Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-27 / 39. szám
BudapesL 1895. (4.) BUDA és VIDÉKÉ Szeptember 27. ]yet egy küldöttség e kerület érdemes és szeretett képviselője Dr. Darányi ignácz személyes vezetése alatt nyújtotta at a polgármesternek, esre a válasz lakonikus rövidséggel az volt, hogy a fő útvonalak csakis a szabályozási terv törvényszerű megállapítása után lesznek a majdan mutatkozó szükséghez kepest — megfelelő sorrendben kiépíthetők. Ily előzmények után, a „nem sokára és melynek hiányát régóta érzik már Bucián“ egy fájdalmas mosolyt csalhat csak ajkamra. Egy esetben lehetne reményünk, hogy a szép terv létesül, s ez az ha mindazokat a kik erre hivatottak, hogy döntő befolyást gyakoroljanak reá lehetne bírni, hogy személyesen győződjenek meg a budapesti polgári lövész- egyesüiet területét környező oly szerencsés, szélvédett, pormentes fekvéséről és természetes szépségéről. Egy pár rendesen kiépített úttal, az újlak császárfürdőtől — át a Laszlovszky ut, Zugliget, Lipótmezőig terjedő gyönyörű hegyvidéket, mely mintegy Budapest koronáját képezi paradicsommá lehetne változtatni, de kinek az érdeke ez? Szász és száz, a szőllők elpusztulása által a koldusbotra jutott polgári család, keresethez, vagyonhoz jutna, érdemes evvel bajlódni. Erős akarat, kitartás. Összetartás volna ehhez szükséges, és főleg szív, nemesebb érzés, mely könyörülni tud a szegényeken, ezt találhatjuk egyesekben, de a modern bábelben, mely a mindennapi pénz hajszában, erős ideget izgató szerekre van szokva és csak a kitartó zaklatásnak, a szegény kérő budai szó nem imponál. A székes főváros jövő évi kökltségvetése közel jövőben jön tárgyalás alá, ebben ha találunk előirányzatot e czélra, úgy két év múlva gondolhatunk az eszme létesítésére, de ha most midőn az ezredéves kiállítás igényeinek kielégítése czimén háttérbe szorított előterjesztéseinknek oly módon való foganatosítását látjuk mit az 1897. évi költség előirányzatban láthatjuk úgy a ,,uem sokára1* kitétről bizonytalan időre reményünket fel kell függesztenünk. Üdvözöljük az eszmét teljes szívből, üdvözöljük annak teremtőjét, de ehhez az erős válla- kat is gyöngéknek tartjuk és így csak unokánkra bizhatjuk a megvalósítást a jövő században. X. A Ünnepély Török-Bálinton. F. hó 20-án vasárnap Török-Bálint emléket állított Zimándy Ignácznak. A katholikus olvasókör lefestette a plébános arczképét és azt leplezték le. A kör valamennyi tagja, Török-Bálint egész lakossága és a környék in- felligentiája jelen volt a fényes ünnepélyen. Az ünnepeltet bizottság hívta meg. Amint a népszerű lelkipásztor megérkezett, a pompásan sikerült képet leleplezték, és az elnök szép beszéddel üdvözölte a plébánost ; beszédében kifejtette Zimándy nem mulékony becsű egyéniségének árnyoldalakkal nem biró egész nagyságát és sajnálkozva emlitette fel, hogy — bár az egész község a plébános 40 éves jubileuma alkalmából kérte nagyérdemű lelkipásztorának kitüntetését — a kitüntetés elmaradt. Zimándy válaszában mélyen meghatva köszönte meg híveinek szere etet és bölcs megadással jelentette ki, hogy az élet kiegészíti magát: Miután vannak jutalmak érdemek nélkül, kell, hogy legyenek érdemek is jutalmak nél kül. 0 különben sem számit kitüntetésre, a mit tett, az csak kötelessége volt: Mert a papnak feleslege nem az övé, hanem a szegényeké. A nemes pap azonban rögtön be is bizonyította, hogy az ő ékes ajakán elhangzó szó nem üres fecsegés. A katholikus olvasókör épületét a körnek ajándékozta, azonkívül a plébánia melletti házát felajánlotta a törökbálinti aggastyánok menhelyéül és megígérte, hogy mindkét épületet legközelebb át is Íratja és azokat haláláig sajátjából tartja fen. Az ünnepély után a 150-nél több jelenvolt a plébános vendége volt. A lakoma alatt sok felköszöntőben éltették a plébánost, a kinek érdemeit a következő nemzedékek fogják tömérdek egyeb alapítványa révén pártoskodás salakjától menten elismerni És mi is csatlakozunk a nemes férfiú híveihez, mi is kívánjuk, hogy a sok jó, amit tett, együtt szálljon az ő házára százszoros áldással s valahányszor lelkűnkben felmerül Zimándy Ignácz képe, megelégedéssel és gyönyörrel mondja szivünk: íme egy derék ember! egy egész ember ! Ismerőseink. (Árnyak és fények.) Der Her Wirth. Unbändiger. Os budai alak. Kövér. Bársony mellényén óriási arany láncz fityeg. Fején arany pillangós, arany bojtos házi sapka. Rég kiveszett e tőkéje, de még mindig méri a budai bort s egyéb eiéuyei között arról hires, hogy az I—III-ik kerületi vendéglősök ipartársulatának áldásos működését szidja. Nagyon rosszul esik neki. hogy nem csak magyarul tudnak a korcsmárosok, de van olyan korcsmáros is a ki németül nem tud. Nincsenek Vereinek, hanem egyletek, nincs Sitzung, hanem gyűlés. Pedig neki fáj a magyar szó. Sohase hitte, hogy Offenból Buda lesz. A korcsmájában a magyar szó elnyomja a német szót. Magyarul mulatnak, magyarul vitatkoznak. Magyarul kérik a bort és az ételt, magyarul fizetnek. Der Her Wirth Unbändiger nem is tudna megélni, ha a gyerekei nem beszélnének magyarul. Más korcsmába jár, hogy magát németül kibeszélhesse. Szaktársaira is haragszik, hogy ezek jó magyarok, és a gyűléseken magyarul beszélnek. Legjobban haragszik azért, hogy magyar lap jelenik meg Budán a „Buda és Vidéke“, mit neki a törzsvendégei kedvéért tartani kell A gyermekei szívesen olvassák a „Buda és Vid'két“, de ő szeretné elégetni. Minek haladjon Buda azért, hogy több legyen az adó? Buda emelkedésében csak azt érti meg, hogy a házbéreket emeli. A viszont kötelességekhez nincs polgári érzéke. Der Her Wirth Unbändiger a mint fiának átadhatja üzletét, vagy eladja megtér őseihez Braunschweigba, a hol még németül többet lehet beszélni, mint itt, hol lassankint csakugyan fogy a német szó, ha bár nem olyan gyorsan, mint der Her Wirth Unbändiger hiszi. Ezen a téren miután még ők sokan vannak az I—III-ik keéületi vendéglősök ipartársulatának sok a teendője. Olvasóinkhoz! Az októberi évnegyed közeledtével kérjük olvasóinkat lapunk terjesztésére és annak tartartalma gazdagítására. Szíveskedjenek ismerőseik körében előfizetőket gyűjteni s a „Buda és Vidékét“ minden nyilvános helyre, kávóház, vendéglő, fodrász, fürdők, olvasó körök és egyletekbe bevezetni. Uj előfizetőinknek most folyó regényünk elejét megküldjük. Kérjük hátralékos előfizetőinket az előfizetési összeg beküldésére. Lapunk a magyarosodás közlönye Buda és Vidéke hasznára szolgába támogatást kérjük. Az előfizetés árai : Égésű évre . . . .12 korona. Félévre ....................6 „ Negyedév re ... 8 „ Kiadóhivatal I. Alkotás-utcza 12/a. Vásárlások az ezredéves kiállításon. (Felhívás a közönséghez a hazai ipar pártolása érdekében.) Az ezredéves országos kiállítás általánosan elismert erkölcsi sikerét nagy mértékben előmozdítaná, ha a hazafias közönség a kiállító iparosok által hozott áldozatokat kellőképen méltányolná. Ez természetesen első sorban a kiállított tárgyak megvásárlása által történhetik. Előkelő köreink és általában nagy fogyasztó közönségünk a kiállításon meggyőződhettek a magyar ipar versenyképességéről és számos oly kitűnő tárgyat találnak az ipari csoportokban, amelyeknek megvásárlása által jelentékeny szolgálatot tehetnek a kiállításban részt vett iparosoknak. Az ezredéves kiállítás messzeható jelentőségénél fogva is bizonyára sokan kívánnak egy - egy emléket beszerezni, hogy a későbbi nemzedékek méltánylást is biztosítsák a nagy nemzeti ünnep e méltó kerete számára. Felhívjuk tehát a mélyen tisztelt közönséget, hogy a kiállítás hátralevő rövid idejét egyrészt szükségleteik fedezésére, másrészt emléktárgyaik bevásárlására a legjobban felhasználni szíveskedjék, hogy a hazai ipar iránt való elismerését az ezredéves ünnep alkalmából méltóképpen kifejezésre juttassa. Budapest, 1896. szept. 15-én. Az országos iparegyesület nevében: Gróf Zichy Jenó, s. k. Geller! Mór, s. k. elnök. aligazgató. Különfélék. — Örvendetes hir. P erezel Dezső belügyminiszter Budán vett ki lakást. Ezzel megvan czáfolva az a hir, hogy a belügyminisztériumot át akarják vinni Pestre. — Zöldmái fejlődése. A zöldmái dűlői ház- és telektulajdonosok e hó 20*án Gálffy Lajos elnöklete alatt népes gyűlést tartottak, melyen örvendetes tudomásul vették, hogy a zöldmái dűlői fő-ut némileg, a közlekedésre alkalmassá tétetett és hogy kilátásba van helyezve, miszerint a Zöldmálon nehány lámpa fog felállittatni. Elhatároztatott, hogy azon már második nyilatkozat, mely szerint az egyes telektulajdonosok az ut kiszélesítésére szüséges területet a fővárosnak díjtalanul átengedik, mivel minden egyes telektulajdonos által alá van Írva, — legközelebbről folyamodvány kíséretében a fővárosi tanácshoz benyuj- tassék. Továbbá e hó 26-án Gálffy Lajos vezetése alatt küldöttségileg kéressek fel, a vízvezetéki igazgató és Basch Ágoston főmérnök, hogy a vízvezeték dolgában sürgősen intézkedjenek. A küldöttség hajlandó a tervezést illetőleg felvilágosítással szolgálni. Ezek után Novák József, Nagy Ferencz, Meltzner Ferencz stb. következő már a tavaszon tett interpelatió- jukat ujitották meg Gálffy társelnökhöz: Van-e tudomása arról, hogy a Városligetből, Gellérthegyről, Lágymányosról, Kelenföldről a kiállítás miatt kiszorított szállás és állomás nélküli egyének éjjel-nappal a Zöldmálon tartózkodnak és ott nagy károkat okoznak a termésekben, fákban és az épületekbe betöréseket is eszközölnek ? Ez ügyben az elnökség mit tett és mit szándékozik tenni ? Gálffy társelnök a válaszban kijelentette, hogy többek bizonyító iratai után el kell, hogy ismerje, miszerint a III-ik kerületnek különösen pedig Újlak városrésznek közbiztonsági állapota kritikán alul áll. Mennyiben mint szavahihető embertől hallotta már a Holtzspach-féle téglagyár előtti utón is este veszélyes a járás. Megnyugtatásul kinyilatkoztatja, hogy ő ezen a székesfővárost általában érdeklő rósz közbiztonsági állapotot még a tavaszon Czájlik III-ik kerületi rendőrkapitánynak künn a Zöldmálon figyelmébe ajánlotta. A birtokosság Gálffy Lajos társelnök válaszát oly határozat mellett vette tudomásul, hogy többé urna III-ik kerületi kapitány, hanem egyenesen a rendőrfőkapitányság kéressék fel a közbiztonsági állapotoknak rendezésére. Végül elhatároztatott, hogy mig az útépítés és vízvezeték ügy be nem lesz teljesen fejezve a birtokosság választmánya minden vasárnap ülést tartson.
