaiban sem találunk kulturádis programmot. Magyarul tanítanak, de a magyar szellemet megalapítani nem tudják. Hanem erről majd máskor, most az istenhegyi búcsúról vau szó. Az egész fővaros ide Özönlik ilyenkor. Valóságos népvándorlás. Van táucz, heje-huja ének. A szép természet, a kies vidék megtölti a tüdőt jó levegővel es önkénytelenül is egy kis költészett el . . . A búcsú szép, csak nincs elég hely, a mibe egy ilyen búcsú beleférjen. Nincs köztér, mint ezt tavaly a milleniumi kiállítás egyik külföldi látogatója kifejezte, a ki egyebek között nem tudta ugyan az első kerület kitűnő elöljárója, az élesszemü, sokat látott Olhauser Pál előterjesztését az istenhegy rendezéséről, ő is kifogásolta, hogy nincs csatornázás, nincsenek vizi levezető utak. A Krisztinavárost az Istenhegy és a Vár csatornázatlansága fenyegeti es állítja majd meg fejlődésében. Az Istenhegyi búcsú egy szomorú esemény 60 éves évfordulója volt. 1837-ben Pünkösd második napjau nagy felhőszakadas volt itt. Akkor csak 3—i ház állt itt és a Kovács féle vendéglő. . . . 5 — 600 ember veszett el, sok nő és gyermek. Ezóta sokat fejlődött az Istenhegy, de úgy látták igazi értekét majd csak a külföldiek fedezik fel. Nehány évvel ezelőtt mai- járt itt egy angol társaság, mely a Kakim- hegyre alkudott . . . Nem hiába van a közmunkatanács Dób- reutey-utczai palotája. Innen sokat lehet tenni Budáért, a minthogy tesznek is. A közmunka- tanács' múszáki közegéi nem csak a hasában, de külföldön is számottevő erők. Egy kis bátorság s a jövőbe való előre látás után Buda csakugyan az lehrt, a mire hivatott és helyes fejlesztése az alispán, a közgazdasági előadó. főszolgabíróik és községek elöljáró buzgóságávcd a vidék jövőjét- is megteremti. Csakhogy a késedelem veszedelem. N Tigyi Sándor. Fasoraink. Nem csak a budai, de a pesti oldalnak sincsen sok oly szép fasora, mint az I. kerület budakesziúti, mely fasor a Laszlovszky-íele vámon belül kezdődik már és a Szép Ilonánál elágazik s egyrészt a budakeszi-útón halad a Szép Juhászáéig, másrészt a hidegkúti úton az országos tébolydán túl terjed s a járókelőknek ép úgy mint a sétáló közönségnek is hús árnyékot nyújt, s azt a nap hevétől megóvja. Ez a szép fasorunk már évek óta fejlődésében akadályozva van az által, hogy a ta- virda sodronyok felette vonulnak el, s a menynyiben egyik másik ág mégis a sodronyok közelébe vagy felé kerülne, azt kérlelhetlenül levágják. Az elmúlt évben ennek az útnak másik oldalán levő fasor is hasonló sorsra jutott, segítségét, mert abban aztán bezzeg nem volt kímélet, no meg köszönet se. Épen vasárnap volt megint; a legények j megint együtt voltak mind s csak úgy rúgták j a fiatal párok a tüzes csárdást. Kelemen Pista i is ott volt köztük, de csak úgy szélrűl. A száraz lombokkal beernyőzött tánczhely egyik oszlopához támasztotta porge kalapos fejét s nézte, elmélázva nézte a vígan levők tarka csoportját, a tánczolók szédületes pörgését. Hej, dehogy nézte ő az egész csoportot, dehogy volt nyugodt az ő lelke! Nagy sötét szemeit olyan mohóssággal jártatta egy tánczoló páron, hogy azt akár a vak is észrevehette — és a szive olyan hangosan vert széles, nagy mellében, hogy azt a közel állók meg is hallhatták. Kádár Julis járta ott lihegő kebellel, neki pirult arczczal, — az a Julis, a kire istenadta fiatal szépségén kivül hazulról tetemes vagyon is várt. Hej, beh sokat is versengtek e miatt a legények érte! Hanem hát ki tehetett róla, hogy a leg- drágábbját, a szerelmetes szivét már Rapos Andrisnak, annak a szűkszavú, komoly legénynek szánta, kiért tán más leány fittyet ° sem hányt volna. S hogy a szép és gazdag leány csakugyan az élete párja lesz, annak fele sem lehetett tréfa, mert hisz széltében-hosszában azt beszélték a faluban, hogy már szüret után meglesz a lakzijok is. Hát ezt a mulató párt követte folyton- folyvást a Kelemen Pista lázban égő két szeme, ez a gyönyörűséges szép leány hozta olyan hangos dobogásba az ő lángra kapott szivét. Régen szemet vetett ugyan ő már erre a leányra, de nem gondolt rája soha komo- ■ lyabban. Most azonban, mikor formás kis szá- ! ját, emelkedő kebleit s tüzesen villogó két szemét maga előtt látta, úgy vette észre, hogy biz’ az a leányzó olyan szép, olyan csábos, olyan kisértetbe ejtő, hogy érdemes volna érte még a hétfejü sárkánynyal is megverekedni. Megverekedni ? Hm! Hisz ez köny- nyü dolog volna, hisz az az ő eleme, nem szorul ő abban senki oktatására ! De hogyan eitse módját ? Belé kössön abba a boldog legénybe, a kit ettől a bolondos percztől fogva oly annyira s oly igazán irigyelt? Nem! nem! ő a falu büszkesége ezt meg nem teheti. | .'iás valamit kell kitalálni! Csak legalább alkalmat találna, egy rövidke kis alkalmat, hogy a leánynyal beszélhessen ; erősen bízik magában, hogy könnyen kiütné ő azt a boldog legényt a nyeregből. Hisz elvégre tud ő is úgy enyelegni, mint az a czinkár, csontos kis legény! Tud-e? Tud bizony, még jobban, édesebb szóval, nyájasabb beszéddel is, ha kell! ... De hát erre itten, a hol annyi szem, száj figyel, nincsen alkalom . . . Micsoda bolond dolog is az a szerelem ! Ő még soha sem érezte anuak eddig az erejét; most jött rá először, s már is fogva tartja, mint a rabot . . . No, de legalább csak egy pár szót válthatna a leánynyal, csak annyit mondhatna el neki: „Julis, én szeretlek jobban, mint az Andris !“ — Bizonyos, uogy a leány nem venné hidegen . . . Ejh, de itt nincs arra való hely ! Majd máskor, talán jövő vasárnap a templomba máskor, avagy holnap künn, a tarlón . . . De hátha mégis ? Hisz nem kell ahhoz valami nag^ teketória! sarkalta őt egyre tovább uyugtalaukodó lelke. — Persze, hogy nem; hisz igen egyszerű a dolog : felkéri őt a tánczra s megvan ! . . . Táncz közben aztán magához vonja karcsú derekát, magához szorítja őt egészen, szerelmes lelkének egész melegével, s megsúgja a fülébe, a mit gondol, a mit érez ........ (" Vége következik.)
