Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-03-29 / 13. szám
Budapest, 1896. (4) BUDA és VIDÉKE. Márczius 29. Az Északi-tengertől a Fekete-tengerig összekötő folyamként hömpölygött végig a szabadság árja. és ha köny is vegyül bele, vér is dagasztotta és rohanó útjában a múlt idők sok drága emlékét sodorta magával, de gátakat tört szét, sziklákat döntött le és a merre kiöntött, a népszabadság iszapjával termékenyítette meg a talajt. Szomorú arról szólani, hogy nemzetünk számára mik termettek ebből a talajból. Azok a dicsők, kik Kossuth Lajos vezetése alatta szabadság, egyenlőség, testvériség magvait elhintették. bizonyára nem sejtették, mi növény válik belőlük. A tavasz mámora megvesztegette őket, az a mámor, mely duzzadó erejével nem tud a maga végében hinni. Ok, a dicsők, csupa lelkesülő embereket láttak maguk körül, a kik vagyonukat és vérüket áldozzák a szabadságért; a nép szavát Isten szavának tartották, a melynek ereje előtt meginganak a trónok, meghajlanak a csarnokok és szilánkokba máinak szét a békók. Ellenséges törzseket láttak szent frigyben egyesülni és rab-népeket egymás szabadságáért küzdeni, aggokat, a kiket megifji- tott és gyermekeket, a kiket férfivá érlelt a szabadság napja. Hallották a honszerelem lelkesedésétől sokszorosan visszhangozni a levegőt: „Rabok többé nem leszünk.“ Ünnepeljük mi is őszinte lelkesedéssel, tiszta szívvel ezt a nagy napot, márczius 15-ikét, mert ez kelté uj életre évszázadokon át elnyomott nemzetünket. Borítsunk fátyolt a múltakra és feledjük el azt, a mit ellenfeleink velük elkövettek akkor, midőn szabadságunkért küzdöttünk ; feledjük a szégyent, a megaláztatást, melyet a fegyverjognál fogva reánk mértek. De őrizzük mindig kegyelettel e nagy nap emlékét, melyhez dicsőségünk ragyogó szálai fűződnek. Hiszen a szegény, sokat hányatott nemzet történetében úgy is oly sok a gyász és kevés az öröm ! S ha még e kevés örömnapokat is kitörölnők lelkűnkből, méltatlanok volnánk a nemzet, a magyar névre; méltatlanok lennénk apáink vitézségére, kik szabadságharczunkban félistenek módjára harczoltak, hogy nekünk szabad hazát biztosíthassanak. A múltat nem lehet eltörölni, az a történelemé. A lelkesedést és a kegyeletet nem lehet megrendszabályozni; erő az, mely előbb- utóbb kitör és Eget kér; erő az, mely a népek szivében érvényesíti jogait, mely uj eszméket és érzelmeket éleszt, uj életet fakaszt. Ez az erő képezi szilárd alapját a magyar nemzet ezredéves fennállásának. Ez az erő figyelmeztet minket márczius 15-kére, a mikor hosszú időkön át elnyomott szabadságunk hajnali pírja ismét derengeni kezdett. Ez a nap nemzetünk újjászületésének nagy napja ; ezen a napon foglalta el újra helyét Európa szabad nemzeteinek sorában. Ezen a napon született meg a sajtószabadság s ezzel a nappal kezdődik igazi alkotmányosságunk, melyet a szabadságharcz leveretésével elvesztettünk ugyan, de a melyet nemzetünk kitartása újból visszaszerzett. Mindenünket, a mik van alkotmányos uralkodónkat, parlamentünket, felelős magyar minisztériumunkat, honvédségünket közgtzdasági, társadalmi és kulturális vívmányainkat stb., mind e nagy nap eseményeinek köszönhetjük s ha ma nem is ^ birjuk mindazt, a mit 49 évvel ezelőtt a márcz. l5-kének történelmi alakjai kivívtak, máig is meg vannak azok nagyobb részükben és lelkesítenek, hogy nekünk necsak oly emléket jelentsen márczius idusa, a mely soha vissza nem tér, hanem reménységet, amely örökké éltet ... Azért csak bátran, fel azzal a lobogóval, melyre márczius 15-ike van felírva! Szent az a lobogó nekünk, mint a magyar szabadság jelképe. Köriüte seregeljenek össze a magyar nép milliói és ajkaik imaszerü fohászként rebegjék : „Neked élni kell oh hon!“ Élni dicsőn és szabadon s dicsőség sem kell, hogyha nem szabad! Nagy eszmék, lángoló szivek dicső napja, márcziusnak idusa ! Leborulunk emléked előtt! Legyen áldott azoknak emlékezete, akik e nagy napot megszerezték számunkra, a kik e nagy nap eszméiért vérzettek el! Legyen virágosabb a sírhant, mely porló tetemük fölött domborul s emlé'tük éljen, a mig magyar szív dobog a földón P Magyarul. A magyar nyelv el van rontva. Hivatalos és nem hivatalos rombolás gyötörte meg. Iskolától kezdve egészen az irodalomig botrányos hibába esnek. Egy ember jól, egészségesen beszél magyarul. Örömmel hallgatjuk. Mikor ez az ember leül Írni, valami babona veri meg, mert már másképen ir, mint a hogy beszél. Mi ezután még jobban ügyelünk arra, hogy lapunkban jó magyarul irt dolgok jelenjenek meg. Kérjük tisztelt barátainkat idegen szavakat ne használjanak.Mindenféle absolute,praegnans, elite, notabilitás és sok más féle kifezést magyarul is ki lehet mondani. Elfogadjuk a jó uj szavakat, de a régit ne dobjuk el a szókoholók kedvéért. Szokatlan szavakat sem használunk, melyek beleillenek a versbe, de kirínak a kötetlen beszédből. Nem fogadjuk el a pénztárost, könyvtárost vagy elüljárót. Sem azzal nem élünk, hogy ezen azon ügy, de azzal sem, hogy ama eme ember, de igen is ezzel: az az ember, vagy ez az ember. A szenvedő módot is csak nagyon sáfrány módjára használjuk, a sok tátik tetik megcsu- fitja nyelvünket. Kerüljük az abbóli ebbeli attóliettőli kifejezéseket. Helyes igy : a b b ó 1 való, ebből való, attól való, ettől való. Ha hosszabb a szó attól nem veszti színét a nyelv. Ezután jönnek mint ordas hibák a rámás (chablon) mondások, mint p. o. t a 1 p- alá való, sikerült feljegyeznünk stb. Ezek az egyes czikkeket elrútítják. A sajtó is főben járó bűnöket követ el a nyelvben. Kérjük munkatársainkat kerüljék el ezeket (megszivle- lés szintén rettenetes szó). A szerkesztés közben idegen czikkeket igazítani nehéz. Ha mi hibázunk, minden igazítást megköszön ü n k. Ismerősei n k. (Árnyak és fények.) Vógli János. Yégh János a III. kerület bölcse; komoly objektiv férfi, ki a legkuszáltabb nézeteltérésekből is kiokoskodja a helyes irányt, s érvei komolyságának meggyőző erejével mindenkor imponál. A régi jó idők tanujaképen él és ténykedik köztünk Yégh János az általa létrehozott és ápolt múlt egyetértés és lelkesedés emlékeztetőjéül. Persze ez az emlékezés és emlékeztetés, jó messzemultba nyúlik vissza, midőn Yégh János — mint a közügyeknek tüzlelkü szószólója — volt ismeretes. De habár a közéletben és közügyekben átélt küzdelmek s a haladó életkor az ő arczára is redőket vont s a sokszor tapasztalt méltatlanság szivébe az érzelmek bizonyos keserűségét csepegtette, lelke és szelleme még mindég elég rugékony s jelleme szilárd és törhetlen arra nézve, hogy a III. kerület vezérfiának ismerjék. Hisz a III. kerület utóbbi évtizedeinek nincs egy mozzanata sem, mely Végh János nevével s méltó dicséretével összefiiződve nem volna ; az ő élete Ó-Buda fejlődésének s boldogabb korszakának történetével egyidejű s értelmű annyira, hogy egyiket sem képzelhetjük el a másik nélkül. Érdemei kétségbevonbatlanok, mint Ó-Buda közéletének veterán harczosa, — tiszteletreméltó alakja ő nemcsak a III, kerületnek, de az egész jobbparti résznek. A szólás mesterségének valóságos nagymestere ő ; magasan szárnyaló eszméi majdnem mindig legszebb retorikai formában nyernek megtéstetülést, igy tehát a legszívesebben hallgatott szónokok közé is tartozik. Igazi jogász — alapossággal fejezi ki gondolatait, s ugyancsak nehéz munkára vállalkozik, aki az ő beszédeit megostromolni avagy czáfolni megkísérti. Yégh János vaslogikával argumentál, egy kis Szilágyi Dezső ő az érvelés dolgában, s ember legyen a talpán, a kinek ő enged. Engedékenység tekintetében egy hátrálást nem ismerő csatahős. Éber szelleme, figyelme mindig őre volt a fővárosi és kerületi érdekeknek; munkássága, szívós kitartása pedig részese volt minden nemes és sikeres mozgalomnak. A mint hisszük úgy kívánjuk is, hogy Végh János az ó-budai közügyeknek még sokáig buzgó előharczosa legyen! Vesd meg az idegent . . . Irta : Dalmady Győző. Vesd meg az idegent, Ki a honba siet, És megtanulni rest A nyelvet, mely tied. Ha szólít, ne felelj Ha köszönt, ne fogadd, Ha szívességre kér, Fordítsd el arczodat. Légy hozzá szigorú, Alázd meg, hol lehet, Ne gondolj vele, ha Kifakad ellened. Nyílt ellenséged ő ! Mutass ajtót neki, Ha lábát vakmerőn Házadba beteszi. Ne tűrd a szemtelent, Bár ki fia legyen, Mert ő lesz itt az úr, Te meg az idegen. Különfélék. — Készülődés. A bástya-ünnepre folynak az előkészülések. A végrehajtó bizottsághoz már is sok terv érkezett, A beküldött indítványok és azok indokait a bizottság tanulmányozza és a saját indítványaival együtt terjeszti elő. A bizottság serényen működik. Budavári Országh Sándor közbenjárására a bástya- sétányt szépítik, a régi rossz állapotban levő kőfal helyett a Duuapartról felszedett vaskorlátokat teszik ide a mi emeli a bástyát és kellemesebbé teszi az ott tartózkodást. — Ő-bndai színkör. Levelet kaptunk Rakodczay tói, kinek társulata jelenleg Kecskeméten játszik, hogy az ó-budai színkört e nyárra kibérelte. Ezzel elesik az a felmerült téves hir, mintha Hatvani Károly szinigazgató vette volna ki. Az ezredéves kiállítás alkalmával tehát Rak od c z a y n a k társulata fog játszani O-Budán Üdvözöljük őt előre is, mert Rakodczayt úgy ösmerjük, mint ki teljes tudatában van annak, mivel tartozik a közönségnek, és a ki úgy mint színész, mint igazgató megérdemli azt, hogy társulata itt a budai' részeken pártfogásban részesüljön. Ennyit előre — Lelet. A Mátyás-templomtól levezető Millenium lépcső ásatása alkalmával Gróf Hu- nyady László egy igen régi és becses sírra talált. A sir 1404-ből való, •— s egy budai polgár tetemeit tartalmazta. A latin feliratból a vezeték nevet a régiség tudás, s a heraldika segítségével sem lehetett megállapítani, daczára hogy a czimer vésés még tisztán kivihető állapotban van. — A sírkövet valószínűleg a Mátyás-templom falába ékelik. » — Kegyelet. A folyó hó 22-én tartott nemzeti nagy gyászünnepen az I. kér. szarvastéri iparos tanoncziskola növendékei is kizarándokoltak, hogy elhelyezzék koszorújukat Kossuth Lajos sírjára Mintegy 80 tanuló gyászfátyolos
