Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-03-22 / 12. szám
Budapest, 1896. (2)^ BUDA és VIDÉKÉ. Márczius 22. villanyos-vasút közlekedését Ígérik a lövöldéhez. A lövész-egyesület kép- es ajandek- muzeuma maga egy kis kiállitás. Eltekintve attól a kiállítástól, mit Budán és vidékén a fenséges természet rendezett, lesznek egy és más dolgok a melyek a közönségét ide vonzak. A vei- mezön p, o. hallomás szerint az ország ifjúságának a herczegprimás fog misét mondani, A vérmezőn lesz nagy disz katona-gyakorlat és torna-ünnepély. A városmajorban a gyermekeknek rendez- üek ünnepélyt . . . A Lágymányoson látnivalónak ígérkezik a Konstantinápoly Budapesten czimü látványosság. A Svábhegyen az Eötvös-villában a turisták tartanak kongresszust. Nehány törtónettudós Buda és vidékének régiségeit szándékozik bemutatni a külföldi vendégeknek. Itt vannak intézeteink, kórházaink, melyeket meg kell tekinteni, tehát Budát nem lehet egészen elkerülni s mindenki meg fog győződni a szakértők közül, hogy Buda a legjobb helye a kiállításoknak. Itt minden lépés javít és nem ront. Látva e szép vidéket, annak jogait a második ezer évnek mindjárt a kezdetén a budai érdekek, Buda és vidékének emelése orsz ágos érdekké válik. Erdélyi Gyula. Hazafias ünnep. Fekete József kitűnő magán főgymnásiumá- ban az ifjúság lelkesen ülte meg márczius 15- ének ünnepét. Ez alkalommal az igazgató következő szép beszédet tartotta: Kedves ifjú barátim! Hazafias örömmel szivből üdvözöllek benneteket a szabadság emlékének szép ünnepén! Nemesen érző szívre, hazafias lélckre mutat részetekről, hogy e szép ünnepet ön elhatározástokból rendeztétek. A múltak kegyelete az ifjúság legszentebb hivatása. Csak arra a nemzetre vár fényes, szép jövő, mely tudja tisztelni a múltat és dicső nagyjainak szent emlékét. Követendő példák ezek! Hazánk annyi sok vérrel áztatott történetének oly sok fényes lapja, oly sok dicső alakja van. Az isteni gondviselés talán ép ezekkel akarta megjutalmazni és kárpótolni az oly sokat szenvedett nemzetet. Legnagyobb elnyomattatása, legnagyobb szenvedései közepette teremtette meg rendszerint számára a megváltókat, vértanúit, hőseit. Szent és áldott legyen mindezek emléke mindörökre! Márczius 15-ike azonban nem egv ember emléke. Áz egész nemzet nagyságának, szabadság- szeretetének szentelt emléke e nap. Hős volt mindegyik, a hadvezértől a legutolsó közkatonáig, kiknek nagy része hazafias lelkesedésében hamarosan ragadta kezébe az iskolakönyv helyett a kardot és vitte azt a győzelemre, a vértanuságra. Az iskola padok bajusztalan diákjaiból nehány hét alatt hősök, vértanuk váltak. Az egész nemzet sikra szállt a szabadságért. Márczis illatos ibolyájával a tavasz első Iangy fuvallatával kelt szárnyra a szabadságérzet fellobogása. A szabad szó, szabad sajtó, az egyenlőséget, a testvériséget, a szabadságot kívánó és biztosító pontok. & midőn Petőfi, Vasvári, Jókai Bulyovszky s többi lelkes ifjak imaszerü áhítattal tolmácsolák az elnyomott nemzet szabadság szózatát, 1848. márczius 15-ikének ege esőcseppekben könnyeket hullatott, mintegy Ámenül-e hazafias szent imára, s a beborult égből csakhamar fény, a szabadság hajnalának fénye derült fel, bevilágítva s hősi dicsőségtől tündöklő fényben mutatva be Hazánkat, egész Európának, az egész világnak. Aránylag csak kis ideig tartott e tündöklő fény, de mégis elég ideig ahhoz, hogy fényénél a világ meglássa „Hazánk“-at és hőseink dicsőségét. Azután újra elborult Hazánk ege, sötétebben, vésztjóslóbban miatt valaha. Fátyolt reá! áthatatlan sűrű fátolyt! Midőn ma a nemzet kitartó hazafisága, államférfiaink bölcsesége s fenkölt lelkű királyunk atyai jósága mellett a szabad nemzetek alkotmányos, nyugodt életét éljük, hálás kegyeletünk ne feledje el egy perezre sem, hogy mai alkotmányos szabadságunk virága nemzetünk vértanúinak sírján fakadt és nőtt ki. Minden nemzetnek meg van saját nemzeti ünnepe. Márczius 15-ike legyen a magyarok nem- neti ünnepe, a szabadság ünnepe! Ti kedves ifjú barátim, csak a történelemből s atyáitok, nagyatyáitok, e hősök szavaiból ismeritek e dicső napokat. Magam is oly ifjú valók akkor még, mint a legkisebb közületek. Ti e dicső emlékekben növekedve fel, nem kétlem, hogy ha valaha a szabadság hívna, ti is ép ily hősileg fogtok sikra szállani imádott hazánk védelmére, Az ég jósága azonban tán meg fog óvni benneteket, mindnyájunkat, hogy ennek szüksége beálljon. A magyrok Istene óvja is meg, már úgy is eleget szenvedett hazánkat, minden vihartól vésztől. Oly szépen imaszerüen fejezi ki azt nagy költőnk. »Megbünhödte már e nép A múltat és jövendőt.« Midőn ma egybegyűltünk, hogy megünnepeljük a szabadság hajnalának, márczius 15-ikének emlékét, ez ünnepről a haza szeretet virágának uj hajtását vigyük haza, e hármas jelszóval: Isten ! Király ! Haza ! Ez volt dicső elődeink, hőseink hármas jelszava. Ez legyen ifjú barátim a ti jelszavatok is, mélyen szivetekbe vésve. Az Isten, — a vallás erkölcs — vezéreljen az élet nehéz utjain mert: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?“ Hűség a király iránt! a magyarnak vele született szent erénye volt mindenkor. Hogy ne lenne hát az ép most sokszorosan is, midőn népét szerető, igazán alkotmányos fejedelem ül Szt. István dicső trónján. Haza szeretet! Ezt nem is kell külön szivetekre kötnöm, át érzi ezt ifjú szivetek úgyis. Hisz oly fenkölten fejezte ezt ki nagy Vörösmartynk: A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely Áldjon vagy verjen sors keze Itt élned, halnod kell!« Ne feledjétek soha, hogy e haza mindenetek ! Ápoljátok zsenge szivetekben a hazaszere- tetet s tegyetek eleget az élet minden pályáján kötelességteknek a Haza iránt. Mert nemcsak karddal lehet szolgálni a hazát, szolgálni kell és lehet a Hazát minden téren. Tőletek ifjakiól a jövő reményeitől vár a haza legtöbbet. Közoktatásügyünk élén jelenleg oly államférfiu áll, ki rövid ministeri működése alatt is megmutatta, hogy átérzi köz- oktatásügyünk minden szükségletét, ki tudja a bajokat orvosolni s ki igyekszik a tanuló ifjúság számára oly egységes tanpályát biztosítani, mely a jövő boldogulás alapját részetekre igen megkönyitheti: E téren tehát műveljétek magatokat a tudományokban, haladjatok a vallás-erkölcsi utón becsületességben, áthatva mindig a haza szeretetétől; Így fogtok szolgálni a Hazának legjobban s egyesült erővel nagygyá fogjátok tenni azt, melynek jövő sorsa a ti kezetekben leend. Mert a haza gyermekeiben él! Lelketek, szivetek, karotok, minden érzés- tek a Hazának legyen szentelve. De ne feledkezzetek meg soha dicső nagyjainkró], a Haza szent emlékeiről! Ezeknek szól márczius 15-ikének mai ke- gyeletes szép ünnepe Ó3 újuljon meg évröl-évre A költő szerint: ... a múlt példa legyen S égve honért Bizton nézzen elcre szemünk.« A prímás balkeze. Azt mindenki tudja, hogy Magyarország herczegprimása a legnemesbbszivü emberek egyike, a kihez nem fordulhat senkifia, hogy kérelmét meg ne hallgassa, fájdalmát ne enyhítse. De azt már kevesen tudják, hogy ha jót tesz, azt nem úgy teszi, mint a hogy az manapság szokás, ostentáczióval; hanem csöndben és szerényen, mint az ibolya kelyhén meghúzódó harmat: úgy osztja a jót áldástnyujtó két kezével. Nap-nap mellett ott várja a főváros legnyomorultabb népe, az, a melyik dolgozna, de nem kap munkát, koldulni pedig nem mehet, mert nincs „konczessája“ a budavári primási palotának a bástyasétányra szögellő nyugati sarkán ezt az áldást. (A mit természetesen nem a főpap, hanem egy rendőr segédlete mellett vörös-sipkás huszárja osztogat.) S várja nyugodtan és türelemmel, ha kell déltől napestig Í3 mert biztosan tudja, hogy jönni fog. Mert nem könnyű ám mindennap 50—60 frt ára 20 fillérest összeteremteni. A „diurnum“ ugyanis csak 20 fillér. Kapni kevés, de adni sok, mert naponta 4—500 embernek: ugyanannyiszor 40—50 frt; havonként 1500 forint s a téli évad alatt körülbelől 7 — 8000 frt. És ne tessék azt gondolni, hogy ezek a szegény emberek talán zúgolódnak amiatt, hogy ez kevés, hogy az „Eminenczia“ többet is adhatna. Sőt inkább köszönettel fogadják s hálát rebegnek érte. Egy töpörödött vén embertől megkérdeztük, hogyan osztja be ezt a rengeteg summát; azt felelte, hogy az igen egyszerű: 5 kr. a menhely-pénz az éjjeli szállásért; 3 kr. töpörtyű s 2 kr. kenyér. Mert jó ám a töpörtyű nagyon, ha az ember éhes! így tesz Istennek igaz szolgája, a mit hirdet, az írás igéjét megfogadja. „Sinistra tua manus haud sciat quae dextra facit.“ Hangverseny Ó-budán. A III. kér. nép- és iskolai könyvtárak alapszabályszerü áldásos működésükön kiviil, hogy a népnek hasznos olvasnivalót juttasson, nemes müélveket nyújtó hangversenyekkel is szórakoztatják közönségüket. Majd Újlakon majd Ó-budán tartanak ily sikerült előadásokat, melyeken — tekintve az önzetlen czélt, közreműködő ép úgy mint hallgató szívesen teszik le a miyelődés oltárára a maguk adóját. Ha ma megint ilyen, Ó-budán márczius 15-én megtartott könyvtári hangversenyről referálunk, teszük azt annál nagyobb örömmel mert a kórház- utczai elemi iskola jókora tornatermében megjelent nagyszámú és díszes közönség, mindvégig fenntartott élénk érdeklődése mellett lefolyt hangverseny minden részében kitünően sikerült. A műsor első száma az előadás fő-főrendezőjének Varga Zsigmond 1848—1896 czimű, a történelemből vett alkalmi elmefuttatása volt, melyben ragyogó irálylyal, honfiúi lelkesedéssel, megkapóan feste hazánk újjászületésének hajnalát majd nemzeti elnyomatásunk sötét korszakát, végre a haladás ösvényén 48-év alatt kiküzdött sikereket. Frenetikus taps jutalmazá a szellemes irot és a pathetikus hangú, helyen- kint hazafias hévben, kitörő előadót. Majd Thold Margit k. a. szavalta el Ábrányi Emil „A magyar nyelv“ ez. gyönyörű költeményét nagy hatással. Utána Kohn Arthur ur a nemz. zenede
