Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-29 / 48. szám
Budapest 1896. (2.) RUHA és VIDÉKE November 29. kék szemeiből a lelki jóság. Nem hiába szerették úgy katonái, a VII. hadtest. Megnevezőm magamat. — Negyvennyolcz esztendeje már szóllék, hogy a tábornok ur nevét tisztelem s minél többet hallottam vitézi tetteiről és olvastam viselt dolgairól, ez a tiszteletem folyvást nőtt. Bocsássa meg, hogy szinről-szinre látni is óhajtottam és hogy nem birtam tovább ellenállani a vágynak, megismerkedni szabadságharczunk legnagyobb katonájával. Szívélyesen nyujtá mindkét kezét. — Foglaljon helyet — mondá. Szokott-e dohányozni? Szivarral kinált.-— Szoktam, de imént dohányoztam, köszönöm, most nem gyújtok rá. Komáromtól nem messze van szülőfalum, szóllék tovább ma is emlékezem egyes részletekre, midőn Tábornok ur a háborúnak a forróját főzte Komáromnál. ITo*y lelkesedtünk, midőn hirét hallottuk ! Különösen egy látvány abból az időből soha sem múlik el emlékezetemből, amidőn Guerlonde a németek puskaporos hajóját Gönyőnél ellőtte. — Emlékszem rá — mondá. — Nyűgöt felől láttuk a füstöt felgomolyogni, amely mindegyre terjedelmesebb lett. Azután éreztük a földet reszketni alattunk. Én akkor verettem a hidat a Dunán, talpfákból. Nem volt hídkészletünk, sem emberünk elég az elkészítéséhez. A polgárokat szóllitottam fel, hogy segitsenek. És ők segítettek. Igen derék emberek voltak. Kezdetben féltek, mert az ellenség lőtt ránk, de én biztattam: ne féljenek, ritkán talál a golyó; de meg inkább is mi ránk lőnek katonákra, akik ott álltunk. Szegény Gönyő! akkor elpusztult. ^ — Én mint hat éves gyermek láttam a rettenetes fellobbanást. Olyan volt az, mint Mahomed paradicsomának a Tuba fája. Törzse, — melyet a fölfelé beteg lelkek engem is betegesen Ítélnek meg. Az én ifjúságomban már e baj csirái elszóród- tan jelentkeztek is. Észre sem vettük. A divat szellői szórták a mérgét. Öltözék, élelmiszerek, fajunkkal ellenkező szokások, éghajlatunkhoz nem illő nevelés, idegen szenvedélyek termóki- tették a méregfát. Ki volt adva a jelszó. Magyarország nem volt, de lesz. Ugyan mivé lett? En láttam azt a kort, mely be fog következni, észleltem a lélek, a magyar, igazi lélek elsat- nyulásának kezdetét. Láttam a nők elfajulásának szomorú tüneményeit, az eseményekben és a fejlődében elvetett okokat. Észleltem, hogy sarjad. pezsdül minden virágnak keresztelt gyom, mely a lélek gyilkolását terjeszti. Én egyedül maradok. Nem akarom látni folytatásomat az elfajulásban. Hadd legyek az utolsó pont családomból. Nem mondom, hogy nem szerettem. Nagy erőmbe került a lemondás. Az emlék ma is él szivemben • megsirattam sokszor, de nem bántam meg elhatározásomat. Azt hiszi, ez egy beteg lélek tévelygése volt? Akkor csalódik. Eros^ lélek kell ahhoz, hogy valaki lemondva a családi életről, az emberiség nagy családjának éljen. Ácszugi úgy vélte, hogy ha az órezszob- rok megszólalnának, ezen a nyelven beszélnének. Bámulta ezt az érczembert, ki ma-holnap már elveti földi hüvelyét és átköltözik egy tökéletesebb világba. Nem tanácslom azt, fiatal barátom, hogy úgy maradjon, mint én. Az agglegény adósa marad az emberiségnek ; de választásánál fontolja meg, hogy lelke m:lyen összhangba tudna jönni annak a leikével, kit magához emel. Ha beteg a lélek, az öné és azé is, úgy gyöttörő láng képezett, olyan volt, mint a szinarany; a mind szélesebbre széttgo- molygó füst pedig a ragyogó tavaszi verőfényben úgy tűnt fel, mint egy égigérő terebélyes fának a lombozata vertezüstből. Hat vagy hét kilométernyire voltunk Gönyőtől. Kin a mezőn a barmok rakásra futottak össze és bőgtek a rémülettől, az emberek megnémultak, soká nem tudtak szóhoz jutni. Egy gondolatuk volt: itt az utolsó Ítélet! A kálvinisták a zsoltár szavaira gondoltak: „Eljő az Isten ő fényességében, semmit el nem hallgat Ítéletében“. — No én másik ilyen exploziot is láttam. Mikor Budát bevettük és benn voltunk már a várban. Alnoch akarta a lánczhidat elrombolni. Ezt a felrobbanást is láttam. Szerencsére a lánczhidban nem esett kár. Felemelkedtem, hogy búcsúzzam. — Ne menjen még el kérem, ha van ideje. — Időm van, de félek ám, hogy terhelem tábornok urat hosszasabb ittlétemmel. — Nem! sőt igen szívesen láttom. Ekkor öcscsének Istvánnak leánya lépett be. Igazolni akarván előtte ittlétemet, elmondám, hogy tulajdonkép Görgei István urnái akartam tisztelegni és köszönetét mondani azért az élvezetért, ammelylyel munkáját olvastam. — Igen ? hát olvasta az öcsém könyvét ? — Olvastam bizony és pedig háromszor egymásután. A télen az volt legkedvesebb olvasmányom. Gyermekeim már nem is kérdezték, bogy mi olvasmányt adjanak be alvószobámba, csak hozták Görgei t. — Megjelent most újabban egy másik | munka is — szóllott Ő — Osmerem, nálam is megvan, Elemér > Oszkár irta. rődés lesz életük. Csak két edzett lélek viszonya egészséges az emberiségre nézve. Ellenkezőleg hamis a szerepünk a világ folyásában. Hol van ez a nő ? Valami ismeretlen hang Gertrudot susogta. Talán egy túlvilág! hang volt, a jövő homályából, kötelességei, jövő napjai nemtőjének szava. — És ha egyesülnek, azon igyekezzenek, hogy soha ne sülyedjenek, hanem emelkedjenek. Execzeizior. Első útjukat, a nászutat, a lélek világába tartsák és ne a vér legyen az első vonat, melyen kirándulnak. Mindig a lélek és ritkán az érzek. E nagyhatású látogatás megerősítette, hogy a lélek szanatóriumát mielőbb szervezni fogja és czéljához azzal közeledett, hogy meglátogatta Rencsi Barnáékat. Meglehetős messze laktak Dalmos Ábrahámtól. Útközben Rábolcs jövőjéről tervezgetett, a mi össze volt kötve az ő szanatóriumával. Mi is lesz ez a szanatórium? A nyaralás reformja. Szeressük meg a földet, ismerjük meg jól, hogy utunkat a tökéletesebb világba előkészítse. Ki-ki szokjék a mezei munkához; vegyen abban részt, ültessen, ápoljon virágot. Vetkezze le egy időre nagyúri szokásait. Az egész társadalom legyen egy nagy lélekedző, léleknemesitő szövetség. Ehhez egyik gyógyszer a munka, a föld mivelése. Csak két hétig részesüljön ebben valaki, oltson egy rózsát vagy fát, kisérje figyelemmel annak életet. A föld nemesit. A föld poézisa fokozza nemes irányban a szív és lélek poézisát. A ki soha nem dolgozott, a ki a földmivelésben részt nem vett, annak edzett a lelke nem lehet soha, a legisebb időváltozás — Igen, ez az. Ennek a könyvnek érdekes története van. Én a vegytant tanultam Rettenbachertől s az öreg ur a kísérleteknél mindig személyesen szokott felügyelni. E könyv szerzője is a vegytant tanulmányozta ugyancsak Rettenbacher alatt. Meg volt vele elégedve a tanár, mert látta, hogy szorgalmas, kitartó. „Ön lesz a harmadik magyar chemicus, (a második Thán Károly egyetemi tanárunk) aki az én kezem alól kikerüt — mondá neki Rettenbach; — az első Görgei. — Mit! — pattant fel a fiatal ember, — ezt az embert nem akarom követni. „No, no, barátom ha ön csak hallomás után indul, nem pedig saját tanulmányozása alapján: akkor soha sem lesz önből jó chemicus! — Ezt nagyon szivére vette az én emberem. Bántotta őt ez a megjegyzés. Nekidölt, áttanulmányozott minden iratot és könyvet, a mi tőlem és másoktól én rólam olvasható volt. Előbbi elhirtelenkedett véleményét felőlem — megbánta; és hogy ezt jóvá tegye: irta ezt a füzetjét. így lett a San- lusból-Paulus! Mikor elhozta hozzám a munkáját, maga beszélte el annak keletkezése történetét. Most már oszlik a balvélemény, azt tapasztalom is. Eleinte in- sultáltak —mikor haza jöttem; macskazenét is adtak. Később csak csoportosultak, ha az utczán láttak s megnéztek, de látszott rajtok, hogy érzik a bizonyítékok hiányát a súlyos vádra. Ma már nem tapasztalok rossz indulatot. Mert már oszlik a homály, szóllék én, a balvélemény helyét elfoglalja az okiratokból merített tudás. Görgei István igen nagy szolgálatot tett a magyar történetirodalomnak, hogy annyi okiratot összeszedett, nem kiméivé időt, költséget, és fáradságot s lehetővé tette, hogy magunk szemével lássunk és ne mendemondák után induljunk. Nincs abban a megrázza és az élet viharai kioltják a lelket, elhomályosítják az agyat s megölik az idegeket. Hajolj egy virágra. Szagold meg. Nézd áhítattal a barázdát, mely között pacsirta énekel. Tauuld szeretni a füt-fát. Már vette! a földmive- lésből egy kis részt. Tekints be a természet háztartásába s létezésed más irányt vesz. Felüdülsz és látsz, pedig a kor egyik nagy betegsége aé erkölcsi szinvakság, a rövidlátás, a szűk látókör. És a természetben igy üdülve, munkájában igy résztvéve, elmehetsz te is és megtaníthatsz minden népeket. Miért legyen az ember gonosztevő? Miért ne lehetne apostol . . . Ennyi poézis még sohasem töltöttebe Demeter lelkét Egy nagy lélekzettel szívta be a föld illatát és az az ihlet, mit a földből, a természetből merített, lelkét erőssé varázsolta arra, hogy bármily parányban is része lehessen az emberiség sorsáinak elővitelében és hogy munkatársul egy oly szivet nyerhessen, mint a Gertrude. Rencsi Barnáékhoz ért. A Rábolcsyak hit- bizományához tartozó kis kastélyt köröző kert előrésze azt mutatta, hogy itt már hódított a modern világ. Itt modern emberek élnek, kik összetörték a régi világ tükrét és a divat bálványának gyújtják az áldozat tüzét. Beteg lelkek ! Egy részvényese a lélek és lélekedzés szanatóriumának Rencsy Barna, a ki dicshimnuszokat zeng a felvilágosodásnak és gúnyolja a vallást, mert ez is divat. Inas jelentette be a látogatást. E modern fényűzésre bizony megfordul édesapja a sírjában. Egyszerű, becsületes magyar ember volt. (Folyt, köv.)
