Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-05-30 / 22. szám
Budapest, 1897. (4) BUDA és VIDÉKE frt. Perviz Ottilia 1 frt, Kossutháuj Ilona 1 írt. Markovicsné 30 kr., Andreánszky Vilma 1 frt. Garay Gizella 30 kr., Patka Kálmán 50 kr., Bártfai Mór 30 kr., Lutor Lajos 50 kr., Köpper 1 frt, Teschl Károly 50 kr., Péterfy Sándor 1 frt, Nemecskay 50 kr., Schön József 50 kr., Szőke István 50 kr., Lakits Vendel 60 kr. — Az első ivén befolyt 98 frt 65 kr., a másodikon 27 frt 85 kr. Összesen 126 frt 50 kr. Kiadás: 1. A sírkő ára felállítással együtt (Weiss Adolf sírkő készítő számlája szerint) 115 frt. 2. A sir félévi gondozásáért 3 frt. 3. Koszorú ára 3 frt. 4. Nyomtatványok-, bélyeg- s egyéb kiadásokra -5 frt 50 kr. Összesen 126 írt 50 kr. A bevételt és kiadást összehasonlították tízathmáry János, Mick József, Szikossy Fe- rencz. Petzina Ödön, Kettner Fereucz, Piláthy Béla, Bárány Zsigmond, kika számadást teljesen rendben találván, a f'elmentvéuyt Janytsek Róbert és Farkas József gyűjtőknek megadták. Az adakozók fogadják e helyen a gyűjtők hálás köszönetét. Mostoha Buda. Budapestnek nevezik Magyarország fővárosát, valaha két külön város volt, Buda és Pest. Az egyesülés után, azt remélhette volna minden igazságos ember, hogy egyenlő mértékkel fognak mérni Budának úgy mint Pestnek. Pedig dehogy, a dolog tálán csak szép szavakban vagy a papíron van meg, mely oly türelmes, mint akár a budai polgárok. Tén}'- leg azonbau Buda olyan, mint egy mostoha gyermek. Pestnek van aszfalt, keramit, faburkolata 8tb, Buda megelégedhetik kátyus s á r o s, piszkos makadám utakkal, vagy olyan gyalázatos kövezetü gyalog és kocsi utakkal, hogy a tyúkszemmel biró ember minden lépésnél feljajgat. Az egész Krisztina varosban alig van pl. két kövezett utcza, a többi mind makadam ut, mely a főváros jó levegőjét természetesen még jobban megjavítja. A Víziváros és Tabánnak pedig olyan kövezetü utczái vannak bőven, melyek egy vidéki városkának is szégyenére válnának. A 111. kerületről nem is beszélek, mert keveset ismerem, de ott aligha vannak a dolgok jobban. Más dolgokról, tisztaság, öntözés, világítás Bibiről most nem szólok. Van azonban Budának kevés séta helyei között egyik, melyet „Bástya sétányának szokás nevezni fönt a várban. Az illetékes tényezők figyelmét erre akarom felhívni. Tekintsék meg azt és tekintsek meg az „Erzsébet“ sétatér útjait. A pesti sétaterek utjai finom sárga homokkal behintve, oly simák, hogy beválnának tekepályának is, migabudai várbástya egy kátyus, egyenetlen, gyermekfej nagyságú és a földből kiálló kövekkel ékeskedő „sétányának csúfolt ut a. melyen a sétálás, hogy milyen kellemes, csak az tudja, ki rajta sétálni szokott. Ezennel bátor vagyok az I. kér. elöljáróság figyelmét felhívni, hogy a váriaknak ezen egyetlen sétahelyét odahordott kőpor elegyengetésével tegye kellemessé. Pessek csak figyelő szemme^ rajta végig menni. A budaiak épen olyan adófizető polgárok mint a pestiek, megérdemlik ők, legalább végtelen nagy türelmük miatt is, egy kis gondozásban, méltányosságban részesüljenek, ügy hiszem minden budai különösen várbeli aláírja e közleményt. Egy adófizető polgár. „Buda és Vidéke“ látogatóban. Furcsa dolog az, mikor egy újság útra kél, hogy látogatást tegyen azoknál, a kik kedvelik, a kik létjogát s nemes és fontos rendeltetését készséggel elismerik. De a mily furcsa ez, ép oly örvendetes is magára az újságra nézve, hogy vannak a társadalomban egyesek. a kik a sajtó munkásai iránt nemes méltánylással viseltetvén, tiszteletüket s ragaszkodásukat a szokottnál kiválóbb módon fejezik ki velük szemben. A „Buda és Vidéké“-re nézve, mely nem hivalkodásból él, hanem csendben, szerény, de biztos eszközökkel s czéltudatosan teljesiti szolgálatát Buda és Vidéke érdekében. —nagyon is kívánatos a társadalom egyes köreinek melegebb felkarolása, s törekvéseinek igaz és önzetlen méltánylása, mert a lokális érdekek szolgálata terén kifejtendő munkálkodása annál intenzivebb, annál gyümölcsözőbb leszen. minél több oldalról nyer támogatást — erkölcsileg úgy, mint szellemileg — és minél több oldalról elismerést a jövőben. Lapunk, fennállása óta, mindenkor a legnagyobb készséggel ismerte el az irányában tanúsított figyelmet s ennek viszonzása fejében ! arra törekedett mindenkor, hogy a felszínen levő, s mindnyájunkat közösen érdeklő kérdések kedvező lebonyolítását teljes erejével, s tekintélyének egész súlyával a leghívebben szolgálja. A tapasztalt figyelem jövendőbeli munkásságunknak is egyik leghathatósabb foko- zója fog maradni ; az fog újabb kedvet és erőt kölcsönözni további működésünknek, mely egyesegyedül Buda és Vidéke felvirágoztatására irányul. Ezek előre bocsátása után meg kell említenünk. hogy a „Buda és Vidéke" szerkesztőségét a múlt hét folyamán szép megtiszteltetés érte. Ugyanis Buda egyik kiváló polgára, az önzetlenségéről és jóleikéről ismeretes Rosconi Lipót, szives meghívás útján vendégeiül látta szerkesztőségünk valamennyi tagját. E megtisztelő meghívást el nem fogadni annyi lett volna, mint egy igazi baráti sziyből fakadt jóakaratot hidegen visszautasítani. Útra kelt tehát a szerkesztőség, ki tuiistabottal, ki esernyővel fölfegyverkezve. Lábra kelt a szerkesztőségi irodából minden, csak a tinta, meg a penna maradt otthon. Hadd pihenjenek azok is egyszer ! Buda kültelkének egyik legremekebb és legfestőibb tája, a kies fekvésű Rézmál volt a törekvések czélpontja. Már magában e tájék látása oly megragadó, olyan andalító, hogy fásult szívnek kell annak lenni, a ki e szép vidék szemlélésébe igaz gyöngyörrel nem mélyed. Valamikor e tájon, a még most is fennálló Villa Fecunda helyén talán vigabb, és zajosabb élet folyt úgy vasárnapouta, de kedvesebb, lekötelezőbb vendégszeretetre bizony nem talált a földi halandó, mint a minőben most részesült lapunk szerkesztősége Rosconi Lipót részéről, ki ott bérli most a volt Grulich-féle borpinczét s ő maga is künn nyaral családostul együtt. De hát minek írjuk le töviről-hegyire, hogy történt, mi történt. Úgy vettük észre, hogy figyelmes házigazdánk nemcsak ügyes és szakértő bortermelő, hanem bőkezű vendéglátó is. A szép kilátással biró verandán felállított hosszú asztal már több terhet nem is bírt volna meg, mint a mennyit arra a szereteire méltó házigazda rakott. De meg jobbat és választékosabbat se ! Igen természetes tehát, hogy az érző keblek haugulata csakhamar „előkelő“ fokra hágott. Ezt aztán még fokozta a finom saját termésű -Jaquet“, melynek ereje és hatása korántsem olyan ijesztő, mint a színe ! Hja, de ennek is megvan ám a maga oka és magyarázata. Miként a társaság egyik tagja találóan megjegyezte, Rosconi egyike ama keveseknek, kik tudomány nélkül kezelik a bort. Helyesen cselekszi. Természetességhez nem is kell tudomány! A megindult kedélyes beszélgetés folyamán több oly életre való eszme is vetődött felszínre, melyek közül nem egy a megvalósításra is érdemes. Nem volt minden erkölcsi haszon nélkül ez a kedélyes együttlét, melyben társadalmi életünk . több más kitűnősége is részt vett a szeretetne méltó házigazda szives meghívásából. Egy különösen fontos eszme is megpendült ez alkalommal, melyről lapunk legközelebbi számában külön czikkben fogunk megemlékezni. A meghívottak nevében Erdélyi Gyula lapunk szerkesztője mondott igaz köszönetét a szives vendéglátásért, mely bizonyára kellemes emlékökben marad mindazoknak, kik annak részesei lehettek. Jelen volt. Ismerőseink. — Árnyak és fények. — Czájiik Alajos. A Ili. kerületnek egyik főnevezetessége, hogy sehol, egy kerületben sem, érvényesülhetnek oly hamar az egyéniség kiváló tulajdonai, mint épen e kerületben; de viszont tudjuk mindnyájan, hogy ugyancsak ember legyen a talpán, a ki egy pártokra oszlott társas életben is, általános népszerűségre tud szert tenni. Czájiik Alajos rendőrtauácsos, kerületünk érdemes kapitánya az az ember, ki ezt az általános tisztelet- és szeretetben gyökeredző népszerűséget nemcsak megnyerte, de kiválóságával magának mindenkorra biztosította is. Szinte a rég elmúlt idők vonultak el lelki szemeink előtt, midőn a Czájiik tiszteletére adott díszlakomán ott láttuk mindazokat, kik bár más más partban, de ugyauegy czéiert; a kerület javáért küzdenek ; s a kik a hivatalos érintkezés rideg formájában mindenkor találkoznak egymással, de sohasem egy díszlakomán. E ritka esetből nem akarunk következtetést vonni egy jobb, az jövőre, a kerületi politika dolga; de következtetést vonunk Czájiik egyéniségére, a ki úgy szellemi kiválóságával, mint lekötelező, nyajas modorával megtudta nyerni a maga összességében az egész kerületet. Ebben nemcsak a kerület derek kapitányának a dicsérete foglaltatik, hanem az egesz kér. rendőr-tisztvelőségé, mely az o szakavatott vezetese alatt példás működéssel őrködik a kerület közbiztonsága felett. Midőn Czájiik 1891-ben a III. kér. rendőrkapitánya lett, az uj aerat jelentett, egy oly aerát, mely a rendőrség intézményét nem a durvaság es erőszak, hanem a leghumánusabb eljárás képében teszi népszerűvé; Czájiik alatt a rendőrség nemes intézménye csakugyan a maga magasztossagában érvényesült, humánus bánásmódjával és kérlelhetetlen igazságossaga- val, szigorával. Elmondhatjuk, hogy Czájiik alatt, a kerületnek majd harmincz ezernyi lakosságához viszonyítva, épen a rendőrség tapintatossaga- nál és ügyességénél fogva, nagyon is redukálódott a kihágások és bűnesetek száma. A kerület Czájiik Alajos tehetségét es ügybuzgalmát csak meghálálni kivauta, midőn ezelőtt három évvel a törvényhatósági bizottság, a múlt évben pedig az iskolaszék tagjai közé választotta. Ez évben pedig mint a Szín- pártoló Egyesületnek elnöke szegődött a magyarosítás bajnokává. — És Czájiik nemcsak hivatalában, de azonkívül is mindenha a kerület javáért munkálkodott s munkálkodik,ma is fáradhatatlan szorgalom- és kitartással. Czájiik szakképzettsége, munkaereje a felsőbb hatóságok előtt sem volt ismeretlen, s a legszélesebb körben őszinte örömet keltett, midőn érdemei elismeréséül rendőrtanácsossá léptették elő. Az általános öröm legméltóbb kifejezője a múlt szombati est volt, melyen ! az egész kerület lelkesen tüntetett szeretett i rendőrkapitánya mellett. ___ Május 30.
