Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-02-09 / 6. szám
Budapest, 1896. V. évfolyam 6. sz. Vasárnap, Halak hava (február) 9. BUDA ÉS VIDÉKE HETENKÉNT MEGJELENŐ LAP A KÖZIGAZGATÁS, KÖZGAZDASÁG ES TÁRSADALOM KÖRÉBŐL. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : 333=3 3D ÉlL"5TX . a KTilTXÓ- HIYÄTÄIy, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-utcza 12/a Szőke-bán Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korosa, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. I. kor., Alkotás-utcza 12/a. Sztíke-ház. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Ünnepeljünk. Az ezredéves ünnep jó alkalom, hogy a magyar székes fővárosnak Duna jobbparti része, melyet a múltakból még ma is a legnémeiebbnek tartanak — tüntessen magyarsága mellett! Vegyük ki a használatból a németfeliratokat és hassuuk oda minden ismerősünknél sőt közvetve idegeneknél is, hogy az ezredéves kiállítás megnyíltára a német feliratok úgy nyílt üzleteknél mint más foglalkozási körökben czégtáblákról, kirakatokról, pecsétekről számlákról, levélpapírokról szóval minden bármilyen foglalkozás közben használt tárgyakból kiküszöböltessenek. Használjuk fel minden igyekezetünket, minden összeköttetésünket arra, hogy az a ki Buda — O-Buda utczáin végig megy — német felírást sehol ne láthasson, A vidéki, de különösen a külföldi Budát ma is németnek tartja, — tegyünk róla, hogy az idegen a ki a budai részeket a kiállítás tartama alatt meglátogatja — a saját szemeivel szerezzen megyőződést arról, hogy Buda O-Buda magyarságában erősen, de a magyarság szempontjából örvendetesen csalódjon! Úgy legyen! Színház a Svábhegyen, Sólymossy Elek a népszínház művésze a Svábhegyre állandó nyári színházat tervez. A kérvényt már be is adta a melyben nehány száz öl telket kór mérsékelt díjért húsz évig terjedő használatra. Mindent örömmel üdvözölünk mi a mi Budát és vidékét emelve javára van a közművelődésnek és a magyarosodásnak. Kívánjuk, hogy Solymossy Eleknek sikerüljön a vállalkozása és mindenféle támogatást megkapjon hatóság, egyesületek és magánosok részéről. Kivánjuk, hogy ne kelljen neki kiábrándulni és keseregni egy dugába dűlt terv felett. Alaposan, jó tervekkel helyes irányban haladva a mi lehetséges azt ellehet érni. Fő a siker. Ez a bírálata a vállalkozásoknak. Solymossy Elek úgy induljon el, hogy csatát nyerjen. Imerje meg a viszonyokat, nézzen körül, ne becsülje túlságosra sem a saját erejét sem a ke- csegtetéseket. A budai állandó színház kérdése már éveken keresztül vajúdik és a kezdetnek a kezdetén van. A fogas kérdésre nem találták meg eddig a feleletet. A várszínháznak a nemzeti színházzal való összeköttetése egy jókora darab zátony. Ezt ha rendezik, ha önállóvá teszik s a színkörhöz csatolják, lehet beszólni az állandó budai színészetről, mely Budán mint központon székelve művészi rajokat ereszthetne a kültelkekre és a vidékre teljesítve a magyarosodás apostoli kötelességét is. A művészetet kedvelik Budán és vidékén. Sok műkedvelő előadást rendeznek és még több hangversenyt. Vannak dalárdáink, zenemüvelő egyesületeink még a munkás osztályban is. Tehát van müpártoló kedv. Kre- csányi megmutatta, hogy jó műsorral jó társasággal az állandó színház látogató közönség is meg van. Krecsányi Ignácz Haus man Alajossal a jeles műépítésszel már meg is kezdette az állandó színház tervelését s ha az akadályokat leküzdi, a terv nem papiroson marad, de meg is valósul. A valódi személyek s a vállalkozást kedvelők feltalálásával a színház felépül és virágozni is fog. Buda és vidéke azonban tessék elhinni több színházra szorul. Krecsányi terve Solymossy tervét nem zavarja, egyik megerősíti a másikat. Különösen, ha Solymossy nem egészen egy helyre köti társulatát. A „BUM és VIDÉKE“ TARCZAJA. Az első vasútvonal megnyitása 1846. julius 13-án. (T...................vezérigazgató emlékkönyvéből.) „Elvégre Magyarország évlapjaiban is iktathatjuk egy ’ ünnep megölését a milyenről eddig csak hallottunk. A czivilizáczió legújabb fejleménye Hunnia fővárosának is nyujtá £ zon élvezetet, melynek majd minden európai főváros már egy idő óta örvend, és kikocsikáz- tatá egy csudaszerü gőzelőfogattal a meghívottak százait, egyszerre a pamlagok kényes ölén, villámi azaz vasúti sebességgel t. i. 50 és nehány perez alatt Vácz városába, hová eddig a Pestiek csak egyenként vagy legföllebb párosán vakító homokfelhőkön keresztül és a legszilajabb magyar ló sanyarú megizzasztásávali félnapi gyönyör nélküli és unalomteljes utazással érhettek. 1846. évi julius 15-én délutáni 3 órakor rendkívüli mozgás támadt Pest városában. A nép ezernyi csoportjai a pályaudvar felé nyomultak, hol a sorkatonaság és polgári őrsereg díszes egyenruhában tisztelgett; a főnemesség és királyi hivatalnokok fényes hintóikban vágtatva érkeztek, mert 4 órára ki volt tűzve az első magyar gőzmozdonyos vasút ünnepies megnyitása mely annyiszor hirdetve volt, de most egyszer teljesedésbe ment. Alig szemléltük meg a csinos és legnagyobb kényelemmel berendezett 58 személyt befogadó vagonokat és a legfényesebb diszszel bútorozott udvari kocsit, alig rázták meg kezeiket az ország minden részéről összesereglefct vendégek, midőn megérkezett fenséges József főherczeg és nádor családjával, mire a meghívottak helyet foglaltak hét oly nagyszerű vagonban, melyben könnyen mintegy 350 személy kényelmesen elférhetett, azután a virágokkal díszített és zászlókkal megrakott „Buda“ és „Pest“ felírással ellátott két gőzmozdony egyet nyerítenek vagyis sivitáuak és az udvari kocsi, azonkívül 7 vagonnal megindultak a sokaság bámulatára, mely alig kiabálhatott egy-két „éljent“ örömében annyira meg volt a látvány sajátszerü rendkivülisége által lepetve. Alig tűnt el szemünk elől az utolsó pesti néző máris a palotaiak és fótiak állanak előttünk kikhez tán távolabb helyiségbeli lakósok is valának vegyítve, mert hintókat 03 kocsikat lehetett látni a pálya egész hosszában (mely éppen nem kietlen vidéken vonul el, minthogy egyfelől a budai hegyek másfelől egy kellemes rónaság változékonysága által diszlik) és 25 pereznyi utazás után a dunakeszii állomáson megállunk, hol fával a tenderek és vízzel a katlanok láttatnak el, mire ismét elindulván Göd mellett elrepülvén 25 perez után a mozsarak ropogása között Yáczon leszálltunk. Itt azonban az ünnepélyesség komor fordulatot vesz, mert a városban félreverik a harangokat és az éppen nádor ő fensége elébe készült káptalan, elöljáróság és lakosság visszatekintvén házaikra azokból rémülve egy komor füstből álló nagy oszlopot lát a felhőkbe nyúlni, mire nádor ő fensége csakhamar a vészhelyre irányozá lépteit, honnan már a siránkozó hor- dozóskodók megmentendő holmiokkal futkostak. Természetes, hogy az elrémült városban hol a házfödeleket leöntözték és lebontották a pesti vendégek hamar elszéledtek, egyenként visszatérve a pályaudvarba, honnan a szerencsétlen eset által lehangoltatok kedélylyel utaztunk vissza Pestre, hol temérdek nép várá vissza- érkeztünket, mely távollétünkben a pályaudvar és kocsik megtekintésére bebocsáttatott, most pedig alkonyaikor a városba visszavándorolt. * A pálya az ausztriai pályákhoz képest rendkívüli munkákat nem mutathat, mert nagy töltések éppen nincsenek ezen a vonalon, a bevágások pedig jóllehet ezek már kissé neve- zetessebb, mint a főtöltések, csak könnyen munkálható földből ásattak, kanyarulatot is csak egyet vettünk észre, ez is igen mérsékelt volt, tehát az utazás kellemére és biztonságára nézve alig lehet kényelmesebb vasutat kívánni, a külső csínnak is oly mértékben van megfelelve mindenben, hogy e tekintetben sem maradt Pest város az általános csinosságon alul és igy ámbár e vasutban még csak a kapunyitást üdvözöljük, melyen át a nyűgöt czivi- lizácziója felé indulandunk. Ezen inauguráczmi ünnepélyt mégis oly ünnepélynek véljük tekinthetni, melynek emlékét ez emlékkönyvben letenni annyival inkább szükséges mennyivel inkább még kétes volt kevéssel ezelőtt egész Európa előtt vájjon van-e ebbeli merénylet! kísérletünkben egy jövendőbeli fejleménynek csirája.“ Egy budai olvasó. „Nyelvében él a Nemzet“. A magyar egyesület jelszava
