Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-02-23 / 8. szám
Február 23. képpel fújják fel magokat és néha megszólításra is méltatják a szegény beamtert. Annyit értenek ugyan hozzá, mint hajdú a harangöntéshez, de politizálnák elesen, erősen. Adják a jól értesültet és kiszabják az ország jövőjét, a kormány programmját. Budán laknak, de itt nincsenek itthon. Ha egy-egy körben megjelennek, éreztetik, hogy milyen kis kör ez nekik. Szívesen mennének máshova ha ott elfogadnák őket. A szegény ember levesét feldöntik s a nagy urak tányérját nyalják, felsegítik a testi kabátjokat. Hárman-négyen összebújnak és suttognak, mintha az ország dolgát intéznék, pedig nem bízzák rajok. Szeretnek becsületbiráskodni is, mig a saját tört cserepeik nem kezdenek zörögni. Kis emberek, de gőgjük nagy. Az okos ember nem veszi észre ezeket a kis emberkéket és ezért báró Ribizliék mérgesek. Rostaházy Kálmán, A Krisztinaváros plébánosa. Igen kedves jó ember. Nincs egyházi kitüntetése, pedig meg érdemelné azt, hogy püspök legyen. Rostaházy Kálmán igazi szalon-pap. Választékos finom modora és tanultsága, tapintatossága, szerénysége mindenki tiszteletét biztosítják neki. Rostaházy Kálmán jó gondolkodású egyházi férfiú. A maga egyházának gondos lelkipásztora Nem stréber pap, ki besu- gásokkal akar magának előmenetelt biztosítani. Senkit nem bánt, de soha nem hizeleg, nem hajlong, s jól tölti be állását. A haza legkiválóbb embereivel van bizalmas barátságban, de nem aknázza ki helyzetét. Nem mozgatja meg azt a protekcziót, melylyel rendelkezik. A budai érdekek egyik vezére és támogatója a főváros törvényhatóságában. Akármit mond, szavának súlya van. Egyházi beszédei tartalmasak, a hitbuzgóságot terjesztik. A hallgatót figyelemmel kötik le. Kevés jobb egyházi szónokunk van, mint ő. Polgártársaival előzékeny, a kin segíthet és segít. Szívességet soha nem utasít vissza. Lelke a társaságnak. A ki nyájas arczára tekint azonnal felfedezi benne a jó embert. Nem közönséges lélek, de olyan készült- ség, ki többre van hivatva. Soha nem mutatja azt, hogy nem méltányolják úgy, mint megérdemelné. Szerény méltósággal végzi kötelességeit és terjeszti, őrzi közöttünk a vallásosságot, tudva azt, hogy a nagy lélek igazi jutalma abban a tudatban van, hogy ha az ember megfelel kötelességeinek. Földváry Miklós. Buda vidékének, egyik kerületének képviselője. Fiatal ember, a férfikor legszebb évei- ben, olyan fiatal ember a ki tesz és dolgozik. A nagy Földváry családból való. Fia Földváiy Mihálynak és unokája Földváry Gábornak. Megértette, hogy a nemesség kötelez, hogy a család hagyományait nem törölni, de folytatni kell. Pályáját feledhetlen emlékű atyja oldala mellett Pestvármegyéuél kezdette és tanult a tündöklő hazafiságtól, kötelességtudástól és munkaszeretettől. Földváry Miklós nem csap zajt, pedig eszes, képzett, tanult ember. Nem szoba tudós, de a gyakorlat hive. A mit tud azt az élettel egyezteti össze. Képviselői kötelességének megBudapest. 1896. (4) ________ __ BUD A és VIDÉKE. felel. Kerülete érdekeit jól képviseli. Szivében, tettében magyar és a Földváryak méltó utódja. Bakos Sándor. A budai ember egyik legnagyobb baja, hogy nem ismeri Budát. Ha ismerné úgy tudná azt is, hogy Bakos Sándor Tabán egyik leglelkesebb polgára, hires mit iparos . . . Pestre járnak sok dologért, olyanokért is a melyeknél itt jobb van. Nézzenek csak be Bakos Sándor késes és műszerész kereskedésébe a Döbrentey-utczába és látják a budai ipar diadalát. Orvosaink itt oly jó műszereket kapnak, a minőt Pesten nem. Kötelességünk volt a magyarosodás egyik leglelkesebb bajnokát, a kitűnő kés-iparost és műszerészt a közönségnek bemutatni. Pártoljuk a budai ipart és kereskedést. Helyes!!! Buda vidékén való letelepillésuek egyik akadálya volt az, hogy a szülők gyermekeik iskoláztatásán aggódtak. A házbérek emelése folytán a kisebb hivatalnokoknak menekülni kell Budáról. A tisztviselő telepek egymásután keletkeznek. Most már még több lesz a települő kedv, mert a gyermekek jutányosán járhatnak az iskolába . . . A m. kir. államvasutak igazgatóságától nyert értesülés szerint 1896. márczius 1-től kezdve Budapest — Pállffy-tér és a budapest- esztergomi h. é. vasút több állomása között mérsékelt áru tanuló-bérletjegyek fognak kiadatni a következő árak mellett: Az első csoportban, vagyis Hajógyár, Aquincum, O-Buda, Ó-Buda-Fiiatori-gát. Üröm, Solymár és Pilis- Vörösvár állomásoknak Budapest-Pálffy-tér állomással való forgalmában a jegyek ára egy hónapra a II. osztályban i frt, a III. osztályban 2 frt 50 kr., három hónapra a II. osztályban 10 forint, a III. osztályban 6 forint. A második csoportban, azaz Pilis-Csaba, Tinnye és Leányvár állomásoknak ugyancsak Budapest- Pálffy-tér állomással való forgalmában a jegyek ára egy hónapra a II. osztályban 8 frt, a III. osztályban 5 frt, három hónapra pedig a II. 20 frt, a III. osztályban 12 frt lesz. Ezekre a bérletjegyekre nézve ugyanazok a határozmányok mértékadók, melyek a tanuló-bérletjegyekre nézve a m. kir. államvasutak személydijszabá- sában foglaltatnak A bérletjegyek a m. kir. államvasutak igazgatóságának titkári osztályában (Andrássy-ut 75.) válthatók. Mulatságok. Az I. kér. polgári kör álarczos bálja. F. hó 18 -án a kör szigorúan zártkörű álarczos bált rendezett, melyen igen sokan voltak, oly annyira, hogy a kör helyiségének minden zugát megtöltötték. 8 órakor kezdtek felvonulni a jelmezbe öltözött s részben álarczczal, részben anélkül a hölgyek és férfiak. Sok eredeti jó alak volt köztük, igy például a kéményseprő hölgy, a Postás Milka, a czigány asszony, a napraforgó, a bebé, a ki a czuczlis üvegből, mely a nyakába volt akasztva, időnként felfrisi- tette magát és a tánczosokat egv kis-cognackal. Szép jelmezben volt valamennyi érdemes lett volna ott lenni az egész I. kerületnek — persze, ha elfértek volna. Táncz éjfél előtt volt ugyan, de nagy ügy gyei-bajjal ment, mert egymástól alig fértek el. Ej tél után azonban volt jó kedv, táncz tréfa reggelig. A férfiak hözül számosán öltöttek jelmezt magukra; ezek között legfényesebb volt egy spanyol grand fekete bársony ruhájában; alakja is van hozzá; impozáns megjelenésű volt. — , Sikerült alak volt még a sváb Michel, kevésbbbé I sikerült volt magyar Miska. Három bohóczot is láttunk ott az egyik, kinek egy hoszu páva- toll volt a kezében, igazán szellemesen mulattatta a társaságot, a másik bohócz ellenben túlságos bohóczkodásával nem vált be. Volt egy dr. (a theologia doktora) is (nem maszkban) s rendkívül érdekes volt s általános derültséget keltett, mikor a kéményseprővel sétálgatott, de csapodár volt, rövid idő múlva a bébéhez húzódott s annak volt társa mindvégig, azaz hogy mindaddig, mig az ál- arcz le nem hullott. Csalódott, mert ö szentül azt hitte, hogy talán még a kis bébé kinőhetni magát a jövendőbelijévé is, s mikor az álarcz lehullott, csalódva látta, hogy nem szép leány a kis bébé, hanem szép — asszony. Elkeseredett, hogy megint nem akadt párra s elsietett. A rendezőség kitett magáért, minden hölgynek egy kis csinos legyezőt s minden férfinek egy papirsisakot, szakácssapkát stb. juttatott s abban a papirsapkában sétált ott mindenki, akár volt jelmeze, akár nem, akár fiatal volt, akár öreg. A rendezésben különben a főérdem dr. Stipanits Eleké. Mellette buzgóllcodott, rendezett, tánczolt, mulattatott és törülte homlokát és fejét (mert ez alkalomra tövig lenyiratta a haját) a derék Bosnyákovits Jakab. Hanem a teremben, akármint igyekezett is a rendezőség, mégis csak nagy meleg volt. Régi baja az már a teremnek, hogy nincs kellő szellőzése. No de a hangulat kitűnő volt, miért is elfeledték azt a hibát, a melyről se a kör, se a rendezőség nem tehet. Jelen volt hölgyek : Asszonyok: Kapeller Istvánná, özv. Menner Jánosné, Könye Károlyné, Nagyné (czi- gánvasszony), Straub Józsefné, Hajós Mihályné, Saager Imréné, Winter Vilmosné, Horváth Pálné, Ehmann Lajosné, Burschich Ferenczné, Istender Cecil Oszkárné, Janny Imréné, Uhl Antalné, Frimel Jánosné, Telkes Simonné, Huber A -né, (magyar menyecske) Gangl Edénné, Draskóczy Miklósné dr.-né, Argauer Kornélné (bebé), Erényi Antalné, Berki Lajosné, Dobó Imréné, Büttel Jánosné, Záborszky Ferenczné, Payer Béláné és özv. Dormány Jánosné. Leányok: Kapeller Eta, Menner Irma, Knazoviczky Nelli (Postás Milka) és Ilonka (pierett), Straub Melanie (rózsa), Menner Aranka, Dobó Katicza, Saager Ida (tündér), Hillebrant Lujza és Erzsi, Winter Matild, Wavák Teréz. Ehmann Lajka (kéményseprő), Bursich Aranka (magyar pórnő), Doktor Hermin, Ga^gl Margit, Uhl Ilona (postás), Abonyi Tera, Hampl Gizi (napraforgó), Fuchs Teréz és Bözsike, Tolnai Etel és Aranka, Flint Gertrud, Sauersitz Margit, Schödel Alexi (német pórlány), Érti Aranka (elzászi lány) és Simonovits Rózsa (vadrózsa), Záborszky Ilona, Payer Aranka (rokoko), Dormány Angela. Az I—III. kér. vendéglősök zártkörű tánczvigalma. A vendéglősök, kik mások szórakoztatására mindent elkövetnek, vendégeiket nemcsak jó ételek- és italokkal szolgáljak, de élczekkel is mulattatják, febr. hó 20-án a „Fáczán“ termeiben saját és meghívott vendégeik részére egy zártközü tánczvigalmat rendeztek. Derék vendéglőseink ezúttal is kitettek magukért. A sok vendég még sokáig fog erre a kitűnő hangulatban lefolyt mulatságra gondolni. Petz Károly a rendező biz. fáradhatatlan elnöke, Barabás József társulati elnöke, valamint Schlaucher Ferencz, Buzik Andor, Gilrsch Ferencz, Lerner Mihály, Stoszmann Lőrincz, Hőtzel József stb, mindent elkövettek s fárad- hatlanul működtek hogy e mulatság sikerüljön s most már megelégedéssel mondhatják, hogy fáradságukat siker koronázta s büszkék lehetnek arra, hogy vendégeik hajnalban a legjobb hangulatban és abban a meggyőződésben távoztak, hogy a vendéglősök nem csak hivatásukat értik, de a tánczmulatság rendezését is úgy végzik, mintha ez volna a tulajdonképeni főfoglalkozásuk. A tánczterem és a lépcsőház Szelnár virágkereskedő által gyönyörűen volt diszitve. A hölgyeket egy igen csinos — különféle | a vendéglős ipart jelző — tánczrenddel lepték
