Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-12-20 / 51. szám
Budapest, 189G. Y. évfolyam 51. sz. (Karácsony hava.) Vasárnap, deczember 20. HETENKÉNT MEGJELENŐ LAP A KÖZIGAZGATÁS, KÖZGAZDASÁG ES TÁRSADALOM KÖRÉBŐL. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : EEDÉLTI KTilOÓ-ÍÍ I VÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; Városmajor-utcza 28. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 koroaa, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. V4rosmajor-utcza 28. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Buda és vidéke a kiállításon. ii. Buda és vidéke kiállítói minden csoportban bebizonyították, hogy díszére válnak a magyar iparnak, kereskedelemnek és gazdaságnak, daczára annak, hogy bizonyos közöny miatt saját körükben nem mindig próféták. Míg mi a jó árukat másutt keressük, idegenek méltatják Buda és vidéke iparát és kereskedelmét. A díszoklevelekből is részesültek kiállítóink. Díszoklevelet kaptak: Del-Medicó Péter fia, a budapesti szalámi-gyárosok kollektiv kiállításában nagyban termelés, versenyképesség és kivitelképességért. A Del-Medicó czég gyártmányai mindenfelé keresettek és bercsületet vallanak. Ganz és társa vasöntöde és gépgyár részvény-társaság. Versenyképesség, kivitelképesség, nagyban termelés, uj iparágak meghonositása, hosznos találmányok, fontos javitások, kitűnő munkáért valamennyi a társaság által felkarolt ipar- I j ágban. A Ganz-gyár egész világon hires és elismert. Minden gyár ipari téren kitűnő, s számos kitüntetésben részesült. Budára nézve a Ganz-gyár valódi áldás, mert nagyszámban laknak itt hivatalnokai és alkalmazottai. Igazgatója Mechwart András egyik szeretett és tisztelt vezére közéletünknek, ki derék tisztviselőivel a budai társaságokban részt vesz és a társadalmi életet élénkiti. Hanszman Sándor kőfaragó és épitő-mester Budapesten, kitűnő anyag, kitűnő munka, uj iparág meghonositása, jó Ízlés, versenyképesség, kivitel képességért. Hauszman Sándor legjobb építés szeinknek egyike a kinek nevét mindennél jobban dicséri a sok jó munka, melyek szolidsága valóban követésre méltó. Grünwald és társai a szeszipar fejlestése terén szerzett országos érdemeket. Magyar szent korona országainak vöröskereszt egylete, az egylet fontos czéljainak megvalósitása körül szerzett érdemekért. | Lujza gőzmalom, Magyar általa- | nos hitelbank gőzmalmai. A magyar malom-ipar világhírének fenntartása és fejlesztése körül szerzett érdemekért. Spitzer Gerson és társa. Haladás, nagyban termelés, verseny és kivitel képességért. A jelenkori főcsoportban a jury- tanács határozatai alapján versenyen kívüli jury-tagok : Hauszmann Alajos, a kitűnő műépítész, kinek művészete az építő művészet terén korszakot alkotó. Sálldy Gyula a ki lapunkban is bebizonyította, hogy hivatott építőművész. Ebner Lajos, Nadler Róbert. Mind a kettő kitűnő festő, kiknek szép alkotásai a magyar művészet ritkaságai közé tartoznak. Kiállítási érmet kaptak: Francsek Imre főmérnök a közmunkatanácsnál. Az ő munkássága eleven bizonyítéka képességeinek. Yaszary János, festőművészeink egyik jelese, a kinek képei oly nagy feltűnést keltettek. A ..BillA és VIDÉKÉ“ TÁRCZAJA. Demeter szerencséje. — Regény. — Irta : Erdélyi Gyula. (21) (Folytatás.) Úgy történt vele is, mint azzal, ki tervét elvesztette. IX. A nép akarja. A rábolcsiak nem engedték az eszmét. Ha 5 futott az eszme elől, ezek futottak ő utánna. A világ hasonlít a labdázó gyermekekhez; a lahda repül, a gyermek szalad, ugrál és elakarja kapni. Nem mindenik kapja el. Már ennél a játéknál kezd fejlődni a kapzsiság, az irigység. A jó mé?ás uralkodik, a rosszul játszót gúnyolják, az erősebb legyőzi a gyengét. Történet a gyermekjátékban. A szanatórium eszméje és benne Rábolcs jövője fel //olt dobva, nem lehetett olyan köny- nyen leköszönni a métóságról. Maga a talpig becsületes, józaneszü, külön- j ben tiszteségesen élelmes látó, a fűből-fából tudást lesett Men^étes Márton is kiállt a métába. Községházánál birákuramék szivükön viselték Rábolcs jövőjét. Lassan, susogva, zúgva a vasárnap délelőtt szokásos törvénykiadás alkalmával, a nép maga óhajtotta, bogy a lélek- gyógyitó intézet létesüljön. Rencsiék, Lornyáék föllelkesítették ő kigyelmöket. Még mezőváros is lehet f,Rábolcsból.---------/- \------------------------------------------------------Áz asszonyoknak nagy büszkesége lett volna, ha nem ők járnak más város piaczára, de a más városaik, falusaik az övékre. Vásár négyszer, egyszer baromvásárral. Csupa kőház, nagy salugáteres ablakok, padlózott első szobák az idegenek számára. Láz fogott el mindenkit. A rábolcsiak azelőtt sokat fuvaroztok, világot láttak és azt is észrevették, hogy fürdő, vagy forrásbelyen mennyire boldogul a föld népe. A doktor is pazarolta a szót. Nem! Rábolcs nem mardhat ilven. Rábolcs nem volt, hanem lesz. Kisebb falvak megelőzték őket már, a közel szomszédnak nagyobb a tornya. No ha ez az Ácszugi ur keresztül viszi, a mit akar, majd építenek magasabb, bádogos tornyot és szereznek szebben, messzebbre szóló harangot, hadd hallják meg csendes időben az ötödik faluban is. Ácszugi, mikor Rencsiéktől eljött, megutálta az ötletét, de most, mikor ilyen általánossá lett a hangulat, elhatározta, hogy valami alakot ád neki, mely a tisztességes, élelmességnél továbbra nem megy. Azok között, kikre szivesen emlékezett vissza, volt egy jó czimborája, dr. Sebőfalvy Geréb, Irt neki, hogy mielőbb jöjjön Rábolcsra. Körvonalozta tervét. Már választ is kapott. Minden órán megérkezhetett. Ez a válasz újra felvillanyozta, de még- inkább egy Gertruddal folytatott beszélgetés, melynek az lett az eredménye, hogy az életben nem csak maga, de más iránt is van kötelessége. Egy este hárman ültek a kertben. Gertrud, Bencze és Ácszugi Demeter. Körülbelül két bét telthetett el azóta, hogy Julcsa és Bencze először találkoztak, azóta itt és amott többször jöttek össze. A két egymásnak való lény megszerette egymást. Gertrud is többször ! találkozott Julcsával és jóbarátnék lettek, sőt majdnem testvéri ézést tápláltak. Gertrud elbeszélte sorsát. Julcsamegsiratta azt. Átérezte, milyen kegyetlen csapása az a sorsnak, mikor egy müveit lélek, hogy anyját tarthassa, kénytelen szolgálatba álllani. Bámulta ezt az erőt Benczében, Gertrud- ban egyaránt. E bámulatból fejődött a szerelem. Évi néni észrevette. De úgy adta, mintha semmit sem tudna róla. Eleinte a nagy tisztelet, mit ő Lornyáékboz érzett, felháborította, ha arra gondolt, hogy Bencze a kisasszonyra emelgeti a szemeit. Később félt, hogy milyen szégyen lesz, ha öcscsét visszautasítják ; végre arra a meggyőződésre jutott, hogy nincs is olyan nagy különbség közöttük. Azt gondolta, hogy szép pár lesz belőlük. Hiszen Bencze okos, tanult fiú, nem olyan falusi ripők és boldogítani is fogja Julcsa kisasszonyt. A mikor kell, majd beszél ő. De egyelőre hadd forjon minden magától. Rá sem néz a tűzre. A szív dolgához senkinek semmi köze. Lakodalom az lesz olyan, hogy az urak e. nem felejtik, mig élnek. Bencze, a mint igy együtt ültek, a beszédet ráfordította szivbeli állapotára. Gertrud szerette és becsülte fivérét, a ki nemesen gondolkozott; csak úgy, mint ő. Őszintén óhajtotta boldogságát csak azt sajnálta, hogy anyjának a sok szenvedés után nem lehet része gyermekei boldogságában. (Folyt, köv.) „Nyelvében él a Nemzet“. A magyar egyesület jelszava.
