Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-12-20 / 51. szám
I Budapest 1896. (8.) BUDA és VIDÉKE Deczewber 20. a tek. tanács, valamint a közmunkák tanácsa több Ízben foglalkozott vele, mindeddig nem közelítette meg a végrehajtás stádiumát; sőt az ügynek eddig köztudomásru jutott mozzanatai annak sikeres és gyors keresztülvitelére reményt sem nyújtanak. Nemcsak, hogy a. tárgyalások lassúsága, az ügykörök elhatárolása és a költségek illetőségének megállapítása beláthatóan távolba helyezik a terület rendezését és a sürgősen kívánatos utak építését, de a tek. közmunkák tanácsának műszaki osztálya által készített úthálózati terv, mely a tárgyalások jelenlegi alapját képezi, meggyőződésünk szerint nemcsak a fővárosi mérnöki hivatal részéről kifogásolt részlete iben hiányos, de már általánosságában sem felel meg a jelenkori városrendezési követelményeknek; ellenkezőleg oly szűkkeblű, kizárólagosan takarékossági tekintetekből kiinduló conceptio, hogy annak tényleges keresztülvitele mindenkorra elvonná a megnevezett vidéktől áldásos hivatása teljesitesének lehetőségét, melyre már a természet maga kijelölte. Ezen immiuens veszólylyel állván szemben, bátorságot veszünk magunknak, hogy annak e1 hárítása érdekében a nagy tekintetű tanács elé járuljunk és kegyes jóindulatát kikérjük. Nem szükséges bővebben fejtegetnünk, hogy mily kincset bir fővárosunk ezen eddig elhanyagolt részében: páratlan szépségű, egészséges és a jobbparti városrészek kellő közepén való fekvésénél fogva inkább, mint akármely más arra látszik rendeltetve, hogy a székes- fővárosi közönség családházszerü megtelepedésének szolgáljon. Magassági viszonyai valóban ideálisaknak mondhatók, mindhogy egyrészt megközelítésének számba vehető nehézségeket nem okoznak, másrészt kiemelik a gyári üzemek és más nagyvárosi telepek által megrontott alantas légkörből. Területe oly nagy, hogy évtizedekre elégséges volna a rohamosam terjeszkedő főváros igényeinek kielégítésre anélkül, hogy a telkek árának aránytalan emelkedésétől kellene tartani, mely a középosztály megtelepedését megnehezíthetné és igy az elérendő czélt veszélyeztethetné. Hogy mennyire nagy a hajlam Budapesten a családházszerü ép tkezésre, világosan kitűnik a tisztviselő telep történetéből, mely kedvezőtlen fekvése daczára alig nehény év alatt teljesen kiépült; abból, hogy a budai körúton a közmunkák tanácsa által eladás alá bocsátott telkek azonnal elkeltek és beépíttettek, abból is, hogy közelebb egy újabb, nagyobb arányú tisztviselőtelep létesítése végett élénk mozgalom kezdeményeztetett. Bizonyíték arra a főváros területén kívül (és annak érzékeny karára) keletkezett S/t. Lőrinczi. Szt. Mihályi, József főherczeg, Almássy Pál, Mátyásföldi és egyébb telepek, melyek nagy távolságuk daczára mindinkább fejlődnek ; végre azon körülmény is, hogy a szóban forgó vidéken, a területnek teljes rendezetlensége és a hozzájáró utak kétségbe ejtő állapotának daczára utóbbi időben számos családház létesült. Minden kételyen felül áll, hogy mihelyt itt csak egy félig-meddig normális ut fogna kiépíttetni, rövid idő alatt a lakóházak százai lepnék el ezen területet. De épen ezen, a körülmények által visszafojtott nagymérvű, a terület kiváló alkalmatosságának felhasználására törekvő építési hajlammal szemcen gyors elhatározásra van szükség, nehogy az elégtelen, a jövő szükségleteire ki nem terjeszkedő tervezés miatt a fejlődés eltévesztett irányban induljon és az elkövetett mulasztás többé sohasem vagy csak nagy áldozatok árán legyen pótolható. Tudvalevőlek dolog, hogy piddig, mig ezeu vidék területe a borteremlésnek szolgált, annak révén a telek- tulajdonosoknak bőséges jövedelmet biztosított és másnemű felhasználására nem volt szükséges ; de mióta a phyllorera elpusztította a szöllőke1, az egész terület Tparlangon hevert és nagyob- bára a bortermelők kezeiből más tulajdonosokéba ment át, kik felismervén a vidék kiváló előnyeit, az el nem maragható rendezés reményében oly szándékkal szereszték meg, hogy itt megtelepedjenek. Ezen szándékuk megvalósításából tovább visszatarthatok nem is lesznek még a lehiányosabb intézkedések esetén sem; de a székesfővárosnak egyik legszebb, fejlődőére néjzve legkiválóbban alkalmas vidéke l\ mindenkorra el lenne torzítva. Az épülendő lakházak a későbbi helyesebb és megfelelőbb szabályozás költségeit tizszerte és százszorta fognák emelni, mig az most könnyű szerrel és aránylag olcsón volna keresztülvihető. Különben is távol vagyunk attól, hogy az egész terület szabályozását már most vegyük czélba; megengedjük, hogy a mérvadó körök más nézetben lehetnek a vidék jövője tekintetében; fejlődése lassóbbun haladhat, mint a hogy mi képzeljük, sok más körülmény változtathat annak irányában. Mindennek nem kívánunk präjudicalni, de igenis élénken kívánjuk azt, hogy a szabályozási terv oly alapra fek- tettessék, mely ne zárja ki egy jöveneőbeli modern, czélszeriien csoportosított, kényelmes utakkal rendelkező, villaszerű városrész létesítésének feltételeit, min a milyenek külföldön évtizedek óta léteznek. A közmunkák tanácsának terve ily városrész létesülésének lehetőségét teljesen igno- rálja; azt jövőben is csak alárendelt, a mostaniaktól alig eltérő viszonyok alatt látja; szabályos (ha az emelkedések tekintetbe vétele miatt nem is egyenes, de) következetes irányú utak létesítését nem kisérli meg, azokat a véletlen alkotta mostani konfiguratióhoz, a legkomplikáltabb be nem számítható körülményekből keletkezett telekhatárolásokhoz, teljesen szabálytalan, a hegyi vizek által kimosott medrekhez alkalmazkodtatja, a legfőbb útvonalakban számos könyöktörést és zsákszerű végződést hagy meg; szóval a fent kifejtett szempontból nézve teljesen elégtelen konkeptió képét nyut;a. Jellemző a térré az is, hogy p. o. nem foglal magában olyfőutat. mely a természetes kiinduló ponttól a Margithid budai fejétől vezetne a plateaura; az ott létező a Zárda- és Margit- utczák közktti idomtalan dombon levő földszinti viskók csoportját meghagyja úgy a mint van. Igaz ugyan, hogy ezen tömb szabályozása és egy városi jellegű feljáró fő-utnak létesítése nemi költséggel fogna járni, de bizonyos és minden oldalról elismert tény, hogy ezen szabályozás és < zen ut létesítése véglegesen elkerülhető nem lesz, úgymint az is, hogy minél tovább fogna halasztani, annál többe fogna kerülni. Ezért nem igen érthető, hogy miért nem vétetett fel a szabályozái tervbe; hisz tudni-raló dolog, hogy ily főfontoságu kérdések elől kitérni csak a papiron lehet. Milyen meglepő az ellentét ezen rendezési terv és a székesfőváros egyébb legtávolabb eső részeiben már keresztülvitt vagy csak megállapított szabályozások közt, ha le is mondnk a balpa^tkültelkkel való minden összehasonlításról, nehogy a sik és dombos talaj közti külömb- séget reánk olvassák: de tekintsük az Istenhegyi és Széchényi-hegyi, zugligeti és Lipót- mezői nyaralótelepek, azoknak hozzájáró és párhuzamos mellékutjainak rendszeres hálózatát, árnyékos fasorait, gondozott fenntartását, folytatólagos fejlesztését és kibővítését, aztán állítsuk evvel szembe azt, a mit a tek. közmunkák tanácsa a mi vidékünkre nézve elegendőnek tart, azt a mi szabályozás czime alatt nem egyéb mint a szabálytalanságnak mindenkorra való megrögzítése, és nem lehet, hogy meg ne döbbenjünk a kettő közti külömbségen; fogozza pedig ezen abnormitás benyomást az, hogy emitt nem csak a nyaralás fényűzéséről, hanem sokkal magasabb és fontosabb érdekekről, az állandó egészséges és czélszerü megtelepedésről van szó. (Vége köv.) Él magyar áll Buda még. Hatodik éve annak, hogy a „Buda és Vidéke“ pályáját futja. A lap és tekintélyes munkatársai buzgólkodása folytán sokkal több eredményt értünk el fejlődésünkben, mint azelőtt. A lap munkálkodásának, hogy több sikere legyen szüksége van olvasói és előfizetői szaporodására. Minden tehetősebb polgár megteheti azt, hogy a „Buda és Vidékére“ előfizessen, mert ezzel magának is használ. A telek és háztulajdonos telkének értéke növekedik, az iparos és kereskedő szélesíti üzletkörét, a nyaraló vagy nyaralót bérbeadó állapotán könynyit. Szóval nincsen Buda és vidékén olyan, ki a lapnak haszná ne venné. Csakis közönyösségnek róhatják fe azt, ha az arra képesek a lap erősödését előfizetéssel nem mozdítják elő. A lap mindent megtesz, melylyel úgy egyesek, mint a nagy közönség érdekeit emelheti. A „Buda és Vidéke“ közöl minden panaszt a mely jogosult, a közléssel nem elégszik meg de sürget a kellő helyen. E mellett a magyarosodásért, mint a magyarosodás közlönye nem csak ernyedetlenül küzd, de több németajkú község tanítójának küldi díjtalanul a lapot, hogy azok a magyarosodásért még jobban lelkest! jenek. A „Buda és Vidéke“ közkedveltségének mértéke az, hogy a budai előkelő hölgyek és urak által évenként rendezni szokott Bástya- ünnepen mint emléklap jelenik meg. Minél több előfizetője lesz a „Buda és Vidékének“ annál többet áldozhat a magyarosodásra. A lap előfizetési ára egész évre 6 frt, félévre 3 irt, évnegyedre 1 frt 50 kr. Gyűjtőknek négy példáuy után az ötödik ingyen. Szerkeszti és kiadja Erdélyi Gyula. Kiadóhivatal Budapest, I. Városmujor-utcza 28. (Báró Bánffy-ház.) A «Buda és Vidéke« terjesztésére alakult biaottság. A Budai Könyvtár-Egyesület tánczmulatsága. A B. K. E., mely hosszú éven át a közművelődés érdekében fárad és dolgozik, év^n- kint egyszer felcseréli a nehéz, komoly munkát a könnyed, vig mulatsággal. Ilyenkor korábban záródnak a magas könyvállványok, becsukódik a könyv, pihennek lapjai ... A könyvek összesúgnak, találgatják e szokatlanság okát, végre ei/yik társuk örömteli hangon szólal meg : — Meg van! ma a mi ünnepünk — és egy kartonlapot húz elő lapjai közül. — íme halljátok! „Meghívó A Budai Könyvtár-Egyesület 1897. évi január 9-én a m e d v e-u tezai Fáczán termében zártkörű tánezmu latsagot rendez“ — Ah, ah, zug végig a könyvek ezrein. — Hogyan jutottál e di-zes laphoz ? — Elmondom ! — s ismert kedves hangján csendre inti a könyvek köztársaságát. Emlékeztek, a minap csinos, ifjú hölgy volt nálunk és utánam kérdezősködött. Könyvtárnokunk készséggel ajánlott fel neki, igy kerültem hozzá. Otthon nagy előzékenységgel vette le rólam a rózsaszínű selyempapir köpenyeget és fényes, gazdag szalonjába vezetett. Puha, bársony széken foglaltunk helyet. 0 látható érdeklődéssel hallgatott, később mindjobban elmélyedt elbeszélésembe, lazas izgatottság vett rajta erőt, kipirult s mélyen sóhajtott fel, midőn elbeszélésem végéhez értem. — Ah, és Sauduz mily nemes! Mondd csak el kis könyvem ismét, — onnét, midőn Lívia és Sauduzo találkoznak. — Mily szép is ez. Délután el]ön Ilma, fel kell olvasnom előtte is, — és egy illatos papírlapot csúsztatott most e helyre. Levél volt. Arthur irt, hogy mennyire szereti őt, mennyire vágyna véle találkozni, őt ismét látni ... A mi annyi nehézségbe ütközött, végre lehetséges lesz a B. K E. estélyén. Eljött a délután, eljött Ilma is. Margit felolvasott, aztán még sokáig merengtek el Lívia és Sanduzo szerelmén . . . — Apropos ! r Ilma, a rejtély megfejtve. Most már biztos. 0 küldte a meghívót, nézd csak Jenő és Árpád is ott vannak a rendezők között, Dezső is ott lesz ! — óh, mily mulatság lesz, s az 0 karjain lejteni végig a kerin- gőt ... Az a kilenczedike! . . . Léptek hallatszottak. Margit felugrott 8 a meghívót gyorsan lapjaim közé rejté. Aztán felöltöztek, engem ismét a rózsaszínű selyempapirba burkoltak — visszahoztak. Ez a meghívó története
