Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-03-08 / 10. szám
Budapest, 1896. V. évfolyam 10. sz. Vasárnap, Böjt más hava (márczius) 8. BUDA ÉS VIDÉKE HETENKÉNT MEGJELENŐ LAP A KÖZIGAZGATÁS, KÖZGAZDASÁG ES TÁRSADALOM KÖRÉBŐL. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDÉKÉINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : h-t’-ttt . a KIÄD0-HIYÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek I. kér. Alkotás-utcaa 12/a. Sattke-haa. Megjelenik minden vasárnap. szí;rkí:szt<5síg, Elöflaetéai árak: Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. I. kér., Alkotás-ntoza 12/a. Satíke-háa. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. A budai hegyoldal építkezési módja. (Különös tekintettel az uj királyi palota környékére.) A magyar mérnök és épilészegyletben felolvasta: Sándy Gyula. Mielőtt a budai hegyoldalnak hibás beépítését ismertetném, előbb egy, a pesti oldalon történt kis epizódról akarok megemlékezni: egyik ismerősöm ugyanis az elmúlt betekben folyamodott a főváros tanácsához — engedné meg, hogy a Csömöri-ut végén (tehát Budapest székes fővárosnak már csaknem határán) egy, az építés ügyi szabályzatnak mindenben megfelelő és a vidék szegény sorsú lakóira való tekintettel kisebb (egy-két szoba, konyhából álló) lakásokkal beosztott épületet emelhessen. Az engedélyt megtagadták, mert bár az épület szabadon áll, s az épitési övezethez kötött kívánalmakhoz képest kellő távolra tervezték, úgy a szomszéd telkektől, mint az utczai szabályozási vonaltól, az több lakást tartalmazván, bérház jellegűnek ismerték fel, ilyet pedig a Csömöri-ut végén építeni nem szabad, mert ott nyaralószerü építkezési mód van csupán megengedve. Az illető telektuljdonosnak tehát várnia kell, mig ' a jelenleg még a Zahara homoksivatagának jellegével biró vidék annyira fejlődik, hogy akad Mecénás, ki jobb híján — itt fog egy kilátó tornyos kastélyt emelni. A vidék szegény lakói pedig menjenek ki Czinkotára, vagy a bűzös A „BUDA és VIDÉKE“ TARCZÁJA. Egy magyar jegyző életéből. (Egy fejezet a magyar szabadságharcz történetéhez.) Alulírott, mint a „Magyar Jegyzők Élete“ czimii gyűjteményes munka egyik szerkesztője, a beérkezett életrajzok rendezese alkalmából oly adatokra is akadtam, melyeknek ez utón való közlését, már a korfestés okáért elég érdekesnek találom. Egy ugocsamegyei körjegyzőről van szó, a ki 1848/49-ben honvéd volt, s aki ez időkről a maga nemében páratlan közvetlenséggel festi az elmúlt dicsőén szomorú napok egyes eseményeit. De hadd beszéljen ő, akinek elegikuä hangulata illőbb a tárgy leírásához. „Nevem: Tóth József, nyug. körjegyző s 1848/49-iki honvéd vagyok ; születtem 1827-ben, Ugocsa-vármegye Péter-falva községében, helvét hitvallású szülőktől. — Tanulmányaimat Mára- maros-Szigeten kezdettem meg, s bár a jogot hallgattam, édes apám kívánságára, aki maga is reform, pap volt, 1846-ban Sáros-patakra mentem theologusnak. — 1848-ban, mint végzett theologus és már stallumban volt segédlelkész odahagyva a papi pályát, akkoriban alakított halmi járási önkéntes vadász csapatba, belső város egy szűk udvarába olcsó (?) és egészségtelen lakást keresni. De áttérek e kis zaharai kirándulás után Budára. Azokon a pompás lejtőkön, melyek a villaszerű építkezés minden kellékével bírnak, s melyekhez hasonló a világ bármely nagy városában is alig akad, gomba módra épülnek oly épületek, minő például a múlt hónapokban került csak tető alá a Lógodi-utcza 61. sz. telken. Ez egy 52 méter bosszú homlokzat vonalos bárom emeletes magastetejü épület, mely a 3V2-ö 1 széles utczában közel 10-ö 1 magasra emelkedik, háttal fordul a begynek, s kéményeivel eléri a bástyafalak magasságát. Az épület, a mennyire még el nem készült alakjából már is látható, egy beépített sorban létesülő bérház lesz, minimum 25 lakással. Nem messze tőle van egy nem rég épült 2 emeletes bérbá.z, szinte zárt sorban a-.65-ik szám alatt. Ugyancsak hasonló jellegű bérházak épültek nem régiben a Lovas-ut 12, 4. sz. alatt, Tábor-utcza 57. 59. utóbbi 2 emeletes magas házak, hátukat nemcsak a Várhegynek, de a királyi palotához vezető nj ut felé is fordítják. A budapesti építésügyi szabályzat az e környékbeli épitési módot a következő §§-okkal szabályozza: „129. §. A várhegy lejtőn: a llun- falvy-utcza mindkét oldalán, az Ilona- utcza nyugati oldalán, s a Lógodi-utcza keleti oldalán a 133. §-ban megbatározott módon nyaralószerüleg kell építkezni.“ „130 §. A lovas-uton és a várhegy nyugati oldalán felvezető uj útnak a sarló-utcza és zerge-lópcső közötti szakaszában kétfóleképen szabad építkezni és pedig vagy a) a 133 §-ban megbatározott módon nyaralószerüleg, b) a szomszódostelektől legalább 3—3 mtr. távolag tartásával az utczai vonalon, utóbbi esetben azonban az épület magassága a rendes földszintes épület magasságát túl ne haladja (!) 133. §. . . . a szabadon álló nyaralókat úgy kell elhelyezni, hogy legkülsőbb falsikjuk (kiszökellóküly) az utczai vonaltól legalább 5 mtr. a szomszédos telektől pedig legalább 3 mtr. távolságban álljon. Ezek az épületek tetszés szériát szilárdabb vagy könnyebb építési modor szerint építhetők és a tűzfal kizárásával mindig nyeregtetővel látandók el.“ stb. Mindezek gyönyörű Írott szabályok — és mégis e vidékeken egész más képet látuuk, mint minők e szabályok után elképzelni lehetne, ha végig haladunk a Bástya sétányon óriási fedeleket, orrunkba füstöt fúvó kéményeket tűzfalakat, vagy viszaforditott udvarok mint őrmester léptem be. — Csapatom a verecz- kei szoros védelmére re ndeltetett, a hol már borsodi honvédek is voltak. Vereczkén M a t h e i- desz volt a mi térparancsnokunk, aki azelőtt a svalizséreknél szolgált. — Az itteni határszéli első kis összeütközésben egy borsodi honvéd elesett s néhányan elfogattak. Az elesett borsodi honvédet, a ki református vallásu vala, a tér- parancsnok nagy tüntetéssel szándékolván el- temettetni, minthogy református lelkész legközelebb csak Munkácson volt, mely jól távol esis; Vereczkétől, kapitányom ajánlata s Mat be i- d e s z térparancsnok rendelete folytán a papi kötelességet nékem kelle teljesítenem. — Ezer- nyolczszáznegyvenyolcz telén, ritka nagy hideg és hó volt. — Vereczkén volt a temetés, hol a sir felett hóból egy állvány készíttetett számomra, a honnan felette nagy közönség és honvédség előtt kellett a halotti beszédet elmon- damon. —• Estve a tisztikar nagy hallotti tort adott, melyre „mint pap“ magam is meghivattam. Folyt a bor és nagy volt az ivás, s a pobárköszöntők egymást érték: éltetve a hazát és — Kossuthot. De el végre már nagyon kifogytunk az okos beszédből s minthogy a tisztikar is, meg az összes jelenlevők nagyon be voltak káfolva, a térparancsnok engem szólított fel, hogy mondanék egy diákos dikcziót! Én szabadkoztam ugyan, de azért készen voltam a mondokára . . . Sajnálom, hogy beszédemet már nem mutathatom be, miután konczepcziója a sok hányattatások között teljesen elveszett, de jól emlékszem, hogy ezen körmön font beszédemre lett aztán nagy nevetés és természetesen még nagyobb ivás olyannyira, hogy mindenki elázott, mint a vízbe mártott spongya s én mint pap nagy dicsőséget arattam. Csapatom 1849. év február havában feloszlott, én pedig az épp akkor alakult Bocskai- huszárezredbe állottam be 1, mint tizedes. Az ezred két első százada Komáromba, a többi század pedig (megalakulás után) Dembmczki táborába küldetett. — Alezredesem Hellei, őrnagyom pedig Kürti volt. — A tábor felvonult Eperjesnek Bártfa és Kis-Szeben-felé, a hol a muszkák betörvén, mi tartottuk a fedezetet s megkezdődött a nagy hátravonulás, számtalan sok apró összeütközésekkel-, noha a honvédeknek nagy kedvük lett volna betörni Galicziába a muszkák eleibe. — A betörés helyett azonban a zak látással összekötött fárasztó hátravonulás vette I kezdetét, mely elkedvetlenítette a honvédeket. ' — Eperjes annyira magyar érzelmű volt, hogy 1 lovainkat is csókolták a nők, csak ne hagyjuk el a várost. Halálomig emlékemben lesz az a hazaszeretet, melyet Eperjes kifejtett ezekben az utolsó perczekben. A temérdek muszka-lovasság kegyetlenül szorított bennünket elannyira, bogy a fedezet Eperjes és Kassa között a Hernád partján, „Nyelvében él a Nemzet“. A magyar egyesület jelszava
