Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-05-09 / 19. szám
Budapest, 1897. (3) BUDA és VIHÉKK Május 9. is, hogy a lehorgonyozó Iáncz ne legyen olyan meredek, mint tervezve van. Az értekezleten résztvett összes építészek szintén szebbnek találták volna a kőpillért, de ettől a tervtől nagy drágasága miatt elállottak. Felmerült még az az eszme is. hogy a vaspillér kővel burkoltassék. de ezt a tervet az értekezlet túlnyomó többsége elvetette. A többség a merevitő-tartő magasabbra helyezését szintén nem tartja szükségesnek, mert e tervezet éppen arra fektet nagy súlyt, hogy a hídról szabad legyen a kilátás, ezt pedig nagyon veszélyeztetné a tartónak «tagosabbra leendő helyezése. A széles mederben folyt vita befejezése után az elnöklő miniszter konstatálta, hogy a bizottság egyhangúlag egyetért abban, hogy a tervezet nagyban és egészben minden kívánalomnak megfelel, s csupán egyes részletekre nézve merültek fel észrevételek, amelyeket behatóbb tanulmány tárgyává fog tétetni s ezen tanulmányok eredményéhez képest fog azután a tervezet tekintetében véglegesen határozni. Végül megköszönte az értekezlet tagjainak a tárgyilagos kritikát, s az értekezletet bezárta. Ismerőseink. Hock jános. Egy tetszetős hittudományi munka fekszik előttem, — a széptani, erkölcsi és buzgalmi, tehát a gyakorlati theologiának egy előkelő tollal megírt, szép műve, milyenek valának évtizedekkel ezelőtt a szelíd lelkű Szabó János, erdélyi kanonok, kolozsvári egyházi szó noklatai, — a hires Szeremlei Császár Abra- hámnak „Harminczöt papi remekei“, — avagy a Székács József hirre és műbecsre egyformán utolérhetetlen hitszónoki mintamunkái s mely fonál Tompa Mihály hamvai elmélkedéseivel i. odalomtörténetileg — úgylátszik — megszakadt egész a jelen kötetig, melynek tartalma a lélek halhatatlanságát tárgyaló böjti beszédek (elmondva a budavári Mátyás-templomban) s szerzője : Hoch János, a fenkölt lelkű budavári vendéghitszónok. Józanul ideális lelkűiét termékei e predikácziók s nemcsak Hock alanyi szempontjából érdekesek, mint nagyban hozzájárulok azon kép kiegészítéséhez, melyet a szerző erkölcsi egyéniségéről és értékéről lelkűnkben alkotunk, de müveltségtörténeti szempontból is felette tanulságosak, hiszen a materializmus posványában fetrengő századvégünknek úgyszólván éthikai korrajzát olvashatja ki belőlük minden nemesebb, nyugodtabb felfogású gondolkodó. E budavári böjti hitszónokiatok sajtóútján is közététele alkalmából örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy Budának mindazonáltal nemcsak a szószékről, de számos társadalmi és kulturális intézménye és mozgalma kapcsán is mindenfelé ismert és közkedvelt eme vendégünkről a „Buda és Vidéke11 e rovatában is megemlékezzünk. az „ékes szavú politikus pap“ (mint Hockot eg}7 fővárosi napilap előszeretettel nevezi) 1859. évi deczember hó 31-ikén született Devecserben, Veszprémvármegyében. Középiskolai tanulmányait Pápán végezte és pedig az algymnasiumot a henczésrend intézetében, a gymnasium négy felső osztályát pedig az ugyanottani evang. református kollégiumban, 1878-ik évben jeles sikerrel kiállván az érettségi vizsgálatot. Ugyancsak ezen esztendőben mint veszprémi egyházmegyei növendékpap felvétetett a veszprémi püspöki theologiai akadémiára s itt a hittudományi tanfolyamokról 1882-ben nyert abszolutóriumot. Itteni tanulmányai alatt tagja, majd elnöke volt a növendékpapság' kebelében fennálló katholikus egyházirodalmi iskolának s társai között már akkor méltó feltűnést keltett különösen a külföldi katholikus irodalom klaszikusaiból eszközölt fordításaival s ama költeménykötetével, mely „Dereskei“ álnév alatt 1882-ben hagyta volt el a sajtót Veszprémben és a „De profundis“ czimet viselte. Misés pappá felszenteltetvén 1882. évi junius hó 27-ikén, Kovács Zsigmond- nak ugyanez esztendő julius hó 13-ikán kelt püspöki rendeletével a veszprémi püspökség sümöghi egyházkerületéhez tartozó, történeti múltú, még 1769 ben alapított gogánfai róm. kath. plébániához segédlelkészszé neveztetett ki, a hol ezen minőségben 1884. évi február hó l éig működött. Gogánfán tartózkodása alatt ültette át irodalmunkba Marchalnak „La femme comm’ il faut“ czirnü munkáját, melyet 1883- adott ki. Innen segédlelkészi minőségben So- mogyvármegyébe, Kaposvárra, helyeztetett át, hol mint koadjutor 1884 évi szeptember hó 15-ig, — majd az ugyanottani főgymnasiumnál eleinte mint helyettes hitoktató 1885. évi május hó 9-ig, — később mint nyilvános rendes hittanár 1886-ig szolgált. Kaposvári tanársága alatt szorgalmas tárczairó munkatársává szegődött a „Magyarország és Nagyvilág“ czimű fővárosi szépirodalmi hetilapnak s itt közölt tárczáit külön kötetben is kiadta az Athenaeum irodalmi részvénytársaság. Mint a Szent László néhai magyar király által alapított nagyváradi róm. katholikus püspökséghez tartozó, már 1332-ben virágzott magyar és szláv nyelvű békéscsabai egyház megválasztott, de az egyház patronátusi jogainak rendezetlensége folytán a nagyváradi latin püspök által akkor ezen tisztében meg nem erősített pebánosa került fel 1887-ben a magyar parlamentbe, képviselve a szili választókerületet, kormánypárti programmal ; — azonban még ugyanezen ülésszak tartama alatt otthagyván a kormánypártot, átlépett a nemzeti pártba, melynek azótától állandóan tagja. Az 1887 —1892. évi cziklus lejártával 1892 ben Csongrádon, majd 1896-ban a borsodmegyei mezőkövesdi választókerületben nyert mandátumot, az ugyanott szabad- elvüpárti programmal felléptetett Timon Ákos ellenében, mely utóbbi helyen történt megválasztását a kormánypárti kőuyomatos 1896. évi október hó 24 iki számában törvény ellenesen keresztülhajtottnak jelentette volt ki, kétségtelenül a saját érdekeinek megvédése szempontjából azt jelentvén a miskolczi katonaság szuronyai és revolverlövések között lejátszódott mezőkövesdi választás erkölcspolitikai motivu- mairól, hogy: „Hock János és emberei a nemzeti párt czégére alatt a legféktelenebb néppárti agitácziót fejtették ki, mindenféle hamis jelszavak alatt izgatván a népet a zsidóság és a hatósági közegek ellen s Timonról azt hi- resztelvén, hogy zsidó és ha megválasztják, a kereszteket levéteti a templomokról.“ (L. Budapesti Hírlap 1896. okt. 25.) A képviselőház hiráló bizottsága a múlt hónap folyamán — tudvalevőleg — revízió alá is vette az ekként megtámadott mandátumot, a vizsgáló bizottság elnöki tisztével Gajári Gézát bizván meg.*) Irodalmi munkálkodását, mint képviselő, hatványozott erővel folytatta és pedig eleinte a „Budapesti Hírlapiban mint annak külső-, *) Fogadja e helyütt is köszönetemet Simondy György úr, veszprémegyházmegyei lelkész, szentszéki jegyző, ki velem ezen adatok legtöbbjét közölni szives volt. ChalupJca__ és a „Pesti Naplódban mint annak czikkiró munkatársa, majd 1893-tól kezdve a „Hazánk“ | és a „Nemzeti Újság“ napilapokban. Közben több becses önálló munkája is sajtót látott. | Ilyen volt ,,A magyar főpapság“ czimű illusztrált müve 1890 ben ; továbbá 1891-ben meg- ; jelent és szerző által külömböző alkalmakkor ; elmondott egyházi szónoklatai; — 1892-ben kiadott Imakönyve és azótától is megjelent i többrendbeli politikai röpiratai. Hock János, mint pap, a magyarországi katholikus klérus legliberálisabb szellemű tagjainak egyike. Nemcsak mint képviselő bizonyítja ezt következetesen a magyar parlament ülésein, valahányszor egyházpolitikai vonatkozású tárgyaláshoz ő is hozzázól, de bizonyítja mint a római katholikus egyház felszentelt áldozópapja a szószékről is. Már magában véve azon körülmény, hogy egyházi szónoklatait, val- láskülömbség nélkül, minden ember egyformán élvezheit s a szószéket sohasem használta fel | felekezeti dogmáknak akár buzgalmi, akár er- ; kölcsi. akár egyháztörténetileg bíráló összehasonlításából kifolyó kiemelésére vagy keveslésére, — azon előkelő tulajdonságot, hogy nem engedve fényes theologiai tehetségét az áldatlan vitázó hittudományi bölcselet terére átsiklani s a mi- velt elméket jellemző magasabb, eszményi szempontból fogta fel mindenkor az embernek Istenhez való viszonyát s e viszony megnyilatkozásának történetileg támadt és alakult külsőségeit és tartalmát, már magában véve is megbecsülhetetlen lelki érdeme. Ez teszi őt — a Ferencziek templomában csak épen úgy, mint a Mátyásegyház szószékén — a fővárosi valódi szellemi arisztokracziának ünnepelt, szívesen hallgatni szokott kedvenczévé. Mint országgyűlési képviselő az Apponyi- pártnak állandó hive s e tekintetben feltétlen jellem, ki meggyőződéséért lépett ki a szabadelvű pártból 8 meggyőződéséért veti koczkára tulajdonképeni életpályája karrierjét. A házban elmondott beszédei közül különösen azok bírnak kiváló fontossággal, melyekben a közoktatási tárcza iskolai ügyeihez szólott hozzá s melyekből a közoktatási államkormány nem egy alkalomból s nem egy életre való új intézménynek avagy reformnak vetto inicziati- váját. Ki ne emlékeznék vissza pld. a múlt iilési időszak alatt a leánynevelésre vonatkozólag elmondott előkelő szónoklataira ? Ha mindehhez hozzávesszük, hogy Hock — mint ember is — élénken kiveszi részét a társadalmi élet sokrendű humánus szolgálataiból s pld. csak nehány nappal ezelőtt is fellépett a várszínház jótékonysági estélyén, hozzájárulván a Szidanits árvák sorsának enyhítéséhez, előttünk álland a sem politikai pártok, sem püspöki infulák, sem egyéni rosszakarat hatalma által lelkileg meg nem másítható Hock János, a szó legnemesebb értelmében felfogott pap, politikus és filantróp. Chalupka Rezső. Ügyvéd ur Valaki. Ügyvéd ur Valaki jól öltözött kedves nagy hangú úri ember, a költségjegyzék nagy ! művésze, ki elvből mint eszményileg négy lovon járó ember a Buda és Vidékét nem olvassa. Minek tengődik ez a vállalat a budaiak nyakán? Hogy mer beszélni a budaiak érdekeiről mikor más érdek a világon nincsen, mint dr. Valaki saját külön érdeke ?
