Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-06-13 / 24. szám
Budapest, 1897. VI évfolyam 24. sz. (Szent Iván hava.) Vasarnap. június 13. Hetenként megjelenő lap a közigazgatás, közgazdaság és társadalom köréből BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÄSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: O-'ST'CTXj^. KIADÓ-HIVATAL, hol előfizetni lehet és hirdetések etnek Várocmajor-utcza 2 Omnibusz és vasúté . (A) Az omnibusz üzlet nem szabad foglalkozás. Hatóságilag van rendezve, engedélyhez van kötve, folytonos szakszerű vizsgálat alá vetve. Az engedményes rendszabályozható, bírságolható, sőt üzleti engedélye elvonható még akkor is, ha minden intézkedésnek teljesen megfelel, de például a közforgalom magasabb érdeke azt kívánja, hogy az omnibusz közlekedés egyetlen vállalkozóra bizassék. Az omnibuszost ilyenkor kisajátítják minden kárpótlás nélkül. A vállalkozás ilyen megszorítását azzal az egyetlen argumentummal indokolják, hogy ti forgalom érdekei rendkívül fontosak, annyira, hogy a magán vállalkozás érdekeinek ezek előtt hátrál niok kell. A forgalom folytonosságának, szabályosságának, jutányosságának érdekei felett a közhatóságnak kell őrködni a paragrafusok fegyvereivel. Az üzleti vállalkozás ilyetén gyámságolása a legveszélyesebbnek tűnik fel minden nemzetgazda előtt; de rendkívüli ügyek rendkívüli intézkedéseket igényelnek. Nulla regula sine exceptime. I Ilyen kivétel az omnibuszosság. Hogy a hatósági gyámkodás, a túlon- túli hatósági vezetés milyen végtelenül káros, azt a budapestiek, különösen a budaiak előtt hatalmasan demonstrálja a fővárosi hatóság. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél évre <> korona, évnegyedre 3 korona. Abban a kivételes ágazatban, a mely a hatósági szabályzatok; intézkedéseinek járszalagán mozoghat,ja hatósági urak diskrécziÖjára van biz via, az ő bölcsességüknek teljesen kiszolgáltatva, milyen nyomorúságos a hatósági művelet eredménye! Budára évtizedek 'óta járnak omnibuszok, a Rudashoz, a. városmajor-ut- ezába sat. — És egyszerre arra ébredünk, hogy mindez megszűnt. Szegény vállalkozóknak el vették a keresetüket, mert az oly nagy fontosságú forgalom érdekei azt követelték, hogy a berlini vállalkozó által alakított részvénytársulatra ruházzák a kizárólagos jogot. És hogyan tették ezt. Semmi biz- | tositékot sem szereztek arra nézve, hogy 1 az uj omnibuszok jobbak legyenek a régieknél, hogy gyorsabban, vagy legalább olyan gyorsan haladjanak, mint a régiek, és hogy a közlekedés folytonossága biztosítva legyen, hogy napokig, vagy épen hetekig pláne hónapokig ne szünetelhessen minden omnibusz közlekedés. Egyszerűen elkergették a régieket és ezek helyett jöttek a részvény társ. lassan czammogó, igen nagyon zökkenös járművei. Még formátlanabbak is voltak azok az elefánt alkotmányok, pedig azzal is készítették elő a talajt, agitáltak a régi kocsik ellen, hogy nem esztetiSZERKESZTÖSÉG: Városmajor-utcza 28. éziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. kusok, a főváros diszéhez nem méltó formájuak. A kik semmit sem adnak esztétikai okokra, fontosként tudják hirdetni, ha üzletről van szó. Mire valók hát a minisztérium, a tanács? Mi haszna a közönség, a forgalom érdekeinekmegóvására alkotott sok szerencsétlen paragrafusnak, a melyek a szabad verseny kinövései ellen óvnák meg a jámbor alattvalót? Budán sokat keseregnek ilyen témák felett. Pesten ott van a sok villanyos pálya. De Buda az ő rossz utaival, sarával, porával! A villanyos vasutat még csak várjuk; várjuk évek óta. A közhatóság bölcsessége Budán ezt az ügyet is sajátos bölcsességgel kezeli. A városi villamos vasút évek hosszú sora előtt engedélyt kapott és kötelezettséget vállalt a Rudastól a fogaskerekűig vasutat épiteni. Vagy 3—4 év előtt kérte is ennek folytán az építési engedélyt. Talán kiadták neki 1—2—3 hét alatt, vagy talán 3—4 holnap alatt? A világért sem. Két év múlva sem. Erre megsürgette a társulat a dolgot. Ennek is lehet vagy két éve. Egyszerre csak azt halljuk, hogy épülni fog, még pedig a volt lóvouatu társaság fogja épiteni. Hogy történt ez, az kulissza titok, de a vasút még nem épül. „BUDA és VIDÉKE“ TARCZÁJA. A falu szép legénye. — Elbeszélés. — Irta: Koncsek Lajos. Három vármegyében bizony nem akadt párja Kelemen Pistának, olyan deli termetű, izmos vállú, szép legény volt ő a maga idejében. Mikor még csak serkedni kezdett az álián a szőr és suhancz-éveiből a komolyabb legénykor felé közelitett: fuluhosszat mindenki igazi gyönyörűséggel tekintett a nyalka szép ficzkóTa. ki alatt megsüppedt az utcza porondja, mikor büszke lépteivel azon végig haWuit Úgy vasárnaponként, mikor a zörgős vi- ganójú leányok, tarka pántlikáikkal szép sima hajókban, az istenházából kiözönlöttek, minden szem csak a falu háza előtti árnyas térségre esett, mert tudták, hogy a tétlenkedő legények között, bizonyára ott lelik Kelemen Pistát is. És nem is csalódtak, mert minden áldott alkalommal ott magaslott a többiek közül az ő termetes szép alakja, a mint csípőre tett kezekkel szinte kicsinylőleg méregette nálánál sokkalta ezingárabb legénytársait, ejtvén közbe olyanféle elbizakodott szavakat, a mikre leg- fölebb vállat vonni, de felelni egyikök sem merészkedett. A falu szép hajadonai ilyenkor o la-oda- loptak egy-egy jelentős pillantást a szálas szép legényre s ki tudja : hánynak dobbant meg láttára a keblében az a titkos valami, a mit szívnek nevez az emberi nyelv. Még a legsze- mérmetesebbje is, a ki édes szülein kiviil leg- fölebb a feszületre merte a szemeit fölvetni, még az sem türtőztethette magát, hogy legalább félszemmel oda ne sandítson, a hol a falu szép legénye negédeskedett. Azután meg az öregek se cselekedtek különben; magáénak vallotta őt az egész falu, s hírét elvitték vásárról vásárra, a honnan aztán tovább és tovább repült az a nyelvek szárnyain. — Hej. ha kigyelmeteknek olyan gyönyörűséges szép legényük volna ! — mondogatta egyik-másik öreg gazda, ha útjában idegenekkel összekerült. — Tudom, sokért nem adnák! Olyan egyenes a’, mint a jegenye s olyan magas, akár az oltár! Hát még az ereje ! Kigyelmeteknek az egész faluját kihajtaná egymaga ! — No, no, engedjen már belőle valamit,------------------ --------------------- s sz omszéd! Talán csak akad még nálunk i olyan csudálatos erejű ficzkó!... — Olyan aligha ! — No, hát akkor csak gyönyörködjenek benne ! Hanem aztán jól vigyázzanak, nehogy emberére akadjon vagy egyszer! És csakugyan gyönyörködtek is. És Kelemen Pista jól tudta ezt. Nem is állott ám szóba akár milyen közönséges béreslegénynyel; dehogy is állott; mikor még a magához valókkal is csak amúgy foghegyről beszélt. Hej, azt kellett volna csak látni, mikor úgy pihenő nap délutánján a falu nagy korcsmájában a helység fiatalsága tánczra összegyülekezett, mennyire respektálták ilyenkor a falu szép legényét! Vele kikötni, vele gáucsos- kodni dehogy is mert volna valaki; mert Kelemen Pista az ő nagy elkapatottságában nem ismert ám tréfát! Megesett az is,-hogy olyan rögtönös Ítéletet tartott, a minőre még a falu legvénebbjei sem igen emlékeztek. A kötekedőt úgy kitette az út szélére, hogy földet is alig ért a lába. És miután ezt jól tudta fiatal és vén, legény leány egyaránt, hát mindenki úgy iparkodott elrendezni az ügyes-bajos dolgát, hogy ne kellessek hozzá venni a Kelemen Pista „Nyelvében él a Nemzet.“ A magyar egyesület jelszava i
