Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-02-09 / 6. szám
Budapest^ 1896. (2.) Február 9. Itt van a Víziváros, O-Buda, Zugliget, Svábhegy, Lipótmező, a Lágymányos, Bókás-Megyer, Pomáz, Budakesz, Törö-Bálint, Budafok, Solymár, Szt.-Endre, Zsámbók, Tinynye, Leányfalu, D.-Bog- dáuy, Visegrád stb. hol sokan vannak a nyaralók és intelligens lakók. Ha ügy jól szervezett kis társaság ezt a spártát vállalja fel, használ a művészet, magyarosodás ügyének és meg is él. Soly mossy Elek mindenfelé talal gyakorlott műkedvelőkre, kik kisegíthetik a személyzetet és egyúttal fokozzák az érdekességet. En a magam részéről helyesnek találom, hogy egy felvonásos darabokat akar előadatni. Csak azt óhajtom, hogy ebben a korban a mikor hivatás nélkül annyian írnak darabot, a fiatal naprug- dosók szárny gyakorlatainak ne legyen ő a próbamestere. Elég baj, hogy ennek az Ízlés rontásnak annyi csempésze van a színtársulatok között. Eltekintve a nagy világ szinmüiro- dalmától, ott vannak Kisfaludy, Balázs Sándor, Kövér Lajos, Degré Alajos stb. kis vigjátékai, melyek mulatságosak és hatásosak is. Solymossy Elekben van erő a vállalkozásra, van kitartás, hogy egy buda- vidéki szintársasággal használjon a művészetnek és segítse a magyarosodást. Erdélyi Gynla. A magyarosodás ügye Budán és vidékén. Még nem barczolunk, csak ébren vagyunk, és őrködünk. Harcziriadót még nem fujunk, csak lelkesítő szavunkat hangoztatjuk, s fennen lobogtatjuk a zászlót melyre nemzeti büszkeségünk, kincsünk : a magyar nyelv van felírva. Es hogy megértették szavunkat, hogy olvasó közönségünk nagy zöme mellettünk van, s velünk együtt érez, nemes és hazafias törekvésünkben részt vesz : arra nézve legfényesebb példa a közönség megnyilatkozása, a mely noha más-más szempontból mérlegeli is a felvetett kérdést, de minden egyes levelen végig vonul a haza- szeretet melege, és az a törekvés hogy a magyar nyelv terjesztésére, annak ápolására, mindent elfognak követni. Mai számunkban ismét két levelet közlünk; nemes czél vezeti mindakettőnek a megiróját, csakhogy még az első rohamlépéssel akar előre haladni, addig a másik, lassan, nyugodtan, időt bevárva akar indulni a magyarosodás útja felé. Mi egyelőre a középen maradunk. Tisztelt Szerkesztő ur ! I. kér. Vár. Fogadja üdvözletemet becses lapjában, a magyarosodás ügyében tett zászló bontásért, — csak ugyan elérkeztünk a 12-ik órához, mikor végre valahára le kell számolni azzal, hogy Árpád apánk által szerzett ősi földön, ne dédelgessük az idegen nyelvüeket, — ám legyen meg azok öröme, kik ebnen türelmet- lenseget látnak és vádoljanak benünket sovinizmussal, de bennünket a kitűzött czéltól ez el ne rettentsen. A világ legudvariasabb nemzete a fran- czia, ha otthonába nem a frankok ősi nyelvén szóllitják meg, azonnal megszűnt előzékeny lenni és hideggé válik, — mig ha idegen országba viszi kalandvágya, első teendője aunak BUDA és VIDÉKÉ. az országnak nyelvét megtanulni; a német otthonába nem csak, hogy megnem hallgatja, de különösen a magyarul beszélőt, sőt a magyar nyelvüt apró boszantásokkal üldözi is. A nagy Németország, törvényes eszközökkel év tizedek óta tépi, szaggatja nyomorulttá tett lengyeléit, azért, mert a német birodalomban nem akar idegen nemzetiséget tűrni. És mi magyarok, az ország szivében, a magyar nemzet symbolikus erősségében, — ős Buda várában lépten-nyomon a német nyelvet halljuk. Csodálatos . . . majd 80 éve annak hogy kipakoltattak a bach-huszárob, és im az egyes állam hivatalokban, még most is kisért a nyelvük, pedig a hivatalnoki kar van első sorba hivatva arra, hogy hivatalos eljárásukban a magyarosodás ügyének szolgálatot tegyenek. Igaz hogy nálunk vannak úgynevezett hivatalnoki dinastiák, — éppen ezeket kellene oda kényszeríteni. — hogy ha már oly kegyesek és a m. kir. állami hivatalnoki czimet viselik, és nincs terhűkre fizetésüket a m. kir. központi állampénztárnál felvenni; meg tehetnék azt a tiszteletbeli kötelességet, hogy egy kicsit magyarul is beszélhetnének. Különösen feltűnő, hogy ezek az urak (nem megszolásként:) a budai vendéglők és korcsmákban több kevesbbé szerepet játszanak, és ott ékes teuton nyelven hirdetik eszméjüket. Ezeket az igen tisztelt urakat kellene az ő tanyájukon arra szorítani, hogy ha magyar kenyér és magyar bor mellett pipálják el életüket, már egy kis magyar szót is vegyenek ajkukra. Ha más nem, a tisztesség kívánja ezt. Igaz hazafiu üdvözlettel. Egy veterán a várból. Tekintetes szerkesztő Ur ! I. kér. Tabán. Becses lapjának e hó 2-án megjelent és a magyarosodásra vonatkozó két rendbeli közleményét figyelemmel olvastam el, és már előzetesen kijelentem, hogy az azokhoz fűzött szerkesztői megjegyzés teljesen megnyugtatott. Férfikorom delét is túl éltem, joggal mondhatom tehát, hogy a felettem elvonult viszontagságos idő bő tapasztalatokkal látott el. A mennyire imádom hazámnak a nyelvét, ép annyira irtózom minden erőszakosságtól. Hiszem, a szerkesztő ur megmarad hazafias buzgalma mellett is a kellő határok között. A tüzzel-vassal, leleplezéssel, pellengérre állítással ne nyugatalanitsuk azoknak a becsü- tes polgároknak nyugalmát, kiknek az akkori korszellem folytán nem adódott meg az alkalom a magyar nyelv elsajátítására. Lassan, lépésről-lépésre kell magunkévá tennük azt a talajt, a mely nyelvünkre nézve manap még idegen. Ezzel nem azt mondom, hogy szunnyadjunk és mély álomba merülve ne törődjünk a magyarosodás szent eszméjével, de ébredésünk ne vonjon haragos barázdákat az arczunkra, s lobbanó szeDvedélylyel ne távolodásra és makacsságra, hanem megkerüléssel, időt bevárva, közeledésre hívjuk fel az elmaradottakat. Az I-ső kerületnek ebben a részében nagyot haladt a magyarosodás, csakhogy csinján- binján, szép-szerével loptuk be magunkat az agyukba, a szivükbe. Evek hosszú sora kellett ahoz, mig any- nyira vittük, hogy egy-egy társaságban magyar szót hallottunk, bezzeg nagyot fordult a magyarosodás kereke, igaz hogy csikorog most is, hanem fordult még is egyet. Várjuk be türelemmel, de buzgolkodásunk ne szűnjék meg, hogy szivünkre ölelhessük zengzetes nyelvünk hangoztatásával azokat, kik még mindig az idegen nyelvet beszélik. Ezt akartam elmondani a t. szerkesztő urnák, és szívesen kérem, adjon tért nemcsak az én, hanem velem együtt többeknek is a felvetett kérdésre vonatkozó véleményemnek. Tisztelettel Radványi Lajos. A szegényekért. A székesfővárosi II. kerületi nyilvános melegedőszoba és ingyenes levesosztó-intézet ez idén töltő te be fennállásának tizedik esztendejét. Ez idő alatt: 1885/6. évben 8430, 1886/7. évben 22851, 1887/8. évben 20100, 1888/9. évben 23698, 1889/90. évben 30303, 1890/91. évben 28685, 1891/2. évben 29350, 1892/3. évben 40511, 1893/4. évben 40270, 1894/5. évben 56191, összesen tehát 300.389 egyén, (219.713 férfi, 37.848 nő, 32,828 gyermek) vette igénybe a melegedő szobát, s ezek kazt kiosztatott összesen 322,543 ada? meleg leves Évben Bevétel Kiadás 1885/5. 286 frt 73 kr., 205 frt 41 kr. 1886/7. 430 55 55 330 15 43 kr. 1887/8. 461 75 n 216 55 19 kr. 1888/9. 379' 93 55 243 V 19 75 1889/90. 245 n 30 n 251 1? 10 55 1890/91. 302 n 20 17 243 55 79 75 1871/2. 267 r> 19 55 283 75 82 75 1892/3. 884 55 69 75 542 r> 30 rt 1893/4. 792 75 02 75 424 >7 57 77 1893/5. 931 n 50 71 557 15 03 15 összesen 4981 frt 86 kr. 3297 irt. 93 kr. Ezek a száraz számtételek ékesszóló tanúi annak mily mérvben szaparodik évről—évre azoknak a száma, kik nemcsak családjukról, hanem még magukról sem képesek gondoskodni, s igy intézetünk jótékonyságára szorulnak. — Intézményünk hivatása épen a téli évszakra terjed, a mikor a kenyér kereset csökkenésével a nyomor növekszik. Keresetképtelen avagy munkát nem találó férfiaknak, nyomortól űzött asszonyoknak, főleg pedig apátián anyátlan gyermekeknek nyújtunk a kemény téli évszakban meleg hajlékot és egy-egy adag meleg levessel járulunk hozzá testi épségének fenntartásához, — bűnöktől, ballépésektől való visszatartásához. Másrészt dicsérik a fennti számok az emberbarátok irgalmas szivét, akik mind melegebben karolják fel ezt a humánus intézvényt, lehetővé téve ezáltal azt, hogy működésűnket nemsokára a székesfőváros I., II. és III. kerületére is kifogjuk terjeszthetni. Nemesszivü emberbarátainkhoz fordulunk, kérve őket ne fáradjanak ki a segélynyújtásban épen akkor, amikor arra még fokozotabb mérvben van szükségünk, ne vonják meg támogatásukat a nemes czéltól ez idén sem. A legkisebb adományok is hálás köszönettel fogadtatnak és évi jelentésünkben nyugtáztatnak. Kegyes adományát méltóztas ék Jenes Vilmos gyógyszeréz, pénztáros czimére (Budapest, II. kér., Szénatér 1. sz.) küldeni. Budapesten, 1895. évi november havában. A székesfővárosi II. kerületi nyilvános melegedőszoba és ingyenes levesosztó-intézet kezelő-bizottsága: Petsits Márk, orvos, sz. főv. törvényhat. bizottsági tag elnök. Hampel Sándor, kér. közs. biró, sz. főv. th. bizottsági tag alelnök. Dr. Krishaber Adolf, ügyvéd jogtanácsos. Turner Károly, Ganzgyári tisztviselő ellenőr. Jenes Vilmos, gyógyszertártulajdonos pénztárnok. Dr. Janovics Sándor, sz, főv. kerületi orvos jegyzó. Eckermann Ede, műszaki tanácsos, sz. tőv. th. biz. tag. Scheller Miksa, a Ganz-gyár főmérnöke, Werner Adolf, gyáros, Dr. Höchstem Mór, orvos Kell Izsó, a Nagyar Általános Hitelbank tisztviselője. Az I. kerületből:
